adozona.hu
BH 2010.7.193
BH 2010.7.193
Ha a Hszt. valamely kedvezményre, így a szolgálati viszonyban töltött idő 1,2-szeres szorzóval számítására való jogosultságot szigorúan körülhatárolt együttes feltételekhez köti, a törvény későbbi, a kedvezmény kiterjesztését célzó, a feltételeket megváltoztató módosítása a korábbi feltételek eltérő értelmezését nem eredményezheti [1996. évi XLIII. törvény 329. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A főtörzszászlós rendfokozatú felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, 1999. április 16-ától 2008. január 1-jéig az alperes Központi Ügyeleti Főosztály Akció Osztály Műveleti Alosztály II. állományában járőrvezető beosztásban teljesített szolgálatot. Szolgálati panaszában, majd annak elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 1999. április 16-ától 2005. december 31-éig a szolgálati viszonyban eltöltött idejét kedvezményesen, a fegyveres szervek hiv...
BH 2010.7.193 Ha a Hszt. valamely kedvezményre, így a szolgálati viszonyban töltött idő 1,2-szeres szorzóval számítására való jogosultságot szigorúan körülhatárolt együttes feltételekhez köti, a törvény későbbi, a kedvezmény kiterjesztését célzó, a feltételeket megváltoztató módosítása a korábbi feltételek eltérő értelmezését nem eredményezheti [1996. évi XLIII. törvény 329. § (1) bekezdés c) pont].
A főtörzszászlós rendfokozatú felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, 1999. április 16-ától 2008. január 1-jéig az alperes Központi Ügyeleti Főosztály Akció Osztály Műveleti Alosztály II. állományában járőrvezető beosztásban teljesített szolgálatot. Szolgálati panaszában, majd annak elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 1999. április 16-ától 2005. december 31-éig a szolgálati viszonyban eltöltött idejét kedvezményesen, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján 1,2-szeresen kérte számítani.A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az ORFK vezetőjének határozatát, és megállapította, hogy a felperes 1999. április 16-ától 2005. december 31-éig jogosult a szolgálati idő 1,2-szeres számítására.
A munkaügyi bíróság a felperes előadása alapján megállapította, hogy az őt foglalkoztató egység egy gyorsan reagáló olyan egység volt, amely a rendőri szervek közül a legrövidebb időn belül volt bevethető. Az Akció Osztály feladata elsődlegesen a kiemelt bűncselekmények forrónyomos üldözése, felszámolása, azonnali nyomozati cselekmények foganatosítása. A munkaügyi bíróság szerint ezek a szolgálati feladatok alátámasztják, miszerint a felperes a beosztása ellátása során veszélyhelyzetnek volt kitéve, amely valószínűsíti a folyamatos pszichés terhelés megvalósulását. A munkaügyi bíróság értékelte, hogy az alperes a felperes részére különleges bevetési pótlékot folyósított, amellyel elismerte, hogy a felperes szolgálat teljesítése többletkövetelmények teljesítésével járt, illetőleg az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerült. A Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 2006. január 1-jétől alkalmazandó 25. § (5) bekezdése szerint a különleges bevetési pótlékban részesülők szolgálati idejét a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja szerint kell számítani.
A munkaügyi bíróság elfogadva a felperes előadását, azt is értékelte, hogy az adott beosztásban szolgálatot teljesítők pszichés megterhelését fokozta az a körülmény is, hogy az akciókat előre nem lehetett megtervezni, azonnali reagálás volt szükséges. A szolgálati feladatok között fegyveres támadást kellett elhárítani, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel jár. E körben a munkaügyi bíróság azt is értékelte, miszerint a felperest foglalkoztató szervezeti egység külföldi szervek felkérésére is folytatott veszélyes bűnözők felkutatására és elfogására irányuló tevékenységet. A szolgálatellátás veszélyességét támasztja alá, hogy az alperes a szolgálat ellátása közben az egység tagjait védőeszközök, így például golyóálló mellény viselésére kötelezte. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes beosztása azért minősül fokozottan veszélyes beosztásnak, mert az R. 22. §-a és az 1. számú melléklet 5. pontjában meghatározott "pszichikai ártalmak" a beosztás tekintetében megvalósultak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes érvelése szerint nem megalapozott az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, miszerint a felperes beosztása az R. 1. számú mellékletének 5. pontjában szereplő egészségkárosító kockázatnak (pszichikai ártalomnak) kitett beosztásnak minősíthető. Emellett figyelmen kívül maradt a R. 25. § (1) és 23. § (1) bekezdés szerinti azon rendelkezés, amely a szolgálati idő kedvezményes számítására való jogosultságot az egészségkárosító kockázatok között töltött szolgálatteljesítési idő meghatározott mértékéhez köti. Az alperes a Hszt. 3. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra is hivatkozott. E szerint a hivatásos jogviszony különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő kötelezettségek terhelik. A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a fegyveres szerv rendeltetése szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti, melyet a felülvizsgálati kérelem szerint az eljárt bíróságok nem vettek figyelembe.