adozona.hu
EH 2009.1982
EH 2009.1982
A munkaügyi ellenőrzésnek nem képezheti tárgyát valamely szakszervezetnek a munkáltatónál fennálló képviseleti jogosultsága vizsgálata, és ezzel összefüggésben a munkáltató munkaügyi bírsággal nem sújtható [Mt. 21. § (5) bekezdés, Met. 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú hatóság 2006. augusztus 4-én egy érdekvédelmi szervezet bejelentése alapján munkaügyi ellenőrzést tartott a munkáltató felperesnél és megállapította, hogy az E. Szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül. Határozatával a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbikban: Met.) 3. § (1) bekezdés n) pontja alapján, azért, mert a munkáltató jogellenesen a megjelölt szakszervezetet nem tekintette a munkáltatónál képviselettel rende...
EH 2009.1982 A munkaügyi ellenőrzésnek nem képezheti tárgyát valamely szakszervezetnek a munkáltatónál fennálló képviseleti jogosultsága vizsgálata, és ezzel összefüggésben a munkáltató munkaügyi bírsággal nem sújtható [Mt. 21. § (5) bekezdés, Met. 3. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú hatóság 2006. augusztus 4-én egy érdekvédelmi szervezet bejelentése alapján munkaügyi ellenőrzést tartott a munkáltató felperesnél és megállapította, hogy az E. Szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül. Határozatával a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbikban: Met.) 3. § (1) bekezdés n) pontja alapján, azért, mert a munkáltató jogellenesen a megjelölt szakszervezetet nem tekintette a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek, 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Felperes a keresetében a sérelmezett közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Kérelmet terjesztett elő annak megállapítása iránt is, hogy az E. Szakszervezet meghatározott időpontban nem rendelkezett a munkáltatónál képviseletre való jogosultsággal.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kiemelte, hogy a per tárgyát a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszabályoknak való megfelelősége képezte, ezért a felperes által kért megállapítás közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti pernek nem lehet a tárgya.
A felperes azon kifogását illetően, miszerint az alperes nem azokat a munkáltatói kötelezettségeket vizsgálta, amelyek vizsgálatára jogszabály alapján hatáskörrel rendelkezik, és nem állapított meg olyan munkáltatói jogsértést, ami a munkaügyi bírság kiszabását megalapozhatja, a munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában a Met. 3. § (1) bekezdés l) és n) pontjára hivatkozott, amely rendelkezések szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a munkáltatók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggő munkáltatói kötelességek, valamint a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok megtartására. A felperesi jogsértés az volt, hogy a felperes a tárgyalások során nem ismerte el az E. Szakszervezetet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek, ezzel megsértette az Mt. 21. § (5) bekezdésében foglalt előírást, mely szerint a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet az, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletre jogosult szervet működtethet, illetve tisztségviselővel rendelkezik. Ezt nem érinti a szakszervezet székhelye és az sem, hogy a képviselő a munkáltatóval nem áll munkaviszonyban. A munkaügyi bíróság ítélete indokolása szerint "a felperes jogszabálysértő magatartása tehát abban áll", hogy megszegte az Mt. 3. § (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét azzal, hogy a szakszervezet eljárásának jogszerűségét vitatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem arra hivatkozott, hogy a sérelmezett közigazgatási határozatok kizárólag a Met. 3. § (1) bekezdés n) pontjára hivatkoztak, és a felperes az eljárás során azt bizonyította, hogy a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő, az Mt. 23. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott munkáltatói kötelezettségeit teljesítette, mert a szakszervezet által benyújtott kifogást követően egyeztetést kezdeményezett, az egyeztetésen részt vett, a kifogásolt intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést sem sértette meg.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a felperes által elkövetett jogsértést nem az alperes által megjelöltekben állapította meg, hanem az Mt. 3. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete sérti a Met. 7. § (1) bekezdését és a Pp. 339. § (3) bekezdését is.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet azon álláspontja, miszerint ha egy szakszervezet akár testületi, akár egyszemélyi képviselővel rendelkezik, akkor az már bármely munkáltatónál képviselettel rendelkezik, mert sem a testületnek nem kell a munkáltatónál működnie, sem az egyszemélyi képviselőnek nem kell a munkáltatónál munkaviszonyban állnia, ellentétes az Mt. 21. § (5) bekezdésében foglaltakkal.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
1. A keresettel támadott közigazgatási határozat szerint a munkaügyi ellenőrzés tárgyát a munkáltatónál működő E. Szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezeti jogosultságának vizsgálata képezte, a megállapított munkaügyi szabálytalanság pedig az volt, hogy a felperes az E. Szakszervezetet nem tekintette a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek. Az alperes az 500 000 forint munkaügyi bírságot a Met. 3. § (1) bekezdés n) pontjának megsértése miatt szabta ki, a határozatának indokolásában megállapította továbbá, hogy a munkáltató megsértette az Mt. 21. § (5) bekezdésében és az Mt. 23. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltakat.
