adozona.hu
EH 2008.1905
EH 2008.1905
A csoportos létszámcsökkentés szempontjából nemcsak azokat a felmentéseket kell figyelembe venni, amelyek indoka a létszámcsökkentés, hanem minden, a munkáltató működésével összefüggő, munkáltatói elhatározáson alapuló közalkalmazotti jogviszony megszüntetést [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) és d) pont, 38/A. § (1) bekezdés; Mt. 94/C. § (3)-(4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben a közalkalmazotti jogviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítását, és az alperesnek az eredeti munkakörükben történő továbbfoglalkoztatásukra, az elmaradt illetményük, a 2005. évre járó 13. havi illetmény, mindezek késedelmi kamata megfizetésére kötelezését, valamint a költségekben való marasztalását kérték. A jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel négyhavi átlagkeresetüknek megfelelő átalánytérítés megfizetésére irányuló igényt is előterjesztettek...
EH 2008.1905 A csoportos létszámcsökkentés szempontjából nemcsak azokat a felmentéseket kell figyelembe venni, amelyek indoka a létszámcsökkentés, hanem minden, a munkáltató működésével összefüggő, munkáltatói elhatározáson alapuló közalkalmazotti jogviszony megszüntetést [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) és d) pont, 38/A. § (1) bekezdés; Mt. 94/C. § (3)-(4) bekezdés].
A felperesek keresetükben a közalkalmazotti jogviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítását, és az alperesnek az eredeti munkakörükben történő továbbfoglalkoztatásukra, az elmaradt illetményük, a 2005. évre járó 13. havi illetmény, mindezek késedelmi kamata megfizetésére kötelezését, valamint a költségekben való marasztalását kérték. A jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel négyhavi átlagkeresetüknek megfelelő átalánytérítés megfizetésére irányuló igényt is előterjesztettek.A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát, ezért a felperesek jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperesek javára elmaradt illetmény, 13. havi illetmény, valamint kéthavi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés és perköltség megfizetésére. Egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek az alperes bölcsődéjében csecsemő- és gyermekgondozó munkakörben dolgoztak. Az alperes a felperesek részére 2005. július 28-án kézbesített felmentéssel mindhárom felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. A felmentések azonos tartalmú indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, és ennek alapján a költségvetés támogatásának csökkentése miatt létszámcsökkentést eredményező átszervezésre hivatkozott.
A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, azonban nem tartotta be az arra vonatkozó szabályokat, másrészt a költségvetési támogatás csökkentésére való alperesi hivatkozás nem valós.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az irányadó időszakban [Mt. 94/C. § (3) bekezdés] a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéses megszüntetéseket is beszámítva az alperes több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg, ugyanakkor nem tartotta be az Mt.</a>-nek a csoportos létszámleépítésre vonatkozó, a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó szabályait [Mt. 94/A. § (2)-(3) bekezdés, 94/B-G. §-ok].
A felmentés jogellenességének megállapítása mellett a munkaügyi bíróság az alperes kérelmére mellőzte a felperesek eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, mivel a 2005. évi költségvetési évben biztosított költségvetési források nem fedezték a közalkalmazotti illetmények 2005. évben esedékes költségeit, és az alperesnek a költségcsökkentésre vonatkozó feladatokat és a létszámcsökkentést végre kellett hajtania.
Az alperes a fellebbezésében vitatta a csoportos létszámcsökkentés tényét. Megítélése szerint abba a közös megegyezéssel való megszüntetések nem számolhatók bele, és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása mellett a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte.
A felperesek csatlakozó fellebbezésükben az eredeti munkakörbe történő visszahelyezésük mellőzését sérelmezték, és támadták az elsőfokú ítélet indokolását, mert a 2005. évi költségvetési törvény nem határozott meg feladatokat a költségek csökkentése, illetve az elérni kívánt létszámcsökkentésre vonatkozóan. Arra is hivatkoztak, hogy az OEP finanszírozás miatt a felmentésük a költségvetési támogatás csökkentése esetében sem volt okszerű.
