adozona.hu
EH 2009.2072
EH 2009.2072
A szakszervezet a törvényből, illetőleg kollektív szerződésből származó igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, igényét peres eljárásban vagy szakszervezeti kifogás útján is érvényesítheti. A szakszervezeti jogosultságok gyakorlása szempontjából az alapszervezet bizonyított működése mellett nincs jelentősége, hogy az alapszerv létrejötte minden részletében megfelelt-e az alapszabályban foglaltaknak [1992. évi XXII. törvény 199. §, 21. § (1) és (5) bekezdés, 23. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2007. december 20-án a kérelmezett munkáltató a kérelmező szakszervezet alapszervezetéhez intézett levelében arról tájékoztatta az alapszervezet elnökét, hogy kétségesnek tartja az alapszervezet törvényes létezését és jogszerű működését, ezért az alapszervezettel az együttműködést megszakítja. Az alapszervezet működéséhez eddig rendelkezésre bocsátott feltételeket, iroda és telefon használatát, fénymásolást és más egyéb tárgyi eszközök igénybevételét, a teremhasználatot a továbbiakban nem biz...
EH 2009.2072 A szakszervezet a törvényből, illetőleg kollektív szerződésből származó igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, igényét peres eljárásban vagy szakszervezeti kifogás útján is érvényesítheti. A szakszervezeti jogosultságok gyakorlása szempontjából az alapszervezet bizonyított működése mellett nincs jelentősége, hogy az alapszerv létrejötte minden részletében megfelelt-e az alapszabályban foglaltaknak [1992. évi XXII. törvény 199. §, 21. § (1) és (5) bekezdés, 23. § (1) bekezdés].
2007. december 20-án a kérelmezett munkáltató a kérelmező szakszervezet alapszervezetéhez intézett levelében arról tájékoztatta az alapszervezet elnökét, hogy kétségesnek tartja az alapszervezet törvényes létezését és jogszerű működését, ezért az alapszervezettel az együttműködést megszakítja. Az alapszervezet működéséhez eddig rendelkezésre bocsátott feltételeket, iroda és telefon használatát, fénymásolást és más egyéb tárgyi eszközök igénybevételét, a teremhasználatot a továbbiakban nem biztosítja, továbbá nem folyósítja a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltását sem. Egyben felhívta az alapszervezet elnökét, hogy az általa addig használt irodahelyiséget és tárgyi eszközöket 2007. december 28-án adja az intézet birtokába.A kérelmező szakszervezet kérelmében a 2007. december 20-ai munkáltatói intézkedés jogellenességének, a szakszervezeti kifogás megalapozottságának megállapítását kérte, valamint a munkáltató kötelezését a szakszervezet működéséhez szükséges tárgyi feltételek és munkaidő-kedvezmény biztosítására, a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltására, a jogszerű együttműködésre és a törvényi kötelezettségének teljesítésére.
A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szakszervezeti alapszervezet megalakulása jogszerűen nem történt meg, ezért az alapszervezet jogi személyiséggel és ehhez kapcsolódó jogképességgel nem rendelkezik, nem létező jogalannyal szemben pedig együttműködési kötelezettség sem terheli. Ennélfogva a kérelmező szakszervezet nem rendelkezik képviselettel a munkáltatónál, így a bírósághoz fordulás joga sem illeti meg, eljárásbeli legitimációja nincs.
A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett a szakszervezettel szemben fennálló együttműködési kötelezettségét jogellenesen megszegte. A kérelmező ezt meghaladó kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Megállapította, hogy a kérelmező szakszervezetet a bíróság nyilvántartásba vette. A szakszervezet 2002. január 25-ei igazolása szerint a munkáltatónál működő szervezete önálló alapszervezet, amely az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1. § (4) bekezdése [helyesen: 2. § (4) bekezdés], továbbá a szakszervezet alapszabályának rendelkezése alapján jogi személynek minősül. A kérelmezői alapszabály és a M.-i alapszervezet szervezeti és működési szabályzata alapján megállapította, hogy az alapszervezet megfelel az Mt. 21. § (5) bekezdésében és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak. Emellett is az alapszabály rendelkezései szerint a munkáltatónál képviseleti szervnek minősül, így a kérelmező az Mt. 23. § (1) bekezdése alapján a kifogást előterjeszthette. A KK 11. számú állásfoglalással módosított 1. számú KK állásfoglalás IV. pontja alapján kifejtette, hogy a társadalmi szervezet szervezeti egysége nem önálló társadalmi szervezet, így nyilvántartásba vételét a törvény nem teszi lehetővé.
