adozona.hu
EH 2009.1998
EH 2009.1998
A Hszt. 326. § (1) bekezdése alkalmazása szempontjából a törvény hatálybalépése előtt beszámított időnek csak az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdésében megjelölt időtartamok minősülhetnek, a tvr.-be ütköző beszámítás semmis, ezért az ilyen időtartam szolgálati viszonyként elismerésére igényt nem lehet alapítani. Ez alól a másik fegyveres szervhez történő áthelyezés sem kivétel [Hszt. 326. § (1) bekezdés, 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperest a belügyminiszter 2005. április 22-én kelt határozatával 2005. május 1-jei hatállyal áthelyezte az alperes Vám- és Pénzügyőrség állományába. Ennek folytán felperest az alperes országos parancsnoka parancsával hivatásos állományba vette. Az áthelyezés és az azon alapuló kinevezés a felperes szolgálati viszonyban töltött idejének kezdetét az előző munkáltatóval azonosan 1981. január 1. napjában állapította meg. Ezt követően a felperes szolgálati panaszt terjesztett elő, mert 2006. jan...
EH 2009.1998 A Hszt. 326. § (1) bekezdése alkalmazása szempontjából a törvény hatálybalépése előtt beszámított időnek csak az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdésében megjelölt időtartamok minősülhetnek, a tvr.-be ütköző beszámítás semmis, ezért az ilyen időtartam szolgálati viszonyként elismerésére igényt nem lehet alapítani. Ez alól a másik fegyveres szervhez történő áthelyezés sem kivétel [Hszt. 326. § (1) bekezdés, 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdés].
Felperest a belügyminiszter 2005. április 22-én kelt határozatával 2005. május 1-jei hatállyal áthelyezte az alperes Vám- és Pénzügyőrség állományába. Ennek folytán felperest az alperes országos parancsnoka parancsával hivatásos állományba vette. Az áthelyezés és az azon alapuló kinevezés a felperes szolgálati viszonyban töltött idejének kezdetét az előző munkáltatóval azonosan 1981. január 1. napjában állapította meg. Ezt követően a felperes szolgálati panaszt terjesztett elő, mert 2006. január 1-jén a 25 évi szolgálati viszonyban töltött idejére tekintettel nem kapta meg jubileumi jutalmát. Ezt a panaszt az alperes parancsnoka elutasította, majd elrendelte a felperes szolgálati viszonyban töltött ideje kezdő időpontjának 1981. augusztus 4. napjára történő kijavítását, és ekkor fizette meg a felperes részére a 25 év szolgálati jogviszony alapján járó jubileumi jutalmat. Ez utóbbi jogviszony megállapítás miatt fordult a felperes a munkaügyi bírósághoz, kérte a szolgálati viszonya 1981. január 1-jétől kezdődő számítását, és a késedelmes jubileumi jutalomfizetés miatt késedelmi kamat megállapítását.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a Belügyminisztérium a rá vonatkozó szabályzat felhatalmazása alapján állapította meg 1981. január 1-jétől kezdődően a felperes szolgálati idejét, ez azonban az alperest nem köti, figyelemmel a Hszt. 326. § (1) bekezdésére, és az azt megelőzően hatályos 1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdéseire, amit a munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem érint, hogy a Hszt. 60. § (1)-(2) bekezdései értelmében a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes szolgálati viszonyának kezdő időpontja 1981. január 1. Kötelezte továbbá az alperest a jubileumi jutalom késedelmes kifizetése miatt 38 883 forint késedelmi kamat megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a belügyminiszter áthelyező határozata és a felperes alpereshez való áthelyezése szerint az alperes a felperesnek a korábbi munkáltatójánál megállapított szolgálati idejét az áthelyezés alapján készített kinevezéskor elismerte. A Vám- és Pénzügyőrség parancsnokának a szolgálati viszony létesítéséről szóló parancsa az áthelyezési parancsban foglaltak figyelembevételével készült. Ezt a parancsot utóbb az alperes egyoldalúan nem módosíthatta, mert az a Hszt. 5. §-ának (1) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlást sértené. A másodfokú bíróság utalt a Hszt. 11. § (1) bekezdésére is a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat illetően.
