adozona.hu
BH 2010.8.224
BH 2010.8.224
A prémiumévek program keretében foglalkoztatott köztisztviselőnek az önkéntes nyugdíjpénztári támogatásból való kizárása az egyenlő bánásmód követelményét nem sérti [Ktv. 49/H. § (1) bekezdés i) pont, 2004. évi CXXII. tv. 4. §, 6. §, 2003. évi CXXV. tv. 8. § r) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. július 15-éig családtámogatási ügyintéző munkakörben határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az alperes alkalmazásban, a 2007. július 16-án kelt kinevezés módosítással e jogviszonyt a felek a prémiumévek program keretében 2011. december 26-áig szóló határozott idejű jogviszonnyá módosították.
A felperes a keresetében ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, önkéntes nyugdíjpénztári támogatás és ezek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felülviz...
BH 2010.8.224 A prémiumévek program keretében foglalkoztatott köztisztviselőnek az önkéntes nyugdíjpénztári támogatásból való kizárása az egyenlő bánásmód követelményét nem sérti [Ktv. 49/H. § (1) bekezdés i) pont, 2004. évi CXXII. tv. 4. §, 6. §, 2003. évi CXXV. tv. 8. § r) pont].
A felperes 2007. július 15-éig családtámogatási ügyintéző munkakörben határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az alperes alkalmazásban, a 2007. július 16-án kelt kinevezés módosítással e jogviszonyt a felek a prémiumévek program keretében 2011. december 26-áig szóló határozott idejű jogviszonnyá módosították.A felperes a keresetében ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, önkéntes nyugdíjpénztári támogatás és ezek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felülvizsgálati kérelemmel érintett nyugdíjpénztári támogatás körében a prémiumévek program keretében foglalkoztatottak kizárását illetően, a juttatást szabályozó elnöki utasítás diszkriminatív rendelkezésére hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, és ezek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az O. Kiegészítő Önkéntes Nyugdíjpénztár tagja volt, az alperes az illetmény 5%-ának megfelelő tagdíjösszeget vállalt megfizetni, amely vállalását a határozott idejű szerződés megkötésétől, 2007. július 16-ától nem teljesített, ezen időponttól a felperes részére ruházati költségtérítést és 13. havi illetményt sem fizetett. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a ruházati költségtérítés, és a 13. havi illetmény az előmeneteli és illetményrendszernek - amelyre vonatkozó szabályok alkalmazása a prémiumévek program keretében foglalkoztatottak esetében kizárt - nem alkotóeleme, így ezek a felperest megillették. A kiegészítő nyugdíjpénztári támogatás, amelyet a Ktv. az egyéb juttatások körében szabályoz, a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, alanyi jogon nem illeti meg a köztisztviselőt. Az alperes elnöke szabályzatában mérlegelési jogkörében a prémiumévek program keretében foglalkoztatottakat kizárta a juttatás igénylésére jogosultak köréből, ezért a felperes keresete e tekintetben alaptalan volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és kötelezte az alperest 130 585 forint nyugdíjpénztári támogatás és annak kamata megfizetésére. A másodfokú bíróság szerint a 2004. évi CXXII. törvény rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, miszerint a törvény hatálya alatt állás önmagában eredményezheti, hogy a Ktv. 49/H. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott juttatásra az érintett ne lenne jogosult.
A másodfokú bíróság a jogkérdést az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 4. §-ának b) pontja, 8. §-ának r) pontja és 7. § (2) bekezdés b) pontja alapján bírálta el. Hivatkozott arra, hogy az alperes más perben tett nyilatkozata alapján a bíróságnak tudomása van arról, hogy az alperesnél a határozatlan idejű kinevezéssel rendelkező, mind a részmunkaidős foglalkoztatásban, illetve a határozott időtartamban foglalkoztatott köztisztviselők részesülnek a Ktv. 49/H. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti juttatásban, a juttatásból az elnöki utasítás kizárólag a prémiumévek programban résztvevő határozott időtartamban foglalkoztatott köztisztviselőket zárta ki. A másodfokú bíróság szerint az összehasonlítható helyzetben lévő csoport minden tagja részesül az adott juttatásban, míg a prémiumévek programban résztvevő köztisztviselők a munkáltató önkényes döntése alapján a juttatásból kizáródtak. Utóbbi körében semmi olyan körülményre nem hivatkozott az alperes, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő ésszerű indoka lett volna. Ezért a juttatásból történő kizárás annak ellenére, hogy annak megadása a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, az adott helyzetben, és adott körülmények között megvalósította az egyenlő bánásmód követelményének közvetlen megsértését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a 2004. évi CXXII. törvény 4. § (5) bekezdésének megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a Ktv. 49/H. § (1) bekezdése nem minősül a 4. § (5) bekezdésében meghatározott olyan foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabálynak, amely a köztisztviselő, illetve a programban résztvevő javára juttatás fizetését írja elő, ezért a programban résztvevő nem jogosult e juttatások igénybevételére. Az alperes intézkedése azért nem tekinthető diszkriminatívnak, mert a hivatkozott jogszabály végrehajtását szolgálta, a prémiumévek programban való részvétellel közvetlenül összefüggő ésszerű indoka volt.
