adozona.hu
ÍH 2019.52
ÍH 2019.52
EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYE, MEGSÉRTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYE Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a sérelmes helyzet megszüntetéséhez szükséges hatékony, arányos és alkalmas intézkedések elrendelésére csak egyediesített, a konkrét iskolákhoz kapcsolódó helyi sajátosságok figyelembevételével elvégzett teljes körű vizsgálat eredményeként van lehetőség. Ennek keretében elengedhetetlen közoktatási esélyegyenlőségi szakértő bevonásával deszegregációs terv kidolgozása. Alkalmazott jogszabályok: 200
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1-28. alatt megjelölt általános iskolákban megsértette a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a 2003/2004 tanévtől kezdődően fenntartotta, illetve fenntartja a cigány gyerekek iskolai szintű elkülönítését a nem-cigány gyerekektől.
Kötelezte az alperest, hogy az 1-13. pont alatt felsorolt iskolákban az ítélet jogerőre emelkedését követő iskolai tanévtől kezdődő...
ÍH 2019.52 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYE, MEGSÉRTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYE
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a sérelmes helyzet megszüntetéséhez szükséges hatékony, arányos és alkalmas intézkedések elrendelésére csak egyediesített, a konkrét iskolákhoz kapcsolódó helyi sajátosságok figyelembevételével elvégzett teljes körű vizsgálat eredményeként van lehetőség. Ennek keretében elengedhetetlen közoktatási esélyegyenlőségi szakértő bevonásával deszegregációs terv kidolgozása.
[2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 1. §, 2. §, 4. §, 8. § b), c), e) pont, 9. §; 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 50. § (6) bekezdés, 79. §; 1959. évi Ptk. 75. § (1) bekezdés, 76. §, 84. § (1) bekezdés; Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés; Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdés, XV. cikk (2), (4) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1-28. alatt megjelölt általános iskolákban megsértette a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a 2003/2004 tanévtől kezdődően fenntartotta, illetve fenntartja a cigány gyerekek iskolai szintű elkülönítését a nem-cigány gyerekektől.Kötelezte az alperest, hogy az 1-13. pont alatt felsorolt iskolákban az ítélet jogerőre emelkedését követő iskolai tanévtől kezdődően adjon utasítást az iskolák vonatkozásában fenntartói jogokat gyakorló államigazgatási szervek számára, hogy első osztályt ne indítsanak.
Kötelezte az alperest, hogy utasítsa az illetékes kormányhivatalokat, hogy az érintett területek vonatkozásában a beiskolázási körzethatárokat a fenti első osztályos beiskolázást megtiltó rendelkezésre tekintettel állapítsák meg.
Kötelezte az alperest, hogy szüntesse meg a jogsértést oly módon, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapon belül adjon utasítást az iskolákat érintő fenntartói jogokat gyakorló és irányítása alá tartozó államigazgatási szerveknek, hogy készítsenek - közoktatási esélyegyenlőségi szakértő bevonásával - az 1-13. pont alatt megjelölt iskolák beiskolázási körzetéből beiskolázásra kerülő tanulók beilleszkedéséhez deszegregációs intézkedési tervet és azt saját honlapján hozza nyilvánosságra.
Kötelezte az alperest, hogy ellenőrizze a deszegregációs intézkedési tervek végrehajtását és az erről készült megállapításait öt éven keresztül a honlapján hozza nyilvánosságra, valamint hogy a következő tartalommal módosítsa a "Szempontok az egyenlő bánásmód követelménye kapcsán folytatott hatósági ellenőrzéshez" című útmutatóját, azt hozza honlapján nyilvánosságra és utasítsa a kormányhivatalokat a módosított szempontrendszer alapján történő vizsgálatok lefolytatására:
"A percepción alapuló etnikai adatkezelésre a köznevelés területén megvalósuló jogellenes elkülönítés vizsgálata céljából ..."
A cigány nemzetiségűnek vélt, vagy annak vélhető tanulók iskolában, iskolaépületekben és osztályokban fennálló számát és arányát percepció alapján lehetséges megállapítani. Ezen percepcióhoz adatokat az iskolaigazgatóktól, a helyi cigány közösség megválasztott vagy informális vezetőjétől, a cigánytelepen tartott közmeghallgatáson, ill. az iskola alábbi dokumentumaiból szükséges gyűjteni: helyi pedagógiai program, közoktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzés, valamint az országos kompetenciamérés keretében az iskola által megadott etnikai számarányra vonatkozó becslések.
A helyi cigány közösség megválasztott vagy informális vezetőjétől, ill. a cigánytelepen tartott közmeghallgatáson résztvevőktől az alábbi, az ún. súlyozott besorolási szempontrendszer adatait szükséges begyűjteni és a felvett jegyzőkönyvön rögzíteni:
1. a helyben közismert cigány családnevek: ……..
2. a cigány gyerekek között a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya: ….. %
3. a helyben közismert a cigánytelephez, illetve a cigányok által lakott területekhez tartozó utcák nevei (szükség esetén tól-ig házszámok): ………………….
4. a helyben közismert cigány keresztnevek: ………
Ezt követően az iskolától bekért tanulói nyilvántartás alapján a helyi cigány közösség megválasztott vagy informális vezetőjével együtt becslést kell készíteni a roma tanulók osztályonkénti számáról, amely becslést a vele együtt megtartott helyszíni szemle alkalmával pontosítani szükséges. A becslés során cigánynak azt kell vélelmezni, aki legalább két szempontnak megfelel a súlyozott besorolási szempontrendszer alapján.
Az adatokat az alábbi mintában szereplő táblázatos formában kell rögzíteni, s valamennyi adatszolgáltatásban eljáró (hivatalos) személlyel aláíratni. Az így keletkezett táblázatot a vizsgálatot végző szerv az iratkezelési szabályoknak megfelelően köteles kezelni.
|
osztály jele |
épület címe |
osztály létszáma |
roma tanulók igazgató által becsült száma |
roma tanulók FNÖ/cigány közösség által becsült száma |
roma tanulók iskolai dokumentu- mokban becsült száma |
roma tanulók kompetencia mérésben becsült száma |
|
1.a. |
A épület |
|
|
|
|
|
|
1.b. |
B épület |
|
|
|
|
|
|
2.a. |
A épület |
|
|
|
|
|
|
2.b. |
B épület |
|
|
|
|
|
|
stb. |
stb. |
|
|
|
|
|
|
összesen |
A épület |
|
|
|
|
|
|
összesen |
B épület |
|
|
|
|
|
A vizsgálati rend:
1. lépés: A vizsgálati program összeállítása a szociológiai értelemben szegregált általános iskolák/fenntartóik ellenőrzéséhez.
