adozona.hu
BH+ 2010.5.226
BH+ 2010.5.226
Ha a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást követően a felek olyan magatartást tanúsítottak, amely a munkaviszony fenntartására utalt, a munkáltató a megállapodásra hivatkozva utóbb, két hónap elteltével a munkaviszonyt jogellenesen tekintette megszűntnek [Mt. 87. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. július 21-étől állt az alperesnél munkaviszonyban, 2003-tól művezetői beosztásban. 2007. július 12-én az alperes képviseletében az ügyvezető és a felperes a munkaviszony 2007. július 16-ával közös megegyezéssel történő megszüntetésében állapodtak meg. A megállapodást mindkét fél aláírta, majd a felperes kb. fél óra elteltével a saját példányát összetépte azzal, hogy nem fogadja el a munkaviszony ily módon történő megszüntetését. Az ügyvezető 2007. augusztus 1-jéig (ügyvezetői...
BH+ 2010.5.226 Ha a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást követően a felek olyan magatartást tanúsítottak, amely a munkaviszony fenntartására utalt, a munkáltató a megállapodásra hivatkozva utóbb, két hónap elteltével a munkaviszonyt jogellenesen tekintette megszűntnek [Mt. 87. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes 2001. július 21-étől állt az alperesnél munkaviszonyban, 2003-tól művezetői beosztásban. 2007. július 12-én az alperes képviseletében az ügyvezető és a felperes a munkaviszony 2007. július 16-ával közös megegyezéssel történő megszüntetésében állapodtak meg. A megállapodást mindkét fél aláírta, majd a felperes kb. fél óra elteltével a saját példányát összetépte azzal, hogy nem fogadja el a munkaviszony ily módon történő megszüntetését. Az ügyvezető 2007. augusztus 1-jéig (ügyvezetői tisztsége megszűnéséig) nem intézkedett a felperes munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos iratok kiadásáról.A felperes 2007. július 10-étől keresőképtelen volt, az ezzel kapcsolatos igazolásokat az alperesnek adta le.
2008. augusztus 9-én az alperesi munkáltató képviseletében B. J.-né pénzügyi vezető igazolást adott ki a felperes részére önkormányzati segély igénylése céljából, mely szerint a felperes az alperesnél munkaviszonyban áll. Munkáltatói igazolást állított ki 2007. augusztus 22-én az alperes könyvelését végző iroda is B. J.-né utasítására a felperesnek OTP kölcsön felvételéhez.
Az alperes a felperes részére 2007 augusztusában beiskolázási segélyt folyósított.
Az alperes üzemvezetője 2007. szeptember 5-én a felperesnek szerelő vagy forrasztó munkakörben történő foglalkoztatást ajánlott fel. A felperes ezt nem fogadta el, mivel a havi bére kevesebb lett volna, mint korábban.
Ezt követően 2007. szeptember 12-én felhívta az alperes, hogy a FORD Fiesta típusú gépkocsit vigye vissza az alpereshez.
2007. szeptember 12-én a felperes jogi képviselője levelet küldött az alperes jogi képviselőjének a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása végett.
Az alperes jogi képviselője 2007. szeptember 11-én közölte a felperessel, hogy az alperes a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszűntnek tekinti, és az Mt. 97. § (2) bekezdés szerinti okiratokat is megküldte a számára.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésről 2007. június 12-én létrejött megállapodás érvénytelen. Megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2008. április 13-án szűnt meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, szabadságmegváltás, és hat havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, valamint a fenti összegek után késedelmi kamat megfizetésére. A további hat havi kárátalány iránti keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy 2007. július 12-én a felek között a munkaviszony megszüntetésére megállapodás jött létre. A nyilatkozatát az aláírást követően a felperes visszavonta. Ezt követően az alperes olyan magatartást tanúsított, hogy a felperes joggal hihette azt, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére nem került sor. Az alperes ugyanis megtévesztette a felperest azzal, hogy nem intézkedett a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igazolások kiadása iránt, banki munkáltatói igazolást bocsátott ki, beiskolázási segélyt folyósított, önkormányzati segélyhez igazolta a munkaviszony fennálltát, munkaszerződés-módosításra hívta fel a felperest. Csak akkor kívánta érvényesíteni a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést, amikor a munkaszerződés módosítást a felperes nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint amikor a felperes az alperes leveléből arról értesült, hogy megszűntnek tekintik a munkaviszonyát, a megállapodást megtámadta, és annak érvénytelensége megállapítását kérte.
