adozona.hu
EH 2008.1906
EH 2008.1906
A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása iránt a kérelem a tényleges munkabeszüntetés előtt is előterjeszthető [1989. évi VII. törvény 5. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 1993. április 1-jén egyes szakszervezetek, valamint az illetékes minisztérium, az Rt. és az Á. V. között az alkalmazotti villamosenergia-tarifa tárgyában megállapodás jött létre. A megállapodás kiterjedt a tarifa mértékére, amely a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik azzal, hogy a jogosultság részletes feltételeit kollektív szerződésben kell rendezni. Ennek megfelelően az 1995. november 7-i villamosenergia-ipari kollekt...
EH 2008.1906 A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítása iránt a kérelem a tényleges munkabeszüntetés előtt is előterjeszthető [1989. évi VII. törvény 5. § (1) bekezdés].
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 1993. április 1-jén egyes szakszervezetek, valamint az illetékes minisztérium, az Rt. és az Á. V. között az alkalmazotti villamosenergia-tarifa tárgyában megállapodás jött létre. A megállapodás kiterjedt a tarifa mértékére, amely a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik azzal, hogy a jogosultság részletes feltételeit kollektív szerződésben kell rendezni. Ennek megfelelően az 1995. november 7-i villamosenergia-ipari kollektív szerződés megállapította az 1995. szeptember 1-jétől irányadó tarifát, azt, hogy az összeg a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik, továbbá meghatározta a jogosultság feltételeit és a jogosultak körét. E kollektív szerződés hatályát a munkaügyi miniszter az egész ágazatra kiterjesztette.1997. április 1-jén a szakszervezetek, valamint a miniszter újabb megállapodást kötött az alkalmazotti tarifa tárgyában. Eszerint a jövőben a villamosenergia-ipari vállalatok alkalmazottaira és nyugdíjasaira vonatkozó tarifát a miniszter árhatósági jogkörében állapítja meg, a jogosultak körét és a jogosultság feltételeit pedig kollektív szerződés szabályozza. A megállapodás kiterjedt az 1997. április 1-jétől irányadó alkalmazotti tarifára, és arra is, hogy az ár a jövőben a lakossági vételezésre vonatkozó ár változásával arányosan módosul.
Az alkalmazotti tarifáról és annak mértékéről utóbb az 58/2002. (XII. 29.) GKM rendelet 3. § (3) bekezdése és 1. számú melléklete rendelkezett, ezt 2006. augusztus 1-jei hatállyal módosította a 48/2006. (VII. 21.) GKM rendelet.
2006. augusztus 7-én megalakult a Villamosenergia-ipari Ágazati Sztrájkbizottság, amely sérelmezte, hogy az 1997. április 1-jei megállapodással ellentétesen a megjelölt rendelet a tarifát 42%-kal emelte fel, szemben az általános lakossági tarifa 14%-os emelésével. 2006. szeptember 22-én egyeztetésre került sor, de az nem vezetett eredményre, 2007 januárjában pedig a gazdasági miniszter a kedvezményes C) díjszabás megszüntetését helyezte kilátásba.
2007. január 24-én az Ágazati Sztrájkbizottság sztrájkot hirdetett, ennek alapján a kérelmezettek bejelentették a kérelmezőknek, hogy az utóbbiaknál 2007. február 6-án kétórás figyelmeztető sztrájkot, megegyezés hiányában február 8-án 8 órás sztrájkot, majd 12-én folyamatos sztrájkot kívánnak tartani a megállapodásig.
A kérelmező munkáltatók 2007. január 30-án a munkaügyi bírósághoz fordultak és a sztrájk jogellenességének megállapítását kérték arra hivatkozva, hogy
- a felek között nem alakult ki kollektív munkaügyi vita,
- jogszerű sztrájkról nem lehet szó, ha a vita nem a munkáltató ügykörébe eső intézkedéssel függ össze, illetve ha annak tárgyát jogszabály-módosítás képezi,
- nem rendeltetésszerű a joggyakorlás, minthogy a sztrájkkal nem a munkáltatóra kívánnak nyomást gyakorolni.
A munkaügyi bíróság 2007. február 2-án hozott végzésével a kérelmezők kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indokolás szerint a sztrájk jogszerűsége vagy jogellenessége megállapítása iránti kérelem benyújtására a jogszabály nem szab határidőt, így az a sztrájk ideje alatt és azt követően nyújtható be. A sztrájk megkezdése előtt azonban döntésnek nem lehet helye. Adott esetben a figyelmeztető sztrájkot február 6-ára hirdették meg, bizonytalan, hogy egyáltalán lesz-e sztrájk, ezért a kérelem időelőtti, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján elutasításának volt helye.
A munkaügyi bíróság végzése ellen a kérelmezők fellebbeztek.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a II. rendű kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a II. rendű kérelmező és a nála képviselettel rendelkező II. rendű kérelmezett vonatkozásában kérte a meghozott végzések hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra való utasítását. A sztrájktörvény 5. § (1) bekezdésébe, a Pp. 130. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Kérelme indokaként mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a törvény miniszteri indokolása sem értelmezhető akként, hogy kizárt a sztrájk végrehajtását megelőzően a kérelem előterjesztése, annál is inkább, mert a sztrájk jogszerűsége a tényleges munkabeszüntetést megelőzően is megítélhető. Továbbiakban a jogerős végzéstől eltérő ítélkezési gyakorlatra és előbbi érvelését alátámasztó jogirodalmi álláspontra is hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A törvény rendelkezése szerint a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik [1989. évi VII. tv. 5. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés nem köti külön határidőhöz az igényérvényesítést, amint azt az ítélkezési gyakorlat következetesen vallja (BH 1991/6/255.).
A törvény indokolásának példálódzó szóhasználatából sem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a sztrájk jogszerűségének, jogellenességének megállapítása iránt kérelem benyújtására, illetve annak elbírálására a tényleges munkabeszüntetés megkezdése előtt nincs lehetőség. Az igényérvényesítést időelőttinek [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont] tévesen minősítette a munkaügyi bíróság.
Nem kizárt ugyanis az sem, hogy a fél a kilátásba helyezett sztrájkig terjedő időben esetlegesen olyan magatartást tanúsítson, ami az azt követő jogérvényesítést kizárja.
Ezek szerint nem felel meg a törvénynek az a döntés, amely a sztrájk jogszerűségével vagy jogellenességével kapcsolatos igényérvényesítést kizárólag a sztrájk kitűzött időpontját, a sztrájk megkezdését követően tartja megengedettnek. Ilyen korlátozást a törvény nem tartalmaz.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - a II. rendű kérelmező és a II. rendű kérelmezett tekintetében - a jogerős végzését, a munkaügyi bíróság végzésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárt munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős végzést nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.688/2007.)