2. lépés: Előzetes tájékozódás a településről.
3. lépés: Kapcsolatfelvétel a helyi roma nemzetiségi önkormányzattal és közmeghallgatás.
4. lépés: A település általános iskoláinak megkeresése, illetve felhívása nyilatkozattételre a roma tanulók iskolai arányának megállapítása érdekében.
5. lépés: A szegregált iskola/iskolák azonosítása.
6. lépés: Helyszíni szemle tartása a szegregáltként valószínűsített iskolában.
7. lépés: A fenntartó nyilatkoztatása a szegregáció okairól.
8. lépés: Határozat a szegregáció megszüntetése tárgyában, annak pontos módját és menetrendjét előírva.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül 50 000 000 forint közérdekű bírságot azzal, hogy azt a deszegregációs programok végrehajtásának a civil szervezetek által történő monitoringjára fordítsa a programok elindítását követő öt éven keresztül, valamint rendelkezett az alperes perköltségfizetési kötelezettségéről is.
Ítéletének indokolásában idézte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében, 70/F. §-ának (1) és (2) bekezdésében, az Alaptörvény XI. cikkében, XV. cikk (2) bekezdésében, (4) bekezdésében, XVI. cikk (1) és (2) bekezdésében, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 1. §-ában, 2. §-ában, 4. §-ában, 8. § b), c) és e) pontjaiban, 9. §-ában, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 50. § (6) bekezdésében, a régi Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésében, 76. §-ában, 84. § (1) bekezdésében, az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében, 27. § (3) bekezdés a) pontjában, a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban foglaltakat.
Rámutatott arra, hogy a perben rendelkezésre álló Havas-Liskó-féle tanulmány alapján az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a megjelölt iskolákban cigány etnikai hovatartozásuk alapján - akár valós, akár vélt hovatartozásról van szó - szegregáltan oktatnak gyermekeket. A szegregáció mértéke a megjelölt iskolákban meghaladta az 50%-os arányt. Ez azt jelenti, hogy az adott közoktatási intézményben a cigány gyermekek aránya meghaladja az összes oktatott gyermek létszámán belül az 50%-ot, egyes iskolák esetén ez az arány a 80%-ot is túllépi. Az alperes nem vitatta a Havas-Liskó-féle tanulmány megállapításait, a jogelődje ezen tanulmányra tekintettel határozta meg deszegregációs elképzeléseit.
Az alperes adatvédelmi okokból, illetve az Ebktv. 8. §-ában foglaltakra tekintettel nem vezet etnikai alapú nyilvántartást a közoktatásban tanuló gyermekekről, ugyanakkor észlelte a cigány gyermekek hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetét, az oktatásban velük szemben megnyilvánuló esélyegyenlőtlenséget, de legalábbis az erre utaló jeleket.
Az alperes nem az adatok valóságát, hanem az abból levonható következtetéseket vitatta, illetve a megállapításból következő felelősségét kívánta kimentetni az etnikai percepción alapuló nyilvántartás vezetésének tilalmával.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes által csatolt ellenőrzési eredmények azt támasztották alá, hogy az ellenőrzéssel érintett egyes intézmények nem folytattak le olyan jellegű vizsgálatokat, amelyek során az Ebktv. 8. §-ában felsorolt ismérveket figyelembe vették volna. Az egyes oktatási intézmények, illetve fenntartóik az alperes ellenőrzéshez mellékelt módszertana mentén jártak el, ez a módszertani útmutató azonban alkalmatlan az etnikai alapú szegregáció kimutatására.
Az alperes legkésőbb a felperesi kereset kézhezvételekor értesült arról, hogy jogsértő állapot keletkezett a múltban az érintett iskolákban, mely állapot továbbra is folyamatosan fennáll.
Nyilvántartástól függetlenül is köztudomású az adott iskolák környezetében, hogy azok döntően roma tanulókat oktatnak. Az alperes terhére esik, amennyiben az ellenőrzései során mellőzte szemle tartását, azaz az egyszerű szemrevételezéssel történő tapasztalati ténymegállapítás rögzítését.
Az Ebktv. 8. §-ának c) pontja szerinti bőrszín, illetve a szakértők által korábban már kidolgozott keresztnév és vezetéknév szerinti következtetések, mint irányadó szempontok mindig is rendelkezésére álltak az alperesnek a szegregáció felkutatásához.
A Havas-Liskó-féle tanulmány a szegregáció megvalósulásának azon módját is feltárta, amikor a beiskolázási körzetek kialakítása teszi lehetővé a szegregáció akadálytalan megvalósulását. Az Nkt. 50. §-ának (6) bekezdése, illetve 79-81. §-aiban írtak alapján arra mutatott rá, hogy az alperes a jogszabálynak megfelelő eljárásra külön erre irányuló észrevételek nélkül is köteles. Feladatánál fogva hivatalból köteles észlelni, ha a körzethatár kialakítása a szegregáció megvalósulására vezet, ha az adott iskola körzetébe tartozó területen zömmel cigányok élnek, tehát a körzet kialakítása nem biztosítja a cigány és nem cigány gyerekek integrált beiskolázásának megfelelő arányait. Az alperes saját feladatkörében eljárva köteles folyamatosan ellenőrizni az egyes beiskolázási körzetek kialakítását a deszegregáció elve mentén.
Megállapítása szerint az alperes mulasztása, mellyel a személyes adatok megóvására hivatkozással elmulasztotta a tanulók bőrszíne, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása felmérését elvégezni, közvetett hátrányos megkülönböztetést hagyott érvényre jutni.
Mindezekre tekintettel a felperes megalapozottan kérte a jogsértés megállapítását, tekintettel arra, hogy az alperes jogszabályi kötelezettségét sértő módon mulasztotta el az általa nem cáfolt szegregáció felszámolását irányítási tevékenysége, utasításadási joga, ellenőrzési tevékenysége elmulasztásával.
