adozona.hu
EH 2009.1988
EH 2009.1988
Munkahelyi baleset miatt rehabilitált munkakörben, a korábbinál kevesebb munkabérért foglalkoztatott munkavállaló kérheti azon kárának megtérítését, amely - a megbetegedés jellegétől függetlenül - a táppénz alapját képező átlagkereset-különbözetből adódik [Mt. 174. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes vájár munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1997. február 4-én üzemi balesetet szenvedett, amely következtében az OEP Országos Orvosszakértői Intézete 40%-os egészségkárosodást állapított meg, és rehabilitációs javaslattal élt. Ezt követően a felperes szalagőri munkakörbe került az ügyben irányadó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet alapján.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2005. február 1. napjától havi 134 970 forint keresetvesztesé...
EH 2009.1988 Munkahelyi baleset miatt rehabilitált munkakörben, a korábbinál kevesebb munkabérért foglalkoztatott munkavállaló kérheti azon kárának megtérítését, amely - a megbetegedés jellegétől függetlenül - a táppénz alapját képező átlagkereset-különbözetből adódik [Mt. 174. § (1) bekezdés].
A felperes vájár munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1997. február 4-én üzemi balesetet szenvedett, amely következtében az OEP Országos Orvosszakértői Intézete 40%-os egészségkárosodást állapított meg, és rehabilitációs javaslattal élt. Ezt követően a felperes szalagőri munkakörbe került az ügyben irányadó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet alapján.A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2005. február 1. napjától havi 134 970 forint keresetveszteség járadék formájában történő megfizetésére, amely a balesetet megelőző vájári átlagkereset és a jelenlegi szalagőri kereset közötti különbözetet képezi. Ezt meghaladóan az alperesnek a 2002., 2003. és 2004. évek vonatkozásában további keresetveszteségben - amely az elveszett vájári átlagkereset szerinti táppénz és a szalagőri munkakörben elért átlagkereset alapján számolt táppénz közötti különbözetből adódóan keletkezett - való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a táppénzes időszakra keresetkiegészítés nem jár. Ezen túlmenően a peres felek közötti vita tárgyát képezte a felperesnek a vájári átlagkereset és a rehabilitált átlagkereset alapján perbeli időszakra számolt táppénzek közötti különbözetből eredő keresetvesztesége. Ez azonban saját sorsú megbetegedésével, és nem az alperesnél 1997. február 14-én bekövetkezett balesetből eredő egészségkárosodásával áll okozati összefüggésben. Így a különbözet az alperesi munkáltatóval szembeni kártérítési igény alapját nem képezheti, ezért a bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által sem vitatottan jelen kárigényét képező táppénzes napok saját sorsú megbetegedésével, és nem munkabalesetével vannak ok-okozati összefüggésben. A felperest erre figyelemmel a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alapján a rehabilitációs keresetkiegészítési járadék nem illette meg, így ezen saját sorsú megbetegedés miatti keresőképtelen időszakra csak a rehabilitált munkaköre alapján megállapított munkabér figyelembevételével részesülhet táppénzellátásban. Dr. T. Cs. igazságügyi orvosszakértő véleménye rögzíti, hogy a felperes 1997. február 13-ai balesetéből kifolyólag a jobb térdtájék zúzódását szenvedte el, ebből eredő munkaképesség-csökkenése 20%-os mértékű. Ez a térd terhelhetőségének csökkenésében, és enyhe fokú mozgáskorlátozottságában nyilvánul meg. Az igazságügyi orvosszakértő álláspontja szerint ezen tény nem jelenti munkájának, munkakörének ereje megfeszítésével való ellátását. A felperes nem tudta bizonyítani az Mt. 174. § (1) bekezdésében írt feltételeket, azaz azt, hogy az 1997. február 14-ei balesettel okozati összefüggésben kár érte volna.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására" irányult. Álláspontja szerint a baleset után 1997. augusztus 7-én kérte baleseti járadék megállapítását, és a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 30%-os baleseti eredetű egészségkárosodás alapján határozatával 2. fokozatú baleseti járadékot állapított meg. 2005. január 20-ai OOSZI szakvélemény ugyancsak 30%-os baleseti eredetű egészségkárosodást rögzít.
Az alperes az OOSZI 2004 márciusában kiadott, 40%-os egészségkárosodást megállapító szakvéleménye alapján helyezte a felperest rehabilitációs munkakörbe, amely időpontban egyértelműen tisztázott tény volt az is, hogy a baleseti eredetű egészségkárosodása 30%-os. Ennek mértékében és százalékos megoszlásában azóta sem történt változás. Az okirati bizonyítékok egyértelműen igazolják, hogy a felperes rehabilitációjára a baleset után, egészségkárosodása következtében került sor. Az alperes a járadék megállapításánál az Mt. 182. § b) és c) pontja alapján kártérítést csökkentő tényezőként levonásba helyezte a felperes részére a Magyar Államkincstár által folyósított, a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alapján járó keresetkiegészítést. E számítási móddal teljes rehabilitálással kapcsolatos kára megtérülne, ha egész évben dolgozna, és így egész évben kapná a megtérült tételként levonásba helyezett keresetkiegészítést. A jogszabály rendelkezései értelmében azonban betegállományi időszakokban e juttatás nem jár. A keresetveszteség éves felülvizsgálatakor e tényt nyilvánvalóan figyelembe kell venni. Nem lehet levonásba helyezni a ténylegesen meg sem térült tételeket. A felperes további érvelése szerint a keresetveszteség összegét a szakvélemény rögzíti, míg az alperes által kért 50%-os kármegosztást elfogadja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Érvelése szerint a felperes által sem vitatottan a táppénzes napok saját sorsú megbetegedésével, és nem az 1997. február 14-én történt munkabalesetével állnak ok-okozati összefüggésben. A késedelmi kamatok tekintetében az alperes vitatta a kamatfizetés kezdő napját is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes keresetében sorsszerű megbetegedései idejére a vájári átlagkeresettel elérhető táppénz és a rehabilitációs munkakörben elért keresettel számított táppénz különbözetének megfizetését kérte. A bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a veszteség összefügg-e az üzemi balesettel, és ezáltal a munkáltatót terheli-e kártérítési felelősség az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ezen igény tekintetében az okozati összefüggés amiatt áll fenn, mivel a felperes az üzemi baleset következtében került rehabilitációs munkakörbe, a táppénz összegének kiszámítása e munkakörben elért járandóságon alapul. A teljes kárért való felelősségből következően a károsultat a károsodás (baleset) bekövetkezte utáni időszakban a sorsszerű megbetegedés esetén is olyan helyzetbe kell hozni, mintha a baleset nem érte volna. Amennyiben a különbözet megállapítható, az alperes a felelősségét nem háríthatja el pusztán azon az alapon, hogy a táppénz alapját képező megbetegedés sorsszerű megbetegedés volt.
Erre tekintettel a megismételt eljárásban a bíróságoknak a felperes összegszerű igényét kell vizsgálniuk, értékelve a felperes által elfogadott kármegosztás arányát is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felülvizsgálati kérelemmel érintett felperesi kereset jogalapját megállapította, és az összegszerűség tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.381/2008.)