adozona.hu
BH+ 2009.12.562
BH+ 2009.12.562
Ha az eset összes körülménye alapján megállapítható, hogy a gyermekét egyedül nevelő közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a jelentős mértékű létszámcsökkentés ellenére nem vált lehetetlenné, illetve nem jelentett volna aránytalan terhet, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentésre alapított felmentés jogellenessége megállapítható a felmentési védelemre vonatkozó szabály megsértése miatt [Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Kórház és Rendelőintézetnél ügyintéző munkakörben dolgozó felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a megyei önkormányzat közgyűlése határozatában az intézményt érintően csoportos létszámleépítést rendelt el, ami a felperes munkakörét is érintette. Mivel a felperes a képzettségé...
BH+ 2009.12.562 Ha az eset összes körülménye alapján megállapítható, hogy a gyermekét egyedül nevelő közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a jelentős mértékű létszámcsökkentés ellenére nem vált lehetetlenné, illetve nem jelentett volna aránytalan terhet, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentésre alapított felmentés jogellenessége megállapítható a felmentési védelemre vonatkozó szabály megsértése miatt [Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pont].
A K. Kórház és Rendelőintézetnél ügyintéző munkakörben dolgozó felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bek. b) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a megyei önkormányzat közgyűlése határozatában az intézményt érintően csoportos létszámleépítést rendelt el, ami a felperes munkakörét is érintette. Mivel a felperes a képzettségének megfelelő felajánlott munkakört nem fogadta el, és részmunkaidőben történő foglalkoztatására sincs lehetőség, a felmentéséről kellett határozni.A felperes a keresetében a bíróságtól a felmentés jogellenességének megállapítását és az alperesnek az elmaradt illetménye és 12 havi átlagkeresetének megfelelő átalánytérítés megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy egyedül neveli kiskorú gyermekét, ezért a felmentési korlátozásra és arra hivatkozott, hogy a közgyűlés által elrendelt átszervezés a munkakörét nem érintette.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, mert az átszervezés ténylegesen megvalósult, annak célszerűségét, illetőleg az átszervezéssel járó létszámleépítéssel érintett személy kiválasztásának indokoltságát a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatja.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az alperest az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés mellőzésével 876 360 forint átalánytérítés, valamint 674 405 forint elmaradt illetmény és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
Az indokolás lényege szerint a felmentési védelem alatt álló felperes esetében a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai nem támasztottak alá olyan különös okot, amely miatt a munkáltató részére tarthatatlanná vált vagy aránytalan terhet jelentett volna a felperes közalkalmazotti jogviszonyának további fenntartása.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az egyes esetek különböző körülményeire tekintettel lehet eldönteni, hogy megvalósult-e olyan különös indok, amely a védelem alatt álló közalkalmazott felmentését lehetővé teszi. A másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy az alperes a felmentési idő alatt változatlan munkakörben K. T. személyében ugyanolyan végzettségű közalkalmazottat foglalkoztatott, és a munkaügyi bírósággal egyezően megállapította, hogy a jogszerű felmentéshez a törvényben megkívánt különös indok fennállását a per adatai nem támasztották alá.
Az alperes jogszabálysértésre hivatkozással a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a költségekben való marasztalását kérte. Érvelése szerint a fenntartó által elrendelt 83 fős, vagyis jelentős mértékű létszámleépítés önmagában megvalósítja a felmentés különös indokát, arról pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében dönthet, hogy a hasonló munkakörű és szakképzettségű munkavállalók közül kinek a jogviszonyát szünteti meg. Az MK 10. számú állásfoglalásból az nem következik, hogy a felmentési védelem alatt állás e tekintetben kiválasztási korlát lenne.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy a fenntartó a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felmentési oknak minősülő döntést hozott, amikor a gazdasági-műszaki szervezeti egység átszervezése következtében 83 fő létszámelépítését rendelte el.
Mivel a kiskorú gyermekét egyedülállóként nevelő felperes az emiatt őt megillető felmentési védelemre hivatkozott, a felmentési ok valósága mellett azt kellett vizsgálni, hogy az alperes betartotta-e a Kjt. 32. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felmentés valós oka egyben a felmentést megalapozó különös indoknak minősül-e. Ennek eldöntésénél a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy önmagában a jelentős létszámleépítés az eset összes körülményeinek vizsgálata nélkül a különös indokoltságot nem alapozza meg. Az MK 10. számú állásfoglalás akkor tekinti a felmentést különösen indokoltnak, ha a közalkalmazotti jogviszony fenntartása a munkáltató számára tarthatatlanná vált, vagy aránytalan terhet jelent.
A bíróságok az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt állításával szemben a felmentési védelem alatt állást nem tekintették pusztán kiválasztási korlátnak, hanem az összes körülmény figyelembevételével a különös indok fennállását vizsgálták, és annak hiányát a bizonyítékok összevetése alapján okszerű mérlegeléssel állapították meg [Pp. 206. § (1) bekezdés].
Peradat, hogy a középiskolai végzettséggel, gépírói szakképesítéssel és számítástechnikai alapismerettel rendelkező felperes ügyintézői munkaköre a J. Osztály megszűnése és D. Osztállyá alakulása után is változatlanul megmaradt, és ugyanolyan, némileg szűkebb munkaköri feladatokkal az alperes a felperes felmentési ideje alatt már más személyt foglalkoztatott. Az eljáró bíróságok részéről nem tekinthető okszerűtlennek a bizonyítékokból levont az a következtetés, hogy a perbeli esetben az alperes részére a felmentési védelem alatt álló felperes továbbfoglalkoztatása nem vált lehetetlenné, és nem jelentett volna aránytalan terhet sem.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.367/2008.)