adozona.hu
BH 2010.9.258
BH 2010.9.258
A munkaszerződés azon rendelkezéséből, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel, rendes vagy rendkívüli felmondással történhet, nem következik, hogy a próbaidő alatti megszüntetés indokolást igényel [Mt. 81. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg indokolás nélkül a munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Elmaradt munkabérként havi 500 000 forint átlagkereset, kártérítésként 12 havi átlagkereset megfizetését igényelte. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a munkavégzése során használt laptop és mobiltelefon természetben történő visszaszolgáltatására, két havi átlagkeresetnek megfelelő kártérít...
BH 2010.9.258 A munkaszerződés azon rendelkezéséből, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel, rendes vagy rendkívüli felmondással történhet, nem következik, hogy a próbaidő alatti megszüntetés indokolást igényel [Mt. 81. §].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg indokolás nélkül a munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Elmaradt munkabérként havi 500 000 forint átlagkereset, kártérítésként 12 havi átlagkereset megfizetését igényelte. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a munkavégzése során használt laptop és mobiltelefon természetben történő visszaszolgáltatására, két havi átlagkeresetnek megfelelő kártérítés megfizetésére a konferenciákon való személyes részvétel elmaradása miatt. Az alperest arra is kérte kötelezni, hogy minden, a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolás vonatkozásában a nevét helyesen tüntessék fel, a munkakörének megjelölése módosuljon.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2006. szeptember 14-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az a jogalap tekintetében hozott ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. június 19-én határozatlan idejű munkaszerződést kötött az alperessel, amelynek értelmében a munkaviszony megszüntetése a felek közös megegyezésével, vagy a Munka Törvénykönyve előírásai szerint a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal közölt rendes vagy rendkívüli felmondással történhet. A munkáltató a felmondást indokolni köteles. A munkaszerződésben a felek három hónapos próbaidőt is kikötöttek.
Az alperes 2006. szeptember 14-én értesítette a felperest arról, hogy munkaviszonyát próbaidő alatt azonnali hatállyal megszünteti.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés valamennyi pontjának együttes értelmezéséből az következik, hogy a felek az Mt.</a> eltérést engedő szabályaival összhangban úgy rendelkeztek, miszerint az alperes a próbaidőben közölt azonnali hatályú felmondását is köteles megindokolni. Az alperes ezzel szemben indokolás nélkül szüntette meg a munkaviszonyt; a jogszabályok, és a szerződés szövegének összevetésével a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ezt jogellenesen tette. A felperes egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak. A munkavállaló nem nevesített olyan megtörtént eseményt, amely valószínűsítené a munkáltató jogellenes eljárását, illetve nem tett előadást arra, hogy az alperes intézkedését milyen más személlyel vagy csoporttal összehasonlításban tartja sérelmesnek. A bíróság ezért arra az álláspontra jutott, hogy önmagában a felmondás közlése - egyéb erre utaló körülmények hiányában - a diszkrimináció megállapítására nem alkalmas, ezért e vonatkozásban a bizonyítást mellőzte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész-közbenső ítéletnek tekintette, és a felperes 2006. szeptember 14-ei munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés rögzíti, hogy a munkaviszony határozatlan időtartamra jött létre, megszűnésére a 6. pont rendelkezései az irányadók. A szövegösszefüggésből következően a 6. pont rendelkezései a határozatlan idejű munkaviszony bármely időpontban történő megszüntetésére vonatkoznak, kivéve a három havi próbaidőt, mert erre az 1.2. pont külön akként rendelkezik, hogy ez alatt az idő alatt bármelyik fél azonnali hatállyal jogosult a munkaszerződést felmondani, tehát a próbaidőt a 6. pont rendelkezései alól kiemeli. A másodfokú bíróság egyebekben utalt a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes a keresetében a felmondás jogellenességétől független kereseti kérelmeket is előterjesztett, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét rész-közbenső ítéletnek tekintette, és érdemben csak a felmondás jogellenessége körében rendelkezett.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, és a jogerős rész-közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 6. §-ának (3) bekezdését, miszerint a munkáltató köteles megindokolni azon intézkedéseit, amelyek ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejéről is ki kell oktatni a munkavállalót. További érvelése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos minden jog gyakorlására, így a munkaviszonynak az Mt. 81. §-ának (3) bekezdésében foglalt próbaidő alatti megszüntetésére is vonatkozik az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelmény, amely szerint a jogokat és a kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. Ezen túlmenően a másodfokú ítélet nem értelmezi helyesen a munkaszerződésben foglaltakat, amely szerint a munkáltató részéről az indokolás a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetés esetén is kötelező.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős rész-közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Érvelése szerint az Mt. 81. §-ának (3) bekezdésében rögzített speciális szabály elsőbbséget élvez, így indokolási kötelezettség nélkül dönthetett próbaidő alatt a felperes foglalkoztatásának megszüntetéséről. Álláspontja szerint az alperes törvényes és munkaszerződésben rögzített jogával élt a munkaviszony próbaidő alatt történt azonnali hatályú megszüntetésekor, azaz rendeltetésszerűen gyakorolta a jogát, így megalapozatlan a felperesnek az Mt. 4. § megsértésére történő hivatkozása.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a felperes munkaszerződése szerint a munkaviszonya határozatlan időtartamra jött létre, 1.2. pontjában kikötve a törvény által biztosított három hónapos próbaidőt [Mt. 81. § (2) bekezdés].
A munkaszerződés 6. pontja szabályozza a munkaviszony megszüntetésének eseteit, felsorolva, hogy az történhet közös megegyezéssel, rendes vagy rendkívüli felmondással, és a munkáltató a felmondást indokolni köteles. Ebből következően a szerződésben foglaltak helyes értelmezéséből az állapítható meg, hogy a munkáltató nem kívánt eltérni a törvényben szabályozottaktól a próbaidő alatti megszüntetés esetében sem. A próbaidő alatt írásbafoglalt és közölt megszüntetés indokolást nem igényel (BH 1996/341.), az nem tekinthető felmondásnak, ennélfogva arra a felmondási szabályok nem alkalmazhatóak.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a munkáltató - figyelemmel az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is - az Mt. 81. § (3) bekezdése szerint próbaidő alatt indokolás nélkül is jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott az Mt. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak munkáltatói megsértésére is, amelyekre az eljárás korábbi szakaszaiban nem utalt, kizárólag az egyenlő bánásmód megsértését panaszolta, amit már az elsőfokú bíróság sem talált megállapíthatónak, ezen okfejtést pedig a felperes fellebbezéssel nem támadta. A fél a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya - amelyre vonatkozóan az első- és másodfokú eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg - nem lehet hivatkozni [Pp. 270. § (1) bekezdés, Pp. 275. § (1) bekezdés, EH 2002.653.]. Ebből következően az Mt. 4. §-ában foglaltak megsértése nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes keresetének jogalapját elutasító jogerős másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.592/2008.)