BH+ 2009.12.556

Üzleti titkot sértő magatartást valósít meg a betéti társaság, ha az egyik kültagja más munkáltatónál fennálló munkaviszonya útján tudomására jutott tényeket felhasználja [1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tpvt.) 4. § (1) és (2) bek., 86. § (2) bek. e) pontja, Ptk. 339. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes alapvetően pékségek, látványpékségek berendezésével, kivitelezésével foglalkozik. Az I. r. alperes beltagja a II. r. alperes, kültagja R. R. (a II. r. alperes férje), és K. G. R. R. 1995. május 1-jétől 1998. április 8-ig - munkaviszonya rendkívüli felmondásáig - a felperesnél munkaviszonyban állt. Feladata volt a helyszíni felmérések elvégzése, ajánlati rajz, árajánlat készítése, a dokumentáció előkészítése, a vevővel egyeztetések folytatása, a vállalt munkák teljesítésének figyele...

BH+ 2009.12.556 Üzleti titkot sértő magatartást valósít meg a betéti társaság, ha az egyik kültagja más munkáltatónál fennálló munkaviszonya útján tudomására jutott tényeket felhasználja [1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tpvt.) 4. § (1) és (2) bek., 86. § (2) bek. e) pontja, Ptk. 339. § (1) bek.].
A felperes alapvetően pékségek, látványpékségek berendezésével, kivitelezésével foglalkozik. Az I. r. alperes beltagja a II. r. alperes, kültagja R. R. (a II. r. alperes férje), és K. G. R. R. 1995. május 1-jétől 1998. április 8-ig - munkaviszonya rendkívüli felmondásáig - a felperesnél munkaviszonyban állt. Feladata volt a helyszíni felmérések elvégzése, ajánlati rajz, árajánlat készítése, a dokumentáció előkészítése, a vevővel egyeztetések folytatása, a vállalt munkák teljesítésének figyelemmel kísérése. Munkaszerződése titoktartási kötelezettséget írt elő számára.
Az F. Kft. akként határozott, hogy Magyarországon F. franchise látványpékség hálózatot alakít ki. 1998-ban a kft. ügyvezetője, F. M. és a felperes megállapodtak abban, hogy az F. Kft. a kivitelezési munkák elvégzésére a felperest fogja ajánlani.
A felperes R. R.-on keresztül 1998. március 17-én ajánlatot adott a F. Kft. ügyfelének P. R. magánvállalkozónak a B. L. u.24-26. szám alatti péküzlet kialakítására 2 613 000 Ft+áfa áron. A szerződés nem jött létre, az ügylet az I. r. alperes és P. R. között jött létre olcsóbb áron.
A felperes 1998 márciusában a J. Kft. részére is adott árajánlatot a j.-i piac területén kialakítandó pékség létrehozására. Ezt követően a J. Kft.-t - képviselőjeként S. Cs.-t - ismeretlen női hang telefonon hívta fel, és közölte, hogy van aki a felperesnél olcsóbban is elvállalná a kivitelezést. A telefonhívásról felperes tudomást szerzett és hogy az üzleti partnert ne veszítse el az 1 826 000 Ft+áfa ajánlati ár helyett 1 285 000 Ft+áfa összegért a munkát elvégezte.
A felperes 1998. március 25-én adott szerződéses ajánlatot a H. H. Kft.-nek a b.-i F. téri aluljáróban levő P. üzlet kialakítására. A H. Kft. képviselője, T. A. 1998 áprilisában jelezte a felperesnek, hogy tudomást szerzett arról, miszerint a konkurens cég az F. Kft. a közelben üzletet nyit, ezért a felperessel kötendő szerződéstől eláll. Az F. Kft. 1998 februárjában határozta el az üzletnyitást, ennek kialakításával, kivitelezésével az I. r. alperest bízta meg.
