adozona.hu
BH+ 2010.2.88
BH+ 2010.2.88
Szóbeli megállapodással létesített munkaviszony esetén is kiköthető érvényesen a próbaidő. Ha a felek a munkaviszony létesítését követő 30 napon túl foglalták írásba a munkaszerződést, és az abban szereplő próbaidőre vonatkozó kikötés érvényességét a munkavállaló vitatja, a munkáltató a próbaidőre csak akkor alapíthatja a munkaviszonyt megszüntető intézkedését, ha bizonyítja, hogy az adott próbaidőben a munkavállalóval már a munkába lépésekor szóban megállapodott [Mt. 76. § (2) bekezdés, 81. § (1) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel 2005. április 1-jétől próbaidő kikötését nem tartalmazó szóbeli munkaszerződéssel határozatlan idejű munkaviszonya jött létre, ezért a 2005. május 3-ai írásbeli szerződésben a 90 napos próbaidőre vonatkozó kikötés semmis, és ehhez képest az alperes a próbaidőre hivatkozással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek megfelelően a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével kérte a jogellenesség anyagi jogkövetkezmény...
BH+ 2010.2.88 Szóbeli megállapodással létesített munkaviszony esetén is kiköthető érvényesen a próbaidő. Ha a felek a munkaviszony létesítését követő 30 napon túl foglalták írásba a munkaszerződést, és az abban szereplő próbaidőre vonatkozó kikötés érvényességét a munkavállaló vitatja, a munkáltató a próbaidőre csak akkor alapíthatja a munkaviszonyt megszüntető intézkedését, ha bizonyítja, hogy az adott próbaidőben a munkavállalóval már a munkába lépésekor szóban megállapodott [Mt. 76. § (2) bekezdés, 81. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel 2005. április 1-jétől próbaidő kikötését nem tartalmazó szóbeli munkaszerződéssel határozatlan idejű munkaviszonya jött létre, ezért a 2005. május 3-ai írásbeli szerződésben a 90 napos próbaidőre vonatkozó kikötés semmis, és ehhez képest az alperes a próbaidőre hivatkozással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek megfelelően a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével kérte a jogellenesség anyagi jogkövetkezményei alkalmazását.Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes mindvégig tudta és elfogadta a próbaidőre vonatkozó feltételt, utóbb aláírta az erre vonatkozó munkaszerződést.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 2005. április 1-jétől a 2006. január 31-éig tartó határozatlan idejű munkaviszony keretében próbaidő kikötése nélkül az alperes alkalmazásában állt, havi bruttó bére 632 435 forint volt. Megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenes intézkedéssel szüntette meg, és ennek alapján kötelezte elmaradt munkabér, kettő havi felmondási időre járó átlagkereset és kamatai megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes egy kft.-vel állt határozatlan idejű munkaviszonyban szállítmányozási igazgató munkakörben, és az alpereshez az interneten megjelent pályázati felhívás alapján pályázott regionális beszerzési osztályvezetői állásra. A háromfordulós pályázati eljárás után 2005. április 1-jén munkába lépett, a meghirdetett munkakör helyett infrastruktúra osztályvezető munkakörben. A munkába állást követően a felperes sürgetésére elkészített írásbeli munkaszerződést a felperes nem fogadta el, mivel az eltért a szóbeli megállapodás tartalmától. A felek 2005. május 3-án végül is aláírták az írásbeli (visszadátumozott) munkaszerződést, amely szerint a munkaviszony 90 napos próbaidővel határozatlan időre jött létre. Az alperes a próbaidőre hivatkozással a 2005. június 28-án kelt jognyilatkozatával - amelynek átvételét a felperes megtagadta - megszüntette a munkaviszonyt.
