adozona.hu
BH 2010.5.130
BH 2010.5.130
A szolgálati nyugdíj rögzítésére (az ezt tartalmazó határozat meghozatalára) nem kizárólag a szolgálati viszony fennállása alatt kerülhet sor [Hszt. 182. § (8) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2008. március 19-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt további határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. Ezt követően az alperes 2008. április 29-én kelt határozatával a szolgálati nyugdíjat megállapító határozatát módosította. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán a miniszter a 2008. június 30-án kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatai, valamint a...
BH 2010.5.130 A szolgálati nyugdíj rögzítésére (az ezt tartalmazó határozat meghozatalára) nem kizárólag a szolgálati viszony fennállása alatt kerülhet sor [Hszt. 182. § (8) bekezdés].
Az alperes a 2008. március 19-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt további határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. Ezt követően az alperes 2008. április 29-én kelt határozatával a szolgálati nyugdíjat megállapító határozatát módosította. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán a miniszter a 2008. június 30-án kelt határozatával helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatai, valamint a másodfokú határozat felülvizsgálatát kérte arra hivatkozva, hogy a szolgálati nyugdíj rögzítésére és megállapítására nem a hatályos jogszabályok szerint, és a 2007. évi tényleges keresete alapján került sor. Előadta, hogy szolgálati viszonya 2007. december 31. napjával nyugállományba helyezése miatt megszűnt, ezért a nyugdíja kiszámításánál a 2007. december 31-én hatályos szabályokat kellett volna alapul venni. Arra is hivatkozott, hogy a hivatásos állományban töltött utolsó évben szerzett jövedelme elérte a társadalombiztosítási járulékfizetési felső összeghatárt, ezért a támadott határozatokban a szolgálati viszonyban töltött 29 év alapján 2007. évben irányadó szolgálati nyugdíjmaximumot, 227 185 forintot kellett volna rögzíteni, illetve megállapítani, amelyet ki kellett volna egészíteni a 2008. évi nyugdíjemeléssel, majd év közben korrigálni további 1,1%-kal.
Sérelmezte, hogy a másodfokú határozat nem tisztázta, hogy a határozatok mellékleteiben szereplő, egymástól eltérő adatok és számsorok közül melyek valósak, illetve, hogy azok eltérnek a birtokában lévő kereseti kimutatásoktól is. A felperes kifogásolta azt is, hogy a részére 2007 júliusában kifizetett 688 000 forint jubileumi jutalom összege a nyugdíjrögzítésnél és a megállapításnál is figyelmen kívül maradt.
Az alperes a másodfokú határozatban foglalt indokok alapján kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy a nyugdíjrögzítés során - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 183. § (1) bekezdése alapján - a felperes által 2007. évben elért, összesen 6 306 433 forint illetménye és külön juttatása alapulvételével állapította meg a nyugdíj összegét, figyelmen kívül hagyva a jutalom és a szabadságmegváltás címén kifizetett összegeket. A szabadságmegváltás a Hszt. 97. § (5) bekezdés alapján a szolgálati viszony megszűnésekor jár, ezért az a Hszt. 182/A. § szerinti, a szolgálati viszony fennálláskor megállapítandó rögzített nyugdíj összegébe nem számítható be. Az e jogcímen kifizetett összeget a nyugdíjat megállapító és az azt módosító határozat meghozatalakor beszámította, ennek következtében a felperes jövedelme e két határozat esetében a járulékfizetési felső határt meghaladta.
Hivatkozott arra is, hogy a rögzített nyugdíj megállapítása során a 2007. december 31-én hatályos nyugdíjszámítási szabályok szerint járt el, ennek eredményeként, figyelemmel a 2008. január 1-jén hatályba lépett új, ún. nettósított számításról rendelkező szabályozásra, a rögzített nyugdíj összege meghaladta a nyugdíjat megállapító határozatokban megállapított összegeket. Utalt arra, hogy a felperes jövedelme a járulékfizetési felső határt a tényleges szolgálati nyugdíj megállapítása során elérte, a jogszabályváltozás következtében megnövekedett levonások miatt azonban nem érte el a 2007. évben hatályos szabályok szerint elérhető maximum nyugdíjat.
