adozona.hu
AVI 2008.10.113
AVI 2008.10.113
A félnek lehetősége van a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot az illetékkiszabásra történő bejelentést követően, egészen a másodfokú határozat meghozataláig megtennie [1990. évi XCIII. tv. 26. § (9) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2005. szeptember 7. napján kelt adásvételi szerződéssel a Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában belterület, 716 hrsz.-on jegyzett, F., P. u. 19. szám alatti lakóház és udvar művelési ágú, 560 m2 alapterületű ingatlant 6 800 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés 4. pontja tartalmazta, hogy a felperes a Fővárosi Bíróság nyilvántartásában bejegyzett egyház, jogi személy. Az adásvételi szerződést az eljárásra meghatalmazott ügyvéd 2005. szeptember 12. napján nyújtotta ...
AVI 2008.10.113 A félnek lehetősége van a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot az illetékkiszabásra történő bejelentést követően, egészen a másodfokú határozat meghozataláig megtennie [1990. évi XCIII. tv. 26. § (9) bek.]
A felperes a 2005. szeptember 7. napján kelt adásvételi szerződéssel a Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában belterület, 716 hrsz.-on jegyzett, F., P. u. 19. szám alatti lakóház és udvar művelési ágú, 560 m2 alapterületű ingatlant 6 800 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés 4. pontja tartalmazta, hogy a felperes a Fővárosi Bíróság nyilvántartásában bejegyzett egyház, jogi személy. Az adásvételi szerződést az eljárásra meghatalmazott ügyvéd 2005. szeptember 12. napján nyújtotta be a földhivatalhoz.A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2005. november 30. napján kelt fizetési meghagyásában a felperes terhére 248 000 Ft vagyonszerzési és 3000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki.
A felperes a fizetési meghagyást 2005. december 7. napján átvette, és 2005. december 15-én postára adottan kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatósághoz a terhére kiszabott 251 000 Ft illeték törléséért. Arra hivatkozott, hogy mint bejegyzett egyház az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alapján illetékmentes. Közölte egyben, hogy az előző naptári évben nem folytatott olyan tevékenységet, amelynek alapján társasági nyereségadó fizetési kötelezettsége, illetve a költségvetésbe befizetési kötelezettsége keletkezett volna. Ehhez benyújtotta a Fővárosi Bíróság 2005. november 22. napján kelt kivonatát a H. Egyház társadalmi szervezet hatályos adatairól.
Az elsőfokú hatóság 2006. január 12. napján a felperest arra kötelezte, hogy kérelmével kapcsolatosan igazolási kérelmet terjesszén elő, mivel az illetékmentesség biztosításához nem az Itv. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidőben nyilatkozott.
A felperes a 2006. január 18-án kelt igazolási kérelmében előadta, hogy a megkötött szerződésnek a költségviselésről szóló része tartalmazta, miszerint a szerződéssel kapcsolatban felmerülő költségeket a vevő viseli, az illetékfizetésről pedig azért nem rendelkeztek, mivel egyházként az Itv. illetékmentességre jogosította. Az illetékmentességhez szükséges külön nyilatkozat a szerződésben nem szerepelt, de azt pótolta.
