adozona.hu
AVI 2009.11.114
AVI 2009.11.114
Az adózónak ellenőrizni kell azt is, hogy a szerződő fél rendelkezik-e a tevékenység folytatására való jogosultsággal [1992., évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. május 10-én munkaerő kölcsönzésre kötött szerződést a P. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-vel, melyet 2003. augusztus 5-én módosítottak, mert a vállalkozó ezen a néven történő bejegyzése nem járt sikerrel és P. Group Kft. (továbbiakban: kft.) néven 2003. szeptember 4-én jegyezte be a cégbíróság. A kft. 2004. december 1-jén kiállított, 2004. november 30-ai teljesítési idejű számlában szereplő 383 570 Ft általános forgalmi adót a felperes levonásba helyezte.
Az elsőfokú adóhat...
AVI 2009.11.114 Az adózónak ellenőrizni kell azt is, hogy a szerződő fél rendelkezik-e a tevékenység folytatására való jogosultsággal [1992., évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
A felperes 2003. május 10-én munkaerő kölcsönzésre kötött szerződést a P. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-vel, melyet 2003. augusztus 5-én módosítottak, mert a vállalkozó ezen a néven történő bejegyzése nem járt sikerrel és P. Group Kft. (továbbiakban: kft.) néven 2003. szeptember 4-én jegyezte be a cégbíróság. A kft. 2004. december 1-jén kiállított, 2004. november 30-ai teljesítési idejű számlában szereplő 383 570 Ft általános forgalmi adót a felperes levonásba helyezte.Az elsőfokú adóhatóság 2004. november 16 - november 30. időszakra kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatával 384 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ami egyben jogosulatlan visszaigénylésnek minősült és 96 000 Ft adóbírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a kft.-t a Fővárosi Munkaügyi Központ magán-munkaközvetítőként nem vette nyilvántartásba, nem tett eleget sem bevallási, sem adatszolgáltatási kötelezettségének, betanított munkásokat nem kölcsönözhetett volna a felperes részére. A munkaerő kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 9. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a számla kiállításának nem volt jogalapja, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta hivatkozva a Korm. r. 9. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 12. § (1) bekezdés f) pontjára és 23. § (6) bekezdésére. A számla tartalmilag nem tekinthető hitelesnek.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntéseire azzal, hogy az általános forgalmi adó levonása csak a törvényi feltételek együttes fennállása esetén gyakorolható.
Hivatkozott továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mtv.) 193. §-ára, 193/F. § (2) bekezdésére, a Korm. r. 9. § (1) bekezdésére, az Mtv. 193/D. § (1) bekezdésére.
Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve a szolgáltatás körülményeit figyelembe véve kellő gondossággal járt el. A kellő körültekintés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számla befogadójának tudomása nem volt, azt fel sem ismerte. A perbeli esetben az elvárható magatartás az lett volna, hogy ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, és az általa folytatott tevékenység sajátosságaira tekintettel az arra vonatkozó szabályokat.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy jogszerű volt az adó levonása, hiszen a kft. adóalanyiságát nem lehet megkérdőjelezni csak azért, mert a tevékenységre nem volt engedélye. Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alapján kellő körültekintéssel járt el, hiszen bekérte a szerződő partner társasági szerződését, cégnyilvántartási adatait, adószámát, bankszámla számla, az ügyvezető aláírási címpéldányát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az általános forgalmi adó levonására csak a törvényi feltételek együttes fennállása esetén jogosult az adózó. Ennek figyelembevételével az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 166. § (2) bekezdése alapján vizsgálta a konkrét gazdasági esemény kapcsán kiállított számla vonatkozásában az azt kiállító adóalanyiságát.
Ennek vizsgálata során helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Mtv. 193. §-a és a Korm. r. 9. §-ára figyelemmel a számlát kiállító kft. munkaerő-kölcsönzéssel jogszerűen nem foglalkozhatott, így az ilyen szolgáltatásról kiállított számla nem jogosította fel a felperest adólevonási jog gyakorlására.
A felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy kellő körültekintéssel járt el. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy amikor a felperes 2003. május 10-én megkötötte a munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződést a kft.-vel, a kft.-t még nem jegyezték be. 2003. augusztus 5-én módosították ugyan a szerződést, de a kft. még ekkor sem volt bejegyezve, csak 2003. szeptember 4-én jegyezte be a cégbíróság. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CLIV. törvény 14. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságként működhet. Ugyanakkor a (3) bekezdés kifejti, hogy az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. A munka-közvetítés az Mtv. és a Korm. r. szabálya alapján hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Ilyen engedéllyel a kft. a szerződés megkötésekor és később sem rendelkezett. A felperes akkor járt volna el kellő körültekintéssel, ha a szolgáltatás sajátosságára tekintettel azt is ellenőrzi, hogy a kft. rendelkezik-e ilyen engedéllyel, illetve benyújtott-e ilyen engedély megadására irányuló kérelmet. A hatósági engedélyhez kötött tevékenység folytatására kötött szerződés esetén az adózónak nem elég csak azt ellenőrizni, hogy az adott gazdasági társaság létezik-e, hanem a kellő körültekintés körében meg kell győződjön, hogy a szerződő fél rendelkezik-e azon tevékenység folytatására való jogosultsággal. A felperes azonban ezt az ellenőrzést elmulasztotta, így a kellő körültekintésre - a szolgáltatás körülményeit figyelembe véve - alappal nem hivatkozhatott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.017/2007.)