Dr. D. G. tanúvallomása megerősítette a Havas-Liskó-féle tanulmányban foglaltak tényleges megvalósulását a 2003/2004. tanévtől kezdődő időszaktól 2008. évig. Ezen időszakban a tanú miniszteri biztosként kifejezetten a szegregáció megszüntetésével kapcsolatos projekt véghezvitelén fáradozott.
A tanúként meghallgatott Gy. I. kormánymegbízott előadása szerint 2014. július 1-je óta beiskolázási körzetváltoztatás nem volt, erre irányuló kezdeményezés hozzá nem érkezett a vizsgált iskolák területéről, etnikai alapú adatgyűjtést nem végeznek a beiskolázás kapcsán, a hátrányos helyzetűségre vonatkozó adatok pedig az érintettek önkéntes és tudatos nyilatkozatán alapulnak, így valós támponttal a perrel érintett jogsértés felméréséhez nem szolgálhatnak.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az egyenlő bánásmód követelményének az Nkt. szerint a törvény egészében érvényesülnie kell. Így nem elfogadható az alperes hivatkozása, miszerint a jogszabályoknak megfelelően járt el. Ha ugyanis a jogellenes helyzet bizonyítottan változatlanul fennmaradt, megállapítható, hogy az alperes nem tett hatékony intézkedéseket a cigány gyerekek elkülönített oktatásának megszüntetése érdekében.
Amennyiben több alapjog ütközik egy adott esetben, úgy mérlegelni szükséges, hogy melyik alapjog érvényre juttatása élvez elsőbbséget a jogszerűtlen helyzet megszüntetése érdekében. A szegregáció tekintetében az egyes tanulók személyes adataihoz fűződő személyiségi joga, a szabad iskolaválasztáshoz fűződő jog és az egyenlő bánásmód követelménye, mint személyhez fűződő jog ütközése állapítható meg.
A szabad iskolaválasztáshoz fűződő jog önmagában egy iskola átszervezése, vagy bezárása esetén azért nem sérül, mert valamennyi, a perrel érintett iskola esetén másik iskola is választható, illetve az alperes képes biztosítani minden tanköteles diák számára - deszegregációs intézkedései körében - a megfelelő és választott iskolához történő eljutás lehetőségét. A szabad iskolaválasztás joga nem minősül abszolút jognak, az korlátok között érvényesülhet. Ennek korlátja a deszegregáció mint elvárás, azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozata alapján alapjogok ütközése esetén érdekmérlegelést kell végezni, alkalmazva a szükségesség, arányosság tesztjét is. Mérlegelni kell, hogy mely alapjog megsértése okoz aránytalanul nagyobb sérelmet, mely alapjog érvényre juttatásához fűződik nagyobb közérdek.
Rámutatott, a cigány származás, a cigánysághoz tartozás alapján elkülönített diákok elzárása a kortárs csoport nem cigánysághoz sorolt diákjaitól a bőrszín alapján történő megkülönböztetést és az ennek talaján keletkező megbélyegzést erősíti, úgy az egyénnel, mint a csoporttal szemben.
Nem szorul külön bizonyításra, hogy a bőrszínhez, nemzetiséghez való tartozáshoz kapcsolódó szociológiailag ismert tendenciák az elkülönítetten oktatott diákok lemaradásához vezetnek. Ezt a kompetenciamérések becsatolt eredményei is alátámasztották. Az oktatott anyag színvonalának vagy mennyiségének csökkentése, az ekként elkülönített csoportok felzárkóztatásának eredménytelensége az így kezelt gyermekek esélyegyenlőségének lerombolására vezet. Ez a középfokú továbbtanulási adatok tükrében is egyértelmű.
Az alperes nem bizonyította, hogy azon iskolákban, ahol nemzetiségi oktatást szerveznek - mi indokolja elkülönült osztályok, vagy csoportok alakítását - ez a szülők kezdeményezésére és ténylegesen önkéntes választása alapján történt. Nem igazolta azt sem, hogy az ilyen oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem érte, továbbá, hogy az oktatás megfelelne az állam által jóváhagyott, államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek. A peradatok azt támasztották alá, hogy azon iskolákban is megállapítható volt az így elkülönített tanulók hátránya, ahol a cigány gyerekek nemzetiségi oktatásban is részesültek. Ilyen iskolák, osztályok esetében ugyanis a kompetenciamérések, a középfokú felvétel sikerességét mérő adatok arra utaltak, hogy a diákok elégtelen, csökkentett mennyiségű és minőségű oktatást kaptak.
Tekintettel volt arra is, hogy az Európai Unió által létrehozott, a személyek közötti, faji, vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv 15. cikkének értelmezése szerint hatékony, arányos és visszatartó erejű bírói jogorvoslatra van szükség az ilyen típusú jogsérelem orvoslása érdekében.
Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a központi államigazgatási szerv alperes vonatkozásában is érvényre kell jutnia a Ptk. rendelkezéseinek, így különösen a jogkövetkezményekre vonatkozó szabályozásnak. Amennyiben a személyiségi jogában sértett fél a jogsértés abbahagyására és a sérelmes helyzet megszüntetésére történő kötelezést is kér, úgy a bíróság annak módját - az eset sajátosságainak figyelembevételével a szükséghez mérten - köteles mérlegeléssel megállapítani, illetve kialakítani.
Az alperes ellenőrzési metodikája, útmutatója az ellenőrzés lefolytatása, annak eredménye, a Havas-Liskó-féle tanulmány, az O. H. által közölt adatok az alperesi intézkedések alkalmatlanságát bizonyították. A szegregáció hosszú időn keresztül történő fennmaradása, fokozódása is arra utal, hogy az alperes által alkalmazott utasítások, döntések alkalmatlanok a jogsértés megszüntetésére, ellenőrzései pedig a jogsértés feltárására. Így a felperesnek az első osztályok indításának megtiltására, egyidejűleg deszegregációs terv elkészítésére, továbbá az alperes által alkalmazott ellenőrzési útmutató módosítására irányuló kérelme megalapozott.
Az alperes által javasolt metodika vezethet eredményre a cigány gyermekek közoktatáson belüli arányainak reális feltérképezéséhez. Ezen útmutató lehet alkalmas a szegregáció mértékének és mibenlétének valós feltárására. A módosított útmutató elemei jogszabályt nem sértenek, ugyanakkor leginkább megfelelőek a szegregáltan oktatott gyermekek arányainak feltárására.
