adozona.hu
BH+ 2010.1.38
BH+ 2010.1.38
A munkavégzésre irányuló jogviszonyt a bíróság munkaviszonynak minősítette a felek megállapodásának elnevezésétől eltérően, mert a munkavégzés nem önállóan, hanem a munkavállalókkal szorosan együttműködve, a rájuk vonatkozó munkarend, munkaidő szerint, a munkáltató utasításainak megfelelően történt [Mt. 75/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2006. január 3. napjától munkaviszonyban állt az alperessel, ahol 2006. január 25-én baleset érte, és ennek jogkövetkezményei megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2006. év elején a T. V. Kft.-vel kötött megállapodás alapján az m.-i területen üzemcsarnok vasszerkezetének tetőmunkálatait végezte, amely ker...
BH+ 2010.1.38 A munkavégzésre irányuló jogviszonyt a bíróság munkaviszonynak minősítette a felek megállapodásának elnevezésétől eltérően, mert a munkavégzés nem önállóan, hanem a munkavállalókkal szorosan együttműködve, a rájuk vonatkozó munkarend, munkaidő szerint, a munkáltató utasításainak megfelelően történt [Mt. 75/A. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2006. január 3. napjától munkaviszonyban állt az alperessel, ahol 2006. január 25-én baleset érte, és ennek jogkövetkezményei megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2006. év elején a T. V. Kft.-vel kötött megállapodás alapján az m.-i területen üzemcsarnok vasszerkezetének tetőmunkálatait végezte, amely keretében párazáró fóliák rögzítése is feladata volt. Az alperes a párazáró fólia felhelyezésére az alpintechnikai képesítéssel is rendelkező felperest alkalmazta, szóbeli vállalkozói szerződéssel. Az alperes vállalta, hogy a felperest a munkavállalóival együtt gépjárművel kiviszi az m.-i telephelyre, majd ott a saját munkavállalókkal elvégzett napi 8 órás tevékenységet követően lakóhelyére szállítja. A felek megállapodtak abban is, hogy rossz időjárás esetén a felperesnek nem kell munkát végeznie.
A felperes 2006. január 25-én a déli órákban a gerendához rögzítését rövid időre megszüntette, annak visszakapcsolását megelőzően azonban megcsúszott a -200C-os hidegben bejegesedett Lindab lemezeken, és a tetőperemen átrepülve 8 méteres magasságból a földre esett. A munkavállaló sípcsonttörést szenvedett, amellyel összefüggésben 2006. január 25-étől 2006. február 14-éig kórházi ellátásban részesült, ezt követően rehabilitációs kezelésre szorult.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felek közötti jogviszonyt a különös tartalmi jegyek vizsgálata alapján nem lehetett munkaviszonyként minősíteni. Az eltérő jogviszonyra utal a felek között a megállapodás során elhangzott bérezésre vonatkozó kikötés, amely az alperesi munkavállalókat illető 500 forintos órabér helyett a felperesre 1500 forintos bérezést jelentett, valamint ezen összeget az alperes számla kiállítása ellenében vállalta megfizetni. A felperes a munkát saját felszerelésével végezte, azt ő vitte a munkavégzés helyére, maga rendelkezett vele, azt az alperesi gépkocsival a munkavégzés kezdetére és végére ő szállította magával. A felperesnek a jelenléti ív vezetésénél nem volt tőle származó bejegyzése. A felperest az m.-i csarnok szerelésénél való első megjelenésekor vállalkozóként mutatták be, és minden alperesi munkavállaló ebben a tudatban volt.
A munkaviszony megállapításához nem elégséges az a körülmény, hogy a felperes a jogviszony létesítését megelőzően kizárólag munkaviszonyban állt, és vállalkozói engedéllyel egyáltalán nem rendelkezett, továbbá nem rendelkezik most sem. A felperes jelenléti ívet nem vezetett, az építési naplóban pedig vállalkozóként csak meghatározott napokon került feltüntetésre. Ezek a körülmények összességében folyamatos munkavégzés alapján munkaviszony fennálltát nem bizonyították.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között 2006. január 3. napjától az alperes által a T. V. Kft.-vel az m.-i üzemcsarnok vasszerkezetének tetőmunkálatai elvégzésére kötött megállapodás teljesítésének idejére munkaviszony jött létre. A további munkaviszony létrejöttének megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta, míg ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem konkrét határidőre elvégzendő feladatra vállalkozott, hanem arra, hogy az alperes munkavállalóival együtt ipari alpinista munkakörben, az adott objektum tetőfedésében vesz részt. A felperes ezen tevékenységét nem önállóan, az alperesi munkaszervezettől függetlenül végezte, hanem a munkavállalókkal szorosan együttműködve. Az alperest megillető utasítási jog túlmutat a vállalkozási szerződésben a megrendelőt megillető utasítási jogon. A perbeli esetben az alperes utasítási joga a munka megszervezésére is kiterjedt, a felperest a munkahelyre és onnan hazaszállította, és a munkáltató döntési kompetenciájába tartozott annak meghatározása, hogy mikor minősül az időjárás annyira rossznak, amikor már nem megengedett a kinti munkavégzés.
