adozona.hu
BH 2010.2.48
BH 2010.2.48
I. A szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor a jogosult részére ténylegesen megfizetett illetményt, illetmény jellegű juttatásokat kell figyelembe venni [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 183. §]. II. A Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidő nem értékelhető jogvesztő határidőként.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2008. február 27-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán eljárt, a Magyar Köztársaság Igazságügyi és Rendészeti Minisztere a 2008. április 25-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat tekin...
BH 2010.2.48 I. A szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor a jogosult részére ténylegesen megfizetett illetményt, illetmény jellegű juttatásokat kell figyelembe venni [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 183. §].
II. A Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidő nem értékelhető jogvesztő határidőként.
Az alperes a 2008. február 27-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán eljárt, a Magyar Köztársaság Igazságügyi és Rendészeti Minisztere a 2008. április 25-én kelt határozatával helybenhagyta.A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat tekintetében pedig az alperes új eljárásra és - a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalomnak a nyugdíj összegébe való beszámításával - új határozat meghozatalára való kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapításáról az alperes nem rendelkezhetett, a szolgálati viszonya ugyanis - szolgálati nyugellátásra való jogosultsága miatti felmentés okán - 2007. december 30. napjával megszűnt, ezért a támadott határozat meghozatalakor a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya nem terjedt ki rá.
A felperes szerint a nyugdíj rögzítése a Hszt. 182. § (8)-(10) bekezdései és az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjéről szóló 28/2006. (XI. 9.) IRM-ÖTM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a jogszabálysértő alkalmazásán, a törvényben előírt hat hónapos jogvesztő határidő figyelmen kívül hagyásán alapult. Utalt arra is, hogy határozatát az alperes - ellentétesen a jóhiszemű joggyakorlás elvével - azért hozta meg, hogy a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat úgy tudja feltüntetni, mintha arra már 2005 márciusában jogosult lett volna.
A nyugdíjat megállapító határozatot a felperes azért tartotta jogellenesnek, mert az alperes a részére 2007. augusztus 16-án megállapított és kifizetett jubileumi jutalmat 2005-ben kifizetett juttatásként vette figyelembe, ennek alapján - megsértve a Hszt. 183. § (1) bekezdését, illetve az alkalmazott jogszabály feltüntetése nélkül - mellőzte a nyugdíj összegébe való beszámítását. Hivatkozott arra is, hogy a jubileumi jutalom összegének megállapításánál a munkáltató a 2007. év béradatait vette figyelembe, annak a személyi jövedelemadó bevallásban is 2007-ben kapott jövedelemként kell szerepelnie, továbbá, hogy ennek megfelelően, a jogosultság hónapjáig (2007. augusztusig) történt a munkavállalói járulék levonása is.
Az alperes a támadott határozatokban foglalt indokok alapján kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a felperes esetében a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámítása miatt történt utólagos szolgálati idő módosítások okozták a jogosultsági idők átrendeződését, ami befolyásolta a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát, és a nyugdíja megállapítását is. A munkáltató 2007 decemberében kiadott parancsa és a 2008 januárban kiállított igazolása alapján a szolgálati nyugdíj megállapítása során derült fény arra, hogy a nyugdíj-rögzítés korábban nem történt meg, erről a szolgálati viszony megszűnése után is köteles volt hivatalból határozni, az erre biztosított jogszabályi határidő nem jogvesztő.
A nyugdíj-megállapító határozat jogszerűségét illetően azzal érvelt, hogy a nyugdíjszámítás rendjét nem a kifizetés, hanem a jogosultság időpontja határozza meg, e tekintetben az adózásra és a járulékokra vonatkozó jogszabályok nem mérvadóak. Az alperes a 2005. november 12-én esedékessé vált, 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat a nyugdíjrögzítés során figyelembe vette, kétszeres beszámításra a jogszabály nem ad lehetőséget.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének kezdő időpontja a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámításával kapcsolatos perek, köztük a felperes tanulmányi ideje beszámításáról rendelkező jogerős ítélet alapján módosult, az alperes a szolgálati idő módosulására figyelemmel a Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidőn túl, elkésetten intézkedett a nyugdíj-rögzítésről. Az elkésettséget a munkaügyi bíróság nem értékelte olyan súlyú jogsértésnek, amely okot adna a határozat hatályon kívül helyezésére.