A munkaügyi bíróság a kereset elbírálásakor azt vizsgálta, hogy az utóbb írásba foglalt munkaszerződés tartalmát tekintve megegyezett-e a munkába lépés előtt kötött szóbeli megállapodással. A perbeli bizonyítékok - így az írásbeli munkaszerződés megkötésének előzményei, a háromfordulós kiválasztási rendszerben részt vett alperesi munkavállalók tanúnyilatkozatai, a "javaslat a munkaerő felvételre" elnevezésű alperesi formanyomtatvány - alapján, az alperesre háruló bizonyítási teher figyelembevételével nem találta bizonyítottnak, hogy a felek a felperes munkába lépésekor a próbaidőben szóban megállapodtak. Ehhez képest megállapította a 2005. május 3-án aláírt munkaszerződésben kikötött próbaidő semmisségét, a próbaidőre hivatkozással történt munkaviszony megszüntetés jogellenességét, és a kereset szerint az alperest marasztalta.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság csak részben tárta fel helytállóan a tényállást. Álláspontja szerint a tanúnyilatkozatokból megállapítható a szóbeli megállapodáskor a próbaidőről létrejött megegyezés. Döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy az előzetes egyeztetések után a felperes aláírta a próbaidőt is tartalmazó "végleges munkaszerződés változatot", holott ha ez nem egyezett meg a korábbi megállapodással, úgy az Mt. 7. §-a alapján megtámadhatta volna. A másodfokú bíróság szerint nem tette semmissé a próbaidőre vonatkozó kikötést, hogy a munkaszerződést az eredetivel egyező tartalommal utólag, egy hónapot követően foglalták írásba, különösen, hogy a felperes határidőben nem támadta meg a megállapodást.
A másodfokú bíróság erre tekintettel a próbaidő alatt történt munkaviszony megszüntetést jogszerűnek minősítette.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértően, iratellenesen, logikailag ellentmondásosan, okszerűtlenül állapította meg a tényállást, a jogi következtetése így megalapozatlan. Jogszabálysértésként az Mt. 8. § (1) bekezdése, 10. § (2)-(3) bekezdése, 76. § (1)-(2) bekezdése, 78. § (1)-(2) bekezdése, 81. § (1) bekezdése, 100. § (1)-(2) és (6)-(7) bekezdése, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértését jelölte meg. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a pályázati feltételek között a próbaidő nem szerepelt, és az utódjánál sem kötöttek ki próbaidőt. Kényszerhelyzetben írta alá a későbbi munkaszerződést, ezért életszerűtlen a másodfokú bíróságnak az Mt. 7. §-ára utaló álláspontja arra is tekintettel, hogy a jogszabályba ütköző kikötés semmisségét hivatalból kell figyelembe venni. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az álláspontját alátámasztó bizonyítékoknak. Megítélése szerint a tanúnyilatkozatok nem bizonyították a próbaidőről való megegyezést, amit a felvételi adatlap is alátámasztott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 81. § (1) bekezdése értelmében a felek a próbaidőben a munkaviszony létesítésekor állapodhatnak meg, amelyre az Mt. 76. § (2) bekezdéséből következően érvényesen szóbeli megállapodással is sor kerülhet, ha a munkavállaló a munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztása miatti érvénytelenségre 30 napon belül nem hivatkozik. Ebből következően, ha a felek a munkaviszony létesítésétől számított 30 napot követően a munkaszerződést írásba foglalják, az abban szereplő próbaidős kikötés csak akkor érvényes, ha a munkáltató bizonyítja, miszerint az adott időtartamú próbaidőben a munkavállalóval már a munkába lépéskor szóban megállapodott [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A perben ezért nem azt kellett vizsgálni, hogy a munkaviszony létesítésekor a felek szóban milyen alkalmazási feltételekben állapodtak meg, hanem csak azt, hogy a 90 napos próbaidőre vonatkozóan ekkor létrejött-e közöttük szóbeli megegyezés. A próbaidőre vonatkozó megállapodáson kívül ugyanis más alkalmazási feltételek (határozott, vagy határozatlan idő, munkabér, munkakör) tekintetében a nem vitatott szóbeli munkaszerződés utóbb közös megegyezéssel írásban módosítható, és ebben a körben lehet helye az Mt. 7. §-ában szabályozott megtámadásnak. A próbaidőnek a munkaviszony létesítését követően történt kikötése semmis, amelyet hivatalból kell figyelembe venni az Mt. 8. § (1) bekezdésében előírtak szerint.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok közül néhányat kiemelve vonta le a következtetését, ezzel szemben az elsőfokú bíróság a széleskörű bizonyítási eljárásban feltárt valamennyi bizonyítékot vizsgálta, azokat egyenként és egymással egybevetve részletes indokolással értékelte [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Valamennyi tanú egybehangzóan nyilatkozott arról, hogy az alperesnél a háromfázisos kiválasztási eljárásban a felek között létrejött szóbeli megállapodás tartalma alapján került a "javaslat a munkaerő felvételre" elnevezésű formanyomtatvány kitöltésre. A formanyomtatvány eszerint a szóbeli megállapodást tanúsította. A felperes alkalmazásakor felvett formanyomtatványt kitöltötték, az alkalmazási feltételekre vonatkozó, a formanyomtatványon szereplő választási lehetőségek közül a megfelelőt aláhúzták, majd az alperes illetékes vezetői a nyomtatványt aláírták. A próbaidőre vonatkozó szövegrészt azonban nem húzták alá, míg más feltételek tekintetében az alperes kitöltötte a nyomtatványt.