A deszegregációs terv elkészítése az alperesi államigazgatási szerv számára nagyfokú önállóságot biztosít, melyet egyetlen korlátozás befolyásol, miszerint az alperes szakember bevonására köteles. A kaposvári Pécsi úti Általános Iskola szegregációs ügyében az alperes a felperes által is elfogadott szakértőt vonta be a jogerős döntés alapján készítendő deszegregációs elkészítésébe. Az alperes tehát önként és saját belátása alapján is a felperes által kért módon hajlandó a szegregáció felszámolásának tervszerű kidolgozására.
Az egyes iskolák esetében elrendelt, az első osztály bezárására vonatkozó rendelkezés szoros összefüggésben áll a beiskolázási körzetek újra alakításával.
A jogsértés abbahagyására és a jogsértés megszüntetésére irányuló döntés tehát olyan több elemből álló, egymással összefüggően felépülő komplex intézkedési tervet jelent, mely együttesen lehet alkalmas a jogsértés megszüntetésére. Az alperes azon érvelésének elfogadása, hogy államigazgatási szerv polgári jogi kötelezése a jogsértés megszüntetése abbahagyásának módja körében a végrehajtó hatalom jogkörének elvonását jelentené, arra vezetne, hogy polgári perben nem lehetne a személyhez fűződő jog megsértésének tényleges, konkrét következményét meghatározni a jogsértés megszüntetése keretében. Így a jogsértés tényéhez szorosan kapcsolódó jogkövetkezmény alkalmazásának lehetősége megszűnne az államigazgatási szerv, mint jogalany esetén.
Kerülendőnek tartotta olyan rendelkezés meghozatalát, mely a szegregáció felszámolásában eddig sikertelen alperesre bízza a jogsértés megszüntetését valamely üres, illetve túl általános jellegű kötelezés folytán.
A közérdekű bírság tekintetében arra mutatott rá, hogy a közérdekű per sajátosságaira tekintettel a felperes nem kérhette az alperes kártérítés megfizetésére kötelezését, mivel nála nincs olyan kár, melynek megtérítésére az alperes kötelezhető. A felperes által képviselt csoport ugyanakkor nagyon jelentős károsodást szenvedett el a vizsgált időszakon belül. Ennek részleges kompenzálását valósíthatja meg a közérdekű bírság, amennyiben az a jogsértést elszenvedő csoport javára szolgál.
A szegregációval érintett időszak hosszúsága, az érintett diákok által elszenvedett sérelmek utólagos kompenzációjának objektív lehetetlensége, illetve a sérelemmel érintett tanulók különösen nagy száma és az elkülönítés általában vett negatív társadalmi hatásai az alperes jogsértő magatartásának súlyosságát támasztják alá. A szegregáció fenntartásában megvalósuló alperesi magatartást felróhatónak találta tekintettel arra, hogy arról az alperes tudomással bírt, tisztában volt annak jogellenességével, hátrányosságával, következményeivel.
A módosított keresettől eltérően határozta meg a közérdekű bírság felhasználásának módját. Az alperes belátására bízta, hogy mely civil szervezet támogatására fordítja a bírság összegét. A közérdekű bírság ilyen tartalmú közcélú felhasználása egyben a perben feltárt alperesi magatartás kontrollját is jelenti.
Az 1952. évi Pp. 78. § (1) bekezdése alapján rendelkezett perköltség viseléséről.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségében marasztalását valamint a megállapított perköltség leszállítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet Magyarország Alaptörvénye C) cikk (1) bekezdésébe ütköző módon sérti a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénybe ütköző módon a polgári jogi végrehajtás szabályai alapján végrehajthatatlan, továbbá a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésébe, valamint a 11. §-ába ütköző módon sérti a bíróság által meghatározott szempontok szerint majdan lefolytatandó hatósági ellenőrzésben résztvevő természetes személyeknek az emberi méltóságból levezethető önrendelkezési jogát a nemzeti hovatartozásuk vonatkozásában.
Az elsőfokú ítélet a hatalommegosztás alaptörvényi követelményét - az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében és 25. cikkében foglaltakra tekintettel - azáltal sértette meg, hogy nem a közvetlen feladat- és hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerveket kötelezte a jogszabályban meghatározott jogkörük gyakorlására a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében, hanem arra irányuló kötelezést (marasztalást) tartalmaz, hogy az irányítási jogköre alapján milyen tartalmú utasításokat adjon. Ezáltal a végrehajtó hatalom részét képező államigazgatási szervek egymás közötti viszonyában írja elő meghatározott cselekmények végrehajtását.
Az elsőfokú ítélet végrehajthatatlan is, mivel az alapjául szolgáló kereseti kérelem nem felelt meg a bírói gyakorlatban kialakult azon követelménynek, hogy az a jogsértés megszüntetési módjának meghatározása körében egyértelmű és végrehajtható legyen.
A Kúria Pfv.IV.20.0858/2017/9. számú - a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.004/2016/4. számú ítéletét hatályában fenntartó - határozata hozott az eddig kialakult bírói gyakorlat során első alkalommal a jogsértő helyzet megszüntetése vonatkozásában olyan ítéleti rendelkezést, melyben megtiltotta a II., illetve IV. rendű alperesek részére új első osztály indítását. Ezt a döntést a jogsértés megszüntetése körében jelen peres eljárásban analóg módon felhívni nem lehet.
Abban az ügyben ugyanis csak egy köznevelési intézmény volt érintett és egy korábbi jogerős ítélet már megállapította az egyenlő bánásmód követelményének a megsértését és kötelezte a feladat- és hatáskörrel rendelkező alpereseket a jogsértés abbahagyására és a jogsértő helyzet megszüntetésére. A fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben 13 köznevelési intézmény vonatkozásában hozott az első osztály indításának megtiltásáról rendelkező döntést a bíróság. A kúriai ítélettel elbírált perben az eljáró bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az alperesek megtették-e a feladat- és hatáskörükbe tartozó intézkedéseket, avagy a jogellenes elkülönítés a jogerős ítélet meghozatala után is fennáll-e a perbeli tagiskolában. Azon eljárásban az alperesi oldalon nem kizárólag a minisztérium, hanem az ítéleti kötelezés szerinti közvetlen feladat- és hatáskörrel rendelkező államigazgatási szervek is perben álltak. A jogerős ítélet a fenntartói jogokkal rendelkező II. rendű alperes, valamint a jogszabály alapján döntési hatáskörrel rendelkező IV. rendű alperes tekintetében rendelkezett akként, hogy ne indítsanak új első osztályt, míg az I. rendű alperest (kormányhivatalt) a kötelező felvételt biztosító iskolák felvételi körzethatárának megállapítására, a II., illetve III. rendű alpereseket deszegregációs intézkedési terv elkészítésére kötelezte.