A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a szakközépiskolai tanulmányi idő szolgálati időbe való beszámítására tekintettel a felperes már 2005-ben jogosulttá vált a 25 évi jubileumi jutalomra, a szolgálati idő utólagos módosulása miatt azonban ennek kifizetésére csak 2007-ben került sor. Ítéletében a Hszt. 183. § (1) bekezdését értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a szolgálati nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó határozat is jogszerű.
A nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt elért juttatások figyelembevételével kell megállapítani. A normaszövegben az "elért" szó a juttatásra való jogosultság megnyílását, a jogosultság elérését jelenti, ezért a 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat az alperes helyesen nem számította be a nyugdíj összegébe.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben - jogszabálysértésre és ezzel összefüggésben megalapozatlanságra hivatkozva - kérte annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint költségei megtérítését.
Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság - ellentétesen a Pp.</a> szabályaival - kereseti kérelmét nem merítette ki, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat jogi sorsáról - sem érdemben, sem indokolásában - nem döntött. Kifogásolta, hogy a bíróság iratellenesen, indokolás nélküli jogkövetkeztetéseket vont le, ítéletének lényege az "elért" szó grammatikai értelmezésében merült ki.
A felperes törvénysértésre hivatkozott a Hszt. 182. § (8)-(9) bekezdései alkalmazásával összefüggésben. Álláspontja szerint e két rendelkezést együttesen kell értelmezni, figyelembe véve, hogy a Hszt. 182. § (8) bekezdése nem ismeri az elkésettség fogalmát, a (9) bekezdés pedig csak a hivatásos állomány tagja esetében engedi a nyugdíj rögzítését, a nyugdíjasnak minősülő tag esetében ez kizárt. Hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság e kérdésekben érdemi döntést nem hozott, az elkésettséget pedig tévesen és következtetése jogszabályi alapja megjelölése nélkül értékelte olyan - nem súlyos - jogsértésnek, amely nem ad okot a határozat hatályon kívül helyezésére.
Kifogásolta továbbá, hogy a munkaügyi bíróság a Hszt. 183. § (1) bekezdése alkalmazása - az "elért" szó értelmezése - során téves, a formállogika szabályaival is ellentétes jogi következtetést vont le és figyelmen kívül hagyta a munkáltató parancsát tartalmazó írásbeli bizonyítékot, amely 2007. augusztus 16-i hatállyal állapította meg a 25 év szolgálati idő után járó jubileumi jutalomra való jogosultságát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint a Hszt. 182. § (8) bekezdése szerinti nyugdíj-rögzítést - figyelemmel az R. 3. §-ára, a felperes 2005. november 12. napján megszerzett jogosultságára - hivatalból kellett elvégeznie. A határozat meghozatalát indokolta az is, hogy a felperes a Hszt. 182. § (10) bekezdése alapján választhassa a rá nézve kedvezőbb ellátást. E tekintetben késedelem nem róható az alperes terhére, a felperes szolgálati ideje módosítására vonatkozó parancsot és a nyugdíj megállapításhoz szükséges további iratokat a munkáltató 2008. január és február hónap során terjesztette fel a nyugdíjmegállapító szervhez.
A jubileumi jutalom összege a nyugdíj-rögzítés során nyert beszámítást. E kérdésben a Hszt. 110. § (2) bekezdése és 183. § (1) és (4) bekezdése irányadó, a jogerős ítélet ennek megfelelően emelte ki és tekintette irányadónak a jogosultság elérésének időpontját. A felperes által hivatkozott, a korábbi bírósági ítélet alapján kiadott parancs a jutalom kifizetése, a késedelmi kamat megfizetése tekintetében mérvadó, azt a nyugdíj-megállapítás során nem lehet figyelembe venni.
Az alperes kifejtette továbbá, hogy a támadott határozatok meghozatala során a felperes szolgálati idejét a munkaügyi bíróság által - a felperes és a munkáltató között korábban folyamatban volt perben - hozott, a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámítására vonatkozó jogerős ítélet és a munkáltató további szolgálati idő elismerése alapján határozta meg. Ez az ítélet és a munkáltató elismerése a Legfelsőbb Bíróság 4/2007. KPJE határozatán (a továbbiakban: KPJE), valamint az 1019/1976. (VI. 24.) MT határozat (továbbiakban: Mt.h.) rendelkezésein alapult. A KPJE-t - amely az Mt.h. értelmezése során a szakközépiskolai időket munkajogi és társadalombiztosítási szempontból jogszerző időknek minősítette - az Alkotmánybíróság a 78/B/2008. AB határozatával (a továbbiakban: ABH) megsemmisítette.