Miután a kérelmező M.-i alapszervezete a szakszervezet képviseletére jogosult szerv volt, az Mt. 21. § (1) bekezdése alapján a kérelmezett köteles lett volna vele együttműködni. Kifejtette azt is, hogy az Mt. 21. § (2) bekezdés, illetve 23. § (1) bekezdése szempontjából van jelentősége annak, hogy a szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkezik-e, egyéb esetekben az Mt. II. fejezetében foglalt jogosultságok mindazokat a szakszervezeteket megilletik, amelyek az adott munkáltatónál tagsággal rendelkeznek. Az együttműködési kötelezettség teljesítése szempontjából tehát irreleváns, hogy a kérelmezetti kórháznál működő szakszervezeti szerv jogi személy-e vagy sem.
A munkaügyi bíróság szerint az Mt. 24. §-ával összefüggésben felmerült vitákban az Mt. 196. § a) pontja alapján a döntőbíró eljárása kötelező. A felek egyeztetést tartottak ugyan, azonban döntőbíró eljárását nem vették igénybe, a kérelmező kifogása e vonatkozásban időelőtti, ezért azt a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja értelmében érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A kérelmező és a kérelmezett által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének a kérelmezettnek a szakszervezettel való együttműködési kötelezettség jogellenes megszegését megállapító rendelkezését, valamint a szakszervezet működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosításával kapcsolatos kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító rendelkezését helybenhagyta. A szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének biztosításával, valamint a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásával kapcsolatos elutasító rendelkezését megváltoztatta, és e körben az elsőfokú bíróságot érdemi határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az okirati bizonyítékok alapján helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a kérelmező a kérelmezettnél az alapszervezete révén képviselettel, így eljárásbeli legitimációval rendelkezik. Rögzítette azt is, hogy a Fővárosi Bíróság 2008. január 22-én a kérelmező kérelmére adatkiegészítésként a kérelmezett munkáltatónál működő önálló jogi személynek minősülő M.-i alapszervezetet is bejegyezte. A BH 2001/347. számú jogesetre hivatkozva kifejtette, mivel maga a kérelmező nem vonta kétségbe a M. Kórház alapszervezetének szabályszerű megalakulását és folyamatos működését, a kérelmezett jelen eljárásban nem vitathatja azt. Miután a kérelmező a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül az Mt. 21. § (5) bekezdése alapján, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kérelmezett az együttműködési kötelezettségét jogellenesen megszegte.
A másodfokú bíróság helytállónak minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az Mt. 24. §-ával összefüggésben felmerült viták esetében kötelező a döntőbíró eljárása, melyre jelen esetben nem került sor. Minthogy azonban az Mt. 25. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak tekintetében nem kötelező a döntőbírói eljárás, ezért az elsőfokú bíróságot e körben a kérelem érdemi vizsgálatára utasította.
A jogerős végzéssel szemben a kérelmezett munkáltató nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az együttműködési kötelezettség megszegése tekintetében a végzés "megváltoztatását" és a szakszervezeti kérelem elutasítását, míg a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének biztosításával, valamint a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásával kapcsolatos döntést illetően annak hatályon kívül helyezését, és e tekintetben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése az Mt. 3. § (1) és (2) bekezdését sérti, együttműködési kötelezettségét ugyanis a kérelmező szegte meg, amikor felhívásra nem bocsátotta rendelkezésre az alapszervezet jogalanyiságának, jogi személyiségének tényét tanúsító hiteles okiratokat, és ennek igazolása az eljárásban sem történt meg. Hivatkozott a munkaügyi bíróságon folyamatban lévő másik ügyre, amelyben az alapszervezet elnöke arról nyilatkozott, hogy az alapszervezet megfelelő megalakulására nem került sor. Álláspontja szerint ennek hiányában az alapszervezet nem legitim, nem jogi személy, eljárásbeli legitimációja nincs, és vele kapcsolatban a munkáltatót együttműködési kötelezettség nem terhelte. A kérelmező szakszervezettel nem szakította meg az együttműködést, ezért tévedett mindkét bíróság, amikor a kérelmező és a kórház közötti együttműködési kötelezettség munkáltató általi megszegését állapította meg. Mivel az alapszervezet a kérelmező szakszervezet alapszabályában előírt módon nem alakult meg, így a jogerős határozat az 1989. évi II. törvény 2. § (4) bekezdésébe ütközik, és sérti ezen túl az Mt. 21. § (5) bekezdését is. Arra is hivatkozott, hogy a munkaidő-kedvezménnyel, illetve annak pénzbeni megváltásával kapcsolatos kérelem tekintetében a kérelmező kérelme semmiféle konkrétumot nem tartalmazott, nem részletezte, mit sérelmez, ezért a kérelem e körben bírói vizsgálatra alkalmatlan volt.
