adozona.hu
BH+ 2010.1.41
BH+ 2010.1.41
I. A köztisztviselő felmentésére okot adó létszámcsökkentés nemcsak jogszabályban, hanem a miniszter által kiadott utasításban is elrendelhető [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont]. II. A munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult tisztifőorvos által meghozott felmentő intézkedés nem minősül jogellenesnek amiatt, hogy nem a munkáltató fejlécével ellátott, hanem az általa vezetett szervezeti egységet feltüntető iraton, e szervezeti egység vezetőjeként írta alá [362/2006. (XII. 28.) Korm. rend. 4. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közegészségügyi felügyelő munkakörben fennálló közszolgálati jogviszonyát a regionális intézet II. r. alperes szervezeti egységét képező kistérségi intézet I. r. alperes vezetője 2007. május 18-án kelt felmentéssel - az egészségügyi miniszter által elrendelt létszámcsökkentéssel indokolva - a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2007. november 21-ével megszüntette.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek al...
BH+ 2010.1.41 I. A köztisztviselő felmentésére okot adó létszámcsökkentés nemcsak jogszabályban, hanem a miniszter által kiadott utasításban is elrendelhető [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
II. A munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult tisztifőorvos által meghozott felmentő intézkedés nem minősül jogellenesnek amiatt, hogy nem a munkáltató fejlécével ellátott, hanem az általa vezetett szervezeti egységet feltüntető iraton, e szervezeti egység vezetőjeként írta alá [362/2006. (XII. 28.) Korm. rend. 4. § (3) bekezdés].
A felperes közegészségügyi felügyelő munkakörben fennálló közszolgálati jogviszonyát a regionális intézet II. r. alperes szervezeti egységét képező kistérségi intézet I. r. alperes vezetője 2007. május 18-án kelt felmentéssel - az egészségügyi miniszter által elrendelt létszámcsökkentéssel indokolva - a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2007. november 21-ével megszüntette.A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította.
A megállapított tényállás szerint az egészségügyi miniszter 2006. november 27-én kelt levelében - a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat előterjesztésére hivatkozva - utasította az országos tisztifőorvost, hogy az ÁNTSZ költségvetési irányszámainak figyelembevételével, azok teljesítése érdekében a szükséges létszámcsökkentési intézkedéseket tegye meg. Ezt követően az országos tisztifőorvos 2006. december 19-én kelt levelében az egészségügyi miniszter levelére hivatkozva utasította az ÁNTSZ megyei intézetének megyei tisztifőorvosát 2007. január 1-jétől a létszámcsökkentés végrehajtására, azzal, hogy azt a 2006. december 20-ai kormányülésen elfogadott kormányrendelet alapján régiós szinten kell teljesíteni.
Az Állami népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és Gyógyszerészeti Államigazgatási Szerv kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2007. január 1-jével megszüntette az ÁNTSZ megyei, fővárosi intézeteit, és helyettük létrehozta a regionális intézeteket. A Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése a szolgálat helyi szerveként a regionális tisztifőorvos közvetlen irányítása alá tartozó kistérségi, illetve fővárosi kerületi intézeteket jelölte meg, melyek a regionális intézet jogi személyiséggel nem rendelkező önálló feladatkörrel felruházott szervezeti egysége. A kistérségi intézet vezetőjét, a kistérségi tisztifőorvost a kistérségi alkalmazottak felett a munkáltatói jogkör gyakorlással ruházta fel.
Az egészségügyi miniszter a Korm. rendelet alapján 2006. december 31-el megszüntette az ÁNTSZ megyei intézetét, és ezen belül a felperes korábbi munkahelyét a d.-i intézetet. A megszüntető okirat úgy rendelkezett, hogy az intézet által foglalkoztatott köztisztviselői és munkaviszonyban álló személyeket a jogutód regionális intézet, a II. r. alperes továbbfoglalkoztatja. A II. r. alperes önálló hatáskörrel és feladatkörrel felruházott, de jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységeként létrejött a d.-i intézetből kettévált egyik kistérségi intézet az I. r. alperes. A felperes a 2007. január 10-én kelt kinevezés-módosítása munkáltatóként az I. r. alperest nevezte meg. Az I. r. alperes 2007. január 16-án írásban tájékoztatta a felperest a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről, majd a felmentést a felperes keresőképtelen állománya megszűnését követően közölte, és a 2007. május 21-től 2007. november 21-ig terjedő felmentési idő teljes tartamára felmentette a felperest a munkavégzési kötelezettség alól.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkáltatójának korábban a jogelőd megyei intézet, majd a jogutód regionális intézet II. r. alperes minősült, függetlenül attól, hogy a felperes a helyi szervezeti egységeknél végezte a munkáját. Minthogy jogképességgel az I. r. alperes nem, csak a II. r. alperes rendelkezik, ezért a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes a létszámát 186 főről 153 főre csökkentette, ezen belül a korábbi d.-i intézet létszáma 7 fővel csökkent. Következésképpen a felmentés indoka valós és okszerű volt, a II. r. alperes a létszámcsökkentést a felperes által sem vitatottan végrehajtotta.
