adozona.hu
BH 2010.2.49
BH 2010.2.49
A volt közalkalmazottak a jogutód részvénytársasággal 2004 augusztusában munkaszerződést kötöttek, a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnt. Emiatt közalkalmazotti jogviszonyból folyó igényt nem érvényesíthetnek [Kjt. 25/A. §, 25/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű alperes 727 200 forint végkielégítés, 545 400 forint felmentési időre járó illetmény és a 25 éves jubileumi jutalom, a II. rendű felperes 349 500 forint végkielégítés, ugyanilyen összegű felmentési időre járó illetmény, mindezek késedelmi kamata, és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperesek előadták, hogy az alperes 2004. augusztus 31-ével a közalkalmazotti jogviszonyukat felmentéssel megszüntette, amelyet azzal indokolt, hogy átszervezés miatt a munkak...
BH 2010.2.49 A volt közalkalmazottak a jogutód részvénytársasággal 2004 augusztusában munkaszerződést kötöttek, a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnt. Emiatt közalkalmazotti jogviszonyból folyó igényt nem érvényesíthetnek [Kjt. 25/A. §, 25/B. §].
Az I. rendű alperes 727 200 forint végkielégítés, 545 400 forint felmentési időre járó illetmény és a 25 éves jubileumi jutalom, a II. rendű felperes 349 500 forint végkielégítés, ugyanilyen összegű felmentési időre járó illetmény, mindezek késedelmi kamata, és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A felperesek előadták, hogy az alperes 2004. augusztus 31-ével a közalkalmazotti jogviszonyukat felmentéssel megszüntette, amelyet azzal indokolt, hogy átszervezés miatt a munkakörük megszűnt, a másik munkáltatóhoz való áthelyezésükhöz nem járultak hozzá, és az intézményben a végzettségüknek megfelelő felajánlható munkakör nincs. Az alperes a felmentés ellenére sem felmentési időre járó illetményt, sem végkielégítést nem fizetett részükre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felpereseket a jogutód munkáltató foglalkoztatta tovább.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1983. július 20-ától szakácsnőként, a II. rendű felperes 1988. október 3-ától konyhai kisegítőként állt az alperes alkalmazásában. É. Város Önkormányzat képviselő-testülete a határozatában a városi közétkeztetés új formában történő ellátásáról döntött, és a lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese a J. V. Részvénytársaság lett. A részvénytársaság az ajánlatában vállalta, hogy az intézményekben a közétkeztetésben foglalkoztatott valamennyi közalkalmazottat három évig helyben azonos feltételekkel tovább foglalkoztatja. Az óvodavezető 2004. június 31-én a felpereseket öt napon belüli nyilatkozattételre hívta fel, hogy kérik-e a továbbfoglalkoztatásukat, ezt a határidőt utóbb 2004. augusztus 15-ére módosította. A felperesek 2004. augusztus 16-án akként nyilatkoztak, hogy a J. V. Rt.-nél a továbbfoglalkoztatásukat azonos feltétekkel vállalják, és egyben az alperestől a részükre járó végkielégítés és egyéb juttatások kifizetését kérték. Miután ezt követően megtudták, hogy továbbfoglalkoztatásuk esetén sem végkielégítés, sem felmentési illetmény nem jár, 2004. augusztus 19-én a korábbi nyilatkozatukat megváltoztatták azzal, hogy a jogviszonyuk további fenntartását a J. V. Rt.-nél nem fogadják el. Az óvodavezető ettől függetlenül a felperesek iratanyagát a J. V. Rt.-hez továbbította, és a felperesek közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésével kapcsolatban az előbbitől eltérő tartalmú okiratot is kiállított. Mindkét felperes 2004. augusztus 26-án munkaszerződést kötött a részvénytársasággal, amelyben "figyelembe vették a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény vonatkozó előírásait". Az új munkáltató vállalta három évig 13. havi munkabér kifizetését, védőruha ellátást, étkezési hozzájárulást vagy természetbeni étkezés biztosítását, illetőleg közlekedési hozzájárulást.
A munkaügyi bíróság az így megállapított tényállásra a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. §-át találta alkalmazhatónak, amelynek (1) bekezdése szerint, ha a munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egésze vagy egy része a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató számára kerül átadásra, a munkáltató átadásra kerülő szervezete, illetőleg tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában megszűnik. A J. V. Rt. átvette a korábban az alperes által üzemeltetett konyhát és a felpereseket munkaviszony keretében ugyanazon a helyen továbbfoglalkoztatta. A felperesek továbbfoglalkoztatásukat ténylegesen elfogadták, függetlenül attól, hogy az első hozzájáruló nyilatkozatukat utóbb visszavonták, így sem végkielégítésre, sem felmentési időre járó illetményre nem jogosultak.
