adozona.hu
BH+ 2010.8.366
BH+ 2010.8.366
A postai alkalmazott kártérítési felelőssége nem volt megállapítható, mert a címzett helyett annak nevelt gyermeke részére szabályszerűen fizette ki a postai utalvány összegét, a munkáltató indokolatlanul fizetette ki azt a címzettnek is [Mt. 169. § (1) bekezdés, 79/2004. (IV. 19.) Korm. rend. 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltató kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatát hatályon kívül helyezte.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. december 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel határozott időre pénzforgalmi ügyintézői munkakörbe a H. III. számú postai munkahelyre.
2008. február 11-én B. J. címére 72 466 forint össz...
BH+ 2010.8.366 A postai alkalmazott kártérítési felelőssége nem volt megállapítható, mert a címzett helyett annak nevelt gyermeke részére szabályszerűen fizette ki a postai utalvány összegét, a munkáltató indokolatlanul fizetette ki azt a címzettnek is [Mt. 169. § (1) bekezdés, 79/2004. (IV. 19.) Korm. rend. 19. §].
A felperes a keresetében a munkáltató kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatát hatályon kívül helyezte.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. december 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel határozott időre pénzforgalmi ügyintézői munkakörbe a H. III. számú postai munkahelyre.
2008. február 11-én B. J. címére 72 466 forint összegű postautalvány érkezett, amelynek átvétele céljából a postán megjelent P. G., a jogosult nevelt fia. Miután a felperes elkérte a személyi igazolványát, és megállapította a személyazonosságát, valamint a lakcímét, továbbá a jelenlévő H. J.-né postai vezetőtől is érdeklődött a megjelent személy kilétéről, az összeget kifizette, az utalványt a felvevővel aláíratta, és az aláírás mellett "MH" - azaz meghatalmazott - megjelölést tüntette fel.
B. J. 2008. március 14-én bejelentéssel élt az alpereshez arra hivatkozással, hogy a nevére szóló táppénzjárandóságot az alperes tévesen, arra nem jogosult személy részére kézbesítette. Az alperes vizsgálatot rendelt el, amelyet követően kártérítési határozatával kötelezte a felperest 72 466 forint kártérítés és ennek kamata megfizetésére az Mt. 169. § (3) bekezdésében és a 173. §-ának (2) bekezdésében, továbbá a Kollektív Szerződés 56. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján.
A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 19. §-ában foglaltakra, a Ptk. 685. § b) pontjában rögzítettekre, továbbá az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésére.
Kifejtette, hogy mind a felperes, mind az alperes egyezően nyilatkoztak arról, miszerint az átvevő P. G. a címzettnek, B. J.-nek a nevelt fia, azaz a Ptk. 685. § b) pontja szerint közvetlen hozzátartozó. Az alperes elismerte továbbá, hogy P. G. lakcíme azonos B. J.-nek az utalványon feltüntetett címével, és az átvevő személy kijelentette, hogy az utalványt a felperes neki fizette ki, valamint az okiraton feltüntetésre került a lakcíme is. P. G. személyazonosítását a felperes elvégezte, ezt alátámasztotta H. J.-né postahivatal-vezető nyilatkozata is.
A felperes a 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendeletben foglaltak szerint járt el az utalvány kifizetése során, tekintettel arra, hogy annak 19. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti helyettes átvevő, azaz az átvételre jogosult személy részére történt a kifizetés. A jogszabály nem írja elő, hogy az igazoltatás megtörténtét az átvevő személyi igazolvány számának, illetve a lakcímének feljegyzésével, vagy egyéb módon rögzíteni kellene.
A felperes a kézbesítési okiraton a "nevelt gyermek" megjelölés helyett az "MH" jelzést tüntette fel P. G. névaláírása mellett, azonban az eljárása során nem tanúsított olyan magatartást, amely a munkajogi kártérítési felelősségét megalapozná. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes a munkaviszonyából származó kötelezettsége megszegésével kárt okozott.