A munkaügyi bíróság nem találta jogellenesnek a felmentést azon felperesi érvelés alapján, miszerint a felmentés nem a munkáltató II. r. alperestől származott. A felmentő nyilatkozat ugyanis a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult kistérségi tisztifőorvostól származott, ezért nincs jelentősége, hogy azt az I. r. alperes fejléces papírján adta ki. A Ktv. 17/B. § (2) bekezdésében foglaltak betartásával összefüggésben pedig azt fejtette ki, miszerint a szakszervezet a végrehajtott létszámcsökkentéssel kapcsolatban nem élt a kifogás jogával.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó részét megváltoztatta és megállapította a felmentés jogellenességét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felmentés jogellenessége több olyan ok miatt is megállapítható, melyek egyenként is megalapozzák a jogellenesség kimondását. A másodfokú bíróság ekként értékelte azt, hogy a felperes jogviszonyát nem a munkáltató II. r. alperes, hanem a jogképességgel nem rendelkező I. r. alperes szüntette meg. A másodfokú bíróság az I. r. alperes vezetőjének tanúvallomása alapján azt állapította meg, hogy a felmentést azért adták ki az I. r. alperes fejléces papírján, mert jogellenesen az I. r. alperest tekintették munkáltatónak, ezért az intézkedése nem minősülhet jogszerűnek. A felmentő intézkedés azért is jogellenes, mert a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy a munkáltató milyen döntés alapján intézkedett, ugyanis az egészségügyi miniszter által 2006. november 27-én kelt levél nem tekinthető a Ktv. 17.§ (1) bekezdés a) pontjában írt döntésnek. A másodfokú bíróság közbenső ítélete indokolásában végül azt emelte ki, hogy a Ktv. 17/B. § (2) bekezdése az érdekképviseleti szerv véleményének kikérését és nem tájékoztatási kötelezettséget ír elő. A 2006. december 27-én kelt feljegyzésben foglaltak pedig véleménykérésnek nem minősülhetnek.
A jogerős közbenső ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmentő okirat annak ellenére, hogy azt a kistérségi tisztifőorvos írta alá, a II. r. alperestől származtatható, miután jogszabály telepíti a hatáskör gyakorlását a kistérségi intézet alkalmazottai felett. A II. r. alperes alapító okiratának 2.1. pontjából az Mt. 76. §-ából és a Ktv. 6. § (1) bekezdéséből is az következik, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki egyben a munkáltató szervezeti egységének a vezetője a felmentésről szóló okiratot kiadmányozási jogkörében aláírhatta a szervezeti egység fejlécével ellátottan. Érvelése szerint a másodfokú bíróság téves következtetést vont le a Ktv. 17/B. § (2) bekezdésének megsértésére, mivel a II. r. alperes okirata annak elnevezésétől függetlenül teljes körűen bizonyítja, hogy a szakszervezet, illetve annak tisztségviselői részére a munkáltató biztosította azt a lehetőséget, hogy az elrendelt létszámleépítéssel kapcsolatban véleményt nyilvánítsanak. A hivatkozott feljegyzés a másodfokú bíróság közbenső ítéletével megállapítottakkal szemben tartalmazza az engedélyezett létszámot, és a létszámleépítéssel érintettek hozzávetőleges számát is. A véleménynyilvánítás abban került kifejezésre, hogy a szakszervezet képviselője és az üzemi megbízott a létszámleépítés szükségességét tudomásul vették.
A felülvizsgálati kérelem szerint a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja, mint felmentési ok nem írja elő feltételként, hogy a csoportos létszámcsökkentést elrendelő döntést milyen formában kell meghozni, ezért a másodfokú bíróság helytelen jogi következtésre jutott, amikor a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének, az egészségügyi miniszternek a 2006. november 27-én kelt utasítását nem minősítette a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti döntésnek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróságnak a felperesi felmentés jogszerűségére levont jogi következtetésével és a felperes keresetét elutasító érdemi döntésével értett egyet. Minthogy a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül, és nem vizsgálta a felperesnek a felmentés jogellenességére vonatkozó további perbeli, illetve a felülvizsgálati ellenkérelmében is hivatkozott állításait (rendeltetésellenes joggyakorlás, felperesi életkor, a megyei intézettől helyére alkalmazott fiatalabb munkavállaló).
