adozona.hu
AVI 2008.12.136
AVI 2008.12.136
Telek és lakás cseréje esetén az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése nem alkalmazható [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a felesége 2002. február 4. napján ingatlan csereszerződést kötött, amely szerint a közös vagyonukat képező (az ingatlan-nyilvántartásban a felperes tulajdonaként bejegyzett) 231031/4 hrsz.-ú, B., B. u. 13. szám alatti, "beépítetlen terület" megnevezésű építési telket elcserélték a földhivatal ingatlan-nyilvántartásában 1016 hrsz.-on jegyzett, É., F. u. 62. szám alatti lakóházas ingatlanra akként, hogy a szerződő felek a b.-i telek értékét 8 000 000 Ft-ban, az é.-i ingatlan ért...
AVI 2008.12.136 Telek és lakás cseréje esetén az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése nem alkalmazható [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
A felperes és a felesége 2002. február 4. napján ingatlan csereszerződést kötött, amely szerint a közös vagyonukat képező (az ingatlan-nyilvántartásban a felperes tulajdonaként bejegyzett) 231031/4 hrsz.-ú, B., B. u. 13. szám alatti, "beépítetlen terület" megnevezésű építési telket elcserélték a földhivatal ingatlan-nyilvántartásában 1016 hrsz.-on jegyzett, É., F. u. 62. szám alatti lakóházas ingatlanra akként, hogy a szerződő felek a b.-i telek értékét 8 000 000 Ft-ban, az é.-i ingatlan értékét 28 000 000 Ft-ban határozták meg, felperesnek és házastársának a különbözetként keletkező 20 000 000 Ft-ot pénzben kellett megfizetnie.A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2002. november 14. napján kelt fizetési meghagyásában a felperes terhére 1 550 000 Ft vagyonszerzési, 2000 Ft eljárási illetéket állapított meg.
A felperes 2003. január 6-án, illetve április 30-án kelt beadványaiban az elsőfokú illetékhatóságot arra kérte, hogy vagyonszerzését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján illetékmentesnek minősítse, továbbá az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése alapján az úgynevezett cserét pótló vétel kedvezményét is alkalmazza, mivel 2002. december 18-án a házastársával közös vagyonukat képező (az ingatlan-nyilvántartásban a felesége tulajdonaként bejegyzett) É., D. u. 113. szám alatti, 847/2 hrsz.-ú, lakóházas ingatlant 18 500 000 Ft vételárért eladták.
Az elsőfokú hatóság a 2003. április 8. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást kötelezettként a felperes feleségével is kiegészítette, egyben felperesnek az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontjára alapított illetékmentesség iránti kérelmét elutasította. Indokolása szerint felperes a kedvezmény biztosításához szükséges feltételeket nem igazolta.
Az elsőfokú hatóság a 2004. január 28. napján kelt határozatával felperesnek az eladott lakástulajdon beszámítására irányuló kérelmét elutasította. Indokolása szerint az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése csak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365-377. §-aiban szabályozott adásvételi szerződéssel elidegenített, illetve megszerzett lakástulajdonra alkalmazható. A kérelem tehát azért nem volt teljesíthető, mert az illetékkiszabás alapját képező vagyonszerzés nem adásvétellel, hanem cserével történt, és az illetékkedvezmény lakás vásárlása esetén alkalmazható.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2004. május 18. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint vagyonszerzése az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése alapján illetékmentes, továbbá az illetékhatóságnak az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében szabályozott cserét pótló vétel kedvezményét is alkalmaznia kellett volna.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában idézte az Itv.-nek az illeték alapját az ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén meghatározó 19. §-ának (2) bekezdését, a lakás fogalmát definiáló 102. §-ának (1) bekezdés f) pontját, és megállapította, hogy az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése az általános szabálytól eltérő illetékalap figyelembevételét lakástulajdon eladása és vásárlása esetére biztosítja, mely feltételnek a felperes építési telke nem felelt meg. Az elsőfokú bíróság egyet értett az alperessel abban, hogy az illetékmentesség speciális szabályai csak a Ptk. 365-377. §-aiban szabályozott adásvételi szerződéssel elidegenített, illetve megszerzett lakástulajdonra vonatkoznak, csereszerződésre nem. Az elsőfokú bíróság idézve az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontját megállapította, hogy a felperes az illetékmentességnek e jogszabályhelyben foglalt feltételeit nem teljesítette.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének teljesítését kérte. Elismerte, hogy az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontjára alapított keresete nem alapos, azonban álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 21. §-ának (5) bekezdését tévesen értelmezte, ezért jogsértő módon alkalmazta.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes jogelődjének 2004. május 18. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Itv. 19. §-ának (2) bekezdése alapján ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-ban foglaltak kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke. Az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a megszerzett vagyon forgalmi értékét akkor kell az illeték alapjául tekinteni, ha maga az Itv. eltérően nem rendelkezik. E felhatalmazás alapján az Itv. a lakástulajdon visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét szabályozó, cserepótló-vételre vonatkozó 21. §-ának (5) bekezdésében az illeték alapjául nem a forgalmi értéket, hanem - a törvény kifejezett rendelkezése folytán - az értékkülönbözetet határozza meg, és akként rendelkezik, hogy lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. A perben eldöntendő kérdés volt, hogy csereszerződés esetén is alkalmazható-e a lakástulajdon vásárlására vonatkozó, az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kedvezmény.
A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. A Ptk. 378. §-a értelmében, ha a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. E rendelkezésből következik, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 1994/345. számú eseti döntésében is kifejtette, hogy csupán a teljesítés módjában van a két szerződésfajta között különbség, csereszerződés esetén a tulajdonjog átruházásáért ellenszolgáltatásként a vevő nem vételárat fizet, hanem tulajdonjog átruházását vállalja. Ha a szerződő felek - ahogy ez a perbeli jogügyletben is történt - nemcsak a dolgok tulajdonát cserélik ki egymással, hanem értékkülönbözet fejében pénzátadásra is sor kerül, adásvétellel vegyes csereszerződésnek minősül a megállapodás.
Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése alapján az illetékkedvezmény feltétele, hogy a vevő a másik lakás tulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja. A Ptk. idézett rendelkezései szerint az adásvétel történhet oly módon, hogy a vételár pénzben kerül kiegyenlítésre, de történhet oly módon is, hogy a lakás tulajdonjoga csereszerződés keretében kerül át az új tulajdonoshoz. Az Itv. 25. §-ának (5) bekezdése - az egyéb feltételek teljesültsége esetén - alkalmazható csereszerződés esetén is, az alperes és az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogértelmezése téves.
Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerint e törvény alkalmazásában lakástulajdon lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése vásárolt és eladott lakáshoz kapcsolódó illeték kedvezményt szabályoz. Helytállóan állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy - mivel a telek az nem lakás - telek és lakás cseréje esetén az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes azonban az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésére alapítottan az É., F. u. 62. szám alatti lakóházas ingatlan csere útján való megszerzése utáni illetékkiszabás során az - előadása szerint - a házastársával közös vagyonukat képező (az ingatlan-nyilvántartásban a felesége tulajdonaként bejegyzett) É., D. u. 113. szám alatti lakóházas ingatlan eladását kérte értékelni. Az alperes téves jogértelmezése folytán ezt elmulasztotta, az elsőfokú bíróság pedig e mulasztás jogkövetkezményét nem vonta le.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte, és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.010/2007.)