adozona.hu
BH+ 2010.9.414
BH+ 2010.9.414
A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben álló egészségiállapot-rosszabbodás a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozta [Ktv. 71. §, Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes alkalmazásában állt jegyző munkakörben. A közszolgálati jogviszonyát az alperes 2003. augusztus 1-jén kelt munkáltatói intézkedéssel szüntette meg arra hivatkozással, hogy a felperes a vagyonnyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztotta. Ezen intézkedést a felperes keresettel támadta, majd a megyei bíróság jogerős részítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, mellőzte az eredeti munkakörbe történő visszahelyezését,...
BH+ 2010.9.414 A köztisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben álló egészségiállapot-rosszabbodás a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozta [Ktv. 71. §, Mt. 174. §].
A felperes az alperes alkalmazásában állt jegyző munkakörben. A közszolgálati jogviszonyát az alperes 2003. augusztus 1-jén kelt munkáltatói intézkedéssel szüntette meg arra hivatkozással, hogy a felperes a vagyonnyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztotta. Ezen intézkedést a felperes keresettel támadta, majd a megyei bíróság jogerős részítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, mellőzte az eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, és megállapította a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontját.A további kereseti kérelmekre tekintettel a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó átlagkereset, étkezési hozzájárulás, ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, szabadság pénzbeni megváltása, és kártérítés megfizetésére. Ezen ítélet jogerőre emelkedett.
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával 2005. július 1-jétől kezdődően a felperes részére rokkantsági nyugdíjat állapított meg.
A felperes keresetében az alperest a rokkantsági nyugdíja és az elmaradt illetménye közötti különbözet megfizetésére kérte kötelezni, valamint a jövőre nézve kártérítési járadékot igényelt. Azt állította, hogy az alperes jogellenes jogviszony megszüntetése és a rokkantsági nyugdíjba helyezése között okozati összefüggés áll fenn, a kártérítési igénye ebből ered.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt kártérítési járadék címén 2 147 110 forintot (amely összegbe beszámítani rendelt 1 106 816 forintot), továbbá 2008. május 1-jétől kezdődően kártérítési járadék címén havonta 63 733 forintot.
A munkaügyi bíróság szerint - figyelemmel a szakértői véleményben foglaltakra - az volt megállapítható, hogy a felperes betegségeinek kialakulása nem, de az állapotrosszabbodása összefüggésbe hozható a jogellenes jogviszony megszüntetéssel. Ennek mértékét a szakértő 50%-ban határozta meg, így a bíróság ebből indult ki a számítása során.
A bíróság megállapította a rokkantsági nyugdíj bruttó mértékeit, és ezen összegeket hasonlította össze a felperes bruttó illetményeivel. Ennek során a felek szakértői bizonyítást nem kértek, egyetértettek a fenti összegek mértékével.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt kártérítési járadék címén terhelő marasztalás összegét 2 643 683 forintra, a 2008. május 1-jétől esedékes kártérítési járadékot pedig havi 77 300 forintra felemelte. Kötelezte az alperest az elmaradt kártérítési járadék után kamat viselésére is.
A másodfokú bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazságügyi orvosszakértő aggálytalan szakvéleményt adott. Alap- és kiegészítő véleményt terjesztett elő, a bíróság személyesen két alkalommal is meghallgatta. Ennek során fenntartotta azt a következtetését, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetése okozati összefüggésben áll a felperes III. csoportú rokkantságának létrejöttével. A fekélybetegségében és pszichés állapotában bekövetkezett romlás ennek is következménye.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévesen számolta ki az elvesztett jövedelmet, ezért azt az ítéletével korrigálta.
Alaptalanul sérelmezte a felperes az alperes által előterjesztett beszámítási kifogás teljesítését, mert ennek a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerinti feltételei fennálltak a Ptk. 297. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. A Ptk. 296. § (2) bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, a logika szabályainak sem felel meg a döntése, és így téves jogkövetkeztetésre jutott a keresetnek történő részbeni helytadás tekintetében. Érvelése szerint a felperes munkaképessége 67%-ban csökkent, és a megállapított állapotrosszabbodás csak a 100%-os mérték fele részét teheti ki, amely a 100%-os munkaképességre vetítve 33,5%-ot tesz ki. A felperes 2003. márciusában elhelyezkedett az alperesnél, és már ekkor komoly pszichés problémákkal küzdött. A jogviszonyának fennállása alatt ezen állapota oly mértékben rosszabbodott, hogy 2003 júliusára már keresőképtelen állapotba került. A perben eljárt bíróságok ezen tényekkel ellentétben állapították meg, hogy a felperes korábban meglévő megbetegedései állapotrosszabbodásának oka a jogellenes munkaviszony megszüntetése volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján jogszabálysértés nem volt megállapítható.
Az igazságügyi orvosszakértő alap- és kiegészítő szakvéleményében, valamint a személyes meghallgatása során következetesen fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a felperes a 2005. év július 1. napjától megállapítható III. csoportú rokkantsága kialakulása a perbeli eseménnyel összefüggésbe hozható, már korábban is meglevő betegsége kiújulásában, illetve rosszabbodásában részoki szereppel bír, a rokkantság kialakulásában egyéb sorsszerű betegségek is oki szerepet játszottak. A szakértő nyilatkozata szerint az állapotrosszabbodás a rokkantságot 50%-ban eredményezte. Önmagában annak a körülménynek, hogy a szakértő a bírósági eljárás állapotrosszabbító hatására is hivatkozott - az egyéb feltételek fennállta mellett - a jogvita eldöntésére nem volt kihatása.
A szakértői vélemény aggálytalannak tekinthető, így azt az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül fogadták el az ítélkezésük alapjául [Pp. 182. § (3) bekezdés]. Helytállóan utalt a jogerős ítélet az irányadó bírói gyakorlatra, amely szerint a szakvéleménnyel elégedetlen fél kérelme a szakvélemény más szakértő véleményével való ellenőrzésének indítványozására önmagában a szakvélemény helytállóságát nem kérdőjelezi meg, és nem lehet további szakértő kirendelésének alapja (BH 1998.534.). Ebből következően nem volt indokolt az ügyben más szakértő véleményének a beszerzése, az alperes ezirányú érvelése alaptalan.
A szakértői véleményben is foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság aránypár alkalmazásával jogszabálysértés nélkül határozta meg a kárfelelősség mértékét, a felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése nem helytálló.
Az Mt. 174. § (1) bekezdése szerint - amelyet alkalmazni kell a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 71. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. Az Mt. 177. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállaló elmaradt jövedelmét, dologi kárát, és egyéb indokolt költségeit köteles megtéríteni. Az Mt. 183. § (1) bekezdése szerint pedig kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani.
Minderre figyelemmel helytállóan határozta meg a másodfokú bíróság a felperest megillető elmaradt, illetőleg a jövőben esedékes kártérítési járadék mértékét, és az ezen összeg után járó kamatfizetési kötelezettséget.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.476/2009.)