adozona.hu
EH 2009.1996
EH 2009.1996
A munkáltatónak a vele munkaviszonyban álló munkavállalókkal szemben fennálló felelősségét nem érinti az egyazon munkaterületen építési tevékenységet végző vállalkozások között a kollektív védelem kiépítése tekintetében létrejött megállapodás. A munkaterület munkakörülményeinek szemrevételezéssel történő átvétele nem elegendő [1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdés, 82. § (1) bekezdés, Mt. 102. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a vele szemben hozott 1 000 000 forint bírságot kiszabó határozat hatályon kívül helyezését és a bírság fizetése alóli mentesítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Munkabiztonsági Felügyelősége 2006. június 22. napján kelt határozatával 1 000 000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta a felperest, mivel az építési munkaterületen tartott helyszí...
EH 2009.1996 A munkáltatónak a vele munkaviszonyban álló munkavállalókkal szemben fennálló felelősségét nem érinti az egyazon munkaterületen építési tevékenységet végző vállalkozások között a kollektív védelem kiépítése tekintetében létrejött megállapodás. A munkaterület munkakörülményeinek szemrevételezéssel történő átvétele nem elegendő [1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdés, 82. § (1) bekezdés, Mt. 102. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a vele szemben hozott 1 000 000 forint bírságot kiszabó határozat hatályon kívül helyezését és a bírság fizetése alóli mentesítését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Munkabiztonsági Felügyelősége 2006. június 22. napján kelt határozatával 1 000 000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta a felperest, mivel az építési munkaterületen tartott helyszíni ellenőrzés során a felperes terhére több, a munkavállalói egészségét és testi épségét súlyosan veszélyeztető szabályszegést állapított meg. Megállapítást nyert, hogy a felperes a S.-T. Kft. alvállalkozójaként az építkezés III. üteme "L" épületének gépészeti szerelését végezte, amelynek során két munkavállalója, H. L. és H. A. a klíma fővezetékeket (strangokat) szerelte. 2006. május 25-én a fővezetékeket, amely a liftakna ajtónyílásától kb. 50 cm-re húzódott, H. L. feszítővassal feszítette, hogy a tartóbilincset rá lehessen tenni. A feszítővas lecsúszott a csővezetékről, az erőegyensúly felbomlott, és H. L. a VIII. emeletről a szabálytalan korlátot áttörve a liftaknába zuhant, melynek következtében a sérüléseibe belehalt. Az ellenőrzés során eljáró felügyelő megállapította, hogy a felperes a biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztotta, a leesés elleni védőkorlát ugyanis több helyen hiányzott, illetve hiányos volt, továbbá az épület liftakna ajtónyílásainál leesés elleni védelemként kétsoros bizonytalan állapotú deszkát helyeztek el, mindezek ellenére a munkáltató képviselője a munkaterületet munkavégzésre alkalmasnak átvette, ezzel a két munkavállaló egészségét, testi épségét súlyosan veszélyeztette. Az alperes a felperes terhére rótta azt is, hogy a két munkavállalóra vonatkozóan nem volt munkaköri alkalmasságot megállapító orvosi vélemény. Határozatában a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 2. § (1) bekezdése, a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. pontja, az Mvt. 49. § (1) bekezdése, a 33/1998. (VI. 24.) MM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja és az Mvt. 2. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Elnöke az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a fellebbezést elutasította.