A megyei bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta és a II. és III. rendű felperesek keresetét a 13. havi illetmény megfizetésére vonatkozó részét meghaladóan elutasította. Az ítéletet az I. rendű felperesre vonatkozó fellebbezett részében helybenhagyta. Mellőzte az alperesnek a II. és III. rendű felperes részére perköltség megfizetésére kötelezését, és ehelyett a II. és III. rendű felpereseket személyenként 110 000 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére, míg az I. rendű felperest 42 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában írt felmentési ok megvalósul akkor is, ha a munkáltató költségvetési támogatása nominálisan nem, de reálértékben csökken, és emiatt nincs lehetősége a közalkalmazott további foglalkoztatására. Nem értett egyet viszont az elsőfokú bíróságnak a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó munkaügyi szabályok megsértését kimondó döntésével, mivel álláspontja szerint a Kjt. 38/A. és az Mt. 94/A. § (2)-(3) bekezdésétől az Mt. 94/G. §-ig terjedő szabályokat kizárólag azokra az esetekre lehet alkalmazni, amikor a munkaviszony megszüntetésének oka a munkáltató működésével függ össze. A munkavállaló (közalkalmazott) által kezdeményezett közös megegyezéssel való megszüntetés nem tartozik ezen jogszabályok hatálya alá, mert nem minősül a munkáltató működésével összefüggőnek. Megítélése szerint ezt a jogértelmezést támasztja alá a csoportos létszámcsökkentés szabályainak alapját képező 98/59. EK irányelv I. § 1. cikk (1) bekezdés a) pontja.
A jogerős ítélet ellen a II. és a III. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek megfelelő határozat meghozatalát - a felmentések jogellenessége megállapítását, és a jogviszonyuk helyreállítását -, valamint az alperesnek a költségekben való marasztalását kérték.
Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság sem vette figyelembe a nyugdíjasnak minősülés indokával történt felmentéseket, holott az Mt.</a> 2001. évi XVI. törvénnyel való módosítása a korábbi szabályokkal ellentétben már nem rendelkezett a nyugdíjasnak minősülő munkavállalóknak az Mt. 94/A. § (1) bekezdésében meghatározott létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók számának meghatározásánál történő figyelmen kívül hagyásáról. Utaltak az ebben a körben csatolt bizonyítékra, mely szerint az ezen indokkal felmentett közalkalmazottak közül legalább hárman nem kívánták megszüntetni a jogviszonyukat. Nem találták bizonyítottnak a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó indokot, arra is tekintettel, hogy "OEP finanszírozási státuszban voltak", amelynek alátámasztásául a 6/1998. (III. 11.) NM rendeletre hivatkoztak, és végül sérelmezték a közalkalmazotti jogviszonyuk helyreállítása iránti kérelmüket elutasító ítéleti döntést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes létszámcsökkentéssel és átszervezéssel indokolta a felülvizsgálati kérelemmel érintett II. és III. rendű felperesek közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését. Az alperes vezető testülete (a szenátus) döntése szerint ezt az a tény tette szükségessé, hogy a törvény szerint végrehajtandó kötelező illetményemelést intézményi szinten nem követte a költségvetési támogatás növelése.
A Kjt. 30. § (1) bekezdésének adott időszakban hatályos b) pontja értelmében a munkáltató jogosult a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére, ha az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, a központi költségvetési szerv vezetője, vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése - különösen a feladatok változásából adódó átszervezés, vagy a költségvetési támogatás csökkentése - következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A perbeli felmentési indok valós és okszerű voltát a másodfokú bíróság az adott tényállás alapján helyesen értelmezte, mivel a költségvetési támogatás csökkentésével esik egy tekintet alá, ha a törvény által elrendelt kötelező illetményemelés fedezetét a költségvetés nem biztosítja, és ezáltal arányait tekintve a költségvetési támogatás csökkenése következik be. Mindezekből következően a felülvizsgálati kérelemben előadottak (OEP finanszírozás) a felpereseket nem érintik.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó magyar munkajogi szabályok alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a 98/59 EK irányelvre.