Tényállási elem továbbá, hogy jogerős büntető ítélet a fent ismertetett mindhárom esetben megállapította a vádlott jogellenes magatartását, R. R.-t bűnösnek nyilvánította, üzleti titok megsértésének büntettében, ezért pénzbüntetésre ítélte.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 4. §-ába ütköző magatartást tanúsított. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a Tpvt. 86. § (2) bekezdés e) pontja és e rendelkezés folytán irányadó Ptk. 339. §-a alapján kártérítés címén a J. Kft.-vel megkötött üzlet kapcsán 590 540 Ft, a H. Kft.-vel kapcsolatban a meghiúsult üzlet miatt elmaradt haszonként 1 122 000 Ft, míg az L. utcai üzlettel kapcsolatos elmaradt haszon címén 888 420 Ft, valamint forgalomcsökkenésre tekintettel 1 020 000 Ft tőke és kamata megfizetésére. A II. r. alperes kötelezése tekintetében hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 90. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a 101. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság 2008. június 9-én kelt, megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes a B. L. u. 24-26. alatti üzlethelyiség kivitelezésével kapcsolatban a felperessel szemben üzleti titoksértést követett el. A bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 459 000 Ft tőkét és kamatait. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában írtak szerint a bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az F. téri, illetve a j.-i üzlet vonatkozásában az üzleti titoksértés ténye nem állapítható meg. Az L. utcai üzlet tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította az I. r. alperes üzleti titkot sértő magatartását, és a szakértői véleményben foglaltak alapján határozta meg a felperes kárát, melynek megfizetésére az I. r. alperest kötelezte. Az F. téri üzlet tekintetében T. A. tanúvallomása alapján azt állapította meg, hogy a H. Kft. azért állt el a felperessel kötött szerződéstől, mert a felperes kivitelezése nehézkes volt, a céget megelőzve az F. Kft. a közelben konkurens üzletet nyitott. Az F. Kft. F. téri üzletének kialakítására a felperes nem tett ajánlatot. A felperes kivitelezésének nehézkes volta R. R.-nak nem róható fel, nem ő tette az árajánlatot. Tanúvallomások alapján megállapította, hogy 1998 februárjában az F. Kft. a konkurens üzlet megnyitásának tényét a felperesnek jelezte, a felperes a hírt a H. Kft. felé nem továbbította. A j.-i üzlettel kapcsolatban azt rögzítette, hogy ismeretlen női hang kiléte felderítésre nem került, ezen hang az I. r. alperest a kivitelezés elvégzésére nem ajánlotta. Ezért álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy az I. r. alperes az üzlettel kapcsolatban bármilyen jogszabálysértést elkövetett volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 2008. december 5-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, s megállapította, hogy az I. r. alperes a felperessel szemben a P. Kft. hálózatába tartozó F. téri aluljáróban nyitandó, valamint a j.-i piacon nyitott üzletekkel kapcsolatban is megvalósította az üzleti titoksértést. Az I. r. alperes által a felperesnek fizetendő marasztalási összeget a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést nem érintve, 419 000 Ft-ról (a helyes összeg valójában 459 000 Ft volt) 1 477 000 Ft-ra felemelte. A II. r. alperest mögöttesen arra az esetre kötelezte az I. r. alperest terhelő összegnek a megfizetésére, amennyiben az I. r. alperes vagyona azokat nem fedezi. Rendelkezett a perköltség viseléséről.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelem teljesítésére nem látott alapot, mert az elsőfokú bíróság a fellebbezésben sérelmezett eljárási szabálysértéseket nem követte el, a tényállást kellően felderítette. Alaposnak találta azonban a fellebbezést az F. téri és a jászberényi piacon létesített üzletek tekintetében.
A bizonyítékokat felülmérlegelve arra a következtetésre jutott, felperes nem tudott arról, hogy az F. Kft. az F. téri aluljáróban látványpékséget kíván nyitni. R. R. azonban, aki ekkor még a felperes alkalmazásában állt, tudott a felperesnek a H. Kft.-vel folytatott tárgyalásáról, tudott a felperes és az F. Kft. közötti együttműködési megállapodásról. Amikor az F. Kft. ügyvezetője közölte vele üzletnyitási szándékát, azt elhallgatta mind a munkáltatója, mind a H. Kft. elől. Az F. Kft. is tudott a P. Kft. üzletnyitási szándékáról, s bízott abban, hogy R. R. és az I. r. alperes közreműködésével előbb tudja megnyitni a pékséget, továbbá, hogy a Három Harmad Kft. üzletnyitási szándékától eláll. Ebből következően, ha az I. r. alperes R. R. révén nem szerez tudomást az F. Kft. tervéről nem kerül abba a helyzetbe, hogy az F. Kft. üzletének kivitelezési munkáit elvállalja, illetve, hogy a munkát meddig kell elvégeznie ahhoz, hogy a H. Kft. elálljon üzletnyitási szándékától, az F. Kft. a H. Kft.-hez viszonyítva helyzeti előnybe kerüljön.
A j.-i üzlet kapcsán megállapította, hogy a felperes részéről R. R. mérte fel az üzletet. Ezt követően kapta S. Cs. azt a telefonhívást, melynek hívója nem volt azonosítható. Megállapítható azonban, hogy a nem azonosított telefonáló a felperes ajánlatához képest tette meg az ajánlatát olyan információ birtokában, melyről csak R. R.-nak lehetett tudomása. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az I. r. alperes már 1998 márciusában legalább három üzlet kialakítására alkalmas megrendelést adott le a felperes beszállítójánál. A speciális piacon a felperes ügyfélköréből kerültek ki az I. r. alperes megrendelői. Ezt R. R. tanúvallomása is megerősítette.