Az alperes álláspontja szerint a jubileumi jutalom nyugdíjrögzítés során történő beszámítására azért nem kerülhet sor, mert annak esedékessége - a Hszt. 100. § (3) bekezdése alapján - a nyugdíjba vonuláshoz kapcsolódik, a nyugdíj megállapítása során pedig azért nem vehette figyelembe, mert a felperes jövedelme 2007-ben a járulékfizetési felső határt meghaladta, a 6 748 850 forint feletti jövedelem (a jubileumi jutalom teljes összege és az elért illetmény egy része) nem számítható be a nyugdíj-összegbe.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a szolgálati nyugdíj rögzítéséről szóló határozatát tévesen a Hszt. 2008. január 1-jétől hatályos szabályai alapján hozta meg, továbbá hogy a szolgálati viszony 2007. december 31-én történt megszűnése miatt a szolgálati nyugdíj rögzítéséről nem hozhatott jogszerű határozatot, csak a nyugdíj megállapításáról, folyósításáról rendelkezhetett volna.
A munkaügyi bíróság ítéletében a másodfokú határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletét - részben alaposnak minősítve a felperes keresetét - a Pp. 339. § (3) bekezdése és a Hszt. 182/A. § (1) bekezdése alapján hozta meg.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság elfogadta az alperes érvelését, amely szerint kizárólag azoknál kell és lehet a szolgálati nyugdíjat rögzíteni, akik még szolgálati viszonyban vannak. Mivel a felperes szolgálati viszonya 2007. december 31-ével megszűnt, esetében a nyugdíj-rögzítésről már nem lehetett dönteni, az alperes csak a nyugdíj megállapításáról (folyósításáról) hozhatott határozatot. A munkaügyi bíróság a támadott határozatokat a nyugdíj-megállapítás, illetve módosítás alapjául szolgáló nyugdíjrögzítő határozat jogszabálysértő volta miatt helyezte hatályon kívül. Kötelezte az alperest, hogy a megismételt eljárásban - a Ket. 72. §-a alkalmazásával - világosan és egyértelműen jelölje meg a számítása alapjául szolgáló adatokat és a számítási módokat, valamint azt is, hogy határozatát a Hszt. és a Tny. mely rendelkezései szerint hozta meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Pp. 336. §-a, 339. § (3) bekezdése és a Hszt. 182/A. § megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését, és azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felperes kereseti kérelmének helyt adva, hozzon új határozatot és "állapítsa meg a felperes 2007. évi tényleges jövedelme alapján a nyugdíját forintban".
A felperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helyes ténybeli és jogi következtetésre jutott, amikor kimondta, hogy a felperesnek az alperesi határozatok indokolását, a számítási módokban és alapadatokban való ellentmondásosságát kifogásoló keresete alapos. Tévedett azonban a bíróság abban, hogy - helyt adva az alperes a Pp. 336. §-a alapján közigazgatási perben meg nem engedett, tartalmában viszontkeresetnek minősülő, "felvetésének" - a határozatokat azért helyezte hatályon kívül, mert az alperes a felperes esetében csak nyugdíjmegállapító határozatot hozhatott volna. Tévedett a munkaügyi bíróság abban is, hogy a felperes esetében a nyugdíjrögzítés során nem lehetett alkalmazni a 2007. december 31-én hatályos szabályokat.
A felperes szerint esetében a Hszt. 2008. január 1-jétől hatályos 182/A. § (1) bekezdését alkalmazni kellett volna, mivel maga a szabály is visszautal a 2007. december 31-ei állapotra, amikor a felperes még hivatásos állományú munkavállaló volt. Álláspontja szerint - figyelemmel a Hszt. 183. § (1) bekezdésének módosítására - a nyugdíjból való levonások változása miatt diszkrimináció valósulna meg azáltal, ha e szabályt a 2007. december 31-én még hivatásos állományban álló, de 2008. január 1-jén már nyugdíjasnak minősülő személyekre nem lehetne alkalmazni.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nyugdíjának rögzítéséről - az 1978. július 23. és 2007. július 22. között elismert 25 év szolgálati ideje alapján - 2007. augusztus 28-án kelt határozatában rendelkezett, e határozat ellen a felperes nem élt jogorvoslattal. A szolgálati viszony megszűnését követően, a keresettel támadott határozatokban már az 1978. június 7-étől 2007. december 31-éig elismert szolgálati idő alapján rendelkezett a szolgálati nyugdíj rögzítéséről és megállapításáról, ennek során - a Hszt. 182/A. § és 183. §-a alkalmazásával - jogszerűen járt el, amikor a jubileumi jutalom összegét csak a nyugdíj megállapítása során vette figyelembe.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a bíróság ítélete, ezért az eljárásban új társadalombiztosítási határozat meghozatalára nincs mód. A Hszt. 182/A. § alkalmazásával kapcsolatban nem élt viszontkeresettel, e tárgyban a munkaügyi bíróság ítélete sem rendelkezett. A Hszt. 2008. január 1-jén hatályba lépő 182/A. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával érvényesen nem rendelkezhetett nyugdíj-rögzítésről, mert a szolgálati viszony 2007. december 31-ei megszűnése miatt a felperes már nem állt hivatásos szolgálati viszonyban, a határozat ezért a Hszt. 9. §-a alapján semmisnek minősül.
