adozona.hu
EH 2009.1993
EH 2009.1993
Rendkívüli lemondás jogszerű indoka olyan körülmény lehet, amely objektíve folytathatatlanná teszi a közalkalmazotti jogviszonyt [Kjt. 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2000. augusztus 1-jétől szaktanácsadó, majd biztonsági vezető munkakörben állt az Sz. munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban. Az alperes 2005. december 15. napján a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek a közalkalmazotti jogviszonyáról történt rendkívüli lemondása jogellenes. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyben viszontkeresetet is előterjesztett, am...
EH 2009.1993 Rendkívüli lemondás jogszerű indoka olyan körülmény lehet, amely objektíve folytathatatlanná teszi a közalkalmazotti jogviszonyt [Kjt. 25. §].
Az alperes 2000. augusztus 1-jétől szaktanácsadó, majd biztonsági vezető munkakörben állt az Sz. munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban. Az alperes 2005. december 15. napján a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette.A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek a közalkalmazotti jogviszonyáról történt rendkívüli lemondása jogellenes. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyben viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben az őt megillető felmentési időre járó átlagkeresete, végkielégítés kétszeres összege, 13. havi illetménye és elmaradt készenléti díja összegének megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Viszontkeresetében az alperes az ellene hozott fegyelmi határozat megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy kötelezettségszegést nem követett el.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy az alperes 2005. december 15. napján kelt rendkívüli lemondása jogszerű, az alperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontja 2006. május 22. A bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek felmentési időre járó átlagkeresetet, végkielégítést és 13. havi illetményt, valamint perköltséget. Az alperes ezt meghaladó viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes ellen 2005. július 28-án fegyelmi eljárás indult, melyben a fegyelmi tanács 2005. október 21-én hozott határozatot azzal, hogy fegyelmi büntetés kiszabását nem tartotta szükségesnek. 2005. szeptember 27-én az alperes 2005. október 1-jétől december 31-éig fizetés nélküli szabadságot kért a felperestől, egyben javaslatot tett az őt helyettesítő személyére. Az alperes 2005. október 12. napjától fizetés nélküli szabadságon volt, melyet követően a felperes az intézményben több helyiség - így az alperes szobájának - zárát is lecserélte. Az intézmény vezetője az alperes egyes feladatainak ellátását K. J. biztonsági őr csoportvezetőre, valamint K. I. anyaggazdálkodási csoportvezetőre bízta.
A felperes főigazgatója 2005. november 24-én levélben fordult az alpereshez, amelyben kérte, hogy a 2005. december 6-án tartandó tűzvédelmi ellenőrzésen jelenjen meg, és az ahhoz szükséges iratokat készítse elő. Az alperes 2005. november 30-án bent járt a munkáltató intézménynél, ahol a munkatársai az irodájában kérték a szemléhez szükséges iratok átadását, melyet az alperes megtagadott. A felperes főigazgatója 2005. december 1-jén telefonon arra kérte az alperest, hogy a páncélszekrényében lévő iratokat rövid időn belül adja át.
Az alperes 2005. december 2-án, pénteki napon bement a munkahelyére, azonban az irodájába a zárcsere miatt nem tudott bejutni, majd a következő napon, 2005. december 3-án, szombaton ismét bement az intézménybe, ahová azonban a szolgálatot teljesítő őr - K. I. utasítására hivatkozva - nem engedte be. A 2005. december 6-ai tűzvédelmi szemle során - melyen az alperes nem jelent meg - a felperest a tapasztalt hiányosságok felszámolására hívták fel. A szükséges iratok az alperes páncélszekrényében voltak, ezért azt a szobát használó személy kulcsával az alperes munkatársa kinyitotta, és a dokumentumokat K. I. összekészítette.
A 2005. december 14-én tartandó újabb tűzvédelmi szemléről az alperes előző napon telefonon értesítést kapott azzal a kéréssel, hogy azon jelenjen meg, amelynek azonban az alperes nem tett eleget.