A szakközépiskolai idő elismerésének - az ABH indokolásából is kitűnően - nem volt jogszabályi alapja, így a felperes sem szerezhetett jogot a 25 éves jubileumi jutalomra, a szolgálati nyugdíj-rögzítésre és a nyugdíj megállapítására. Ezt a Hszt. 9. § (1)-(2) bekezdésének a jognyilatkozatok semmisségére vonatkozó rendelkezései alapján hivatalból kell figyelembe venni. A jelen felülvizsgálati eljárás kizárja, hogy az alperes jogszabálysértő határozatát visszamenőlegesen módosítsa, vagy visszavonja, ezért a támadott határozatok "nem tarthatók hatályban".
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelemben felhozott kifogások alapján elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős ítélet alkalmas-e az érdemi felülbírálatra.
Az ítéletben foglalt döntés kiterjed a felperesnek a szolgálati nyugdíja rögzítése és a szolgálati nyugdíja megállapítása tárgyában hozott alperesi határozatok hatályon kívül helyezésére és az utóbbi határozat tekintetében az alperes új eljárásra és új határozat hozatalára irányuló kereseti kérelmeire. Az indokolásból kitűnik, hogy a bíróság milyen bizonyítékok figyelembevételével, mely jogszabályok alkalmazásával és értelmezésével, miként jutott azokra a következtetésekre, amelyek döntése alapjául szolgáltak.
Mivel a munkaügyi bíróság a felperes által kifogásolt, a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértés [Pp. 213. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] nélkül hozta meg ítéletét, ezért az ítélet az érdemi felülbírálatra alkalmas.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem a Hszt. 182. § (8)-(9) bekezdése jogszabálysértő alkalmazására vonatkozó részében is. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a nyugdíj-rögzítésről rendelkező határozat meghozatalának késedelme nem minősül a döntés érdemére kiható jelentős jogszabálysértésnek.
A Hszt. vonatkozó szabályozása valóban nem ismeri az elkésettség fogalmát, ebből nem következik, hogy a felperes szolgálati nyugdíjának rögzítésére (az ezt tartalmazó határozat meghozatalára) kizárólag a szolgálati viszony fennállása alatt kerülhetett volna sor. A felperes szolgálati viszonya szolgálati nyugellátásra való jogosultsága miatt szűnt meg, rá a Hszt. hatálya a nyugellátások tekintetében - mint hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyre - kiterjed [Hszt. 1. § (2) bekezdés]. E szabályt nem lehet szűkítően értelmezni (csak a nyugellátás folyósítására már jogosulttá vált személyekre vonatkoztatni), ez ugyanis a Hszt. 182. §-ában szabályozott jogintézmény alkalmazásának kiiktatását eredményezné.
A nyugdíj folyósítás nélküli megállapítására való jogosultságot 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő alapozza meg, a jogosultságról a nyugdíjmegállapító szerv hat hónapon belül hivatalból köteles határozni [Hszt. 182. § (1) és (8) bekezdés].
A Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidő nem értékelhető jogvesztő határidőként. A nyugdíj-rögzítésre vonatkozó határozathozatal késedelme ugyanis nem járhat azzal a következménnyel, hogy a hivatásos állomány időközben nyugállományba helyezett tagja a Hszt. 182. §-ában szabályozott jogintézmény által biztosított jogosultságát elveszítse. A felperes e körben hivatkozott érvelése azért sem fogadható el, mert ez az értelmezés a hivatásos állomány tagjának a Hszt. 182. § (10) bekezdésében biztosított, a szolgálati viszony megszüntetésekor kiszámított, illetve a rögzített nyugdíja évenkénti emelésekkel növelt összegű szolgálati nyugdíj választására vonatkozó jogát is annullálná.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság - az indokolás fenti kiegészítéseivel - a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét abban a részében, amely a nyugdíj-rögzítésre vonatkozó határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmet elutasította, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A jubileumi jutalomnak a szolgálati nyugdíj összegébe való beszámíthatóságára vonatkozó részében a felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ítéleti döntés e körben azért megalapozatlan, mert a munkaügyi bíróság - a Hszt. 183. § (1) bekezdése értelmezésével - téves jogi következtetést vont le a szolgálati nyugdíj megállapításáról rendelkező határozat jogszerűségére vonatkozóan az által, hogy a normaszövegben az "elért" kifejezést a juttatásra való jogosultság megnyílásával azonosította.