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a R. 25. § (5) bekezdése alapján korábban kizárólag a R. 37/A. §-a szerinti (veszélyes tűzoltói beosztás pótléka) pótlékban részesülők szolgálati idejét lehetett - a R. 23. § (1) bekezdésében meghatározott mértéktől függetlenül - kedvezményesen számítani. A R.a> módosításával 2006. január 1-jétől - egyebek közt a nyomozói és különleges bevetési pótlékban részesülők szolgálati idejét is - 1,2-szeresen kell számítani. A R.a> azonban visszamenőleges hatályra, azaz a visszamenőleges alkalmazásra nem ad lehetőséget. Az a körülmény, hogy a jogalkotó úgy határozott, hogy önmagában a pótlék folyósítása többlet kedvezményekre jogosít, nem eredményezheti, hogy azok visszamenőlegesen, jogszabályi felhatalmazás nélkül megilletnék a hivatásos állomány tagját.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A per tárgyát 1999. április 16-ától 2005. december 31-éig terjedő időszak képezte. Nem hagyható ezért figyelmen kívül, hogy a felperes a szolgálati viszonyban eltöltött ezen idejének kedvezményes számítását 2007. november 8-án előterjesztett szolgálati panaszában csak akkor igényelte, amikor az irányadó törvényi és végrehajtási jogszabály már módosult, és ennek következtében a szolgálati ideje 1,2-szeres számítására utóbb, 2006. január 1-jétől kezdődően jogosulttá vált. Minthogy ezt megelőzően az adott ügyben alkalmazandó jogi szabályozás hatálya alatt a felperes a szolgálati viszonyban töltött idejének számítását egyáltalán nem vitatta, lényeges kérdés, hogy a Hszt. - kereseti kérelem jogalapjaként megjelölt - 329. § (1) bekezdés c) pontja miként változott a korábbi szabályozáshoz képest.
A Hszt. 2006. január 1-jéig hatályos - a perben alkalmazandó - 329. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 326. § (1) bekezdésében meghatározott szempontból a szolgálati viszonyban eltöltött időt 1,2-szeresen kell számítani a rendszeres csapatkiképzést folytató szervezetek állományának, harcálláspontokon, a földfelszín alatt szolgálatot teljesítőknek, a büntetés-végrehajtási szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjainak, valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőknek.
A Hszt. ezen rendelkezését 2006. január 1-jétől a 2005. évi CLXXIX. törvény 18. §-a akként módosította, hogy 1,2-szeresen a földfelszín alatt szolgálatot teljesítőknek, a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjának, valamint a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladatokat ellátó állománynak szolgálati viszonyban eltöltött idejét kell számítani. A 2005. évi CLXXIX. törvény 18. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a legnehezebb körülmények között szolgálatot teljesítő végrehajtó állomány illetményen kívüli juttatásainak kiterjesztését szolgálja a törvény, azzal, hogy a szolgálati idő kedvezményes számításának lehetőségét a konkrét rendvédelmi feladatokat végző teljes állományra kiterjeszti".
Az előbbiek szerint tehát a szolgálati viszony kedvezményes számításának jogalapját a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja - felperes által hivatkozott - utolsó mondata szerint 2006. január 1-jét megelőzően (azaz a per tárgyát képező időszakban) "a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban" történő szolgálatteljesítés, míg 2006. január 1-jét követően "a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladat" ellátása teremtette meg. Következésképp megállapítható, hogy 2006. január 1-jét megelőzően a törvény a szolgálati idő 1,2-szeres számítását illetően szigorúbb feltételt szabott, amitől nem lehet eltekinteni, és a perben azt kellett a bíróságoknak vizsgálni, hogy a felperes ténylegesen és kétséget kizáróan megfelelt-e 1999. április 16. és 2005. december 31-e közötti peresített időszakban ennek a szigorú törvényi feltételnek. Ezt a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher szabályai szerint a felperesnek kellett bizonyítania.
Az alperes nem vitásan a perbeli időszakban különleges bevetési pótlékot folyósított a felperesnek. A R. 50. § (1) bekezdése szerint a különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A perben ezért az alperes által sem volt vitatott, hogy a felperes különlegesen veszélyes szolgálati feladatokat is ellátott. Ilyen szolgálati feladat ellátásából önmagában azonban még nem következik a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásban való szolgálatteljesítés megállapíthatósága.
Az R. 22. §-a értelmében a Hszt. alkalmazásában fokozottan veszélyesnek az a szolgálati beosztás minősül, amelynek ellátásával kapcsolatos szolgálati tevékenység - a hivatásos szolgálattal járó általános kockázaton túl - életveszéllyel is járhat, illetve egészségkárosító kockázatok között kerül végrehajtásra, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg. E beosztások körét a Hszt. 342. § (1) bekezdés d) pont felhatalmazása alapján az R. 1. számú melléklet tartalmazza. Az R. 25. § (1) bekezdése az 1. számú mellékletben meghatározott beosztásokban szolgálatot teljesítők szolgálati idejének 1,2-szeres számításához pedig további feltételként írja elő, hogy az egészségkárosító kockázatok között töltött szolgálatteljesítési idő elérje az R. 23. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket, azaz a napi szolgálatteljesítési idő több, mint 50%-át. Kiemelendő, hogy a 2006. január 1-jétől alkalmazandó szabályozás ezen feltétel fennállásától függetlenül jogosítja a különleges bevetési pótlékban részesülőt a szolgálati idő kedvezményes számítására [R. 25. § (5) bekezdése szerint]. A 2006. január 1-jét megelőző időszak tekintetében azonban mindezen együttes feltételek fennállásának kétséget kizáró bizonyítása elengedhetetlen volt és a felperes érdekében állt [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az eljárt bíróságok szerint a felperes járőrvezető beosztása azért minősült fokozottan veszélyes beosztásnak, mert megvalósultak az R. 1. számú melléklet 5. pontja szerinti "pszichikai ártalmak".