A felperes keresetét a munkaügyi bíróság az Mvt. 2. § (2) bekezdése, valamint az 54. § (7) bekezdés b) pontja alapján alaptalannak találta, mivel a munkáltató szemrevételezéssel átvette a munkaterületet annak ellenére, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeit a generálkivitelező nem biztosította. A baleset napján, amikor az ügyvezető, illetve az elhalálozott munkavállaló a napi rutinellenőrzést elvégezte, az elhalálozott csoportvezető észrevétele hiányában is az ügyvezetőnek lett volna feladata, hogy mindaddig, amíg az előírási szabályoknak megfelelő korlátrendszer a munkaterületen nincs kialakítva, a munkaterületre az alkalmazottait munkavégzés céljából ne engedje fel. E körben a felperesnek jelzési kötelezettsége állt fenn az E. Kft. felé. Amennyiben a felperes e kötelezettségének eleget tesz és mindezek ellenére az E. Kft. a kellő biztonságos munkavégzési feltételeket nem biztosítja, a felelősség áthárul a biztonsági berendezést biztosító cégre. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság megállapította a felperes mulasztása és a bekövetkezett baleset közötti okozati összefüggést.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Megismételte az elsőfokú eljárásban tett azon érvelését, miszerint a 2006. március 2-án kötött alvállalkozói szerződés alapján feladatait a S.-T. Kft. műszaki vezetésével látta el. A projekt egészére vonatkozóan pedig generálkivitelező minőségben az E. Kft. felelt a projekten dolgozó vállalkozók és alvállalkozók közötti együttműködéséért, ezért az Mvt. 40. § (2) bekezdése alapján az említett épületben a korlát építése, esetleges hiányainak pótlása a generálkivitelező feladatát képezte. Hivatkozott arra is, hogy a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.4. pontja a védőkorlát láb és középdeszkája vastagságára vonatkozóan előírást nem tartalmaz, ezért figyelemmel arra, hogy H. L. körülbelül 15-20 cm távolságból esett a védőkorlátnak, az elhunyt testmagasságát, súlyát alapul véve a védőkorlát kiépítése ellenére sem akadályozhatta meg a sértett aknába zuhanását. A lábdeszka hiányának ugyanis az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége. Nem vitatta a szabályszegést az alkalmassági vizsgálat hiánya tekintetében, de arra hivatkozott, hogy a munkaköri alkalmasságot megállapító vizsgálat hiánya és a bekövetkezett baleset között okozati összefüggés nem állapítható meg. Előadta, hogy az elhunyt a balesetet megelőzően munkavédelmi oktatásban részesült, a munkaterületet jól ismerte, mint csoportvezető irányította a szerelői feladatokat ellátó munkavállalók munkáját. A balesetet megelőzően az ügyvezetővel több alkalommal végigjárta a munkaterületet, és maga is ellenőrizte többek között a munkavédelmi célokat szolgáló korlátokat. A felperes ügyvezetője bízott abban, hogy a más vállalkozók, vagy más vállalkozások feladatát képező biztonsági berendezések megépítése, illetőleg elhelyezése a vonatkozó szabályoknak megfelelően történt. Azzal is érvelt, hogy a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet III. fejezet 5.4., valamint 4. pontja a helyiségeken kívüli építési munkahelyekre vonatkozó szabályokat tartalmazza, erre tekintettel a magasból leesés szabályait a felperes nem szeghette meg, ezek a szabályok rá nem alkalmazhatók. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróság több bizonyítási indítványának nem adott helyt, holott a tanúk bizonyítani tudták volna, hogy a munkaterület átadása, illetve átvétele a munka megkezdésekor, illetőleg azt megelőzően megtörtént, és az átadás-átvételkor a baleset helyszínére vonatkozóan munkavédelmi hiányosságot nem állapítottak meg. Feltételezte, hogy a védőkorlát megbontása és alkalmatlan eszközzel való hiányos pótlása a munkavégzés megkezdését követően történhetett. Állította, hogy a munkavállalók zuhanásgátló egyéni védőeszközzel rendelkeztek, saját megfontolásból azonban mellőzték annak alkalmazását. Hivatkozott arra is, hogy az ügyben eljáró rendőrség azt állapította meg, hogy a sértetten kívül mást felelősség nem terhel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy jelen ügyben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munka során jelentkező veszélyforrásból származó konkrét veszély ellen a kialakított deszkázat, illetve korlát védelmet nem nyújtott, az átszakadt, a nekicsapódást nem fogta fel. A hiányzó lábdeszka a teljes szerkezet rögzítését, állékonyságát nagymértékben befolyásolta. A jogszabályi előírások követelményként írják elő a megfelelőséget, valamint az alkalmasságot, továbbá a védettséget biztosító méretezettséget és rögzítettséget. A perbeli veszély ellen a kialakított deszkázat, illetve korlát védelmet nem nyújtott, a fokozott veszély, a nekicsapódás a munka jellegéből adódott, ami ismert volt a munkáltató számára. Ha az E. Kft. a védelmet nem a fokozott veszélyre tekintettel alakította ki, a fokozott veszélyről nem tudott, a tájékoztatás elmaradása a két cég viszonyában értékelendő, amely nem szükségképpen munkavédelmi felelősségi kérdés. A felperesnek a munkavégzést elsődlegesen meg kellett volna tiltania. Hivatkozott arra is, hogy a büntetőjogi felelősség elkülönül a munkavédelmi hatósági felelősségtől, a kettő egymást nem zárja ki.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes kft. munkavállalói a S. T. Kft-vel kötött alvállalkozói szerződés alapján az M.-P. építkezés III. üteme "L" épületének gépészeti szerelését (fűtés-hűtés, hidegvíz, meleg víz, cirkuláció, nedves tűzi víz, szennyvíz és csapadékvíz gépészeti munkái) végezték 2006. március 6-tól.