A kár összegének megállapítására alkalmasnak találta a szakértői véleményben foglaltakat. A felperes elmaradt hasznát a j.-i piac esetében 340 000 Ft-ban, az F. téri üzletnél 678 000 Ft-ban, az L. utcai üzletnél 459 000 Ft-ban, összesen 1 477 000 Ft-ban állapította meg. A Tpvt.86. § (2) bekezdés e) pontja és a Ptk. 339. §-a alapján kötelezte az I. r. alperest a felperes mindhárom üzletből származó kárának megfizetésére. A II. r. alperest az 1997. évi Gt. 101. § (1) bekezdése alapján kötelezte mögöttesen az I. r. alperes vagyona által nem fedezett kötelezettségek erejéig.
Alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletnek helybenhagyását kérték. Kifejtették, a másodfokú bíróság iratellenesen módosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, tévesen állapította meg az I. r. alperes tisztességtelen piaci magatartását az F. téri és a j-i üzlet kapcsán. Alperesek a másodfokú bíróság által megállapított és megfizetni rendelt 1 477 000 Ft összegből csak az elsőfokú bíróság által megállapított 459 000 Ft kártérítés megfizetésére vonatkozó rendelkezést tartották jogszerűnek a másik két üzlet vonatkozásában tagadták a jogalapot.
Az F. téri üzlet vonatkozásában kifejtették, az elsőfokú bíróság figyelembe vette az üzletet működtető H. Kft. ügyvezetőjének, T. A.-nak az F. Kft. ügyvezetőjének, F. M.-nak a tanúvallomását. A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes nem tudott az F. Kft. üzletnyitási szándékáról. E ténynek ugyanis ellent mond T. A. tanúvallomása. Mind T. A., mind F. M. tanúként akként nyilatkoztak, hogy mindenképpen más céggel dolgoztak volna tovább, így a felperes megrendelői számának csökkenése nem az I. r. alperes tevékenységének a következménye. A H. Kft. az I. r. alperes tevékenységétől függetlenül lépett vissza a felperessel kötött szerződéstől. Maga T. A. nyilatkozott akként, hogy elsősorban a felperes nehézkes ügyintézése miatt lépett vissza az üzlettől. A J. Kft., és a felperes között létrejött megbízási szerződésekhez az I. r. alperesnek köze nem volt, amit S. Cs. tanúvallomása is igazol. Iratellenes megállapítás a másodfokú bíróság ítéletében, hogy a felperes árajánlatáról csak R. R.-nak lehetett tudomása. A felperes ajánlatát az F. Kft.-től bárki ismerhette. A telefonhívást kezdeményező ismeretlen női hang az alperesekkel nem hozható összefüggésbe. Olyan tanúvallomás nincs, mely szerint az ismeretlen telefonáló I. r. alperest ajánlotta volna a munka elvégzésére. A felperesnek az S. féle üzletberendezéssel kapcsolatban kára nem származott, az okozati összefüggés sem áll fenn. Másodlagosan az alperesek kérték, hogy a bíróság kártérítési felelősség alól részben mentesítse őket a Ptk. 339. § (2) bekezdése alapján. Hivatkoztak arra, hogy a II. r. alperes négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.
Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Kifejtette a bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy mind az F. téri, mind a j-i üzlet kapcsán az I. r. alperes tisztességtelen magatartást tanúsított. Álláspontja szerint a szakértői véleményben szereplő megállapítások nem helytállóak, az abban írtak az ítélkezés alapjául nem szolgálhatnak, ezért terjesztette elő másodlagos kérelmét. Álláspontja szerint a Ptk. 339. § (2) bekezdése alkalmazásának feltételei nem állnak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az részben jogszabálysértő.
A Tpvt. 4. § (1) bekezdése értelmében "tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni, vagy nyilvánosságra hozni." A (2) bekezdés szerint "üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban, vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg."
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen akkor van lehetőség, ha a bizonyítékok mérlegelésére iratellenesen a logika alapvető szabályainak megsértésével kerül sor. A perben eljárt bíróságok eltérően ítélték meg az I. r. alperes magatartását az F. téri, illetve a j.-i üzlet kapcsán. A másodfokú bíróság szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával megállapította, hogy az I. r. alperes a Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartást valósított meg, az F. téri és a j.-i üzlet kapcsán is, és kártérítés megfizetésére is kötelezte az I. r. alperest, mögöttesen a II. r. alperest. A Legfelsőbb Bíróságnak tehát az adott tényállás mellett abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felülmérlegelés lehetősége az adott ügyben fennáll-e, az I. r. alperes törvénysértő magatartást tanúsított-e, a felperes kártérítési igénye megalapozott-e, illetve milyen mértékben.
