adozona.hu
BH+ 2010.4.179
BH+ 2010.4.179
Ha a munkáltató tevékenységére tekintettel a köztisztviselővel szemben kiemelt követelmény, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, amely a korrupció látszatát kelti, ennek vétkes megszegése - a büntetőjogi felelősségtől függetlenül - a fegyelmi felelősség megállapítását megalapozza [Ktv. 21. § (5) bekezdés, 50. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél állt alkalmazásban adórevizor munkakörben.
A megyei rendőr-főkapitányság az alperes bejelentése alapján az alperes két dolgozójával szemben nyomozást folytatott, ennek során felperes őrizetbe vételre, illetve előzetes letartóztatásba került hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés büntettének alapos gyanúja miatt. A felperes mellett további négy revizorral szemben folyt nyomozás őrizetbe vételük, illetve előzetes letartóz...
BH+ 2010.4.179 Ha a munkáltató tevékenységére tekintettel a köztisztviselővel szemben kiemelt követelmény, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, amely a korrupció látszatát kelti, ennek vétkes megszegése - a büntetőjogi felelősségtől függetlenül - a fegyelmi felelősség megállapítását megalapozza [Ktv. 21. § (5) bekezdés, 50. § (1) bekezdés].
A felperes az alperesnél állt alkalmazásban adórevizor munkakörben.A megyei rendőr-főkapitányság az alperes bejelentése alapján az alperes két dolgozójával szemben nyomozást folytatott, ennek során felperes őrizetbe vételre, illetve előzetes letartóztatásba került hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés büntettének alapos gyanúja miatt. A felperes mellett további négy revizorral szemben folyt nyomozás őrizetbe vételük, illetve előzetes letartóztatásuk mellett, amelyről a média is tudósított.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperest mint V. r. vádlottat az ellene emelt vád alól a bűncselekmény bizonyítottságának hiányában felmentette.
Az alperes fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben. A fegyelmi tanács a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozatban hivatkozott a Ktv. 21. § (5), 37. § (1) bekezdésére, a felperes munkaköri leírására, valamint az alperes Közszolgálati Szabályzatára, és ennek alapján arra, hogy köztisztviselőnek tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely a részlehajlás, a megvesztegethetőség látszatát keltheti, és amely alkalmas az alperes működésének bírálatára. A fegyelmi határozat szerint a felperes saját magatartása alapján került büntetőeljárás alá, a feddhetetlenség látszatának követelményét vétkesen megsértette, ezért méltatlanná vált arra, hogy a közigazgatásban dolgozzon.
A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésével az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésére, valamint elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a büntető bíróság jogerősen felmentette a bűncselekmény vádja alól, ezért a fegyelmi határozat jogellenes.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság a Ktv. 21. § (5) bekezdése, a Ktv. 37. § (1) bekezdése, a munkaköri leírásban foglaltak, valamint a közszolgálati Etikai Kódex 17. § (1), (5) bekezdése, 18. § (3) bekezdése és 20. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes lényeges kötelezettségét szegte meg, amikor saját felróható magatartásával szándékos bűncselekmény alapos gyanújába keveredett, amely miatt őrizetbe vételére és előzetes letartóztatására is sor került. A felperessel szembeni kényszerintézkedések alkalmazását ugyanis az ing-ajándékozás vonatkozásában gyanúsítottként tett kijelentése alapozta meg.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság helyesnek találta a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást és osztotta a munkaügyi bíróság által levont jogi következtetést. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a nyomozati eljárásban tett felperesi nyilatkozat önmagában alkalmas volt az Etikai Kódex rendelkezéseivel összefüggésben a lényeges kötelezettség vétkes megszegésének megállapítására, és az közrehatott a felperessel szembeni büntető eljárásjogi kényszerintézkedés elrendelésében. A fegyelmi büntetés mérséklésére a büntető ügyben hozott ítélet sem ad alapot.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ktv. 15. § (1) bekezdés b) pontját, 50. § (1) bekezdését, valamint (2) bekezdés h) pontját. A büntetőeljárásban kifogásolta a rendőrségi jegyzőkönyvben leírtakat, azt szinte olvasatlanul kellett aláírnia. Az alapos gyanú fennállását nem állt módjában befolyásolni, a gyanúsítás ellen panasszal élt. A nyomozati iratokat a fegyelmi határozat meghozatalakor a fegyelmi tanács nem ismerhette. Álláspontja szerint az Etikai Kódex kis értékű ajándék elfogadását engedi. Kifogásolta, hogy az alperes fegyelmi határozata nem a felperes magatartására hivatkozik, hanem általánosságban arra, hogy ellene alapos gyanú miatt büntetőeljárást indítottak és előzetes letartóztatásba került. Bűncselekmény bizonyítottságának hiányában felmentették, amiből az következik, hogy mind az alapos gyanú, mind az előzetes letartóztatás teljesen szükségszerűtlen és indokolatlan volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az ügyészség, majd a bíróság kényszerintézkedést elrendelő határozatai kellő alapot szolgáltattak a munkáltatónak, hogy az alapos gyanú meglétét megállapíthassa, később pedig a nyomozati iratok alátámasztották, hogy a fegyelmi határozat helytállóan következtetett a felperes vétkes kötelezettségszegésére. Hivatkozott az Etikai Kódex 15. és 18. §-ára, és mindezek alapján arra, hogy az Etikai Kódexben foglaltakat az is megszegi, aki vétkesen a tilalmazott magatartás gyanújába keveredik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Jogszabálysértést a bizonyítékok iratellenes, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes mérlegelése valósít meg [Pp. 270. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján az előbbiek szerinti jogszabálysértést nem talált, a másodfokú bíróság a perben jelentős tényeket és körülményeket számba véve állapította meg a felperes fegyelmi felelősségét és a fegyelmi határozat jogszerűségét.