A perben nem volt vitatott körülmény, miszerint a felperes munkavégzési helye a kistérségi intézet I. r. alperes, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig a kistérségi intézetet vezető tisztifőorvos volt. Az I. r. alperes a II. r. alperes jogi személyiséggel ugyan nem rendelkező, de önálló feladatkörrel felruházott szervezeti egysége, és az egység vezetőjének munkáltatói jogkörét jogszabály (Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése) állapítja meg. Ezen tényekre figyelemmel a jogerős közbenső ítélet téves jogi következtetést vont le arra, hogy a felperesi felmentés nem a felperes munkáltatójától származott. Valamely írásbeli jognyilatkozat alaki érvényességét illetően ugyanis annak van perdöntő jelentősége, hogy az az arra jogosulttól származik-e. Az adott esetben pedig a felperes 2007. január 10-én kelt kinevezését, a jogviszonya megszüntetésére vonatkozó 2007. január 16-án kelt munkáltatói tájékoztatót és a 2007. május 18-án kelt felmentését is a munkáltatói jogkör gyakorló kistérségi intézet vezető tisztifőorvosa írta alá. Az előbbi lényeges és perdöntő tényekhez képest pedig nem eredményezheti a jognyilatkozat jogellenességét, ha formálisan a munkáltatói jogkör gyakorló az általa vezetett szervezeti egység fejlécével ellátott iraton, illetve a munkáltató szervezeti egysége vezetőjeként fogalmazta meg és írta alá a jogviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói döntést.
Az alperes a felperes felmentését a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. Ezen rendelkezés értelmében a közszolgálati jogviszony felmentéssel megszüntethető, ha az országgyűlés, a kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az egészségügyi miniszter 2006. november 27-én kelt létszámcsökkentésre vonatkozó utasítását nem minősítette a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti döntésnek. A köztisztviselő felmentésére okot adó létszámcsökkentés ugyanis nemcsak jogszabályban, hanem miniszter által kiadott utasításban is előírható. Helytállóan hivatkozott tehát a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a perbeli esetben a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó miniszter bizonyított utasításáról volt szó. Az a körülmény, hogy az országos tisztifőorvosnak címzett utasítás mindössze a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének előterjesztésére hivatkozott, és konkrét adatokat nem tartalmazott, azért nem releváns, mert a költségvetési irányszámok figyelemvételével a létszámleépítés megyei szervekre, illetve régiókra való lebontása már a döntés végrehajtása körébe eső intézkedés volt.
A Ktv. 17/B. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy a közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során köteles a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét kikérni. A peradatok szerint 2006. december 27-én feljegyzés készült arról, hogy a II. r. alperes jogelődje a szakszervezeti elnököt és az üzemi megbízottat tájékoztatta az egészségügyi miniszter levelében elrendelt létszámleépítésről. A feljegyzés továbbá konkrét adatokat is tartalmaz, így azt, hogy az előzetes költségvetési irányszám az ÁNTSZ intézetének 186 fős engedélyezett létszámát 153 főben határozta meg, a létszámleépítés "átlagfizetéssel számolva 33 főt érintene, de mivel az átlagbér ennél kevesebb, ezért 33 főt meghaladó létszámcsökkentés végrehajtása várható". A szakszervezeti elnök és az üzemi megbízott nem a tájékoztatás megtörténtét, hanem megállapíthatóan annak tudomásulvételét írták alá.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen tényállás alapján önmagában a "tájékoztatás" szóhasználat miatt nem állapítható meg, hogy az alperes megsértette a Ktv. 17/B. § (2) bekezdésében előírtakat. A szakszervezet joga ugyanis, hogy a munkáltató által bejelentett csoportos létszámleépítéssel összefüggésben nyilvánít-e véleményt. A feljegyzés tartalmából nem vonható le okszerűen olyan következtetés, hogy a szakszervezet véleményét nem kérték ki.
A közbenső ítélet az indokolásában arra helytállóan utalt, hogy a munkaügyi bíróság tévesen hivatkozott az Mt. 94/F. §-át alkalmazó legfelsőbb bírósági jogesetre, mivel a Ktv. 71. § (2) bekezdése az Mt. 94/B. §-94/F. §-ai alkalmazását nem teszi lehetővé.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás részbeni módosításával - helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.011/2009.)