Ezen kereseti kérelmet a munkaügyi bíróság alaposnak találta, mert az alperes a felperest téves feltevésben tartotta azzal, hogy a megállapodást "hatálytalannak" tekintette mindaddig, amíg a felperes a munkaszerződés módosítást nem fogadta el. Így a felperes azon téves feltevésben volt, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem jött létre.
A munkaügyi bíróság a megállapodás érvénytelenségének megállapításával egyúttal megállapította azt is, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és rendelkezett az Mt. 100. §-ban szabályozott jogkövetkezmények alkalmazásáról.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és mellőzte annak megállapítását, hogy a felek között 2007. július 12-én létrejött megállapodás érvénytelen. Mellőzte továbbá az alperes késedelmi kamat megfizetésére kötelezését a felmentési időre járó átlagkereset, a végkielégítés, és a kárátalány után. Az ítéletet az ezen felüli fellebbezett részében helybenhagyta.
A megyei bíróság szerint a munkaügyi bíróság tévedett, amikor a munkáltatói intézkedés jogellenessége kapcsán abból indult ki, hogy a felperes a 2007. július 12-én kelt, a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntető megállapodást megtámadta, és annak érvénytelensége megállapítását kérte. Ilyen perbeli nyilatkozata a felperesnek nem volt, ezért az elsőfokú bíróság a kereseten túlterjeszkedett.
A másodfokú bíróság annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a per adataiból megállapíthatóan a 2007. július 12-én létrejött megállapodás ellenére valójában egyik fél sem tekintette megszűntnek a felperes munkaviszonyát.
A felperes a maga részéről az okirat saját példányát összetépte, a táppénzes igazolásait továbbra is a munkáltatónak adta le, munkáltatói igazolásokat kért.
Az alperes a felperes részére a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 98. §-a szerint esedékes iratokat nem adta ki, igazolta viszont a munkaviszony fennállását 2007 augusztusában a banki hitel felvételéhez, az önkormányzati segélynyújtáshoz, és beiskolázási segélyt folyósított a felperesnek. Amikor pedig 2007 szeptemberében másik munkakört ajánlott fel, a fennállónak tekintett munkaviszonyt kívánta módosítani.
A felek kölcsönös ráutaló magatartása alapján tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a közös megegyezés tartalmával ellentétben a felperes munkaviszonyát nem tekintették megszűntnek, azaz az erről szóló szerződést felbontották. Ezt még akkor is érvényesnek kell elfogadni, ha nem foglalták írásba, mert ennek megfelelően jártak el. Ezért amikor az alperes 2007. szeptember 11-én azt közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszűntnek tekinti, jogellenesen járt el, mert ez az intézkedése a felek erre irányuló kölcsönös akaratnyilvánítása hiányában nem felelt meg az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, az Mt. 89. § (2) bekezdésébe ütközött, figyelemmel az Mt. 87. § (1) bekezdés b) pontjára.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, a felperes keresetének elutasítására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet sérti az Mt. 87. § (2) bekezdését, mely szerint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni. A hatályos Munka Törvénykönyve a ráutaló magatartást mint jogalakító tényt nem ismeri, ezért a ráutaló magatartással egy írásba foglalt és érvényes közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést nem lehet hatálytalanítani. Hivatkozott arra, hogy a per adatai alapján a másodfokú ítélet által állított ráutaló magatartás nem állapítható meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján ilyen jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott, hogy a felek között 2007. július 12-én a felperesi munkaviszony 2007. július 16-ával, közös megegyezéssel történő megszüntetés tárgyában létrejött megállapodást a munkáltató ténylegesen csak 2007. szeptember 11-ei munkáltatói levéllel kívánta realizálni. Az addig eltelt időben tanúsított felperesi és alperesi magatartás azonban a munkaviszony fennálltára utalt.
A bíróságok által megjelölt felperesi és alperesi magatartásokból a jogerős ítélet jogszerűen vonta le azon következtetést, hogy a megállapodás ellenére egyik fél sem tekintette megszűntnek a munkaviszonyt. Ezért 2007. szeptember 11-én a munkaviszony megszüntetése az alperes részéről jogellenes volt az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt megszüntetésre irányuló akarategység hiányában.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.264/2009.)