A jogerős határozat ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartása iránt. Érvelése szerint a vitatott 7 hónap és 3 nap idő a Hszt. 326. § (1) bekezdése és 328. § (1) bekezdése értelmében nem minősülhet beszámítás alá eső, illetve szolgálati időnek, ezért az alperes téves jogalkalmazása sem vezethet azok figyelembe vételéhez. Kitért arra, hogy a Belügyminisztérium egy belső szabályzata alapján került elismerésre a korábbi munkáltatónál a vitatott időszak, amikor a felperes gimnáziumi tanuló volt, illetve tanítási szünetet töltötte, ezen időkre járulékfizetés sem történt, ezért ez a beszámított idő szolgálati időnek nem minősül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes a már elismert szolgálati időt utóbb egyoldalúan nem módosíthatta, a kinevezést nem támadta meg, így joggyakorlása rendeltetésellenes is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan jelölte meg az alkalmazandó jogszabályokat, és ezeket helyesen értelmezte.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (1) bekezdése értelmében a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából e törvény hatálybalépése (1996. 09. 01.) előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni. A Hszt. hatálybalépése előtt a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerveknél a szolgálati idő megállapítására az 1971. évi 10. tvr. alapján került sor.
Az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kellett megállapítani. A (2) bekezdés előírta, hogy a szolgálati pótlék, a szabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából az (1) bekezdésben meghatározott időn felül be kell számítani:
a) minden időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek számít, valamint
b) fegyveres szerveknél és fegyveres testületeknél nem hivatásos szolgálatban, és
c) - egyéni elbírálás alapján - más állami hadseregben töltött időt, továbbá
d) minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályok szerint jogszerző időnek számít.
A nem vitás jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 1977. június 20-ától 1981-ig gimnáziumi tanuló volt, 1981. augusztus 3-án lépett munkaviszonyba, és 1986. június 16-ától létesített jogviszonyt a rendőrséggel, majd 2005. május 1-jei hatállyal áthelyezéssel került az alpereshez, amelynél a Hszt. 60. § (1)-(2) bekezdései értelmében a szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Az sem volt vitás, hogy az áthelyező fegyveres szerv a felperes szolgálati jogviszonyát 1981. január 1-jétől ismerte el, és az áthelyezéskor az alperes is ezt a szolgálati idő kezdetet jelölte meg a kinevezési parancsban.
Az elsőfokú ítélet irányadó megállapítása szerint az áthelyezés előtti munkáltató a szolgálati időt a Hszt. hatályba lépését megelőzően az 1971. évi 10. tvr. végrehajtására kiadott Személyzeti Munkarend alapján határozta meg, és ennek alapján került elismerésre a felperes javára szolgálati viszonyként a gimnáziumban tanulóként, illetve a tanítási szünetben töltött időszak. Ez az időszak az 1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdésében előírt beszámítási feltételeknek azonban nem felelt meg, ezek alapján nem volt beszámítható. A munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott az 1971. évi 10. tvr. 33. § (5) bekezdésére, amely az előbbi szabályoktól való eltérést csak a tvr. hatálybalépése előtt létesített szolgálati viszony tekintetében engedte meg, a felperes jogviszonya viszont 1986-ban létesült, így szolgálati idő elismerési kedvezmény nem illette.
A Belügyminisztérium a hivatkozott belső előírását (Személyzeti Munkarend) nem alapíthatta az 1971. évi 10. tvr. felhatalmazására, minthogy a tvr. 53. §-a felhatalmazása csak a tvr. végrehajtására vonatkozott.
Az előbbi jogszabályok egybevetéséből következően a Hszt. 326. § (1) bekezdése értelmében a felsorolt jogosultságok tekintetében beszámított időnek csak az ott megjelölt, és a tvr.-ben felsorolt szolgálati idők minősülhettek, mivel egymagában valamely időszak beszámítása nem minősíti azt szolgálati idővé, tekintettel a hivatkozott jogszabályok kötelező jellegére. Az ettől eltérő beszámítás érvénytelen, semmis, amelyet a felek megállapodása (áthelyezés, kinevezés) sem tehet érvényessé. Az ezzel ellentétes jogerős ítéleti értelmezés téves, a semmisségre tekintettel pedig a rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba.
A Hszt. 9. § (2) bekezdése értelmében az alperes a vitatott időszak beszámításának a semmisségét helytállóan vette figyelembe, a 10. § (1) bekezdéséből következően az áthelyezés és a kinevezési parancs megtámadása nélkül fennállt a semmisség, és helyette a szolgálati viszony számítására vonatkozó jogszabályokat kellett alkalmazni.
A Hszt. 11. § (1) bekezdésében előírt szabály - miszerint az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna - együttes feltételeket határoz meg, és a semmis szolgálati időként elismert idő alapján már megszerzett és már gyakorolt jogokra vonatkozik, a jövőbeliekre (a még nem gyakorolt jogra) nem. Ennélfogva a már megszerzett esetleges juttatás el nem vonható, de az érvénytelen beszámításra újabb igény - az adott esetben az érvénytelenség alperes általi megállapításától - már nem alapítható.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az alperest 38 883 forint késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó részében nem érintette, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.861/2007.)