adozona.hu
EH 2009.1991
EH 2009.1991
Nem felel meg a Kjt. 21. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek, ha a közalkalmazott határozott időre történő helyettesítésre alkalmazásának időtartama nem igazodik a helyettesített személy távollétéhez [Kjt. 21. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. október 1-jétől határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesített az alperessel ének-zenetanár munkakörre. A kinevezési okirat szerint a kinevezése 2002. október 1-jétől L. M. "helyettesítése miatti távollét idejére 2003. június 31-éig" szólt. Ezen határidő lejártát követően a felek a kinevezés többszöri módosításával megállapodtak a jogviszony 2004. június 30-áig, majd 2005. június 30-áig történő meghosszabbításában.
A felperes a keresetében elsődlegesen arra hivatkoz...
EH 2009.1991 Nem felel meg a Kjt. 21. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek, ha a közalkalmazott határozott időre történő helyettesítésre alkalmazásának időtartama nem igazodik a helyettesített személy távollétéhez [Kjt. 21. § (2) bekezdés].
A felperes 2002. október 1-jétől határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesített az alperessel ének-zenetanár munkakörre. A kinevezési okirat szerint a kinevezése 2002. október 1-jétől L. M. "helyettesítése miatti távollét idejére 2003. június 31-éig" szólt. Ezen határidő lejártát követően a felek a kinevezés többszöri módosításával megállapodtak a jogviszony 2004. június 30-áig, majd 2005. június 30-áig történő meghosszabbításában.A felperes a keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy amennyiben a határozott idejű jogviszonyt a felek helyettesítés céljából hozzák létre, a jogviszony tartamát nem lehet rövidebb időszakban megjelölni, mint a helyettesített személy távollétének tartama. Miután L. M. helyettesítése - a távolléte miatt - továbbra is szükséges volt, a kereset annak megállapítására irányult, hogy jogszabályba ütközik, ezért semmis a kinevezéseiben naptárilag is megjelölt határozott idő kikötése, ehhez képest az alperes 2005. június 30-ával jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát és ezért az ahhoz fűződő Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezmények megfizetését kérte. Másodlagosan az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozva kérte a jogellenesség megállapítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolása szerint az alperes a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a felperest L. M. helyettesítése céljából nevezte ki. Miután a törvény szerint a határozott idejű jogviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon kell meghatározni, a munkaügyi bíróság nem találta jogellenesnek, hogy az alperes a helyettesítés megjelölése mellett a kinevezési okiratokban a határozott időt naptárilag határozta meg, és az utolsó határozott idő leteltét követően a felperes kinevezését nem hosszabbította meg. A munkaügyi bíróság szerint az alperes részéről rendeltetésellenes joggyakorlás sem történt, mert törvényes érdeke fűződött ahhoz, hogy a gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévő közalkalmazottat határozott időre kinevezett közalkalmazottal helyettesítse.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint sem tudta a felperes azt az állítását bizonyítani, hogy ígéretet kapott alperestől L. M. munkába állásáig történő alkalmazására. Az indokolás kitért arra, hogy - mivel nevezett közalkalmazott jelenleg is távol van - az alperes jogszabályt sértett volna a határozott idő öt évet meghaladó kikötésével. A másodfokú bíróság jogi álláspontja a munkaügyi bírósággal egyezően az volt, miszerint a felperes határozott idejű kinevezései a jogszabályoknak megfeleltek, a határozott idejű kinevezés az alperes részéről törvényes érdekkel történt és jogszabályi korlátozás hiányában nem jogellenes a határozott idő tanévenként történő meghatározása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem iratellenességet állítva támadta a tényállás megállapítását, valamint a Kjt. 21. § (2) bekezdésének, az Mt. 79. § (2) bekezdésének, az Mt. 81. §-ában, és a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégium 6. számú elvi állásfoglalásában foglaltak megsértését panaszolta.
A felperes a perbeli álláspontját megismételve hivatkozott arra, hogy a jogviszony tartamának meghatározása nem lehet ellentétes a jogviszony céljával, ezért amennyiben a határozott idejű jogviszony célja a helyettesítés, akkor a jogviszonynak a helyettesítés szükségessége idejére kell létrejönnie. Érvelése szerint az Mt. 79. § (2) bekezdése szerinti naptári és más alkalmas módon történő határozott idő meghatározás egymás mellett - a kétfajta meghatározás közötti ellentét miatt - nem alkalmazható, ezért a felperesi kinevezésben L. M. távolléte idejére szóló időmeghatározás mellett a naptári megjelölés legfeljebb úgy minősíthető, hogy a munkáltató az Mt. 79. § (2) bekezdése alapján tájékoztatta a közalkalmazott felperest a jogviszony várható tartamáról. A felperes sérelmezte a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, miszerint a munkáltatónak törvényes érdeke fűződött a kinevezés évenkénti meghosszabbításához. A felülvizsgálati kérelem idézte a perbeli tanúk vallomását, melyek a tényállás megállapításakor törvénysértően értékelés nélkül maradtak.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél a Kjt. 21. § (2) bekezdése alapján a távollévő L. M. helyettesítésére megjelölt okból határozott időre jött létre, de nem a távollét (a helyettesítés) időtartamára, hanem a tanévhez igazítva évenként hosszabbítva, és a jogviszony nem a helyettesített visszatérésekor, hanem a tanév végén szűnt meg. A felperes keresete folytán abban a kérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia, hogy a felperes kinevezésében az így tanévenként naptárilag megjelölt határozott idő és az így létrejött kinevezés további tanévekre történt határozott idejű meghosszabbítása megfelelt-e a Kjt. 21. § (2) bekezdésében helyettesítésre lehetővé tett határozott idejű kinevezésre vonatkozó követelménynek, és ehhez képest a felperes közalkalmazotti jogviszonya jogszerűen szűnt-e meg a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja szerint a harmadik határozott idejű kinevezés lejártával.