A másodfokú bíróság nem értékelte a felperes munkába állását követően az alkalmazás feltételeiről a közvetlen felettese, és a munkáltatói jogokat gyakorlója között folyt 2007. április 27-ei elektronikus levelezést. Eszerint a felvételi eljáráskor "nem volt egyértelmű a kommunikáció a szerződéses feltételeket illetően, és tekintettel a félreértésre" a munkáltatói jogkör gyakorló javasolta az egy éves határozott idős szerződést, továbbá "miután más kommunikáció történt a felperes irányába" a három hónapos próbaidőtől "eltekintenek". A másodfokú bíróság részéről figyelmen kívül maradt az is, hogy az alperes az előbbiekkel ellentétesen készítette el az első - a felperes által alá nem írt - munkaszerződés változatot, amelynek a határozott időre és a próbaidőre vonatkozó feltételét a felperes nyomban vitatta a 2005. április 28-ai levelében.
Az alperesi kollektív szerződés perbeli időben hatályos 10. §-a szerint azokban a munkakörökben, ahol a munka tartalma, jellege a rövid idő alatt történő elsajátítást, értékelést lehetővé teszi, a munkaviszony létesítésekor próbaidőt kell kikötni. Ebből a rendelkezésből a felperes munkakörét érintően nem következik a kötelező próbaidő követelménye, amire az alperes a perben hivatkozott.
A felvételi eljárásban részt vett meghallgatott tanúk közül egyedül az igazgatóhelyettes állította, hogy a felperessel határozatlan idejű munkaviszony 90 napos próbaidővel történő létesítésében állapodtak meg, amit a kollektív szerződés (szerinte) kötelező rendelkezésével indokolt.
Az alperesnél először közzétett belső pályázatban a perbeli munkakör betöltésének feltételeként szerepelt a próbaidő, míg a külső pályázatban - amelynek alapján a felperest alkalmazták - a próbaidőt nem kötötték ki. Az a körülmény, hogy a pályázati kiírás nem tartalmazta a próbaidőre vonatkozó alkalmazási feltételt, nem zárja ki a munkába lépéskor ebben történő megállapodást, mivel az Mt. 80. § (1) és (3) bekezdéséből nem következik a pályázati kiírástól eltérő munkaszerződési feltételben való megállapodás érvénytelensége. A pályázat tartalmát azonban egyéb bizonyítékokkal egybevetve a bizonyítékok sorában úgy lehetett értékelni, mint ami úgyszintén cáfolja az alperesnek a próbaidőre létrejött szóbeli megállapodás megkötésére vonatkozó előadását.
Az elsőfokú bíróság az előbbi bizonyítékok teljeskörű egybevetéséből, azok okszerű és életszerű értékeléséből a logika szabályainak megfelelő következtetést vont le, mely szerint az alperes nem tudta bizonyítani a felperes munkába állásakor a próbaidőben történt szóbeli megállapodás létrejöttét, ezért az utóbb, 30 napot követően visszadátumozva írásba foglalt munkaszerződésnek a 90 nap próbaidőre vonatkozó kikötése semmis [Mt. 81. § (1) bekezdés, 76. § (2) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, BH 1977.512.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - a részletezett indokolásbeli kiegészítéssel - helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.009/2007.)