A másodfokú bíróság az F. téri üzlet kapcsán a bizonyítékok mérlegelésével azt állapította meg, hogy a felperesnek nem volt tudomása az F. Kft. ottani üzletnyitási szándékáról. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott T. A. (H. Kft. ügyvezetője) tanúvallomása szerint az F. Kft. ügyvezetőjének feleségétől hallotta azt az információt, hogy a felperes 1998 februárjában egy kiállításon szerzett tudomást az F. Kft. üzletnyitási szándékáról. A tanúvallomás fenti megállapításával ellentétben F. M. vallomását vette a másodfokú bíróság alapul, mely nem szólt arról, hogy a felperest az F. Kft. üzletnyitási szándékáról tájékoztatta volna, nyomatékkal vette figyelembe a másodfokú bíróság a jogerős büntető ítéletben foglaltakat. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes az F. téri üzlet kapcsán üzleti titkot tisztességtelen módon szerzett meg, használt fel, amikor R. R. révén tudomást szerzett a H. Kft. üzletnyitási tervéről, tudta, hogy az F. Kft. üzletét előbb kell üzletnyitásra alkalmas állapotba hozni, mint a H. Kft. az üzletét megnyitná. A büntető bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy R. R. megszegte a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét, a munkaviszonya alapján szerzett információkat felhasználta az I. r. alperes útján. A felperes nevében R. R. szerződési ajánlatot tett, de ugyanakkor már megegyezett az F. Kft.-vel is az F. Kft. üzletének elkészítésével. Mindezek alapján az F. téri üzlet kapcsán a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság mérlegelésének felülmérlegelésére, a felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli jogorvoslati eljárás keretei között atekintetben, hogy az I. r. alperes a Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartást tanúsított.
Ugyanakkor a Tpvt. 86. § (2) bekezdés e) pontja alapján másképp ítélte meg, hogy a felperes bizonyította-e az alperes magatartása folytán ért kárát. A bizonyítékok alapján elsődlegesen T. A. vallomása figyelembevételével megállapítható volt, hogy azért állt el a H. Kft. a felperessel kötendő üzlettől, mert a felperes ügyintézése, eljárása nehézkes volt, az F. Kft.-vel párhuzamosan nem kívánt boltot nyitni. A felperes nehézkes eljárása és az F. Kft. üzletnyitása az I. r. alperes Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartására nem vezethető vissza, önmagában az, hogy az I. r. alperes kivitelezte az F. Kft. üzletét, ezt a megállapítást nem teszi lehetővé. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem látta megállapíthatónak az I. r. alperes jogellenes magatartása és a felperesnél bekövetkezett elmaradt üzleti haszon közötti ok-okozati összefüggést, ezért a Tpvt. 86. § (2) bekezdés e) pontja alapján irányadó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján e részben nem találta megállapíthatónak az I. r. alperes kártérítési felelősségét.
A jászberényi üzlet kapcsán a másodfokú bíróság R. R. S. Cs., valamint a büntető bíróság jogerős ítéletében foglaltak alapján akként értékelte a bizonyítékokat, hogy egyértelmű az összefüggés az I. r. alperes és az ismeretlen telefonáló között. Az alperesek ezzel szemben felülvizsgálati kérelmükben arra hivatkoztak, nemcsak R. R. tudott a felperesi árajánlatról, hanem más a felperesnél dolgozó személyek is. A büntetőeljárás anyaga, illetve S. Cs. tanúvallomása alapján megállapítható, kizárólag R. R. tudott arról, hogy a felperes ajánlatát a J. Kft. magasnak találta, s az I. r. alperes érdekében állt a telefonhívás. Tehát a j.-i üzlet kapcsán sem látott lehetőséget a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság mérlegelésének felülmérlegelésére atekintetben, hogy az I. r. alperes a Tpvt. 4. §-át megsértette.
A kártérítés mértéke tekintetében azonban a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a másodfokú bíróság álláspontját. A felperes ezen ügylet kapcsán elmaradt hasznát 590 540 Ft-ban határozta meg, vagyis ekkora mértékű haszontól esett el. Ugyanakkor a felperes a munkát ugyan kisebb áron, 1 285 000 Ft bevételt realizálva elvégezte, 405 000 Ft árrést realizálva. Így a Legfelsőbb Bíróság a felperes követelését csak 185 000 Ft erejéig találta megalapozottnak ezen ügylet kapcsán.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az üzleti titok megsértése megvalósítását és a II. r. alperes mögöttes felelősségét megállapító rendelkezését hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletében írt marasztalási összeget 644 000 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gfv.X.30.130/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.