A bíróság mellőzte az alperes tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványait, tekintettel arra, hogy H. J.-nét a munkáltató által lefolytatott vizsgálati eljárás során meghallgatták, az erről készült jegyzőkönyv az iratokhoz csatolásra került, V. Zs. vizsgálatot végző személy vallomásától pedig a bíróság álláspontja szerint az ügy érdemére kiható új információ nem volt várható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes eljárása nem felelt meg a szabályoknak, mert a munkaügyi bíróság által felhívott 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (2) bekezdése azt írja elő, hogy a helyettes átvevőnek a kézbesítési okiraton aláírása mellett az átvétel jogosultságának 1. bekezdés szerinti jogcímét - jelen esetben "nevelt gyermek" - is fel kell tüntetni. Ezt az átvevő nem tette meg, a felperes "MH" jelzést írt a kézbesítési okiratra. A címzettnek azonban a postahivatalban nem volt meghatalmazottja. A munkaügyi bíróság is megállapította ezt a szabálytalanságot, de nem találta olyan súlyúnak, ami a kártérítési felelősségét megalapozná. Ez az álláspont azonban téves, mivel ezen postai szabálytalanság miatt került sor a címzett kártalanítására. A felperes szabályszegő és károkozó magatartása tehát bizonyítást nyert.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányult a törvényeknek megfelelő új határozat hozatala mellett. Érvelés szerint figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben a 100 000 forintot meg nem haladó utalványt a címzett 14. életévét betöltött nevelt gyermekének, azaz a helyettes átvevőnek kézbesítette, és az igazoltatási kötelezettségének eleget tett, a postai kézbesítésre vonatkozó jogszabályt nem szegte meg. Az elsőfokú bíróság valamennyi körülmény figyelembevételével állapította meg, hogy az okiraton feltüntetett téves jelzés nem minősül olyan hibának, ami a felperes kártérítési felelősségét megalapozná. Álláspontja szerint nem volt jogellenesség, hiszen a kézbesítés során a hivatkozott kormányrendelet előírásai szerint járt el, és a felróhatósága sem állapítható meg, mivel az elvárható gondosságot tanúsította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 19. § (3) bekezdése szerint postai szolgáltató helyen történő kézbesítésnél helyettes átvevőnek abban az esetben tekintendő az (1) bekezdésben megjelölt személy, ha a kézbesítéskor hatósági okirattal igazolja azt is, hogy a lakcíme a küldeményen feltüntetett címmel azonos. Ugyanezen rendelet 19. § (1) bekezdése értelmében pedig a kézbesítés annak a személynek a részére történhet meg, aki a címzett 14. életévét betöltött közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], vagy élettársa.
Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy P. G. a címzettnek, B. J.-nek a nevelt fia, akik lakcíme a pénz átvételének időpontjában megegyező volt. A felperes a küldemény átadását megelőzően elvégezte P. G. személyazonosítását, amely tevékenység végrehajtását alátámasztotta H. J.-né postavezető nyilatkozata is. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kifizetés arra jogosult személy részére történt a kellő ellenőrzés elvégzését követően.
Ugyancsak helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy jogszabály nem írja elő - a hivatkozott Korm. rendelet 19. §-ának (2) bekezdésében írt, és a jelen esetben nem alkalmazható kivételtől eltekintve - miszerint a személyazonosság ellenőrzésének megtörténtét a személyigazolvány számának, illetve az átvevő lakcímének feljegyzésével, vagy egyéb módon rögzíteni kellene.
Az a körülmény, hogy a felperes a P. G. részére történő kifizetéskor a kézbesítési okiraton "MH" (meghatalmazott) jelzést tüntetett fel, a "nevelt gyermek" helyett, nem tekinthető olyan magatartásnak, amely önmagában a felperes kártérítési felelősségét megalapozná. A felperes a kifizetést olyan személy részére teljesítette, aki külön meghatalmazás nélkül is jogosult volt pénz átvételére a lakcímének igazolását követően. Így az a körülmény, hogy az alperes ennek figyelmen kívül hagyásával utóbb B. J. részére teljesített, nem alapozhatja meg a felperes kártérítési felelősségét. E körben a másodfokú bíróság okfejtése téves.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Mfv.I.10.869/2009.)