A közalkalmazotti jogviszony főszabályként határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A Kjt. 21. § (2) bekezdése a határozott időre történő kinevezést szigorúan meghatározott feltételek esetén teszi lehetővé; csak helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására. Helyettesítés céljából határozott időre történő kinevezés esetében e jogintézmény céljának és rendeltetésének megfelelően a kinevezésben pontosan meg kell jelölni, hogy kinek a helyettesítésére történik a határozott idejű foglalkoztatás, milyen időtartamra, illetve a helyettesített távolléte idejére előreláthatólag meddig szól a helyettesítésre kinevezés. Ebben az esetben a közalkalmazotti jogviszony időtartama gyakran nem naptárilag határozható meg, hanem a jogviszony a helyettesítés várható tartamára jön létre, de a munkáltató köteles tájékoztatni a közalkalmazottat annak várható időtartamáról [Mt. 79. § (2) bekezdés]
Az a körülmény, hogy a helyettesítés várható tartama (a helyettesített személy távollétének ideje) a közalkalmazott kinevezésekor pontosan naptárilag nem határozható meg - a határozott idő alkalmazásának szigorú törvényi feltétele miatt - nem jelentheti azt, hogy a munkáltató a határozott időt törvényi feltétel mellőzésével tanévenként jelölje meg és a határozott idejű kinevezés céljától függetlenül a tanév végével annak ellenére tekintse a határozott időt lejártnak, hogy a kinevezés szerint meghatározott személy helyettesítésének szükségessége a továbbiakban is fennáll. A határozott idő ekként történő kikötése nem felel meg a jogintézmény Kjt. 21. § (2) bekezdése szerinti rendeltetésének. Jogellenes tehát, ha egy közalkalmazott távolléte miatti időlegesen üres státuszra a munkáltató tetszése szerinti határozott időtartamokra alkalmazza a közalkalmazottat, és a határozott időt nem a helyettesítés szükségességének időtartamához köti. Nem felel meg a Kjt. 21. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek, ha a közalkalmazott határozott időre helyettesítésre alkalmazásának időtartama nem igazodik a helyettesített személy távollétéhez.
Az előbbiekből következően a perben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes kapott-e az alperestől ígéretet arra, hogy a távollévő L. M. munkába állásáig alkalmazza. E körben ezért az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítás hiányát a felperes terhére. Téves az a megállapítás is, hogy a határozott idő tanévenként történő meghosszabbítása jogszabályi korlátozás hiányában nem volt jogellenes.
A tanúvallomásokból is kitűnően az alperes a határozott időt tanévenként a Kjt. 21. § (1) bekezdésben előírt feltételek mellőzésével alkalmazta. E. B.-né, aki 2003. augusztus végéig volt az alperes igazgatója, etekintetben kizárólag az alperes által alkalmazott "hagyományra" hivatkozott. B. E. alperes új igazgatója pedig úgy nyilatkozott, hogy a "szerződésesek munkáját megfigyeli, akit határozott időre alkalmazott, annak a jogviszonyát egy évre meghosszabbította és a második évben győződött meg jobban a munkájukról, és ez alapján hozta meg a döntését". A helyettesítésre határozott idő ekként történő alkalmazása eszerint nem felelt meg a jogintézmény rendeltetésének, mert valójában nem helyettesítésre, hanem az adott tanévre szóló határozott idejű foglalkoztatás valósult meg.
Téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, miszerint ha a felperes kinevezése - miután L. M. jelenleg is távol van - öt évet meghaladóan jött volna létre, annak semmissége folytán határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt eredményezett volna a felperes részére, lehetetlenné téve a helyettesítő pedagógus munkakörébe történő visszatérést. A közoktatási intézményben ugyanis öt évnél hosszabb időre is kinevezhető az a pedagógus, aki a gyermek gondozása céljából, illetőleg a gyermek otthoni ápolása érdekében fizetés nélküli szabadságon lévő közalkalmazottat helyettesít [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 3. § a) pont].
Mindezekre tekintettel a felperes helytállóan hivatkozott a perben a kinevezése és a kinevezés-módosítások részleges érvénytelenségére, mert a perbeli esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a határozott idő tanévekhez kötött, naptári megjelölése semmis volt, következésképpen az alperes jogellenesen tekintette megszűntnek a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a kikötött határozott idő lejártára hivatkozva, és ezért viselni köteles a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeit.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesi kereset jogalapját a Pp. 213. § (3) bekezdése szerint megállapítva a munkaügyi bíróságot az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.897/2007.)