adozona.hu
BH+ 2010.7.321
BH+ 2010.7.321
Ha az áthelyezést megelőző munkáltató jogszabályba ütközően számított be valamely időszakot a szolgálati időbe, a beszámítás érvénytelenségét az új munkáltató helyesen vette figyelembe [1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdés, 1996. évi XLIII. tv. (továbbiakban: Hszt.) 326. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A pénzügyőr százados felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, aki 2007. március 20-án kelt határozatával 23 év 8 hónap és 13 nap beszámításával a felperes szolgálati idejének kezdő időpontját 1983. június 26-ban állapította meg.
A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően benyújtott keresetében a szolgálati idejének kezdő időpontját 1982. október 16-tal kérte megállapítani.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatában rögzített szolgálati időre vonat...
BH+ 2010.7.321 Ha az áthelyezést megelőző munkáltató jogszabályba ütközően számított be valamely időszakot a szolgálati időbe, a beszámítás érvénytelenségét az új munkáltató helyesen vette figyelembe [1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdés, 1996. évi XLIII. tv. (továbbiakban: Hszt.) 326. § (1) bekezdés].
A pénzügyőr százados felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, aki 2007. március 20-án kelt határozatával 23 év 8 hónap és 13 nap beszámításával a felperes szolgálati idejének kezdő időpontját 1983. június 26-ban állapította meg.A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően benyújtott keresetében a szolgálati idejének kezdő időpontját 1982. október 16-tal kérte megállapítani.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatában rögzített szolgálati időre vonatkozó rendelkezést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének kezdő időpontja: 1982. október 16.
A megállapított tényállás szerint a felperest 1997. december 31-ei hatállyal helyezték át a megyei parancsnokság állományából az országos parancsnokság állományába. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az áthelyező határozat megállapította a szolgálati idejének kezdő időpontja 1983. január 1., továbbá az 1996. szeptember 1-je és 1997. december 31-e közötti időszakban szolgálati idejének 1,2-szeres számítására jogosult, ami további 77 nap szolgálati időt jelent. A felperes áthelyezést megelőző munkáltatója a szolgálati idejét e szerint 1982. október 16-tól 1997. december 31-ig igazolta. Ugyanakkor az alperes a szolgálati idejét 1983. szeptember 30-tól vette számításba és ezen időponttól a kezdeményesen figyelembe vett szolgálati idő beszámításával a szolgálati idő kezdő időpontjaként 1983. június 26-át határozta meg.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes egyszer már beszámított, szolgálati viszonyban töltött időként elismert olyan idő megállapítását kérte, melynek korábbi beszámítása nem tévedésből vagy számítási hiba alapján történt, hanem a 7/1987. számú belügyminiszteri parancs 177. pontja szerint. Ezért a Hszt. 326. § (1) bekezdése alapján a Hszt. hatályba lépése előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismerni.
Miután az alperes által sem volt vitatott, hogy a felperes áthelyezést megelőző munkáltatója a felperes szolgálati idejét a belső szabályzatában foglaltaknak megfelelően határozta meg, ezért annak felülbírálatára nem volt jogosult, azt nem módosíthatta és nem állapíthatta meg újból. A munkaügyi bíróság szerint ez az értelmezés felel meg a Hszt. 60. § (2) bekezdésében előírtaknak is, mert csak így lehet a felperes szolgálati viszonyát az áthelyezést követő időszakra nézve folyamatosnak tekinteni.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes a Hszt. 326. § (1) bekezdésében és a Hszt. 328. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott. Érvelése szerint a Belügyminisztérium a Hszt. hatálybalépése előtt a hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyába beszámított minden olyan jogviszonyt és időszakot, amelyeknek a beszámítására a Hszt. hatálybalépése előtt lehetősége volt. Beszámításra került ugyanakkor jogszabálysértően általános iskolában, illetve tanítási szünetben töltött olyan időtartam is, amely a korábban hatályos, illetve a jelenleg hatályos jogszabályok alapján sem volt szolgálati időként számítható. Erre a Belügyminisztériumnál a Hszt. hatálybalépése előtt alkalmazott Szervezeti Munkarend elnevezésű belső szabályzat adott lehetőséget. Az alperesi érvelés szerint a Vám- és Pénzügyőrség a Belügyminisztérium belső szabályzatán alapuló kedvezményes számítást nem köteles figyelembe venni. A 7/1989. számú belügyminiszteri parancs a felperes és a korábbi munkáltató közötti jogviszonyt rendezte, de az abban foglaltak nem automatikusan hatályosulnak az alperessel szemben. A felperes tekintetében nem a korábban szerzett jog sérült, hanem az alperes az irányadó jogszabályok szerint végezte el a szolgálati idő számítását, a szolgálati idejének kezdő időpontja helyesen 1983. június 26. Mivel ezt az időpontot határozta meg a felperes által támadott alperesi határozat, az alperes szerint a felperes keresetét el kell utasítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az eljárt bíróságok által elfoglalt jogi álláspont téves.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (1) bekezdése értelmében a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából e törvény hatálybalépése (1996. 09. 01.) előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni. A Hszt. hatálybalépése előtt a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerveknél a szolgálati idő megállapítására az 1971. évi 10. tvr. alapján került sor.
