adozona.hu
EH 2009.1983
EH 2009.1983
A szakszervezet kérelmét el kell utasítani, ha nem bizonyította a kifogás tárgyát képező szakszervezeti munkaidő-kedvezmény tekintetében a munkavállaló szakszervezeti tisztségviselői minőségét [Mt. 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező szakszervezet 2007. március 22-ei, a kérelmezett ügyvezetőjéhez írt levelében kérte M. F. etikai bizottsági tag, szakszervezeti tisztségviselő részére 2007. március 28-án munkaidő-kedvezmény - szolgálatmentesség - biztosítását az Mt. 25. § (1) bekezdésére hivatkozva. T. L. és B. F. igazgatók 2007. március 26-án közölték M. F.-el, hogy nem engedik el. A kérelmező szakszervezet 2007. március 27-én benyújtott kifogására a kérelmezett nem válaszolt, és a kérelmező 2007. április 4-én k...
EH 2009.1983 A szakszervezet kérelmét el kell utasítani, ha nem bizonyította a kifogás tárgyát képező szakszervezeti munkaidő-kedvezmény tekintetében a munkavállaló szakszervezeti tisztségviselői minőségét [Mt. 25. §].
A kérelmező szakszervezet 2007. március 22-ei, a kérelmezett ügyvezetőjéhez írt levelében kérte M. F. etikai bizottsági tag, szakszervezeti tisztségviselő részére 2007. március 28-án munkaidő-kedvezmény - szolgálatmentesség - biztosítását az Mt. 25. § (1) bekezdésére hivatkozva. T. L. és B. F. igazgatók 2007. március 26-án közölték M. F.-el, hogy nem engedik el. A kérelmező szakszervezet 2007. március 27-én benyújtott kifogására a kérelmezett nem válaszolt, és a kérelmező 2007. április 4-én kérelmet nyújtott be a munkaügyi bíróságra. Kérte annak megállapítását, hogy a kérelmezett megsértette az Mt. 25. § (1) bekezdését, amikor nem biztosította szakszervezeti tisztségviselője részére a munkaidő-kedvezményt.A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett jogsértést követett el azzal, hogy M. F. részére 2007. március 28-án a munkaidő-kedvezményt nem biztosította.
A munkaügyi bíróság végzésének indokolása szerint a munkaidő-kedvezmény megtagadása az érdekképviseleti szervet közvetlenül érintő intézkedésnek minősül (Mt. 23. § (1) bekezdés), következésképpen az intézkedés ellen a kérelmező szakszervezet kifogást terjeszthetett elő. Az Mt. 25. § (1) bekezdése nem jelöl meg a munkaidő-kedvezmény megtagadására alapot adó körülményt, a munkáltatót az Mt. 3. § (3) bekezdése alapján együttműködési kötelezettség is terheli, a kérelmezett ezt nem teljesítette, így a nemperes eljárásban már nem vizsgálható, hogy az érintett munkavállaló ténylegesen szakszervezeti tisztségviselő volt-e. A munkaügyi bíróság szerint annak jelentősége, hogy a munkavállaló munkaviszonya utóbb megszűnt.
A kérelmezett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmet elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, mely szerint az adott kérdésben a kérelmező szakszervezet kifogással élhetett, nem osztotta azonban a munkaügyi bíróság jogi következtetését a kérelem megalapozottsága tekintetében. Ezt arra alapozta, hogy megítélése szerint a szakszervezetnek a kifogás benyújtásakor bizonyítania, illetve igazolnia kellett volna M. F. szakszervezeti tisztségviselői voltát, erre azonban nem került sor. A kérelmező nem bizonyította - a Fővárosi Bíróság okirati nyilvántartásával szemben -, hogy nevezett munkavállaló szakszervezeti tisztségviselőként igényt tarthatott a munkaidő-kedvezményre. Mindezek alapján a kérelmet mint alaptalant elutasította.
A kérelmező a jogerős végzés megváltoztatását kérve felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben jogszabálysértést nem jelölt meg. Arra hivatkozott, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság járt el helyesen, amikor megállapította a kérelmezett jogsértését M. F. 2007. március 28-ára elutasított munkaidő-kedvezményét illetően, ugyanis a munkáltató a különféle iratok átvételére sem volt hajlandó, így nem volt elvárható a szakszervezeti tisztségviselőnek minősülés igazolása.
A kérelmező felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A kérelmező által sérelmezett munkáltatói (kérelmezetti) intézkedés közvetlenül érintette a kérelmező szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét, ezért az Mt. 23. § (1) bekezdése értelmében az adott munkáltatói intézkedés - a szakszervezeti tisztségviselői jogra alapított munkaidő-kedvezmény biztosításának elutasítása - ellen a szakszervezeti kifogás benyújtható volt.
A kérelmező kérelme egy megnevezett kérelmezetti munkavállaló részére megtagadott munkaidő-kedvezményre vonatkozott, ezért a kérelmezőnek legkésőbb a nemperes eljárásban bizonyítania (igazolnia) kellett a nevezett munkavállaló Mt. 25. § (1) bekezdése szerinti jogosultságának fennállását, minthogy a munkaidő-kedvezményt szakszervezeti tisztségviselői minőség alapján igényelte. A másodfokú bíróság ebben a körben helytállóan utalt a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a kérelmezőre háruló bizonyítási teherre.
A kérelmező felülvizsgálati kérelmében sem állította, hogy M. F. az adott időben szakszervezeti tisztségviselőnek minősült, csupán arra hivatkozott, miszerint tőle "nem volt elvárható" a tisztségviselői minősülés igazolása. A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében továbbá nem cáfolta a jogerős végzés indokolásának utalását arra, hogy M. F. "a Fővárosi Bíróság okirati nyilvántartása ellenére" szakszervezeti tisztségviselőként kívánt igényt tartani a munkaidő-kedvezményre.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.973/2007.)