A fellebbezéssel támadott ítélet azonban a jogszabály alapján közvetlenül feladat- és hatáskörrel rendelkező alperesek perben állása nélkül arról rendelkezett, hogy az alperes irányítási jogköréből levezethető utasításadási joga alapján adjon az irányítása alá tartozó államigazgatási szerveknek meghatározott utasításokat a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében.
A felperes keresete vonatkozásában közvetlen feladat- és hatáskörrel rendelkező alperesek a perből elbocsátásra kerültek, a perben kizárólag olyan alperes maradt, amely a kereseti kérelmek vonatkozásában közvetett formában, vagy egyáltalán nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel.
Az Nkt. 79. §-a alapján az oktatásért felelős miniszter a köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatait a hivatalon és a területileg illetékes kerületi központon keresztül látja el.
Az első osztály indításának tilalma a köznevelési terminológia szerint az évfolyamindítás tilalmát jelenti, amely végső soron az intézmény, vagy a telephely, tagintézmény felmenő rendszerű megszüntetésével, átszervezésével azonos. A perrel érintett tankerületi fenntartású intézmények esetében erről az oktatásért felelős miniszter hozhat döntést az illetékes tankerületi központ és a Klebelsberg Központ javaslatára.
A jogszabályban biztosított javaslattételi jog alapján az elsőfokú ítélet rendelkező része tulajdonképpen arra kötelezte, hogy adjon utasítást a feladat- és hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerveknek, hogy tegyenek javaslatot az érintett köznevelési intézmények átszervezésére, ez azonban a hatáskörelvonás tilalmába ütközik.
Amennyiben hosszabb távon nincs olyan szándék, hogy a feladatellátási hely megszűnjön, nem is rendelkezik hatáskörrel, erre irányuló döntést ugyanis csak a fenntartó, jelen esetben az illetékes tankerületi központ hozhat.
Állította, hogy az ítélet az Nkt. 50. § (8) bekezdésébe is ütközik, mivel a felvételi körzetek meghatározása a köznevelési feladatokat ellátó hatóság feladata, erre irányuló utasításadási joga nincs.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Kormányrendelet 21. §-a szerint az illetékes tankerületi központnak van joga az általa fenntartott intézményben az esélyegyenlőséget biztosító intézkedések betartását ellenőrizni. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet olyan feladat irányítási jogkörben történő kiadására és végrehajtásának ellenőrzésére kötelezte, melynek nincsen jogszabályi alapja.
Az elsőfokú ítéleti rendelkezések végrehajthatatlansága nemcsak a hatáskörelvonás tilalmából ered, hanem abból is, hogy amennyiben nem tenne eleget az ítéleti kötelezésnek, abban az esetben a végrehajtás tárgya az lenne, hogy egy központi államigazgatási szerv - amely a végrehajtó hatalom része - meghatározott feladat elvégzésére irányulóan gyakorolja az irányítási jogkörét.
Kiemelte, súlyosan jogszabálysértő azon ítéleti rendelkezés, amely tulajdonképpen percepción alapuló hatósági ellenőrzés lefolytatására kötelezi a végrehajtó hatalom szerveit. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésében, valamint 11. §-ában írtak alapján az érintett önrendelkezési jogából fakadó nyilatkozata hiányában a hatósági ellenőrzésnek nem képezheti részét a roma nemzetiségre vonatkozó adat. A kifogásolt kötelezés súlyosan sérti a "majdan" hatósági ellenőrzéssel érintett személyek emberi méltóságból levezethető önrendelkezéshez való jogát az etnikai hovatartozásra vonatkozásában. Ezzel összefüggő alkotmányos vizsgálatot az elsőfokú bíróság azonban nem végzett.
Az elsőfokú ítéleti kötelezésben meghatározott módszertan alkalmazása esetén a nemzetiségek jogairól szóló jogszabályban meghatározott önkéntesség és az önbevallás elve nem biztosított, továbbá az ítéletben meghatározott táblázatos formájú nyilvántartás a nemzetiségi önazonossághoz való jog súlyos sérelmével jár.
Elkötelezett abban, hogy a társadalmi kohézió és az oktatás eredményessége érdekében törekedjen a tanulói összetétel kiegyenlített megszervezésére, a szegregáció felszámolására, az esélyteremtés támogatására. A szabad iskolaválasztás vívmánya azonban nem áldozható fel.
A bíróság nem ruházhatja fel olyan hatalommal, hogy a helyi oktatásszervezési környezetből kiragadva, a körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyva, kizárólag adatok alapján döntsön egy iskola bezárásáról.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását - annak helyes indokai alapján - és az alperes perköltségben marasztalását kérte.
Az alperes fellebbezése részben alapos.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel nem teljes mértékben értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
Az alperes fellebbezésének a lényegét képező "petitum" az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének az elutasítására irányult. Erre tekintettel - függetlenül attól, hogy az alperes fellebbezési érvelése elsősorban a jogsértés megszüntetése körében hozott ítéleti rendelkezéseket érinti - a másodfokú bíróságnak felül kellett bírálnia a jogsértést megállapító döntést is.
A jogvitában irányadó jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában ismertette, azt azonban szükséges kiegészíteni azzal, hogy az e. F. Tagiskola vonatkozásában állított jogsértés vizsgálatánál az új Ptk. rendelkezései irányadóak, tekintettel arra, hogy a felperes a szegregáció megvalósulását ezen iskola tekintetében 2014. szeptember 1. napjától kezdődően állította.
Az 1959. évi Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A 76. § értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Az 1959. évi Ptk. 76. §-ának ilyen tartalmú megfogalmazása az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálybalépését követően 2014. január 27-től érvényes, a felperes a legtöbb iskola vonatkozásában ezen időponttól kérte a jogsértés megállapítását. A jogvita megítélése szempontjából eltérő rendelkezéseket az új Ptk. 2:42. és 2:43. §-ai nem tartalmaznak.