Az alperes kifejtette továbbá, hogy a támadott határozatok meghozatala során a szolgálati időbe beszámította a felperes munkáltatója által elismert szakközépiskolai tanulmányi időt. A munkáltató elismerése a Legfelsőbb Bíróság 4/2007. KPJE határozatán (a továbbiakban: KPJE), valamint az 1019/1976. (VI. 24.) Mt. határozat (a továbbiakban: Mt. h.) rendelkezésein alapult. A KPJE-t - amely az Mt. h. értelmezése során a szakközépiskolai időket munkajogi és társadalombiztosítási szempontból jogszerző időknek minősítette - az Alkotmánybíróság a 78/B/2008. AB határozatával (a továbbiakban: ABH) megsemmisítette.
A szakközépiskolai idő elismerésének - az ABH indokolásából is kitűnően - nem volt jogszabályi alapja, amit a nyugdíj-megállapító határozatok jogszerűségének megítélése során - a Hszt. 9. § (1)-(2) bekezdésének a jognyilatkozatok semmisségére vonatkozó rendelkezései alapján - hivatalból kell figyelembe venni. A jelen felülvizsgálati eljárás kizárja, hogy az alperes jogszabálysértő határozatát visszamenőlegesen módosítsa, vagy visszavonja, ezért a jogszabálysértés csak a bírósági eljárásban orvosolható.
Az alperes - a Pp. 67. §-ára, 329. §-ára, 341. §-ára, 351. §-ára, 352. §-ra, a Hszt. 29. § c) pontjára, 181. §-ára, Mt. 19. § (2)-(3) bekezdésére, az Alkotmány 4. §-ára, az EBH 2008. 1793. számú eseti döntésre és a 272/B/1998. AB határozatra hivatkozással - vitatta, hogy a Pp. XX. fejezetében szabályozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a szakszervezet jogosult képviselőként eljárni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az ítéletben foglalt döntése meghozatala során megsértette-e a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat.
Az ítéletben foglalt döntést a felülvizsgálati kérelem a Pp. 336. §-a és 339. § (3) bekezdése megsértése miatt, továbbá azért kifogásolta, mert a bíróság a támadott határozatokat - a Hszt. 182/A. §-a, illetve a Hszt. 2007. december 31-én hatályos szabályai alkalmazhatóságáról való téves álláspontja folytán - helyezte hatályon kívül.
A munkaügyi bíróság - ítélete indokolásából kitűnően - a felülvizsgálni kért határozatokat az alperesi ellenkérelemben megjelölt okra alapítva, a Pp. 339. § (3) bekezdésre hivatkozással helyezte hatályon kívül, mert más jogalapon álló határozat meghozatalát látta indokoltnak. Döntését a nyugdíj-rögzítő határozat jogszabálysértő voltát elismerő, érdemi ellenkérelemnek minősülő alperesi nyilatkozat, nem pedig tartalmában viszontkeresetnek minősülő kérelem alapján hozta meg, ezért a Pp. 336. §-ában foglalt rendelkezés megsértése nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a Hszt. 182/A. §-a értelmezése eredményeként helyesen jutott arra a következtetésre, hogy e rendelkezés alapján a felperes nyugdíjának rögzítéséről nem lehetett határozni. Téves azonban a jogerős ítéletnek a fenti szabályból levont azon következtetése, miszerint a felperes esetében - a szolgálati viszony 2007. december 31-ei megszűnése miatt - egyáltalán nem lehetett nyugdíj-rögzítésről szóló határozatot hozni, ezért az alperes kizárólag a nyugdíj megállapításáról (folyósításáról) rendelkezhetett volna.