A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a csoportos létszámcsökkentés megvalósulása szempontjából azok a közalkalmazotti jogviszony megszüntetések vehetők figyelembe - egyéb feltételek mellett -, amelyekre a munkáltató működésével összefüggő ok miatt kerül sor [Kjt. 38/A. § (1) bekezdés]. Ezt a feltételt a hivatkozott EK irányelv alapján a jogszabály szövege is tartalmazza, de a jogintézmény tartalmából, rendeltetéséből is az következik, hogy csoportos létszámcsökkentésnél a létszám csökkentése munkáltatói elhatározáson alapul, és annak időszakában az egyes munkáltatói megszüntető jognyilatkozatok is általában ezzel függenek össze. Ebből következően a csoportos létszámcsökkentés megvalósulása szempontjából nemcsak a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontján alapuló létszámcsökkentéssel indokolt felmentéseket, hanem - a közalkalmazottnak felróható, vagy egészségügyi alkalmatlansági okból történt felmentést kivéve - minden olyan felmentést és közös megegyezéses megszüntetésre vonatkozó megállapodást figyelembe kell venni, ahol a munkáltató működésével összefüggés okszerűen megállapítható.
Az adott esetben a 300 főt meghaladó létszámmal működő alperes a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontján alapuló 27 fő felmentése mellett és azzal egyidejűleg nem vitatottan további 16+1 fő közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg saját elhatározásból a Kjt. 30. § (1) bekezdés perbeli időben hatályos e) pont szerinti "nyugdíjasnak minősülés" indokával, mivel ennyi közalkalmazott megfelelt a felmentés e sajátos - a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjához képest jelentősen könnyített - feltételeinek.
Ha a munkáltató a létszámleépítés során nem a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontján (létszámcsökkentés), hanem a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontján alapuló "nyugdíjasnak minősülés" felmentési indokkal szünteti meg a közalkalmazotti jogviszonyt, a csoportos létszámcsökkentés szempontjából a felmentés a munkáltató működésével összefüggőnek minősül [Kjt. 38/A. § (1) bekezdés, Mt. 94/C. § (3)-(4) bekezdés]. A nyugdíjasnak minősülőkre vonatkozó létszámcsökkentésről az alperes szenátusa is döntött.
Az alperes eszerint az irányadó időszakban [Mt. 94/C. § (2)-(3) bekezdések] a Kjt. 38/A. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározottak figyelembevételével 30 főt meghaladó közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a létszámcsökkentés keretében, ezért a felperes tekintetében a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó kötelező törvényi szabályok alkalmazásával kellett volna eljárnia [Mt. 94/D-E. §-ai az előzetes írásbeli tájékoztatásról). Az alperes nem vitásan nem eszerint járt el, ezért a közalkalmazottak tekintetében is irányadó Mt. 94/F. § (1) bekezdése értelmében a felperessel közölt felmentés jogellenes. Erre tekintettel a közös megegyezésre vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos felülvizsgálati érvelés vizsgálata már okafogyottá vált.
Mindezekből megállapíthatóan a munkaügyi bíróság érdemi döntése helytálló volt a perbeli felmentés jogellenességét illetően. A felmentés önmagában amiatt jogellenesnek minősült, hogy az alperes megszegte a Kjt. 38/A. §-ának és az Mt. 94/A-E. §-ainak a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályait.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság által is elfogadott elsőfokú ítéleti állásponttal, mely szerint a II. és III. rendű felperesek továbbfoglalkoztatása az alperes által bizonyított átszervezésre, és a költségvetési támogatás csökkentésére tekintettel nem várható el, ezért a bíróságok az alperes erre irányuló kérelmének jogszabálysértés nélkül adtak helyt [Kjt. 34. § perbeli időben hatályos (2) bekezdése].
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a II. és III. rendű felperesek keresetét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletnek a II. és III. rendű felperesek felmentése jogellenességét megállapító és az alperest a jogellenes megszüntetés anyagi jogkövetkezményeiben, és ezen felperesek javára perköltségben marasztaló részét helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.749/2007.)
