adozona.hu
BH+ 2010.4.180
BH+ 2010.4.180
A munkáltató formai okból jogellenes intézkedése, amely az adott körülményekre tekintettel nem volt súlyosan felróható, a közalkalmazott rendkívüli lemondását nem alapozta meg [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1973. július 1-jétől gondozónőként, 1992. július 1-jétől bölcsőde-vezetőként állt az alperes alkalmazásában, munkaköre szerint élelmezésvezetői feladatokat is ellátott.
A község önkormányzata 2007. január 11-én hozott határozatával a bölcsőde létszámát másfél fővel csökkentette, 2007. március 1-jétől a bölcsődét és a gondozási központot egyszemélyi vezetés alá vonta, egyben a felperes vezetői megbízását visszavonta. A felperes ezt követően keresőképtelen állományban volt, majd a p...
BH+ 2010.4.180 A munkáltató formai okból jogellenes intézkedése, amely az adott körülményekre tekintettel nem volt súlyosan felróható, a közalkalmazott rendkívüli lemondását nem alapozta meg [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes 1973. július 1-jétől gondozónőként, 1992. július 1-jétől bölcsőde-vezetőként állt az alperes alkalmazásában, munkaköre szerint élelmezésvezetői feladatokat is ellátott.A község önkormányzata 2007. január 11-én hozott határozatával a bölcsőde létszámát másfél fővel csökkentette, 2007. március 1-jétől a bölcsődét és a gondozási központot egyszemélyi vezetés alá vonta, egyben a felperes vezetői megbízását visszavonta. A felperes ezt követően keresőképtelen állományban volt, majd a polgármester 2007. június 19-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy 2007. február 1-jétől a munkaköre gondozónő. A felperes 2007. június 25-én kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy a felajánlott munkakört nem fogadja el, ezért kéri a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését. A felperes 2007. augusztus 13-án arra hivatkozva, hogy az alperes a vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, továbbá a munkakörét beleegyezése nélkül módosította, rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát.
A felperes keresetében a vezetői megbízása visszavonása jogellenességének és a rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását kérte. A vezetői megbízása visszavonása miatt vezetői pótléka egy évi összegére, a rendkívüli lemondással összefüggésben nyolc havi felmentési időre járó átlagkereset és tizenhat havi végkielégítés megfizetésére tartott igényt.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, és a felperes rendkívüli lemondása jogszerű volt. Kötelezte az alperest a vezetői pótlék egy évi összege, valamint felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes vezetői megbízásának visszavonását nem foglalta írásba, ugyanis az illetmény változására vonatkozó értesítés a visszavonásra irányuló írásbeli intézkedésnek nem tekinthető, ezért arra jogellenesen került sor. Az alperes a vezetői megbízás visszavonását követően gondozónői munkakörben kívánta a felperest foglalkoztatni, miközben az 1999-es munkaköri leírás szerint a felpereshez tartoztak az élelmezésvezetői feladatok is. Az élelmezésvezetői feladatok nem kötődtek szorosan a bölcsődevezetői beosztáshoz, így azok elvonása az alperes részéről szintén jogellenesen történt, és emiatt a felperes jogszerűen élt a rendkívüli lemondással. A munkáltatói intézkedéssel, adott esetben a vezetői megbízás visszavonásával szembeni jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva rendkívüli lemondással éljen.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a rendkívüli lemondás jogszerűsége körében a keresetet elutasította, mellőzte az ezzel összefüggő marasztalást, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést annak helyes indokainál fogva hagyta helyben. A rendkívüli lemondás jogszerűsége körében azonban arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Kjt. 23. § (7) bekezdése alapján a vezetői megbízás visszavonását követően a felperest az eredeti munkakörében kellett foglalkoztatni, amellyel összefüggésben a felperest nem illette meg annak mérlegelésének joga, hogy a továbbfoglalkoztatást elfogadja-e. Az élelmezésvezetői munkakör a felperes bölcsődevezetői munkaköréhez tartozott, de arra vonatkozó utalást a rendkívüli lemondás nem tartalmazott. További álláspontja szerint a vezetői megbízás visszavonásának jogellenessége önmagában nem alapozhatta meg a rendkívüli lemondást, mivel annak jogkövetkezményét a Kjt. 23. § (1) bekezdése a vezetői pótlék egy évi összegének megtérítésében szabályozza.