A perben nem képezte vita tárgyát, hogy a felperes elismert szolgálati viszonyának kezdő időpontja 1978. június 7. napja, ebből következően a nyugdíj-rögzítésre - amely jogintézményt a Hszt.-t a 182. § (8)-(10) bekezdésekkel kiegészítve a fegyveres és rendvédelmi szervekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi I. törvény 17. § (2) bekezdése vezette be - már a támadott határozatok meghozatalát megelőzően is jogosult volt a 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idejére tekintettel.
Az alperesnek a nyugdíj-rögzítésről valóban nem a Hszt. 2008. január 1-jétől hatályos 182/A. § (1) bekezdése, hanem a jogosultság elérésekor hatályos szabályok alapján kellett határoznia.
A Hszt. 2008. január 1-jétől hatályos 182/A. § (1) bekezdése alapján a korábban megszerzett jogosultság nem tehető vitássá akkor sem, ha a nyugdíjmegállapító szerv a nyugdíj-rögzítésről korábban bármely okból elmulasztott rendelkezni.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a Hszt. szabályozásából nem vezethető le, hogy a szolgálati nyugdíj rögzítésére (az ezt tartalmazó határozat meghozatalára) nem kizárólag a szolgálati viszony fennállása alatt kerülhet sor. A nyugdíj folyósítás nélküli megállapítására való jogosultságot 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő alapozza meg, a jogosultságról a nyugdíj-megállapító szerv hat hónapon belül hivatalból köteles határozni [Hszt. 182. § (1) és (8) bekezdés].
A felperes szolgálati viszonya a szolgálati nyugellátásra való jogosultság miatt szűnt meg, rá a Hszt. hatálya a nyugellátások tekintetében - mint hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyre - kiterjed [Hszt. 1. § (2) bekezdés]. E szabályt nem lehet szűkítően értelmezni (csak a nyugellátás folyósítására már jogosulttá vált személyekre vonatkoztatni), ez ugyanis a Hszt. 182. §-ában szabályozott jogintézmény alkalmazásának kiiktatását eredményezné.
A Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidő nem jogvesztő, a nyugdíj-rögzítésre vonatkozó határozathozatal késedelme nem járhat azzal a következménnyel, hogy a hivatásos állomány időközben nyugállományba helyezett tagja a Hszt. 182. §-ában szabályozott jogintézmény által biztosított jogosultságát elveszítse. E határidő jogvesztő határidőként való értelmezése azért sem fogadható el, mert a hivatásos állomány tagjának a Hszt. 182. § (10) bekezdésében biztosított, a szolgálati viszony megszüntetésekor kiszámított, illetve a rögzített nyugdíja évenkénti emelésekkel növelt összegű szolgálati nyugdíj választására vonatkozó jogát is annullálná.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet következtetése téves abban a tekintetben, hogy a felperes esetében a nyugdíj-rögzítésről a szolgálati viszonya megszűnését követően nem lehetett határozni.
Az alperes nyilatkozata szerint a nyugdíj-rögzítésről a Hszt. 182/A. §-a alkalmazásával döntött, a Hszt. 182/A. § (1) és (2) bekezdésére való hivatkozást tartalmaz a 2008. március 19-én kelt határozata is. A peres eljárásban tett ezzel ellentétes nyilatkozata szerint a nyugdíj-rögzítés során a 2007. december 31-én hatályos szabályok alapján járt el úgy, hogy figyelemmel volt a 2008. január 1-jén hatályba lépett új szabályozásra is. A perben nem merült adat fel arra nézve, hogy az alperes - a felperes szakközépiskolai tanulmányi ideje beszámíthatóságának elismerése miatt - korábban (2007. évben) már rendelkezett a nyugdíj-rögzítésről. Erre a tényre az alperes kizárólag a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, tekintve azonban, hogy a Pp. 275. § (1) bekezdése a felülvizsgálati eljárásban kizárja bizonyítás felvételét, ez a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban nem vehető figyelembe.
