adozona.hu
BH 2010.8.225
BH 2010.8.225
Ha a korkedvezményre jogosító munkakörrel kapcsolatban a jogszabály a munkaidőre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a korkedvezményre jogosító munkakörben, teljes munkaidőben való munkavégzés a jogosultság feltétele. A társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata során az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság véleménye a bíróságot határozata meghozatalában nem köti [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8/B. § (3) bekezdés, Pp. 4. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítása iránt előterjesztett kérelme folytán hozott határozatával megállapította, hogy a felperesnek a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati ideje 35 év 55 nap, korkedvezményre jogosító szolgálati időt nem szerzett. Az alperes igazgatója a határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában szereplő tényállás szerint a felperes 1991. 07....
BH 2010.8.225 Ha a korkedvezményre jogosító munkakörrel kapcsolatban a jogszabály a munkaidőre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a korkedvezményre jogosító munkakörben, teljes munkaidőben való munkavégzés a jogosultság feltétele. A társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata során az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság véleménye a bíróságot határozata meghozatalában nem köti [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8/B. § (3) bekezdés, Pp. 4. § (1) bekezdés].
Az alperes a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítása iránt előterjesztett kérelme folytán hozott határozatával megállapította, hogy a felperesnek a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati ideje 35 év 55 nap, korkedvezményre jogosító szolgálati időt nem szerzett. Az alperes igazgatója a határozatával a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában szereplő tényállás szerint a felperes 1991. 07. 27-étől a robbanóanyag-ipari tevékenységet folytató N. Kft. alkalmazásában áll műszaki vezető, termelésirányító munkakörben, napi munkaidejének 80-90 százalékát közvetlenül a termelő üzemekben kell töltenie. Erre tekintettel a határozat megállapította, hogy felperes munkaköre azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékébe felvett műszaki irányítást ellátó vezető kategóriába sorolt munkakörrel, azonban a munkaköre ellátása a napi munkaidő teljes tartamát nem tölti ki, ezért munkaviszonya korkedvezményes időként való elismerésére nincs lehetőség.A felperes keresettel élt, a határozat megváltoztatását, 1991. július 27-étől a robbanóanyag-iparban termelési és műszaki vezető munkakörben fennálló munkaviszonyának korkedvezményes szolgálati időként való elismerését kérte. Vitatta az alperes álláspontját, amely szerint a teljes munkaidejét robbanás-veszélyes munkaterületen kellene töltenie.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A bíróság a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet ügyben irányadó 1. számú mellékletének 13. pontja alapján megállapította, hogy a robbanóanyag-iparban a műszaki irányítást ellátó vezetői munkakört korkedvezményre jogosító munkakörként nevesíti, és a jogszabály nem köti a jogosultságot ahhoz a feltételhez, hogy a vezetőnek teljes munkaidejében, közvetlenül a robbanóanyag-gyártással kell foglalkoznia. Mivel a felperes teljes munkaidőben vezetői munkakörben dolgozott, műszaki irányítást látott el, a jogszabályi feltételeknek megfelelt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és tartalma szerint a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8. § (1) bekezdés, 8/B. § (1) és (3) bekezdése, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny. r.) 2. § (5) bekezdése és a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozással. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte a bizonyítékok körében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szakvéleményét, emiatt iratellenességet panaszolt. Érvelése szerint a korkedvezmény megállapításához az szükséges, hogy a munkavállaló teljes munkaidejében a korkedvezményre jogosító munkakört lássa el. Mivel a felperes számos adminisztratív feladatot is ellátott, nem jogosult a kedvezményre, az csak azokat illeti meg, aki közvetlenül a robbanóanyagok gyártásával, kimérésével, csomagolásával, illetve azok ellenőrzésével foglalkoznak, csak ott érik az ágazatra jellemző egészségkárosító hatások. A gyártást végző részlegek közvetlen vezetői a felperes irányítása alá tartoztak. Hangsúlyozta, hogy a korkedvezményre jogosító munkaköröket a jogszabály tartalmazza, kiterjesztő értelmezésük csak a jogszabályban meghatározott esetben és módon lehetséges.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a keresettel támadott határozatában azt állapította meg, hogy a munkaköri leírásban foglaltak szerint a felperes műszaki vezető, termelésirányító munkaköre azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő műszaki irányítást ellátó vezetői kategóriába sorolt munkakörrel [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 13. pont]. Ebből következően a per tárgyát a munkakör azonosítása már nem képezhette volna.