Az R. 1. számú melléklete - bár címe szerint "az egészségkárosító kockázatoknak kitett beosztások jegyzéke", de megállapíthatóan nem meghatározott beosztásokat sorol fel, hanem a veszélyeztető tényező megnevezése mellett általánosságban körülírja azt a szolgálati tevékenységet, amely ilyenként minősülhet. Az eljárt bíróságok által értékelt 5. pont szerinti "pszichikai ártalmak" alatt kell érteni olyan szolgálati tevékenységet, amelyet életet, testi épséget, szellemi egészséget, szabadságot jelentős mértékben veszélyeztető helyzetben folyamatosan kell végezni, vagy fokozott szellemi koncentrációt igényel, illetve olyan állandó készenléti helyzet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kell biztosítani.
A Legfelsőbb Bíróság szerint egymagában az nem jogszabálysértő, hogy a felperes munkaköri feladatai alapján a munkaügyi bíróság arra vont le jogkövetkeztetést, hogy a felperes esetében fennállt az olyan állandó készenléti helyzet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kellett biztosítani. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül és értékelni is szükséges, hogy a perbeli időszakban hatályos - többek között a fegyveres szervek hivatásos állományának egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról szóló - jogszabályok a járőrvezető beosztásba tartozó személyeket nem nevesítette a rendőrségnél akként, hogy munkavégzésük során fokozott és tartós egészségi és pszichés terhelésnek vannak kitéve [33/1997. (V. 13.) BM-IM-TNM együttes rendelet, 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet alkalmassági követelmények 5. számú függeléke]. Az pedig különösen nem nyert bizonyítást a perben, hogy a felperes esetében a fokozott igénybevétel és veszély a napi szolgálatteljesítési idő több, mint 50%-ában valóban fennállt. Az eljárt bíróságok nem adták okszerű és megalapozott indokát annak, hogy ezen feltételt egyáltalán vizsgálták, és hogy annak fennállásának megállapíthatóságára mely perbeli adatból vontak le következtetést.
A Hszt. perben alkalmazandó 329. § (1) bekezdésének c) pontja a szolgálati idő kedvezményes számítását, az 1,2-szeres szorzó alkalmazását illetően nem konkrét beosztásokat, hanem kifejezetten veszélyes szolgálatteljesítéseket sorolt fel. Ezért a jogszabály utolsó mondata alapján általánosságban meghatározott "fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőnek" is csak az minősíthető, aki az azt megelőző felsorolás szerinti ("legnehezebb körülmények között szolgálatot teljesítő végrehajtói állomány") minőséggel azonosan, azzal egyensúlyban ténylegesen fokozott igénybevételnek és veszélynek volt kitéve a beosztása ellátása során, azaz megfelelt a jogszabályban meghatározott együttes feltételeknek. Ez a perbeli esetben pedig nem volt megállapítható. A Hszt. végrehajtási rendeletében foglaltak ettől eltérő, kiterjesztő értelmezése ezért jogszabálysértő.
A felperes igényéről a perbeli időszakban hatályos jogszabályok alapján kellett dönteni. Azon körülmény, hogy a Hszt. vonatkozó rendelkezése utóbb - a miniszteri indokolásban foglalt megfontolásból - módosult, nem ad alapot a Hszt. korábbi rendelkezésének megelőzően az állomány tagja által sem vitatott értelmezésétől eltérő alkalmazására, és visszamenőleges igényérvényesítésre.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 11.115/2009.)
Bírósági jogesetek
BH 2012.4.103 I. Szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számításához - a 2006. január 1-jét megelőző időszakra - a szolgálati jogviszonyban állónak kell bizonyítania, hogy a betöltött beosztása egészségkárosító kockázatoknak kitett volt, és e kockázatok között töltött napi szolgálatteljesítési ideje a napi szolgálati ideje 50%-át elérte. II. Fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőnek csak az minősíthető, aki ténylegesen fokozott igénybevételnek és veszélynek volt kitéve a
BH+ 2012.9.400 A hivatásos szolgálati viszonyban állók szolgálati ideje kedvezményes számítására való jogosultság nem pusztán a meghatározott szervezethez való tartozást, hanem a ténylegesen ellátott szolgálatteljesítést is figyelembe véve állapítható meg [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 325. § (2) bekezdés, 329. § (1) bekezdés c) pont].