Az Ebktv. 8. §-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, melynek eredményeként egy személy, vagy csoport valós, vagy vélt nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy, vagy csoport részesült, vagy részesülne. A 9. § szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, mely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket, vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy, vagy csoport volt, van, vagy lenne. A 10. § (2) bekezdése értelmében jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket, vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől, vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülöníti. A 19. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltak értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek, vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt, vagy csoportot hátrány érte, vagy közérdekű igényérvényesítés esetén ennek közvetlen veszélye fenyeget és a jogsérelmet szenvedő személy, vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. A (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint az (1) bekezdésben írtak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél, vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A 27. § (3) bekezdés a) és b) pontjában írtak alapján az oktatás területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy, vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban, vagy csoportban olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer, vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét.
A felperes keresetlevelének benyújtásakor a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köztv.) volt hatályban, 2012. szeptember 1. napjától lépett hatályba a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.), melynek 1. § (2) bekezdése a köznevelés egészét átható, a köznevelés rendszere működésének "gerincét" meghatározó alapelveket rögzíti. E szerint a köznevelés egészét átható alapelv - többek között - az egyenlő bánásmód követelménye, az alperes a jogszabályban meghatározott jogosítványai gyakorlása során ezen alapelv szem előtt tartásával köteles eljárni.
Az alapelveknek akkor is meghatározó szerepet kell betölteniük egy-egy kérdés elbírálásakor, eldöntésekor, ha egyébként a törvény többi rendelkezései között nem, vagy a részletek kifejtése nélkül jelennek meg.
Az alperes a perben hivatkozott Havas-Liskó-féle tanulmány, az általa elrendelt - a perbeli időszakra vonatkozó - vizsgálatok eredményei, az O. H. a köznevelésben oktatott cigány gyermekek számarányát, oktatási-nevelési eredményességi adatait tartalmazó iratai alapján tisztában kellett lennie azzal, hogy a keresetben megjelölt általános iskolákban a cigány, vagy vélhetően cigány gyermekek aránya meghaladja a 50%-ot, ezek a gyermekek integrált oktatásban nem vesznek részt, az adott közoktatási intézményekben a cigány gyermekek felül reprezentáltak.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a D. H. és mások kontra Csehország ügyben azt mondta ki, hogy ha egy intézkedés, vagy gyakorlat hatását kell megvizsgálni, akkor a megfelelő módszerekkel és alapossággal rögzített statisztikai adatok elégséges bizonyítékkal szolgálnak az ügy eldöntéséhez. A bíróság megállapítása szerint a közvetett diszkrimináció statisztikai adatok nélkül is bizonyítható. Ilyen esetben az állam köteles bizonyítani, hogy a hatását tekintve a megkülönböztető bánásmód nem valósít meg valójában diszkriminációt.
A perben rendelkezésre álló adatok - a Havas-Liskó-féle tanulmány, az elrendelt vizsgálatok eredményei, az O. H. adatai - kellő információval szolgálnak az ügy eldöntése szempontjából, elégséges bizonyítékot jelentenek annak alátámasztására, hogy a keresettel érintett iskolákban a szegregáció megvalósult.
A szegregáció olyan állapot, amely egy magatartás (tevés, nem tevés, vagy mulasztás) eredményeképpen jön létre, függetlenül a magatartás célzatosságától, nem feltétel az elkülönített csoporttal szembeni kedvezőtlenebb bánásmód sem, mert a szegregáció önmagában hátrányt jelent.
Adott esetben a szegregáció minden aktivitást nélkülöző fenntartása is megalapozhatja a jogsértés megállapítását, nem lényeges kérdés az, hogy miért alakult ki a szegregáció a konkrét ügyben. A köznevelési jogviszonyban az elkülönítés a spontán módon kialakult szegregáció fenntartásával is megvalósul.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésében arra mutatott rá, hogy bizonyos körülmények között annak elmulasztása, hogy egy tagállam egy már létező egyenlőtlenséget valamilyen eltérő bánásmód segítségével korrigálni próbáljon, már önmagában is megalapozhatja az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménynek a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó 14. cikke sérelmét. ["Case relating to certain aspects of the laws on the use of languages in education in Belgium" v. Belgium (Merits), 1968. július 23-ai ítélet, Series A no. 6.]
A perbeli esetben az alperes annak ellenére, hogy a szegregáció fennállásáról tudomással bírt a keresettel érintett iskolák vonatkozásában, az Nkt. által az ágazati irányítás és a köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatai ellátása körében kapott - részben a hivatalon és a területileg illetékes kerületi központon keresztül gyakorolható - jogosultságaival nem élt, a jogszabályoknak megfelelő működést - az Nktv. által biztosított jogosítványok gyakorlásával - nem kényszerítette ki, nem biztosította a cigány gyermekek integrációját. Az alperes a - bármely okokra visszavezethetően kialakult - szegregáció fenntartásával jogsértést valósított meg.
Az alperesnek az Nkt.-ban biztosított jogkörei alapján megvolt a lehetősége arra, hogy ténylegesen eredményre vezető, valóban hatékony intézkedéseket tegyen a szegregáció megszüntetésére, az integráció biztosítására. Ezen hatékony intézkedések megtételének elmulasztásával, passzív "szemlélődő" hozzáállásával a jogsértő helyzet fenntartásához hozzájárult. Miután a jogellenes helyzet bizonyíthatóan fennállt, illetve fennáll, a jogsértés megállapítására jogszerűen került sor.
A jogsértés ténye alapján a felperes mind az 1959. évi Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontja, mind az új Ptk. 2:51. § (1) bekezdés d) pontja alapján követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését.
Helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy csak konkrét kérelem és konkrét, egyértelmű ítéleti rendelkezés vezethet a jogsértés megszüntetéséhez, abbahagyásához, adott esetben a végrehajtás elrendeléséhez.
Az 1959. évi Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott objektív jogkövetkezmények csak a konkrét eset körülményei által meghatározottan alkalmazhatóak. A Kúria több hasonló tárgyú ügyben is rámutatott arra, hogy a jogsértő helyzet felszámolására a megszüntetés konkrét módját egyértelműen meghatározó, reálisan teljesíthető, a személyiségi jogi per keretein belül érvényesíthető kereset alapján hozható csak marasztalásra irányuló és végrehajtható ítéleti rendelkezés. (Pfv.IV.20.068/2012/3., Pfv.IV.20.037/2011/4., Pfv.IV.21.568/2010/5.)