A felperes korkedvezményre jogosultságát a határozat azzal az indokkal zárta ki, hogy a műszaki vezető, termelésirányító munkakör ellátása a napi munkaidő teljes tartamát nem tölti ki. Ezt a megállapítást sem a közigazgatási eljárás, sem a per adatai nem támasztják alá, hiszen olyan bizonyíték, nyilatkozat fel sem merült, hogy felperes a teljes munkaidejében nem a munkakörébe tartozó feladatokat végzett. Ilyen következtetésre ugyanis nem ad alapot a határozat tényállásában rögzített és a perben nem vitatott az a tény, hogy a felperes a napi munkaidejének 80-90 százalékát tölti közvetlenül a termelő üzemekben, amelynek során a robbanóanyag-gyártási napi problémák megoldásában, a termékek gyártásközi vizsgálatában, a gyártás biztonságának ellenőrzésében, próbagyártásban aktívan részt vesz.
A jogszabály a robbanóanyag-iparban korkedvezményre jogosult vezetők körébe sorol eltérő szintű vezetői munkaköröket: a munka irányításával megbízott brigádvezetőket, csoportvezetőket, műszakvezetőket, művezetőket és a műszaki irányítást ellátó vezetői kategóriába soroltakat. E munkakörök többségében szükségképpen bizonyos mértékű adminisztratív feladatot is el kell látni. Ennélfogva az alperes álláspontja - miszerint csak a közvetlen gyártásban, illetve ellenőrzésében munkaidejük száz százalékában résztvevők jogosultak korkedvezményre - a felsorolt munkakörökben foglalkoztatottak nagy részét kirekesztené a korkedvezményből, az legfeljebb egyes brigádvezetőket, csoportvezetőket stb. illethetné meg. Ez az értelmezés a jogszabálynak nem felel meg. Az alperes által idézett 21/2001. (Tb. K. 11.) ONYF utasítás szerint is a vezetőknek azt kell igazolniuk, hogy az adott munkakörre előírt teljes munkaidő alatt a korkedvezményre jogosító munkakörben végeznek munkát. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott alkotmánybírósági határozat ezzel összhangban ugyancsak azt tartalmazza, hogy azoknál a munkaköröknél, ahol a kedvezmény hatálya rovatban a jogalkotó nem rendelkezett külön a munkaidőre vonatkozóan, ott a teljes munkaidőben végzett munka jogosít korkedvezményre [582/B/2006. AB határozat, indokolás III. rész]. A felperes esetében a korkedvezményre jogosító munkakörben, teljes munkaidőben való munkavégzés megvalósult, ennek ellenkezőjére utaló bizonyíték az iratok tanúsága szerint nem merült fel.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a peres iratok közt szereplő véleménye - még ha azt az eljárás hiányossága ellenére az alperes felügyeleti szerve Tny. 8/B. § (3) bekezdésében szabályozott döntésének tekinti is - a bíróságot határozata meghozatalában a Pp. 324. § és 341. § alapján alkalmazandó 4. § (1) bekezdése értelmében nem kötötte.
Figyelemmel arra, hogy az előbbi vélemény az alperes által kifejtettektől nem tért el, a jogerős ítélet indokolása érdemben a véleményben foglaltakra is kitért az irat pontos megjelölése nélkül, ezért e hiányosság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésnek nem minősíthető. Az alperes ezzel kapcsolatban iratellenességet is tévesen panaszolt (BH 1997/375.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.966/2008.)