Az alperes 2005. december 15-én kelt levelében a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a 2005. nyarán vele szemben lefolytatott fegyelmi eljárás törvénytelen, személyét meghurcoló volt. 2005. évben javaslatot tett az intézmény biztonsági struktúrájának átalakítására, melyre választ nem kapott. A fizetés nélküli szabadság iránti kérelmében javaslatot tett helyettese személyére, ennek ellenére 2005. október 12-től - és nem a kért október 10-étől - úgy ment el szabadságra, hogy a munkakörét átadni nem tudta. A felperestől értesítést és felhívást kapott arra, hogy a december 6-ai tűzvédelmi szemlén jelenjen meg, melyet követően, 2005. december 1-jén az alperes ígéretet tett arra, hogy december 5-ére az iratokat összekészíti. 2005. december 3-án a szolgálatot teljesítő őr az intézménybe nem engedte be, az irodája ajtaján már ezt megelőzően a felperes lecserélte a zárat. Az alperes rendkívüli lemondásában kifejtett álláspontja szerint ez az esemény egy folyamat betetőzése, melynek során mint vezetőt ellehetetlenítették, együttműködési szándékát, javaslatait semmibe vették, nevét meghurcolták, mely megpróbáltatások az egészségét megviselték. Kilátásba helyezte, hogy a fegyelmi eljárás miatt jogorvoslattal fog élni, továbbá 3 évre visszamenőleg 1 000 000 forint, ennek kamatai, és készenléti díja kifizetését kérte a felperestől.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a rendkívüli lemondás indokai közül csak a 2005. december 3-ai felperesi magatartás vizsgálandó, a többi indok nincs egymással összefüggésben, és egymagukban a rendkívüli lemondásra nem is jogosítanak. Az intézménybe való belépés vonatkozásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes korábban bármikor bemehetett az intézménybe, ezért alappal számíthatott arra, hogy annak a fizetés nélküli szabadsága alatt sem lesz akadálya. Miután 2005. december 3-án a zárcsere miatt nem tudott bemenni, indokolható, hogy másnap, szombaton szeretett volna bejutni. Az őrszolgálati napló bejegyzése szerint a biztonsági őrnek tiltott volt az alperes bejutásának engedélyezése, azonban a szervezeti és működési szabályzat szerint az alperes munkáját a főigazgató volt jogosult irányítani, ezért K. I. megbízott, biztonsági vezető munkakörben lévő személy az alperest nem akadályozhatta meg a bejutásban. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes jogszerűen érezte méltatlannak, beosztottaival szemben tekintélyét lejáratónak, megalázónak a személyét érintő intézkedéseket, jogszerűen hivatkozott arra, hogy a jogviszony további fenntartása lehetetlen. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fegyelmi ügyben nem volt marasztalás, ezért az erre vonatkozó alperesi viszontkeresetet elutasította.
A készenléti díjra alapított viszontkereseti kérelem körében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkakör tartalmára, az abból adódó ellenőrzési és rendkívüli eseményekkel kapcsolatos feladataira tekintettel az alperes munkaköre készenléti jellegű. Amennyiben az alperes részére elrendelték a feladatellátást, akkor a rendkívüli munkavégzés szabályait kellett alkalmazni.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes annak megváltoztatása, az alperes pedig készenléti díjának megfizetése iránt terjesztett elő fellebbezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy megállapította az alperes 2005. december 5-ei rendkívüli lemondása jogellenességét. Mellőzte annak megállapítását, hogy az alperes közalkalmazotti jogviszonya 2006. május 22-én szűnt meg. Az alperes viszontkeresetét - a 13. havi illetmény kivételével - elutasította. A felperes elsőfokú perköltség viselésére kötelezését mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes fizetés nélküli szabadsága alatt a vezetésben személycsere történt, a felperes átszervezéseket hajtott végre, a biztonsági és őrzési rendet újra szabályozta, melyről a fizetés nélküli szabadságon lévő alperes nem tudott. Az alperes 2005. november 30-án bent járt a felperesnél, lehetősége lett volna a kért iratokat átadni, ezt azonban indok nélkül nem teljesítette. December 2-án, munkaidő után, december 3-án pedig hétvégén kívánt bemenni anélkül, hogy a hétvégi belépésre engedélyt kért volna annak ellenére, hogy az ő általa irányított időben is a hétvégén engedéllyel lehetett bemenni. Az alperes, de a bizonyítás eredménye sem igazolta, hogy a belépés megtagadása bármilyen olyan többlet magatartással járt volna, amely objektíve alkalmas arra, hogy az alperest megalázza. A megyei bíróság indokolása szerint nem volt megállapítható a munkáltatónak olyan szándékos vagy gondatlan magatartása, mely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását az alperes részéről lehetetlenné tette volna. A 2005. december 3-ai esemény nem teremtett olyan helyzetet, amely objektíve alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes számára folytathatatlanná vált a közalkalmazotti jogviszonya a fizetés nélküli szabadság lejárta után. A másodfokú bíróság az alperes rendkívüli lemondásának jogellenességére tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított jogkövetkezményeket mellőzte a 13. havi illetmény kivételével, mert az a rendkívüli lemondástól független követelés volt. A készenléti díj megfizetésére irányuló alperesi kérelem körében a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva hagyta helyben.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság a "felperes keresetét utasítsa el, viszontkeresetének adjon helyt, állapítsa meg rendkívüli lemondása jogszerűségét, és kötelezze a felperest készenléti díj megfizetésére". Arra hivatkozott, hogy a perbeli időszakban fizetés nélküli szabadságon volt, azonban a tűzvédelmi szemlére tekintettel vállalta a közreműködést. Távolléte kezdetéig jogosult volt külön főigazgatói engedély nélkül is bármikor bejutni az intézménybe a feladatai teljesítése érdekében, ezért okkal számíthatott arra az adott esetben is. A szolgálatos őrnek, az alperes beosztottjának adott, a személyére vonatkozó kitiltó utasítás végrehajtása megalázó módon rombolta a vezetői tekintélyét. Sérelmezte, hogy a felperes a szobája ajtajának zárcseréjéről őt nem tájékoztatta.
Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet megalapozatlan megállapításokat tett arról, hogy az intézményen belül "újraszabályozás" történt, melyre nem merült fel bizonyíték, továbbá az alperesnek csak elő kellett készítenie, és nem átadnia kellett az iratokat. Ez utóbbiak átadása különben is aggályos volt az alperes részére, mert a főigazgató a szobafestő-mázoló végzettségű K. I.-t bízta meg az alperes felsőfokú végzettséget igénylő munkaköre egy részének ellátásával, és ennek a személynek az alperes - tekintettel arra, hogy a január 1-je után dolgozni kívánt -, nem akarta az iratokat átadni. Az alperes hivatkozása szerint sem a szobája ajtaján történt zárcseréről, sem arról nem tájékoztatta a felperes, hogy a munkaidőn túli és a hétvégi belépésre csak előzetes írásbeli engedély alapján van módja.
Az alperes által igényelt készenléti díjra vonatkozó felülvizsgálati álláspontja szerint a készenlét megvalósult, mert a munkaidején túli időszakban minden nap, pihenő-, ünnepnapon, éjjel-nappal készenlét valósult meg a részéről.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályban való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak. Az adott esetben a jogerős ítélet alapjául szolgáló ítéleti tényállás tekintetében jogszabálysértést megalapozó következtetés nem állapítható meg [Pp. 275. § (1) bekezdés, BH 2002/29.]
Az eljáró bíróságok a rendkívüli lemondás indokainak körében helytállóan vizsgálták a 2005 decemberében történt eseményeket. Az a tény, hogy az alperes a fenti időszakban akadályoztatva volt abban, hogy munkaidőn kívül, illetve a hétvégén előzetes engedély nélkül az intézetbe bemenjen, önmagában rendkívüli lemondást nem alapozott meg.
A törvényben meghatározott, a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondással történő megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a közalkalmazotti jogviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a közalkalmazotti jogviszonyt (MD. I. 272.). Az adott esetben az alperes szubjektív érzete, a felperes vele szemben tanúsított magatartásának a saját szempontjai alapján történt értékelése nem adott jogszerű alapot a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondással való megszüntetéséhez [Kjt. 25. § (2) bekezdés d) pont].
Megalapozott a jogerős ítéletnek az az érvelése, hogy a megállapított tényállás mellett nem volt bizonyított a munkáltatónak olyan szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását az alperes részéről lehetetlenné tette. A felperes által tanúsított magatartás nem teremtett olyan helyzetet, amely objektíve alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes számára a közalkalmazotti jogviszony folytathatatlanná vált.
Az eljáró bíróságok megalapozottan utasították el az alperesnek a készenléti díj összegére vonatkozó igényét. Peradat, hogy az alperes kinevezése szerint a munkaideje havi 173 óra volt, azaz a felek nem állapodtak meg napi 8 órát meghaladó munkaidőben. A felperes az alperest az Mt. 129. §-ában foglaltak szerint készenlétre nem kötelezte, azt számára a munkáltató előre írásban nem rendelte el, ezért az alperes készenléti díj iránti igénye alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.307/2008.)