A felülvizsgálati kérelem a következők miatt alapos.
A Ktv. 49/H. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen: élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás. A (3) bekezdés szerint a (2) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.
Az alperes az elnöki utasítás 7. bekezdésével e juttatásból kizárta a prémiumévek program keretében határozott idejű jogviszonyban foglalkoztatott köztisztviselőket.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a munkaügyi bíróságnak azt a következtetését, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésre a felperes nem szerzett alanyi jogot. A juttatás mértékét és feltételeit, az elbírálás elveit - a Ktv. 49/H. §-ában foglaltakat figyelembe véve - a munkáltató határozhatta meg, így - hátrányos megkülönböztetést megvalósító feltételek nélkül - meghatározhatta azokat az eseteket is, amelyekben a tagdíjfizetés nem teljesíthető.
A másodfokú bíróság által hivatkozott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § r) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
A perbeli esetben az alperes által meghatározott kizáró feltételek nem ütköztek az idézett jogszabályba. A megkülönböztetésnek - amint azt a 27/2001. (VI. 29.) AB határozat kifejtette - egymással összehasonlítható alanyi körre kell vonatkoznia, az egyenlőként való kezelés egészen különböző jogi helyzetben lévők összehasonlítása esetén nem merülhet fel.
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (Péptv.) indokolása szerint "a prémiumévek program az idősebb, nyugdíj előtt álló köztisztviselők, ügykezelők és közalkalmazottak számára nyújt gondoskodó lehetőséget a közszférából történő kivonulásra. A programban való részvétel során az érintett közszolgálati jogviszonyban áll, azonban annak feltételei eltérnek a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény általános szabályaiban megfogalmazottaktól. Lényeges eltérési pontok közé tartozik a jogviszony határozott idejűsége, a megszűnésének jogcímei, egy nem teljes munkakört feltételező esetileg felmerülő feladatok ellátásának kötelezettsége, ezért cserében pedig az időarányosság elvében foglaltaknál kedvezőbb, a korábbi díjazás 70%-ának megfelelő mértékű juttatás illeti a programban résztvevőt. Fontos körülmény továbbá, hogy a prémiumévek program fedezetét a központi költségvetés állja".
Az idézettekből következően a programban foglalkoztatott olyan sajátos jogviszonyban áll, amelyben munkakörrel nem rendelkezik, munkavégzésre esetlegesen és rövidített munkaidőben (maximum heti 12 óra időtartamban) vehető igénybe. Besorolása - így besorolási és fizetési fokozata - nincs, mivel a Ktv. előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó szabályai esetében nem irányadók. Havi juttatása a határozott időre módosított jogviszony alatt változatlan és kizárólag a Péptv.-ben meghatározott egyéb juttatások illetik meg. Miután a megállapodás szerinti díjazást - annak közterheivel együtt - a központi költségvetés biztosítja [Péptv. 6. § (1) bekezdés], a programban résztvevő személy nem szerepel a munkáltató engedélyezett létszámkeretében, személyét a foglalkoztató gazdálkodása tekintetében nem veszik figyelembe, amelyből következik, hogy a munkáltató számára a Péptv.-ben nem szabályozott egyéb juttatásra pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre.
Mindezek alapján a prémiumévek program keretében foglalkoztatottak juttatásból történő kizárása nem a jogviszony határozott idejűségén, hanem a jogviszony előbbiekben kifejtett sajátos jellegén és jelentős eltérésein alapult. A programban résztvevők és az alperessel - határozatlan, határozott vagy akár részmunkaidős - közszolgálati jogviszonyban állók az összehasonlítás szempontjából nem tekinthetők azonos helyzetben lévőknek, ezért az előbbieknek az önkéntes nyugdíjpénztári támogatásból való kizárása diszkriminációt nem valósít meg.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperest önkéntes nyugdíjpénztári támogatás és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét a keresetet e tekintetben elutasító részében helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés]. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.065/2009.)