Az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát megszüntető fegyelmi határozatát összességében azzal indokolta, hogy a felperes a Ktv. és egyéb szabályzatok előírásait megszegve olyan magatartást tanúsított, amivel adórevizorként vétkesen bűncselekmény alapos gyanújába keveredett, és ezzel az alperes jóhírnevét sértve méltatlanná vált a közszolgálatra.
Helyesen járt el ezért az első és másodfokú bíróság, amikor nem azt vizsgálta, hogy a felperes követett-e el bűncselekményt, hanem azt, hogy a fegyelmi határozatban megfogalmazott vétkes kötelezettségszegés a felperes részéről megvalósult-e. A fegyelmi határozat előbbiek szerinti eltérő tényálláson alapuló indokolása miatt ugyanis a büntetőeljárás eredményének nem volt perdöntő jelentősége.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes bejelentése alapján a felperessel szemben nyomozati eljárás indult fontosabb ügyben kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt, mivel a gyanú szerint annak érdekében, hogy a valós adóhiánytól kisebb összegű hiányt állapítson meg, anyagi ellenszolgáltatásban és személyes ajándékban (3 db férfi ing csomag) részesült.
A felperes a nyomozati eljárásban a következő nyilatkozatot tette: "Én ilyesmire nem emlékezem, hogy lett volna. Azon kívül az pedig egészen biztos, hogy a revízió során olyan hibát nem találtunk, ami miatt át kellett fordítani átfogó ellenőrzésbe. Kérdésre elmondom, hogy én nem emlékezem arra, hogy ilyen inges ajándékot kaptam volna, de kizárni sem tudom, lehetséges, de azt határozottan állítom, hogy pénzt akkor sem és máskor sem kaptam. Egyébként ez olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem az ingek átadásának a körülményeire."
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény általában úgy rendelkezik, hogy a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan [Ktv. 21. § (5) bekezdés]. Emellett az alperes a sajátos alapfeladataihoz igazodóan kiemelt felelősségi szabályokat támaszt a köztisztviselőivel szemben, ezért a munkaköri leírás és a közszolgálati etika előírásait is rendező Közszolgálati Szabályzat speciális kötelezettséget ír elő az alperes alkalmazottainak. Ennek folytán a köztisztviselőkkel szembeni magasabb elvárás, hogy tartózkodniuk kell minden olyan magatartástól, amely a korrupció látszatát kelti (Közszolgálati Szabályzat 17. § (1) bekezdés - pártatlanság), illetve amely alkalmas az alperes működésének bírálatára [Közszolgálati Szabályzat 20. § (2) bekezdés - megbízhatóság]. Mindezeket különös súllyal kell alkalmazni az alperesi revizorokkal szemben.
A másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes nyomozati eljárás során tett nyilatkozata hozzájárult a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedések elrendeléséhez. E körben a felperes csupán állította, hogy a vallomásáról készült jegyzőkönyvet kellő tanulmányozás nélkül írta alá, ezt azonban semmi sem bizonyítja.
Magatartásával felperes a Ktv., a munkaköri leírása rendelkezéseit és a Közszolgálati Szabályzatot sértve olyan vétkes kötelezettségszegést követett el, amely egyben alkalmas volt az alperes helytelen megítélésére.
Mindezekre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy a büntető bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény vonatkozásában a felperest felmentette, és annak sem, hogy a nyomozati iratokat a fegyelmi határozat meghozatalakor az alperes ismerhette-e.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság - jogszabálysértés hiányában - a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.374/2008.)