Az alperes által alkalmazott szállítási mód meghatározta a felperes munkavégzésének idejét is, amely - függetlenül attól, hogy a felperes a jelenléti íven nem volt feltüntetve, és nem írta alá - az alperesi munkavállalókkal egyezően 8 órát tett ki. A munkadíjazás a felperes esetében is időbérben, óradíjban volt meghatározva.
Annak, hogy az építési naplóban a felperest az alperes vállalkozóként tüntette fel, valamint az alperesi munkavállalóknak ekként mutatta be, nincs jelentősége, mert az építési napló vezetésére a felperesnek nem volt ráhatása, míg a fennálló jogviszony minősítésénél nem a munkatársak tudomásának, hanem a ténylegesen megvalósult tartalmi jegyeknek van jelentősége.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a tevékenységét 2006. január 3-ától munkaviszony keretében látta el bruttó havi 88 000 forint munkabérért.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően hivatkozott a 2001/2005. (MK 170.) FVM-PM együttes irányelv rendelkezéseire. Az irányelv az állami irányítás egyéb eszközének minősül, ebből adódóan nem kötelező sem az állampolgárokra, sem a bíróságokra nézve. A jogerős ítélet hivatkozhatott volna az állandó bírói gyakorlatra, de nem ez történt, hanem egy nem kötelező erejű irányelve alapozta döntését.
A jogerős ítélet a beszerzett okiratok alapján sem értékelte azt a tényt, miszerint a felperes meg sem kísérelte a jelenléti íveken való feltüntetését, amely szintén a munkaviszony hiányát bizonyítja. Ugyanez a megállapítás igaz az építési naplóra is.
Az alperes álláspontja szerint törvénysértő a jogerős ítéletnek az a rendelkező részbe is foglalt megállapítása, miszerint a munkaviszony a felek között 2006. január 3. napjától az üzemcsarnok vasszerkezetének tetőmunkálatai elvégzésére kötött megállapodás teljesítésének idejére jött létre. Ez a megállapítás jogbizonytalanságot eredményez, a jogerős ítéletnek rögzítenie kellett volna azt, hogy a munkaviszony naptárilag mikor telt le.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság ítéletében hivatkozott az Mt. 75/A. §-ában foglaltakra, a kialakult bírói gyakorlatra, és a 7001/2005. (MK 170.) FVM-PM együttes irányelv rendelkezéseire. Mindezek együttes értékelése mellett vizsgálta a jogviszony lényeges tartalmi elemeit és jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes foglalkoztatására munkaviszony keretében került sor. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a felperesnek a tevékenységét a többi munkavállalóval összhangban, az ő munkarendjük szerint, az alperes utasításainak megfelelően kellett végeznie. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terhelte, mivel a munkáltató döntötte el minden nap - az időjárás függvényében -, hogy a felperes tevékenységi helyén, az m.-i munkaterületen lesz-e munkavégzés. Ugyancsak helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes díjazása időbérben volt meghatározva, ami szintén a foglalkoztatás munkaviszony jellegét támasztja alá.
Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes nem kísérelte meg a jelenléti ív vezetését, illetve az építési naplóban való feltüntetését. A jelenlét dokumentálását az alperes semmilyen formában nem kívánta meg a felperestől, az építési naplóban rögzítettekre pedig a munkavállalónak nem volt ráhatása. A felperes napi 8 órában végezte a tevékenységét a többi munkavállalóval egyezően. A jelenléti íven, illetve az építési naplóban a felperes szerepeltetésének hiánya önmagában nem alkalmas a vállalkozás keretében történő alkalmazás alátámasztására.
Az Mt. 79. §-ának (2) bekezdése szerint a határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ebből következően jogszabálysértés nélkül döntött a másodfokú bíróság, amikor úgy határozott, hogy a felek között 2006. január 3. napjától az alperes által a T. V. Kft.-vel az m.-i üzemcsarnok vasszerkezetének tetőmunkálatai elvégzésére kötött megállapodás teljesítésének idejére munkaviszony jött létre. Az eljárás folytatása során lesz mód a jogviszony megszűnése időpontjának pontos tisztázására, és a kártérítés összegszerűségének megállapítására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében. (Legf.Bír. Mfv.I.10.690/2008.)