A munkaügyi bíróság utalt arra, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatos nyomtatványok különböző tartalommal való kitöltésének a per érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége. A munkaügyi bíróság az I. rendű felperesnek a 25 éves jubileumi jutalom kifizetésére irányuló kereseti kérelmét azért utasította el, mert az I. rendű felperes az arra való jogosultságát nem bizonyította.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és az abból levont jogi következtetéssel, miszerint a felperesek közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel, hanem a Kjt. 25/A. §-a alapján átadás-átvétellel szűnt meg. Az alperes által a másodfokú eljárásban becsatolt közalkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatos okiratok tartalmából megállapította, hogy azzal a II. rendű felperes által csatolt okirat tartalma valóban ellentétes, míg az I. rendű felperes által csatolt okirat 2. oldalán az indokolási rész hiányzik. Mindezek ellenére az elsőfokú bírósággal egyezően úgy ítélte meg, hogy ennek azért nincs jelentősége, mert a felperesek a J. V. Rt.-vel a korábbi írásbeli nyilatkozatuknak megfelelő feltételekkel a munkaszerződést megkötötték a tényleges továbbfoglalkoztatás vállalása alapján.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek megfelelő határozat meghozatalát kérték. Érvelésük szerint a per eldöntése céljából a közszolgálati jogviszony megszűnésével kapcsolatban az ő birtokukban lévő okiratoknak van jelentősége, eszerint pedig a továbbfoglalkoztatást nem vállalták, következésképpen a közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnésének módja felmentés. Vitatták, hogy a J. V. Rt. jogutódja lenne a K. Óvodának, ugyanis más munkakörben és munkaidőben kell végezniük a munkát, és az Rt. nem biztosítja azokat a feltételeket, amelyeket a korábbi munkáltató. Végül bejelentették, hogy okirat hamisítás miatt bejelentést tettek a rendőrkapitányságon, ezért másodlagos felülvizsgálati kérelmük a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítására irányult azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezze az elsőfokú bíróságot a per tárgyalásának a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. perbeli időben hatályos 25/A. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) a Munka Törvénykönyve vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató számára kerül átadásra, a munkáltató átadásra kerülő szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazottjának jogviszonya az átadás időpontjában megszűnik.
A perben nem volt vitás, hogy közbeszerzési pályázat alapján a közétkeztetés a J. V. Rt.-hoz került, amelynek következtében a részvénytársaság a K. Óvoda konyhájának üzemeltetését átvette, három évig vállalta az ott dolgozó közalkalmazottak változatlan feltételek melletti továbbfoglalkoztatását. Az alperes az üzemeltetés átadására és az új működtetőnek a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének eleget tett [Kjt. 25/A. § (2) és (3) bekezdés] A felperesek a továbbfoglalkoztatásukat ténylegesen elfogadták, a részvénytársasággal 2004. augusztus 26-án a munkaszerződéseket megkötötték, mégpedig olyan feltételekkel, amelyek szerint az új munkáltató a közalkalmazotti jogviszony alapján járó juttatásokat (13. havi illetmény, védőruha, étkezési hozzájárulás vagy természetbeni étkezés stb.) vállalta. Ezzel az átvevő munkáltató a Kjt. 25/B. §-ban foglalt kötelezettségének eleget tett. Ilyen tényállás mellett az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint szűnt meg az átadás időpontjában. A közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 25/A. § (1) bekezdése alapján történt megszűnéséhez a törvény sem felmentési időre járó illetmény, sem végkielégítés [Kjt. 37. § (1) bekezdés] kifizetését nem rendeli. Téves volt a felpereseknek az a perbeli hivatkozása, hogy a jogviszonyuk felmentésnek minősülő munkáltatói intézkedéssel szűnt meg, és ezért őket felmentési járandóság illeti. Minthogy a megszűnés jogszabályok, a Kjt. 25/A. § (1) bekezdésén alapult, nem volt jelentősége, hogy az alperes az igazolásokon a konyha átszervezésére hivatkozott.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta.
Az I. rendű felperes a munkaügyi bíróságnak a keresetét elutasító ítéletét a 25 éves jubileumi jutalom kifizetését elutasító részében fellebbezéssel nem támadta, így az a másodfokú eljárás tárgyát nem is képezte. A Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezésből következően nincs helye felülvizsgálatnak a határozat első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése ellen, ezért a felülvizsgálat tárgyát az I. rendű felperes 25 éves jubileumi jutalom iránti igénye nem képezte.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.955/2007.)