Az elsőfokú hatóság a 2006. január 27. napján kelt határozatával az igazolási kérelmet elutasította. Indokolásában Idézte az Itv.-nek az egyház teljes személyes illetékmentességét szabályozó 5. §-ának (1) bekezdés e) pontját, az illetékmentesség feltételeit előíró (2)-(3) bekezdéseit és megállapította, hogy felperes az illetékmentesség biztosítása érdekében az illetékfizetési kötelezettséget érintő beadványát a kiadott fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően terjesztette elő, azonban az Itv. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt határidőt elmulasztotta. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1951. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 40. §-ának (1) bekezdése lehetőséget biztosít igazolási kérelem előterjesztésére. A felperes az Itv. 5. §-ának (1) bekezdés e) pontjában foglalt illetékmentesség biztosítása érdekében az Itv. 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt nyilatkozatot megtette, az igazolási kérelmében foglalt, a benyújtási határidő elmulasztásának kimentésére felhozott indokai azonban nem fogadhatók el, mivel az adásvételi szerződés illetékmentességi szabályokra utalást nem tartalmazott, és a késedelem okát sem jelölte meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. március 11. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság fizetési meghagyását helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak a fizetési meghagyásra kiterjedő hatályon kívül helyezni kérte annak megállapításával, hogy az ügyletre vonatkozóan illetékmentesség illeti meg. Előadta, hogy az Itv. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidő nem jogvesztő jellegű, ezért a benyújtott nyilatkozatot a hatóságnak értékelnie kellett volna, és mentessége alapján kellett volna az illetékügyben eljárnia.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában idézve az Itv. 5. §-ának (1) bekezdés e) pontját, (2)-(3) bekezdéseit megállapította, hogy a felperes az adásvételi szerződés benyújtásával egyidejűleg az Itv. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tartalmú nyilatkozatot nem tette meg. Csak az előírt határidő elmulasztása után nyilatkozott, de egyidejűleg igazolási kérelmet nem terjesztett elő. A felhívásra benyújtott igazolási kérelmével késedelmét sikerrel kimenteni nem tudta. A felperesnek az illetékmentesség alkalmazásához szükséges feltételt a tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmének és az adásvételi szerződésnek a benyújtásával egyidejűleg kellett volna teljesítenie, e határidő elmulasztását azonban nem tudta kimenteni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 5. §-ának (1) bekezdés e) pontját, (2) és (3) bekezdését jogsértő módon alkalmazta. A felperes hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2003/908. számú döntésére, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy "ha a törvény a határidő elmulasztásához jogvesztő jogkövetkezményt nem fűz, a mulasztás kizárólag törvény szerinti módon szankcionálható. Semmiképpen sem eredményezheti a törvény szerinti kedvezmény megvonását, meg nem adását ilyen tartalmú kifejezett törvényi rendelkezés hiányában".
Az alperes az ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes jogelődjének 2006. március 17. napján kelt határozatát is hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az Itv. 1. §-a alapján öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket az e törvényben meghatározott módon kell fizetni. Az Itv. 4. §-ának (1) bekezdése alapján az illeték fizetésére egyébként kötelezett személyes illetékmentessége esetén az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni. Az Itv. 5. §-ának (1) bekezdés e) pontja értelmében teljes személyes illetékmentességben részesül az egyház, egyházak szövetsége, egyházi intézmény. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés c)-g) pontokban említett szervezetet az illetékmentesség csak abban az esetben illeti meg, ha a vagyonszerzést megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A (3) bekezdés alapján az illetékmentességnek a (2) bekezdésben meghatározott feltétele meglétéről a szervezet (alapítvány) vagyonszerzése esetén annak illetékkiszabás végett bejelentésekor írásban köteles nyilatkozni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a szervezet (alapítvány) - a vagyonszerzést megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adó fizetésére nem volt kötelezett.
A felek között nem volt vitatott, hogy a felperes egyház, továbbá, hogy a teljes személyes illetékmentességéhez - és így vagyonszerzése után a visszterhes vagyonszerzési illeték alóli mentesüléséhez - szükséges adófizetési kötelezettségéről szóló nyilatkozatát nem a vagyonszerzés illetékhatóság felé történő bejelentésével egyidejűleg nyújtotta be, hanem csak a terhére kirótt illetéket tartalmazó fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eszi.) 27. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. A Bszi. 32. §-ának (5) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi.
A felperes hivatkozott az EBE 2003/908. számú elvi bírósági határozatra. E határozatában a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a szerző félnek a jelen ügyhöz hasonló, az Itv. 26. §-ának (9) bekezdésén alapuló illetékkedvezmény szerinti feltételek meglétéről a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor kell írásban nyilatkoznia. A határidő elmulasztásához azonban az Itv. semmilyen jogkövetkezményt nem fűz, e határidőt nem tekinti jogvesztőnek. Ezért a felperesnek lehetősége volt a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát az illetékkiszabásra történő bejelentést követően is, egészen a másodfokú határozat meghozataláig megtennie. A Legfelsőbb Bíróság e megjelölt elvi határozatban foglaltakkal egyezően megállapította, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során a teljes személyes illetékmentessége törvényi feltételeit teljesítette, mert az illetékmentesség feltételeként előírt körülményről, azaz arról, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az egyháznak nem keletkezett társasági adófizetési kötelezettsége, írásban nyilatkozott. Az Itv. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidő elmulasztásához az Itv. jogkövetkezményt nem fűzött, a felperes késedelmes teljesítése ezért az illetékmentessége elvesztését nem eredményeztette.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét és az alperes jogelődjének a határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az alperesnek a felperes vagyonszerzése utáni illetékfizetésről akként kell döntenie, hogy a felperes e szerzéshez kapcsolódóan teljes személyes illetékmentességben részesült. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.320/2006.)