A végrehajthatóság tehát csak abban az esetben biztosítható, ha a bíróság konkrét kereseti kérelem alapján konkrét, egyértelmű ítéleti rendelkezéssel kényszeríti ki a jogsértés megszüntetését.
A sérelmes helyzet megszüntetésre vonatkozó rendelkezés meghozatala során azonban nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az alperes irányítása alatt álló államigazgatási szervek eljárására speciális szabályozás vonatkozik, a köznevelést érintő döntési mechanizmus az Nkt. és az azt kiegészítő, részletszabályozást tartalmazó jogszabályok által meghatározott. A kialakult és fenntartott szegregáció felszámolására közjogi viszony keretei között van lehetőség. Az 1959. évi Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontjában írt jogkövetkezmény alkalmazásakor az alperes által hivatkozott, közjogi természetű szabályokat feltétlenül szem előtt kell tartani, az azokban foglalt, az irányítási jogkör, a területi és központi feladatok tekintetében meghatározott hatásköri szabályok, döntési folyamatok felülírása adott esetben a bírósági döntés végrehajthatatlanságát eredményezi, eredményezheti.
Polgári jogvitában tehát nem hozható olyan tartalmú rendelkezés, amely figyelmen kívül hagyja a vonatkozó közjogi szabályozást és nem alkalmas a sérelmes helyzet megszüntetésére. (Pfv.IV.21.568/2010/5.)
A Kúria a felperes által is megjelölt ügyben (Pécsi Ítélőtábla Pf.20.004/2016/4.; Kúria Pfv.20.085/2017/9.) hozott határozatában a jogerős döntést - amely az abban IV. rendű alperesként perben álló jelen per alperesének és a II. rendű alperesnek megtiltotta, hogy az adott tagiskolában 2017-2018. tanévtől kezdődően első osztályt indítsanak, elrendelte továbbá a beiskolázási körzethatárok ennek megfelelő megállapítását, továbbá azt, hogy a II. és III. rendű alperesek készítsenek deszegregációs intézkedési tervet - azért tekintette végrehajthatónak, mert az ítélet felülvizsgálatának időpontjáig a döntés aktuális része teljesítésre került, 2017 szeptemberében első osztály nem indult, kijelölték az új beiskolázási körzethatárokat és elkészült a konkrét deszegregációs terv is. A Kúria rámutatott azonban arra, hogy minden hasonló esetben mellőzhetetlen az egyedi körülmények részletes vizsgálata, a konkrét sajátosságok elemzése. Csak a jogszabályokkal összhangban álló, a helyi körülményeket kellően figyelembe vevő, hatékony intézkedés elrendelése felelhet meg a jogszabály által támasztott követelményeknek.
Az ítélőtábla meggyőződése szerint általánosságban, egyediesített szempontrendszeren alapuló vizsgálat elvégzésének hiányában - még ha az Nkt.-ban és a kapcsolódó jogszabályokban foglalt hatásköri szabályoknak, eljárási rendnek meg is felel - nem hozható a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében olyan rendelkezés, hogy az alperes utasítása alapján bizonyos iskolákban ne indítsanak első osztályokat, ezáltal végső soron - felmenő rendszerben - szűnjön meg az érintett általános iskola. Ahhoz, hogy az első osztályok indításának megtiltására vonatkozó konkrét kérelem hatékony, arányos és végrehajtható objektív szankcióként teljesíthető legyen, részletes, egyediesített, a helyi viszonyok figyelembevételével elvégzett vizsgálat szükséges, melynek első lépése az eset konkrét körülményeit feltáró, azokra reagáló deszegregációs intézkedési terv elkészítése.
Csak az érintett települések helyi sajátosságainak ismeretében, azok feltárását követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szegregáció ténylegesen az első osztályok indításának megtiltásával számolható-e fel, vagy az integráció sikeres lebonyolítása egyéb eszközök alkalmazásával, intézkedések megtételével is hatékonyan biztosítható.
A deszegregációs program megvalósítása nemcsak a szakmai döntéshozók, hanem a politikai vezetők közreműködését is igényli. Szükséges a szegregációs helyzet minél alaposabb feltárása, hiszen a kellően pontos tervezés csak ennek alapján lehet biztosított. A terv elkészítése többszereplős, a szakapparátus tagjain kívül esélyegyenlőségi szakértő közreműködését is igényelheti. Fontos a pedagógusok, a szegregált és a szegregációval nem érintett gyermekek, a szülők felkészítése is deszegregációra. Központi kérdés tehát a tanulók átirányításának és integrálásának koordinálása, a mindennapi technikai kérdések (pl. utaztatás) tisztázása, a költségek felmérése, a jogi ügyek rendezése. Az ún. rideg integráció elkerülése érdekében kiemelten fontos lehet a megfelelő szintű társadalmi konszenzus elérése a beavatkozás szükségességét illetően. A fentiek hiányában a deszegregáció, az iskola esetleges bezárása csak ideiglenes, adminisztratív jellegű sikerre vezethet.
Erre tekintettel - deszegregációs intézkedési terv hiányában - az első osztály indításának megtiltására vonatkozó felperesi kereset nem megalapozott.
Ezzel összefüggésben az ítélőtábla nem látott lehetőséget a beiskolázási körzethatárok meghatározása tekintetében sem az alperes utasítás adására kötelezésére. A megyeszékhelyek szerinti járási hivatalok hatáskörébe tartozó új körzethatárok kialakítása értelemszerűen az első osztályok indítását megtiltó rendelkezéshez kötődik, melynek ekként szintén előfeltétele a deszegregációs intézkedési terv kidolgozása.
Jogszerűen kötelezte ugyanakkor az elsőfokú bíróság az alperest arra, hogy adjon utasítást a megjelölt iskolák vonatkozásában a fenntartói jogokat gyakorló államigazgatási szervek számára deszegregációs intézkedési tervek elkészítésére. A fent kifejtettek alapján az integráció csak megfelelő felkészülés és átmenet esetén lehet sikeres, ehhez elengedhetetlen a deszegregációs terv kidolgozása, szakértő bevonásával.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a deszegregációs intézkedési terv fogalmát az ágazati jogszabályok nem ismerik, az esélyegyenlőségi intézkedési terv kidolgozása tartozik a tankerületi központ feladat- és hatáskörébe. A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Kormányrendelet 21. §-ában foglaltak alapján a tankerületi központ a települési önkormányzat helyi esélyegyenlőségi programját is figyelembe véve megalkotja a tankerületi szintű esélyegyenlőségi intézkedési tervet az állami köznevelési feladatellátás vonatkozásában.
