adozona.hu
BH+ 2010.3.132
BH+ 2010.3.132
A munkaviszonyból eredő igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni, ezért e tárgyban a másodfokú bíróság a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül dönthetett [Mt. 11. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek jogelődje, O. M. az alperes alkalmazottjaként 2002. augusztus 6-án súlyos életveszélyes sérülést szenvedett, amikor munkavégzés közben egy mély kazántérbe zuhant. O. M. 2002. október 8-án a kórházban belehalt a sérüléseibe.
A felperesek, mint az elhunyt O. M. hozzátartozói keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest O. M. üzemi balesetéért teljes felelősség terheli, és köt...
BH+ 2010.3.132 A munkaviszonyból eredő igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni, ezért e tárgyban a másodfokú bíróság a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül dönthetett [Mt. 11. § (2) bekezdés].
A felperesek jogelődje, O. M. az alperes alkalmazottjaként 2002. augusztus 6-án súlyos életveszélyes sérülést szenvedett, amikor munkavégzés közben egy mély kazántérbe zuhant. O. M. 2002. október 8-án a kórházban belehalt a sérüléseibe.A felperesek, mint az elhunyt O. M. hozzátartozói keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest O. M. üzemi balesetéért teljes felelősség terheli, és kötelezte, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek élelemfeljavítási költséget, további temetési költséget, tartástpótló járadékot, háztartási többletmunka ellenértéket, valamint nem vagyoni kártérítést és mindezek kamatait azzal, hogy felhatalmazta az alperest a beavatkozó biztosító által fizetett összeg beszámítására. Kötelezte továbbá az alperest, hogy II. r. felperes javára fizessen tartástpótló járadékot, annak kamatait, és nem vagyoni kártérítést. Az ezt meghaladó kereseteket elutasította.
A munkaügyi bíróság a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező élelemfeljavítás, temetési költség és háztartási többletmunka költsége tekintetében az Mt. 185-186. §-ai alapján nem találta megállapíthatónak az elévülést, noha a felperesek ezen igényeiket utóbb, 2006. szeptember és november hónapokban terjesztették elő. Megítélése szerint miután az alperes nem hívta fel a felpereseket a különféle jogcímű kárigényeik előterjeszthetőségére, ezért elévülésre nem hivatkozhat.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, míg a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a további temetési kiadásokra, az élelemfeljavításra és a háztartási kisegítő költségére vonatkozó kereseti kérelmeket elutasította. Kötelezte még az alperest a II. r. felperesnek járó nem vagyoni kártérítés után késedelmi kamat megfizetésére, továbbá mellőzte a beavatkozó biztosító által fizetett összeg beszámítására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elutasított kereseti kérelmeket illetően nem értett egyet az elévülés hiányára vonatkozó elsőfokú ítéleti állásponttal, mivel az adott igények a felperesek jogelődjének balesetekor illetve halálakor esedékessé váltak, ezért ezen időpontoktól számított három éves elévülési időn belül lehetett volna a kárigényeket érvényesíteni.
A felperesek a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú bíróság ítéletének a temetési kiadásokra, az élelemfeljavításra és a háztartási kisegítő költségekre vonatkozó keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését, és a temetési kiadások, valamint élelemfeljavítás költségei tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, míg a háztartási kisegítő költségei vonatkozásában az elsőfokú ítélet ezen rendelkezése megváltoztatásával az alperesnek a kereseti kérelme szerinti összegű, 2007-től havi 40 000 forint járadék megfizetésére kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint az alperes fellebbezése kizárólag a jogalapra és a kármegosztásra vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat támadta, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 235. § (1) bekezdését. Az Mt. 11. § (1) és (4) bekezdésének téves értelmezését is sérelmezték, mivel "keresetindítás esetén az elévülés megszakadása nem korlátozódik arra az összegre, amelynek megfizetése iránt a keresetet előterjesztették". Egyetértettek az elsőfokú bíróságnak az Mt. 185. §-a megsértésével kapcsolatos álláspontjával, továbbá utaltak arra is, hogy az Mt. 186. § (1) bekezdése az Mt. 11. §-ával szemben önálló elévülési szabályokat állapít meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Az Mt. 185. §-a értelmében a munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni a kárigénye előterjesztésére. A munkáltatói felhívásnak a körülményekhez képest megfelelő részletességű kioktatást kell tartalmaznia arra, hogy a károsult munkavállaló, illetve a hozzátartozó kártérítési igénye mire terjedhet ki. A munkáltatói felhívás elmaradásának, illetve a felhívásban adott hiányos tájékoztatásnak az Mt. 186. § (3) bekezdése meghatározza a következményét, mely szerint ilyen esetben a munkavállaló az elmaradt jövedelemként igényelhető járadékot a főszabályban megjelöltekkel ellentétben hat hónapnál régebbi időre visszamenőlegesen is érvényesítheti.
Az előbbiekből következően az Mt. 185. §-ában szabályozott munkáltatói felhívás és tájékoztatás az Mt. 11. § (1) bekezdésében előírt három éves elévülési időt nem befolyásolja. Az Mt. 186. § (1) bekezdése szerinti ún. szakaszos elévülés a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező költségigényeknél nem alkalmazható. Az előbbiekkel ellentétes felülvizsgálati érvelés téves jogszabály-értelmezésen alapul.
A felperesek az adott igényeket nem vitásan 2006. szeptember és november hónapban terjesztették elő, ezért a másodfokú bíróság az elévülést megalapozottan állapította meg. A felperesek felülvizsgálati érvelésével ellentétben ezek új jogcímű kárigénynek minősültek, nem pedig az összegszerűség felemelésének, ezért az adott önálló kárigények az elévülés szempontjából ekként voltak figyelembe vehetők.
A munkaviszonyból eredő igények tekintetében - az Mt. 11. § (2) bekezdése értelmében - az elévülést hivatalból kell figyelembe venni, következésképpen a másodfokú bíróság az alperesi fellebbezés korlátaira tekintet nélkül dönthetett ebben a kérdésben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az élelemfeljavításra és a háztartási kisegítő költségére vonatkozó kereseti kérelmeket elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.I.10.141/2008.)