Peradat, hogy a felperes 2005-ben jogosultságot szerzett a 25 éves jubileumi jutalomra, ez azonban csak a szolgálati idő elismerése tárgyában folyamatban volt per jogerős befejezésének eredményeként nyert tisztázást, ezért a kifizetésre 2007-ben, az akkor irányadó szabályok szerint számított összegben került sor.
A Hszt. 183. § (1) bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak a havi átlaga alapján rendeli megállapítani. E rendelkezés - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - a tény bekövetkeztéhez, az elérés tényéhez köti a juttatások beszámíthatóságát, tehát ahhoz az állapothoz, amikor az érintett személy a juttatáshoz ténylegesen hozzájutott. Ezt az értelmezést támasztja alá a szolgálati nyugdíj összegének számítására vonatkozó jogszabályi szövegkörnyezet is.
A Hszt. 181. § (3) bekezdése általános szabályként rendelkezik arról, hogy a szolgálati nyugdíj megállapítása során - a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) rendelkezéseit. A Hszt. 183. § (2) bekezdése alapján a szolgálati nyugdíj összegének kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat.
A Tny. 22. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj összegét az ott meghatározott (a Hszt.-től eltérő) időszakban "elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján" rendeli meghatározni.
A Tny. 22. § (1) bekezdése - szemben a Hszt.-vel - egyértelmű abban, hogy a nyugdíj-összegbe való beszámítás az elérés, a kifizetés tényéhez, azaz a tényleges hozzájutáshoz kötött. A Tny. kisegítő (mögöttes) rendelkezése alapján, figyelemmel arra is, hogy e tekintetben nincs ok a hivatásos állomány esetében való eltérő értelmezésre, a felperes jogosult a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalomnak a szolgálati nyugdíja összegét meghatározó összilletmény alapba való beszámításra, ezért az alperes ezzel ellentétes tartalmú határozata törvénysértő.
A Hszt. 183. § (1) bekezdése fenti értelmezés mellett szól az is, hogy hasonló szabályozást, a ténylegesen megkapott illetmények beszámítására vonatkozó rendelkezést tartalmazott a korábban hatályos Hszt. (a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet) felhatalmazása alapján kiadott, a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjáról szóló 22/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet 19. §-a is. Utal továbbá a Legfelsőbb Bíróság a KGD 1996. 185. eseti döntésre, amely a nyugdíj alapjának meghatározása során az "elért kereset" fogalmát ténylegesen elért és kifizetett keresetként értelmezte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel a szolgálati nyugdíj megállapításáról rendelkező határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmet elutasította - az alperes határozatára, továbbá az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter határozatára is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A nyugdíjmegállapító határozat jogszerűségének megítélését nem befolyásolta, hogy az alperes a jubileumi jutalmat a nyugdíj-rögzítés során beszámította a 2005. évi illetményeknél. A nyugdíj-rögzítő határozatot a munkaügyi bíróság ítélete ebből a szempontból nem érintette, a felülvizsgálati eljárást megelőző perben arról döntött a bíróság, kihatott-e a határozat jogszerűségére a felperes által kifogásolt eljárási szabálysértés (a határozathozatal késedelme).
A Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felülvizsgálati ellenkérelemben foglalt azon érvek figyelembevételét, amelyek az alperes által - a jubileumi jutalom, a szolgálati nyugdíj rögzítése és a nyugdíj megállapítása során - elismert szolgálati idők beszámítását, mint semmis jognyilatkozatokat tették vitássá.
A felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe olyan felülvizsgálati ellenkérelem, amely a perben korábban elő nem terjesztett nyilatkozatot tartalmaz (BH 2005/178.).
A jelen perben a munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata tárgyában lefolytatott eljárásban az alperes határozatainak jogszerűségéről a felperes kereseti kérelmében és az alperes ellenkérelmében foglalt keretek között döntött. A szolgálati idő számítása, ezen belül a szakközépiskolai tanulmányok idejének beszámítása nem képezte a felülvizsgálati eljárást megelőző per tárgyát. E körben a felülvizsgálati eljárásban érdemi vizsgálat lefolytatására nincs lehetőség.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.292/2009.)