Konkrét szabályozás és tiltó rendelkezés hiányában azonban nem kizárt, hogy az alperes utasítást adjon az irányítása alá tartozó szerveknek a deszegregációs terv elkészítésére. Ez a másodfokú bíróság megítélése szerint a hatalommegosztás elvét nem sérti, a végrehajthatóság követelményének eleget tesz, különösen, ha a megállapított jogsértés megszüntetése körében a hatékony intézkedés ekként biztosítható.
Az Nkt. 79. §-a szerint az oktatásért felelős miniszter a köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatait a hivatal és a területileg illetékes tankerületi központot keresztül látja el. Nem jelent hatás- és feladatkör elvonást, nem sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét. ha ezen szervek részére az alperes utasítást ad, különösen ha a szegregáció megszüntetésének alapjául szolgáló intézkedési terv elkészítése ilyen módon biztosítható.
Az elkészült terv végrehajtásának ellenőrzése a kormányhivatal, illetve a tankerületi központ feladata, így az alperes közvetlenül nem kötelezhető a deszegregációs intézkedési tervek végrehajtásának ellenőrzésére, és az ellenőrzés megállapításainak nyilvánosságra hozatalára.
Nincs jogszerű lehetőség arra sem, hogy a bíróság - a sérelmes helyzet megszüntetése körében - az alperest arra utasítsa, hogy a "Szempontok az egyenlő bánásmód követelménye kapcsán folytatott hatósági ellenőrzéshez" című útmutatót a kereseti kérelemben foglalt tartalommal módosítsa.
A perbeli jogvita kereteit a megállapított jogsértés behatárolja, az 1959. évi Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve az új Ptk. 2:51. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott - a sérelmes helyzet megszüntetésére vonatkozó - objektív jogkövetkezmény is ezen keretek között alkalmazható.
A perben a keresettel érintett iskolák vonatkozásában kellett állást foglalni a sérelmes helyzet megszüntetése, az arra alkalmas, hatékony és végrehajtható intézkedések, módszerek kérdésében. A felperes által kért utasítás adására történő kötelezés azonban általánosan, valamennyi, a kormányhivatalok vizsgálati jogkörébe tartozó iskola vonatkozásában határozza meg a jogellenes elkülönítés vizsgálatának, a cigány nemzetiségűnek vélt, vagy annak vélhető tanulók iskolában, iskolaépületben és osztályban fennálló száma és aránya - percepción alapuló - megállapításának szabályait. A perbeli iskolákat érintően a szegregáció fennállása a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítást nyer. A perrel nem érintett iskolák, köznevelési intézmények tekintetében is irányadó útmutató tartalmának módosítása a személyiségi jogi per kereteit - annak sajátosságaira tekintettel - meghaladja.
Összességében tehát a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy csak a deszegregációs intézkedési tervek kidolgozását követően, a jelen személyiségi per kereteit meghaladó szempontokon alapuló, a szakmai feltételeket feltáró vizsgálat eredményeként kialakított komplex program megvalósítása útján lehetséges a sérelmes helyzet eredményes megszüntetése.
Az ítélőtábla egyetértett a közérdekű bírság kiszabásával.
Az 1959. évi Ptk. 84. § (2) bekezdésének értelmében személyhez fűződő jog megsértése esetén, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.
Abban az esetben, amikor a sérelmet szenvedett fél kártérítési igényt nem terjeszt elő, de a jogsértés indokolatlanul súlyos, az ahhoz vezető magatartás pedig felróható, és megfelelő igényérvényesítés esetén a kártérítési kötelezettség nem zárható ki, a közérdekű bírság kiszabásának feltételei ugyanúgy megvalósulnak, mintha a ténylegesen megítélhető kártérítés mutatna aránytalanságot a felróható magatartáshoz képest. (BH 1982.236., BH 2003.150.)
A per adatai az alperes jogsértését igazolták. Az alperes felróható magatartásának jelentős súlyára, a szegregációval érintett cigány gyermekek nagy számára tekintettel a közérdekű bírság kiszabása indokolt szankció, annak a jövőre nézve visszatartó ereje van. Az alperes költségvetését jelentősen megterhelő összeg alkalmas arra, hogy az alperest a szegregáció felszámolására irányuló hatékony intézkedések megtételére ösztönözze.
Mellőzte ugyanakkor az ítélőtábla azt az elsőfokú ítéleti rendelkezést, amely szerint az alperes ezt az összeget a deszegregációs programok végrehajtásának civil szervezetek általi monitoringjára köteles fordítani 5 éven keresztül, tekintettel arra, hogy nincs jogszabályi alapja olyan tartalmú kötelezésnek, amely az összeg felhasználásáról rendelkezik.
Alaposnak találta a másodfokú bíróság a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét érintő fellebbezési kérelmet.
A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.
A 79. § (1) bekezdése szerint a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg.
A felperes perköltségigényét a 82. számú, perösszegző iratában részletezte, bruttó 1 813 750 forintban jelölte meg, annak alátámasztására költségkimutatást csatolt.
Az elsőfokú bíróság ehhez képest az alperest 2 500 000 forint + áfa, összesen 3 175 000 forint ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére kötelezte, ezen rendelkezése az 1952. évi Pp. 79. § (1) bekezdése második mondatában foglalt rendelkezésnek nem felel meg, az a fél által felszámítottnál lényegesen magasabb összeg. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a másodfokú döntés eredményeképpen a pernyertesség, pervesztesség aránya az elsőfokú eljárásban is módosult, az az alperesre terhesebben 80-20%-ban állapítható meg.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét - a felperesi költségkimutatást elfogadva - 1 060 000 forint + áfa mértékre leszállította.
Az alperes fellebbezése kis részben vezetett eredményre, a pernyertesség, pervesztesség aránya a másodfokú eljárásban is 80-20%-ban állapítható meg az alperesre terhesebben.
Az alperes ezen arányra tekintettel köteles a felperes részére másodfokú perköltség megfizetésére az 1952. évi Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 81. § (1) bekezdése alapján.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.145/2018/6/I.)