A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján nem tisztázható egyértelműen, hogy a nyugdíj-rögzítő határozat meghozatala során az alperes a Hszt. mely időpontban, vagy időpontokban hatályos rendelkezései alapján állapította meg a felperest megillető nyugdíj összegét, ezért nem állapítható meg az sem, hogy a nyugdíj összegszerűségét illetően milyen következményekkel járt, hogy az alperes határozatát a Hszt. 182/A. §-ában foglaltakra (is) alapította.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját abban a tekintetben sem, hogy a nyugdíj-rögzítő határozat jogszabály-sértő volta önmagában alapot ad a nyugdíj megállapításáról rendelkező határozat(ok) hatályon kívül helyezésére. A felperest önálló jogcímeken megillető, részben eltérő jogszabályi rendelkezéseken alapuló jogosultságokra vonatkozó határozatok jogszerűsége - a kereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között - külön elbírálást igényel.
A munkaügyi bíróság a Pp. 339. § (3) bekezdése alkalmazásán alapuló téves jogi álláspontja miatt nem döntött a nyugdíj rögzítésére és megállapítására vonatkozó határozatok jogszerűségével kapcsolatos kérdésekben, így a felperes számára 2007. évben kifizetett jubileumi jutalom és az egyéb jövedelmek beszámíthatóságára vonatkozó kereseti kérelmei tárgyában. A munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítás adatai alapján a felperes keresetének megalapozottsága nem dönthető el, e tárgyban érdemi döntéshozatalra a felülvizsgálati eljárásban nem csak a bizonyítás tilalma miatt, hanem azért sem kerülhet sor, mert ezzel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság döntési jogosultságát vonná el, megfosztva ezzel a feleket az érdemi döntés elleni jogorvoslat lehetőségétől.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell foglalkoznia a nyugdíj-rögzítő és nyugdíjmegállapító határozat kapcsán kifejtett felperesi kereseti kérelmekkel. Ennek során a bíróságnak - a korábbi nyugdíj-rögzítés megtörténtének tisztázását követően - döntenie kell a 2007-ben kifizetett jubileumi jutalom beszámíthatósága kérdésében, és - szükség esetén szakértő bevonásával - fel kell tárni az alperes határozataiban megállapított és a felperes számítása szerinti összegek különbözőségének pontos okait is.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felülvizsgálati ellenkérelemben foglalt azon érvek figyelembe vételét, amelyek az alperes által - a szolgálati nyugdíj rögzítése és megállapítása során - elismert szolgálati idők beszámítását, mint semmis jognyilatkozatokat tették vitássá.
A felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe olyan felülvizsgálati ellenkérelem, amely a perben korábban elő nem terjesztett nyilatkozatot tartalmaz. A Pp. 275. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés okából lehet kérni, az elrendelt felülvizsgálat körében pedig a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatja, hogy a perbeli jogvita tárgyában a felek által előterjesztett kérelmek és ellenkérelmek keretei között meghozott jogerős ítélet jogszabályt sért-e, vagy sem (BH 2005/178.).
A jelen perben a szolgálati idő számítása, ezen belül a szakközépiskolai tanulmányok idejének beszámítása nem képezte a felülvizsgálati eljárást megelőző per tárgyát, e körben érdemi vizsgálat lefolytatására sincs lehetőség.
Alaptalan a felülvizsgálati ellenkérelemnek a szakszervezet jogtanácsosa képviseleti jogosultságának hiányára vonatkozó érvelése is. A szakszervezetek érdekképviseleti jogosultsága és tevékenysége nem a munkajogi (szolgálati) jogviszonyon, hanem az Alkotmány 4. §-án ("A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit") és az Alkotmány e rendelkezését konkretizáló különböző jogszabályi rendelkezéseken alapul.
A Pp. 67. § f) pontja a szakszervezetet feljogosítja arra, hogy a tagját polgári perben képviselje. A 73/A. § (1) bekezdés a) pontja a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára kötelezővé teszi a jogi képviseletet. A 73/C. § (2) bekezdés d) pontja a 72/A. § alkalmazásában - törvény eltérő rendelkezése hiányában - jogi képviselőnek rendeli tekinteni azt a jogi szakvizsgával rendelkező személyt, akit a meghatalmazottként való képviseletre külön jogszabály feljogosít. A Hszt. 29. § (2) bekezdés c) pontjának második fordulata - mint külön jogszabály - a szakszervezetet meghatalmazás alapján jogosítja arra, hogy tagjait az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben a bíróság előtt képviselje. A fenti jogszabályok összevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság előtt a szakszervezet jogi szakvizsgával rendelkező jogtanácsosa a felperes szolgálati nyugdíja megállapításával, mint az élet- és szolgálati körülményeit érintő kérdéssel kapcsolatos jogvitában jogosult eljárni.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.591/2009.)