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a rendkívüli lemondás jogszerűsége iránti kereseti kérelem elutasítása vonatkozásában elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a vezető megbízás jogellenes visszavonása azért nem alapozhatja meg a rendkívüli lemondást, mert annak jogkövetkezményeit a Kjt. 23. § (11) bekezdése szabályozza. Kifejtette, hogy a Kjt. 29. § (1) bekezdése nem tartalmaz arra vonatkozó kitételt, hogy amennyiben a kötelezettségszegés más szankcióját is tartalmazza a törvény, akkor a rendkívüli lemondás ne lenne alkalmazható. Arra is hivatkozott, hogy az alperesnek az élelmezésvezetői feladatok ellátásához a felperesen kívül nem volt más megfelelő végzettséggel rendelkező közalkalmazottja, ezért e feladatok ellátására a felperest továbbra is alkalmaznia kellett volna. A polgármester elismerte a másodfokú tárgyaláson, hogy az élelmezésvezetői feladatokat a felperesnek kellett volna ellátnia.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.
A felperes a rendkívüli lemondását azzal indokolta, hogy az alperes jogellenesen visszavonta a vezetői megbízását, továbbá a munkakörét beleegyezése nélkül kívánta módosítani. A bíróságnak a rendkívüli lemondásban felhozott indokok alapján kellett vizsgálni és dönteni arról, hogy azok valóságuk esetén megalapozzák-e a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetését.
A vezetői megbízás visszavonása jogellenességével összefüggésben a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenessége adott esetben a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésének nem tekinthető és a rendkívüli lemondáshoz nem vezethetett. A munkáltatói intézkedést az alperes vitathatatlanul elmulasztotta írásba foglalni, nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy az intézkedés előzménye a fenntartó önkormányzatnak a bölcsődét és a gondozási központot egyszemélyi vezetés alá helyező, és ezáltal a felperes vezetői megbízását visszavonó döntése volt (melynek egyébkénti ismertsége a perben nem volt vitatott). Ilyen körülmények között az intézkedés formális okból való jogellenessége az alperesnek nem volt súlyosan felróható, és a jogviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak nem minősíthető.
A munkakör egyoldalú módosítása tekintetében helytállóan hivatkozott arra a másodfokú bíróság, hogy a rendkívüli lemondásban a felperes az élelmezésvezetői feladatok "elvonását" nem, csak a felajánlott gondozónői munkakört sérelmezte. A Kjt. perbeli időben hatályos 23. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a végrehajtási jogszabályokban előírtak szerint a vezetői beosztás a közalkalmazotti jogviszonyon belül külön megállapodással létesült, és a Kjt. 23. § (4) bekezdése alapján a vezetői megbízás indokolás nélkül bármikor visszavonható. A vezetői beosztás megszűnése esetén a közalkalmazottat eredeti munkakörében, az eredeti kinevezése szerint kell tovább foglalkoztatni, ami nem igényelt új megállapodást, illetve kinevezés-módosítást [Kjt. 23. § (7) bekezdés]. A felperes a perbeli tényállás szerint 1973-tól fennállt jogviszonyában 1992-től kapott bölcsődevezetői beosztásra vezetői megbízást, tehát az eredeti munkakörében foglalkoztatható volt. Ebből következően nem jogellenes az a munkáltatói magatartás, amellyel az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra irányuló intézkedést meghozta.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a rendkívüli lemondás jogszerűsége körében nem volt alapos a felperes keresete, e körben helytállóan utasította el a keresetet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletét a rendkívüli lemondás jogszerűsége körében hozott ítéleti rendelkezés tekintetében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, egyben mellőzte az alperes felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kötelezését, hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.10.980/2008.)