adozona.hu
BH+ 2010.2.85
BH+ 2010.2.85
Ha a sztrájkkövetelések a munkavállalók gazdasági, szociális érdekei körébe estek, és az egyeztetések hét nap elteltével is folytatódtak, a sztrájk meghirdetése nem ütközött a törvénybe [1989. évi VII. törvény 1. §, 2. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint a felperes munkáltató és az alperes szakszervezet 2006. január végétől tárgyalásokat folytatott a 2006. évi bérek tárgyában. Az alperes 2006. február 23-án sztrájkbizottságot hozott létre, és ezt követően a bértárgyalásokat a sztrájkbizottság folytatta a felperessel. 2006. február 24. és március 13-a között összesen hét alkalommal tárgyaltak, melynek központi témája a 2006. évi alapbérfejlesztés volt, és ehhez kapcsolódóan az étkezési hozzájárulás, a jóléti s...
BH+ 2010.2.85 Ha a sztrájkkövetelések a munkavállalók gazdasági, szociális érdekei körébe estek, és az egyeztetések hét nap elteltével is folytatódtak, a sztrájk meghirdetése nem ütközött a törvénybe [1989. évi VII. törvény 1. §, 2. § (1) bekezdés a) pont].
A megállapított tényállás szerint a felperes munkáltató és az alperes szakszervezet 2006. január végétől tárgyalásokat folytatott a 2006. évi bérek tárgyában. Az alperes 2006. február 23-án sztrájkbizottságot hozott létre, és ezt követően a bértárgyalásokat a sztrájkbizottság folytatta a felperessel. 2006. február 24. és március 13-a között összesen hét alkalommal tárgyaltak, melynek központi témája a 2006. évi alapbérfejlesztés volt, és ehhez kapcsolódóan az étkezési hozzájárulás, a jóléti szociális keret és az üdülő felújítási költségével kapcsolatos kérdések. Az egyeztetés alatt a szakszervezet alperes két alkalommal figyelmeztető sztrájkot tartott. A sztrájkbizottság elnöke 2006. március 12-én írásban közölte a felperes vezérigazgatójával, hogy a szakszervezet 2006. március 14-én 00 óra 15 perc és 04 óra 15 perc közötti időtartamra az éjszakai műszakban dolgozók körében sztrájkot hirdet, melyben várhatóan 27-30 fő vesz részt. 2006. március 13-án megtartott egyeztetésen a munkáltató által tett bérajánlatot a szakszervezet elfogadta, és bejelentette, hogy a sztrájkbizottságot feloszlatja és a meghirdetett sztrájkot nem tartják meg. A felek 2006. március 14-én érvényes megállapodást kötöttek, amelyben véglegesen rendezték a vitatott kérdéseket. A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a sztrájk jogát jogellenesen gyakorolta, megsértette az együttműködési kötelezettség és jóhiszeműség elvét.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes megállapításra irányuló keresetének a Pp. 123. §-ában előírt két együttes feltétele hiánya miatt nincs helye. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság érdemben is kifejtette jogi álláspontját, melynek lényege szerint az alperes a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvényben (Sztv.) előírtakat nem sértette meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a megállapítás iránti kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételei fennállnak. A meghirdetett sztrájkra jóllehet nem került sor, azonban az azt megelőző egyeztetési eljárás lezajlott, melynek jogszerűségi vizsgálatára a jogerős ítélet szerint a felperes igényt tarthat, és egy utóbb jogellenesnek minősített sztrájkhoz kapcsolódóan a felperes - a sztrájk elmaradása miatt - teljesítést sem követelhet.
Érdemben a másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság által kifejtetteket. Kiemelte, hogy az alperes az Sztv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hét napos törvényi feltételt betartotta, hét nap elteltével a szakszervezetnek jogában állt sztrájkot hirdetni. Az alperesnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy az egyeztetés eredménytelenségét külön deklarálja a felperes felé vagy hét nap elteltével a további egyeztetés lehetőségét kizárja. A tényállás alapján a másodfokú bíróság sem találta megállapíthatónak, hogy az alperes az egyeztetés során a jóhiszeműség és az együttműködés elvét megsértette. Nem volt a perben megállapítható, hogy a sztrájkkal való fenyegetés visszaélésszerű nyomásgyakorlást jelentett volna az alperesi oldalról, és így jött volna létre a felek által megkötött megállapodás. Nem vonható a sztrájk jogellenességének kérdéskörébe az a tény, hogy a sztrájkot a szakszervezet mely időpontra hirdeti meg. Az Sztv. ugyanis nem határoz meg olyan napokat, amelyeken a sztrájk nem tartható meg, ezért az alperes nem járt el jogszabálysértően, azzal, hogy a sztrájkot 2006. március 14-én hajnalra hirdette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés meghozatalát kérte.
