adozona.hu
EH 2008.1907
EH 2008.1907
A személy- és vagyonvédelmi gazdasági társaság tevékenysége ellátására egyéni vállalkozóval kötött, munkavégzésre irányuló szerződések alapján végzett tevékenység tényleges tartalmát a munkaügyi felügyelő vizsgálhatja, és a tényállás alapján jogosult a felek közötti jogviszony minősítésére [1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdés; 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató a keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a vállalkozási jogviszonyra a munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki, és a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-a alapján egyéni vállalkozókat igénybe vehetett tevékenysége ellátására.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága a 2006. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapí...
EH 2008.1907 A személy- és vagyonvédelmi gazdasági társaság tevékenysége ellátására egyéni vállalkozóval kötött, munkavégzésre irányuló szerződések alapján végzett tevékenység tényleges tartalmát a munkaügyi felügyelő vizsgálhatja, és a tényállás alapján jogosult a felek közötti jogviszony minősítésére [1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdés; 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §].
A felperes munkáltató a keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a vállalkozási jogviszonyra a munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki, és a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-a alapján egyéni vállalkozókat igénybe vehetett tevékenysége ellátására.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága a 2006. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes 16 munkavállalót munkaszerződés helyett vállalkozási szerződéssel foglalkoztat. Határozatával kötelezte ezért az Mt.</a> szabályainak betartására, az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásba történő bejelentésre, és a megállapított szabálytalanságok miatt 2 millió forint munkaügyi bírsággal sújtotta felperest. Az alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot - helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján megállapította, hogy a foglalkoztatottak személyes munkavégzési kötelezettség alapján munkájukat a felperes által kijelölt helyen és időtartamban, a felperes érdekkörében és irányítása alatt végezték. A munkavégzéshez a szükséges eszközöket, formaruhát felperes biztosította, a személyes munkavégzésért órabért fizetett. A szolgálatvezető mind a szolgálat átadás-átvételt, mind a napközbeni szolgálat ellátását ellenőrizte. Érvényesült tehát az alá-, fölérendeltség és a munkáltató utasítási, ellenőrzési joga. A munkaviszonyra jellemző ismérvek fennállására tekintettel a bíróság a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és tartalma szerint a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-ába ütköző jogszabálysértést panaszolt, mert a törvény kifejezetten megengedi a személy és vagyonvédelmi tevékenység körében az egyéni vállalkozók (alvállalkozók) foglalkoztatását. Jogszabálysértő ezért az egyéni vállalkozói igazolvánnyal, működési engedéllyel, felelősségbiztosítással rendelkező egyéni vállalkozóként dolgozó biztonsági őrök jogviszonyának átminősítése munkaviszonnyá.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény - 2006. március 1-jén hatályba lépett - 18. §-a arra az esetre állapít meg szabályokat, ha a személy- és vagyonvédelmi tevékenység vagy magánnyomozás folytatásával megbízott vállalkozás e tevékenységet egyéni vállalkozó megbízása útján kívánja ellátni. E rendelkezések szerint tehát valóban lehetőség van arra, hogy a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó alperes gazdasági társaság tevékenysége ellátására alvállalkozóként egyéni vállalkozóval kössön szerződést. Ebből azonban nem következik, hogy e munkavégzésre irányuló szerződések alapján végzett tevékenység tényleges tartalma nem vizsgálható. A munkaügyi felügyelő a tényállás alapján jogosult volt az alperes és a részére munkát végző személyek közötti jogviszony minősítésére [1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 1. § (5) bekezdése]. Téves ezért az a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont, hogy a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. § kizárta a foglalkoztatott biztonsági őrök jogviszonyának "átminősítését".
A felülvizsgálati kérelemben nem vitatott tényállás szerint az N. Rt. portaszolgálatát ellátó - a perbeli közigazgatási határozatban érintett - személyek munkájukat meghatározott váltásos munkarendben és munkaidő-beosztásban, rendszeres ellenőrzés, utasítás mellett, személyes munkavégzési kötelezettséggel, havonta fizetett 425 forint órabér ellenében végezték, a munkavégzéshez szükséges eszközöket, munkaruhát a felperes biztosította. E tények alapján a munkaviszony lényeges ismérvei [a munkáltatónak a munkavégzés helyére, idejére és módjára is kiterjedő utasítási joga, személyes rendszeres munkavégzés, munkabér (órabér) fizetése] fennállására levont ítéleti következtetés megalapozott. E következtetést az iratok alapján megállapítható további körülmények is alátámasztják. A tanúvallomások szerint több érintett vagyonőr úgy nyilatkozott, hogy korábban is az N. Rt. portaszolgálatán dolgozott munkaviszonyban portásként, majd a társaság a portaszolgálat ellátását vállalkozóknak kiadta, és azért váltott ki vállalkozói igazolványt, mert másképpen a felperes nem akarta alkalmazni. Megállapítható továbbá az is, hogy a foglalkoztatás a perbeli időben hatályos minimálbért nem sokkal meghaladó díjazás ellenében történt, és ugyanazon körülmények mellett a portaszolgálat ellátására felperes alkalmi munkavállalókat, tehát munkaviszonyban álló személyeket is alkalmaz, ha létszámgondja van. Az előbbiek is arra utalnak, hogy a foglalkoztatás tényleges feltételei nem vállalkozási jogviszonynak, hanem munkaviszonynak feleltek meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.873/2007.)