A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között az együttműködési kötelezettség és a munkaidő kedvezmény tekintetében vizsgálta felül [Pp. 273. § (1) bekezdés].
Az Mt. 21. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a szakszervezetekkel együttműködni, továbbá a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani, valamint a munkaidő-kedvezményből fel nem használt részt a törvény rendelkezése szerint pénzben megváltani [Mt. 25. § (1)-(2) bekezdés]. A szakszervezet továbbá jogosult a törvényben meghatározottak szerint a munkáltató helyiségeit érdekképviseleti tevékenysége céljából használni [Mt. 24. § (2) bekezdés].
A szakszervezet a törvényből, illetőleg kollektív szerződésből származó igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, igényét peres eljárásban vagy szakszervezeti kifogás útján is érvényesítheti [Mt. 199. § (1) bekezdés].
A munkavállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés, mulasztás ellen kifogást a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nyújthat be [Mt. 23. § (1) bekezdés]. Az Mt. 21. § (5) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik.
A kérelmező szakszervezet a bíróság által nyilvántartásba vett és működő szakszervezet. A jogerős végzéssel megállapított irányadó tényállás szerint a kérelmező szakszervezet alapszervezeti csoportja az alapszabály szerint megalakult, képviselőit megválasztották, ehhez fűzte azt a következtetést a jogerős végzés, hogy erre alapítottan a kérelmező a kérelmezettnél szakszervezeti képviseletre jogosult. Az, hogy ennek folytán az alapszervezet jogi személynek tekinthető-e, nem érinti a munkáltatóhoz fűződő kapcsolatot, amelyben a szakszervezeti jogok megilletik. Annak eldöntésénél ugyanis, hogy a kérelmezőt megilleti-e a munkaidő-kedvezmény, továbbá a szakszervezeti kifogás benyújtásának joga, annak van jelentősége, hogy a kérelmező szakszervezet alapszabályában meghatározott szerve ténylegesen működött-e a munkáltatónál. Ezt meghaladó körben a munkaügyi pernek nem tárgya a szakszervezetek és azok alapszervei létrejöttének és működésének törvényességi vizsgálata.
A nemperes eljárásban bizonyítást nyert, hogy az E. Szakszervezet alapszervként tartotta nyilván az alperesi munkáltatónál megalakított szakszervezeti egységet (országos nyilvántartás igazolása), az alperesnek annak létezéséről kétséget kizáróan tudomása volt, hiszen nem vitásan az intézmény igazgatója az alapszervezet képviselőjét 2007 őszéig tárgyaló partnerként az érdekképviseleti tevékenységéhez kapcsolódóan minden további nélkül elfogadta. Az alapszervezet bizonyított működése mellett nincs jelentősége, hogy az alapszerv létrejötte minden részletében megfelelt-e az alapszabályban foglaltaknak, ehelyett annak van jelentősége, hogy a szakszervezet alapszabályában meghatározott szerve ténylegesen működött-e a munkáltatónál.
Mindezekből következően a kérelmezett munkáltató nem tagadhatta meg jogszerűen az alapszervezettel történő együttműködést, a szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének biztosítását és a kedvezmény jogszabály szerinti megváltását.
Ezért a másodfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak az együttműködési kötelezettség megszegését megállapító rendelkezését, míg a munkaidő-kedvezmény vonatkozásában érdemi döntés hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. Ez utóbbi - minthogy e kérdésben nincs jogerős érdemi döntés - felülvizsgálat tárgya nem lehet.
Az eljárt bíróságok érdemi vizsgálat nélkül elutasították a szakszervezet működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosításával kapcsolatos kérelmet. A jogerős végzés ezen rendelkezését a felek nem támadták, ezért ez nem képezhette felülvizsgálat tárgyát, így nem volt vizsgálható az Mt. 197. § a) pontja alapján a döntőbírói útra hivatkozás sem. Megjegyzést érdemel azonban, hogy a tárgyi működési feltételek biztosításának elmaradása az együttműködés munkáltatói elutasítása következménye volt (azzal együtt járt).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést - az indokolás előbbi kiegészítésével, illetve módosításával - abban a részében, amelyben helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzésének az együttműködési kötelezettség kérelmezett általi megszegését megállapító rendelkezését, hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. Ezt meghaladóan (a hatályon kívül helyező rendelkezés és a felülvizsgálattal nem támadott rész tekintetében) nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.686/2008.)