A felperes a perben a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését - többek között - arra hivatkozva kérte, hogy feladatait közvetlenül a S. T. Kft. műszaki vezetésével látta el, az építési területen dolgozó több vállalkozó és alvállalkozó munkavégzésének összehangolásáért pedig az E. Kft., mint generálkivitelező volt a felelős.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét.
Az Mt. 102. § (2) bekezdése szintén a munkáltató kötelezettségeként szabályozza az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását.
Az előbbiek alapján a felperesnek mint munkáltatónak a vele munkaviszonyban álló munkavállalókkal szemben fennálló felelősségét nem érinti az egyazon munkaterületen építési tevékenységet végző vállalkozások között a kollektív védelem kiépítése tekintetében létrejött megállapodás. A munkavállalók biztonságát a munkáltatónak minden esetben garantálni kell, ezért kötelessége meggyőződni arról, hogy a munkavégzés körülményei az idézett rendelkezések szerinti feladatát biztosítják-e.
A munkabiztonsági ellenőrzés tényként állapította meg, hogy az ellenőrzés időpontjában az "L" épületnél a leesés ellen védő korlát több helyen hiányzott, illetve hiányos volt, továbbá a liftakna ajtónyílásainál leesés elleni védelemként kétsoros bizonytalan állapotú deszkát helyeztek el (a 2006. május 25-i jegyzőkönyv szerint a liftakna ajtónyílásánál a korlát odatámasztott helyzetben volt).
A 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet 5.4. pontja ugyanakkor egyértelműen meghatározza, hogy a leesés elleni védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel, vagy 1 méter magas, háromsoros, 0,3 m-nél nem nagyobb osztásközű, lábdeszkával, középdeszkával, valamint korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással biztosítható. A felperes érintett munkavállalóinak a munkavégzési helye - a minimális munkavédelmi követelmények szempontjából - építési munkahelynek minősült [4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 2. § (1) bekezdés 1. pontja], ahol a leesés elleni védelmet a munkavállaló számára biztosítani kellett. Az érintett munkavállalók a baleset bekövetkezésekor a klíma fővezetékek szerelését a liftakna előtt, a lépcsőházban végezték, ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy adott esetben az együttes rendelet helyiségeken kívüli építési munkahelyekre vonatkozó szabályait nem lehetett alkalmazni.
A munkavédelmi törvény bírság fizetését írja elő [Mvt. 82. § (1) bekezdés] a biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztető munkáltatóval szemben.
A felperes bírság kiszabását megalapozó magatartása abban a tekintetben áll fenn, hogy az előírt követelmények jól látható és nyilvánvaló teljesítése hiányában a munkaterületet átvette, engedte a munkavállalóit munkát végezni, így az életük, testi épségük veszélyeztetése fennállt. A felperes a perben maga adta elő, hogy az ügyvezető naponta, illetőleg szükség szerint ellenőrizte a munkaterület munkabiztonsági megfelelőségét. Helyesen foglalt állást a munkaügyi bíróság, hogy a munkaterület munkakörülményeinek szemrevételezéssel történő átvétele nem elegendő, de jelen esetben szemmel láthatóan sem felelt meg a követelményeknek.
A felperes alaptalanul hivatkozott a perben a korlát deszkavastagságát meghatározó szabály hiányára is. Az a körülmény, hogy a munkavállaló 15-20 cm-ről esett a korlátnak, nem jelenthet olyan erőhatást, amely a korlátot letörheti. A deszkának olyan vastagságúnak kell lennie, hogy akár egy erőteljesebb behatást is szerkezetkárosodás nélkül elviseljen, hiszen a korlát rendeltetése az, hogy a leesést megakadályozza.
A perbeli napon a felperes nem győződött meg a biztonságos követelmények kétséget kizáróan fennálló állapotáról, csak szemrevételezéssel fogadta el, holott nem vitatott, hogy a korlát több helyen hiányos volt és a liftaknánál sem volt szabályosan kialakítva.
Ez, valamint a felperes által beismert munkaköri alkalmassági vélemény hiánya - függetlenül attól, hogy az a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben állt-e - az Mvt. 82. § (2) bekezdés f) pontja szerint a munkavállalók súlyos veszélyeztetését jelentette, ezért a munkavégzési körülményeket, valamint a bekövetkezett halálesetet értékelve a jogszabálynak megfelelően állapította meg az alperes a bírság mértékét.
Miután a felperes veszélyeztető magatartása bizonyított volt, nem sértett jogszabályt a munkaügyi bíróság, amikor a felperes bizonyítási indítványát mellőzve hozta meg határozatát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.206/2008.)