Az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kellett megállapítani. A (2) bekezdés előírta, hogy a szolgálati pótlék, a szabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából az (1) bekezdésben meghatározott időn felül be kell számítani:
minden időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek számít, valamint
fegyveres szerveknél és fegyveres testületeknél nem hivatásos szolgálatban, és
- egyéni elbírálás alapján - más állami hadseregben töltött időt, továbbá
minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályok szerint jogszerző időnek számít.
Az elsőfokú ítélet irányadó megállapítása szerint a belügyminiszter a felperes szolgálati idejét a Hszt. hatálybalépését megelőzően az 1971. évi 10. tvr. végrehajtására kiadott Személyzeti Munkarend alapján határozta meg, és ennek alapján került elismerésre a felperes javára szolgálati viszonyként az 1983. január 1-től kezdődő időszak. Ez az időszak az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdésében előírt beszámítási feltételeknek azonban nem felelt meg, ezek alapján nem volt beszámítható. Az 1971. évi 10. tvr. 33. § (5) bekezdése az előbbi szabályoktól való eltérést csak a tvr. hatálybalépése előtt elismert szolgálati idő tekintetében engedte meg, a felperes jogviszonya viszont a Belügyminisztérium hivatásos tűzoltóság állományában 1990. június 16-án létesült, és a tvr. hatálybalépése előtti időre elismert szolgálati idővel nem rendelkezett, így szolgálati idő elismerési kedvezmény nem illette meg.
A Belügyminisztérium a hivatkozott belső előírását (Személyzeti Munkarend) nem alapíthatta az 1971. évi 10. tvr. felhatalmazására, minthogy a tvr. 53. §-a felhatalmazása csak a tvr. végrehajtására vonatozott.
Az előbbi jogszabályok egybevetéséből következően a Hszt. 326. § (1) bekezdése értelmében a felsorolt jogosultságok tekintetében beszámított időnek csak az ott megjelölt, és a tvr.-ben felsorolt szolgálati idők minősülhettek, mivel egymagában valamely időszak beszámítása nem minősíti azt szolgálati idővé, tekintettel a hivatkozott jogszabályok kötelező jellegére. Az ettől eltérő beszámítás érvénytelen, semmis. Ezért az ilyen időtartam szolgálati viszonyként elismerésére igényt nem lehet alapítani. Ez alól másik fegyveres szervhez történő áthelyezés sem kivétel (EBH 1998.). A Hszt. 9. § (2) bekezdése értelmében pedig az alperes a vitatott időszak beszámításának a semmisségét helytállóan vette figyelembe.
A Hszt. 11. § (1) bekezdésében előírt szabály - miszerint az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, - együttes feltételeket határoz meg, és a semmis szolgálati időként elismert idő alapján már megszerzett és már gyakorolt jogokra vonatkozik, a jövőbeliekre (a még nem gyakorolt jogra) nem. Ennélfogva a már megszerzett esetleges juttatás el nem vonható, de az érvénytelen beszámításra újabb igény - az adott esetben az érvénytelenség alperes általi megállapításától - már nem alapítható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.001/2009.)