adozona.hu
AVI 2009.10.103
AVI 2009.10.103
A lakáscélú kedvezmény igénybevételének több együttes feltétele van [1995. évi CXVII. tv. 38. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a B. Bank Rt.-től 2001. augusztus 23-án 400 000 Ft összegű lakossági privát kölcsönt vett fel. A felperes a hitelszerződés megkötését kezdeményező formanyomtatványon a kölcsön céljaként lakásvásárlást jelölt meg.
A felperes 2001. évben 41 574 Ft-ot, 2002. évben összesen 124 722 Ft összeget törlesztett és személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásaiban erre figyelemmel 29 077 Ft, illetve 49 888 Ft összegű lakáscélú hiteltörlesztési kedvezményt tüntetett fel. A felperes kér...
AVI 2009.10.103 A lakáscélú kedvezmény igénybevételének több együttes feltétele van [1995. évi CXVII. tv. 38. § (1) bek.]
A felperes a B. Bank Rt.-től 2001. augusztus 23-án 400 000 Ft összegű lakossági privát kölcsönt vett fel. A felperes a hitelszerződés megkötését kezdeményező formanyomtatványon a kölcsön céljaként lakásvásárlást jelölt meg.A felperes 2001. évben 41 574 Ft-ot, 2002. évben összesen 124 722 Ft összeget törlesztett és személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásaiban erre figyelemmel 29 077 Ft, illetve 49 888 Ft összegű lakáscélú hiteltörlesztési kedvezményt tüntetett fel. A felperes kérelmére a hitelintézet mindkét évben igazolást állított ki a visszafizetett törlesztésekről.
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002. évekre szja adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 127 276 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 38 183 Ft adóbírság, 37 781 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság - a bevallottakkal szemben - a lakáscélú hiteltörlesztésre befizetett összegek kedvezményét mindkét évre 0 Ft-ban állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 2001. évi LXXIV. törvény 84. §-ával módosított 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 38. §-ában foglaltakra és arra alapította, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott banki igazolások a törvényi követelményeknek nem felelnek meg, nem tanúsítják a hitel lakáscélú felhasználását.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, azzal érvelt, hogy azok nem felelnek meg a Szja. tv. 38. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Kifejtette, hogy a tényleges lakáscélú felhasználást dokumentumokkal igazolta, úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben elvárható.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a banki igazolások lakossági privát kölcsönből történő visszafizetéseket igazolnak. Nem jogosít adókedvezményre a banktól felvett olyan hitel, amelynél a hitelfelvétel indokaként a lakáscélú felhasználás kerül ugyan megjelölésre, de a folyósított összeg tényleges lakáscélú felhasználása nem bizonyított. Az alperes jogszerűen írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet és törvényesen alkalmazta ennek jogkövetkezményeit is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az Szja. tv. 38. §-ában és az szja adóbevalláshoz mellékelt kitöltési útmutatóban (továbbiakban: útmutató) foglaltaknak. Álláspontja szerint azért, mert nem "támogatott" hanem "személyi hitel"-t vett fel, nem lehet kizárni a neki járó adókedvezményből.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 38. § (1) bekezdése értelmében az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a (2) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százaléka.
E törvényi rendelkezésre figyelemmel az alperes és az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette, hogy a lakáscélú kedvezmény igénybevételének több együttes feltétele van, ezek bármelyikének hiánya kizárja a kedvezmény érvényesíthetőségét. Az adózónak a lakáscélú felhasználásra kell felvennie a hitelt a banktól, és ezt ténylegesen lakáscélra is kell fordítania. Szükséges továbbá a lakáscélú hitelt folyósító pénzintézet igazolása, amely bizonyítja a lakáscélú felhasználást és elszámolást.
A felperes - az iratokból megállapíthatóan - nem rendelkezik olyan pénzintézeti, banki igazolással, amely a lakáscélú felhasználást a törvényi feltételeknek megfelelően bizonyítaná. A felperes által felvett hitel ugyanis privát kölcsön volt, amely szabadon felhasználható. A becsatolt banki igazolások nem lakás célú felhasználásról, hanem kizárólag lakossági privát kölcsönből történő visszafizetésekről, törlesztésekről szólnak. A hitel tényleges felhasználása a banknál nem dokumentált. A hitelintézet a kölcsönfelvevőjének szabad pénzfelhasználást biztosított, és a folyósított összeg felhasználását nem ellenőrizte. A banki igazolások tehát a hitel lakáscélú felhasználását nem tanúsítják, kizárólag arra szolgáltatnak adatokat, hogy a bank által folyósított kölcsöntörlesztések összege a vizsgált időszakban milyen mértékű volt.
A határozatok tehát az iratszerűen és jogszerűen megállapított tényállásra és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel megalapozott és törvényes döntéseket tartalmaznak.
Rögzíti a Legfelsőbb Bíróság - a felperes érvelésére tekintettel -, hogy az útmutató nem jogszabály. A 2002. évre kiadott útmutató ugyanakkor egyértelműen rögzíti, hogy nem jogosít adókedvezményre a hitelintézettől felvett olyan személyi hitel, amelynél a hitelfelvétel indokaként lakáscélú felhasználás kerül ugyan megjelölésre, de a folyósított hitel tényleges lakáscélú felhasználása nem bizonyított. A felperes által hivatkozott ingatlan adásvételi szerződések a jogvita eldöntése szempontjából ügydöntő adatokat nem tartalmaznak. Az adókedvezmény igénybevételére való jogosultságot a törvény értelmében csak megfelelő tartalmú hitelintézeti igazolással lehet bizonyítani, amellyel a felperes egyik adóévre vonatkozóan sem rendelkezett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.527/2006.)