A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes nem azoknak a munkáltatói kötelezettségeknek a teljesítését vizsgálta, amelyek vizsgálatára hatáskörrel rendelkezik, illetve a munkáltató mindenben eleget tett a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályoknak, ezért erre alapítva a munkaügyi bírság kiszabása jogellenes volt.
A kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül (KK. 34. számú állásfoglalás). Ez azt jelenti, hogy a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében kell, hogy vizsgálódjék. Ebből következik, hogy a bíróság megsérti a kérelemhez kötöttség követelményét a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, ha az ítéletében a kereseti kérelmen túlterjeszkedő okra vagy jogszabályra alapítja döntését. Így, perbeli esetben a munkaügyi bíróság jogsértően hivatkozott a Met. 3. § (1) bekezdés l) pontjára, és jogsértő az Mt. 3. § (1) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség munkáltatói megsértésére vonatkozó megállapítás is.
A támadott közigazgatási határozatok jogszerűségét illetően tehát csak az abban foglaltak alapján lehet megalapozottan dönteni.
2. A munkaügyi ellenőrzés tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezések [Met. 3. § (1) bekezdés] nem teszik lehetővé az Mt. 21. § (5) bekezdésében foglaltak vizsgálatát, a közigazgatási szerv által valamely szakszervezet munkáltatónál való képviseleti jogára vonatkozó megállapítást, ezzel összefüggésben munkaügyi bírság kiszabását.
A Met. 3. § (1) bekezdésének n) pontja értelmében a munkaügyi ellenőrzés a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok megtartására terjedhet ki. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja folytán e körben a felperes kereseti kérelmét nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság - miután a döntéséhez szükséges tények a rendelkezésre álló iratok alapján megállapíthatók, és erre a Pp. 275. § (4) bekezdése lehetőséget ad - a tényállást a következők szerint kiegészíti.
Az E. Szakszervezet 2006. július 12-én a szakszervezeti jogok és a tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt a felperesnél szakszervezeti kifogást nyújtott be. Ezt követően a felperes munkáltató 2006. július 13-án úgy nyilatkozott, hogy a benyújtott kifogással nem ért egyet - amely nyilatkozat megtétele jogában állt -, egyeztetést tart szükségesnek, melyet jogfenntartás mellett kezdeményez. A munkáltató és a szakszervezet 2006. július 19-én tárgyaltak, de az egyeztetést a megállapodásuk ellenére nem folytatták. Ezt követően az E. Szakszervezet a szakszervezeti kifogása tárgyában munkaügyi bírósághoz kérelemmel nem fordult, 2006. július 27-én azonos tartalommal ismét szakszervezeti kifogást nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes az Mt. 23. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltakat nem sértette meg. A szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok nem sérültek, hiszen a szakszervezet kifogását befogadta, azzal érdemben foglalkozott, egyeztetést kezdeményezett és a szakszervezettel egyeztetett is. Jogszabály nem írja elő a munkáltató részére folyamatos egyeztetés és a megállapodás kötelezettségét. Ezért az ezzel okozati összefüggésben munkaügyi szabálytalanságot megállapító és a felperessel szemben munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogsértő.
3. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában azt helytállóan fejtette ki, miszerint a Met. 3. § (1) bekezdésében taxatíve megjelölt munkaügyi ellenőrzési tárgykörökből következően közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pernek nem lehet tárgya a szakszervezet képviseleti jogára vonatkozó felperes által kért megállapítás. Ezért a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozott a felperes ezzel összefüggő felülvizsgálati érvelésével.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, valamint a jogsértő közigazgatási döntést a Pp. 339. § (1) bekezdése és a Ket. 111. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.278/2008.)