A felperes az Sztv. 1. § (3) bekezdés és 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megsértését állította. E körben arra hivatkozott, hogy a munkáltató által megtett ajánlatra adott választ az alperes a 2006. március 8-ai egyeztetésen halogatta és javaslatot tett a tárgyalások március 13-án történő folytatására. E közben az egyeztető eljárás jóval "túl ment" az Sztv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hét napon, de folyamatban maradt épp az alperes kérelmére. A felperes az újabb tárgyalásokhoz hozzájárult, és az alperes ebben a helyzetben az egyeztetés szabályait felrúgva hirdetett sztrájkot, ezzel a magatartásával megsértette a sztrájkjog gyakorlása során az Sztv. 1. § (3) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettségét, és a sztrájkjoggal való visszaélés tilalmát. A felperes sérelmezte a jogerős ítélet azon megállapítását, mely szerint az egyeztetési eljárás folyamatban lététől függetlenül hét nap elteltével jogszerűen meghirdethető volt a sztrájk. A felperes azzal is érvelt, hogy nem volt szükség a munkavállalók gazdasági és szociális érdekei biztosítására sztrájkot hirdetni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelme hiányában ezért a jogerős ítéletnek a megállapítás iránti kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételei fennállására levont jogi álláspontját nem érintette.
A perbeli adatok szerint a felek hosszabb ideje bértárgyalásokat folytattak, és az alperes 2006. február 24-én a sztrájkbizottság létrehozásakor konkrét sztrájkköveteléseket fogalmazott meg. Így 5 százalékos alapbérfejlesztést, 1,8 millió forintos jóléti szociális keret változatlanul hagyása mellett 700 forint/hó/fő mértékű étkezési utalványt követelt. A 2006. február 27-ei egyeztetésen a jóléti szociális kerettel összefüggő követelését évi 1,4 millió forintra csökkentette. A 2006. március 14-ére meghirdetett sztrájk bejelentésekor a sztrájkbizottság ugyanezeket a követeléseket ismételte meg.
A fenti konkrét munkavállalói célok a munkavállalók gazdasági és szociális érdekei körébe esnek, ezért a sztrájk kezdeményezésének Sztv. 1. § (1) bekezdése szerinti feltétele fennállt.
A sztrájk joga az Sztv. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében megnyílik, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredményre. Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy amíg a felek között egyeztetés van folyamatban, nincs lehetőség sztrájk megtartására, hiszen a sztrájkbizottság megalakulása és a sztrájkkövetelések bejelentése időpontjától kezdődően annak reális lehetőségével a munkáltatónak számolnia kell, az egyeztetések ezen időponttól kezdődően ugyanis már a sztrájk elkerülése érdekében folynak. Ebből következően hét nap elteltével nem volt jelentősége annak, hogy a munkáltatóval tárgyaló sztrájkbizottság a sztrájk megtartását mikor, milyen időpontra hirdette meg, a felek között a sztrájk meghirdetésekor az egyeztetés milyen stádiumban volt, a megállapodás miért nem jött még létre.
Az előbbiekre tekintettel a felperes az irányadó tényállás alapján megalapozatlanul kérte annak megállapítását, hogy az alperes az egyeztetések során az együttműködési kötelezettségét megszegte, illetve a sztrájkjoggal visszaélt. Miután a felek megállapodtak, melynek érvényességét a felperes maga sem vitatta, és a 2006. március 14-e hajnalra alperes által meghirdetett sztrájkra nem került sor, téves a felülvizsgálati kérelemnek a sztrájk jogellenességével összefüggő Sztv. 2. § (1) bekezdés a) pontjára való hivatkozása.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.584/2008.)