adozona.hu
EH 2008.1898
EH 2008.1898
Az elmaradt munkabér összegéből csak az a jövedelem vonható le, ami meghaladja a munkavállaló munkaviszony idején megszerzett egyéb jövedelmét [Mt. 100. § (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában portás-éjjeliőr munkakörben, több alkalommal határozott idejű munkaszerződéssel. Az utolsó szerződés 2003. június 30-áig tartott, de a felperes a felettesei tudtával tovább dolgozott.
A másodfokú bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes munkaviszony megszüntetése jogellenes volt, és a munkaviszony az ítélethozatal napján, 2004. november 16-án szűnik meg. Kötelezte az alp...
EH 2008.1898 Az elmaradt munkabér összegéből csak az a jövedelem vonható le, ami meghaladja a munkavállaló munkaviszony idején megszerzett egyéb jövedelmét [Mt. 100. § (6) bekezdés].
A felperes 2001. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában portás-éjjeliőr munkakörben, több alkalommal határozott idejű munkaszerződéssel. Az utolsó szerződés 2003. június 30-áig tartott, de a felperes a felettesei tudtával tovább dolgozott.A másodfokú bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes munkaviszony megszüntetése jogellenes volt, és a munkaviszony az ítélethozatal napján, 2004. november 16-án szűnik meg. Kötelezte az alperest felmentési időre járó bér, valamint "kártalanítás" megfizetésére, míg a keresetveszteség vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság részítélete szerint a felperes keresetveszteségének összege csak az M.-nél, a S. Rt.-nél, valamint az A. K.-nál elért jövedelmek figyelembevételével határozható meg a 2003. július 1-jétől 2004. november 16-áig terjedő időszak vonatkozásában.
A felperes módosított keresetében 946 291 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a munkaviszonya megszüntetését követően csak vállalkozási tevékenységet folytatott, amelyből magasabb jövedelemre tett szert, mint amit az alperesnél elért volna. A bíróság a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkavállaló 1 048 300 forint bruttó összeggel keresett többet, mint a munkajogi bruttó átlagkeresete volt. Ebből következően pedig az Mt. 100. § (6) bekezdésére figyelemmel a keresetet a munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperest 946 291 forint és kamata megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az igazságügyi szakértő az alap szakvéleményében megállapította, hogy a felperesnek a munkaviszonya fennállása alatt is voltak megbízásai, a munkaviszonyon kívül is szert tett egyéb jövedelmekre, amelyeknek együttes összege 179 133 forint/hó összegű jövedelmet jelentett. A felperesnek a 2003. július 1-je és 2004. november 16-a közötti időben 118 218 forint volt a havi jövedelme, ami 60 815 forint keresetveszteséget jelent. A szakértő a véleményének kiegészítését követően arra a következtetésre jutott, hogy a felperes összesen 946 291 forinttal keresett kevesebbet, ezért a bíróság ezen összeg és kamatai megfizetésére kötelezte a munkáltatót az Mt. 100. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte, míg másodlagos kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és ezen bíróság új eljárásra utasítására irányult. Érvelése szerint a szakértő rendelkezésére bocsátott nem teljes anyagból is aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes számos vállalkozásból származó jövedelme mindig is jelentősen meghaladta az alperestől származó munkabérét, így az alperesnek nincs megtérítési kötelezettsége. A számos, gyakran változó vállalkozásokból eredő jövedelem átmeneti, egy bizonyos időszakra kimutatható csökkenése, ha az egyébként is jelentősen meghaladja a munkajogi átlagkeresetet, nem minősíthető az Mt.</a> szerinti elmaradt munkabérnek vagy járandóságnak, amit alperesnek kellene megtérítenie.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogvita eldöntésénél az Mt. 100. §-ának (6) bekezdésében foglaltak az irányadóak. E szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.
A következetes ítélkezési gyakorlat értelmében az elmaradt munkabér összegéből csak az a jövedelem vonható le, ami meghaladja a munkavállaló munkaviszony fennállása idején megszerzett egyéb jövedelmét (BH 1997/12/607.).
A jogerős ítélet - értékelve a szakértői véleményben kifejtetteket - helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek a munkaviszonya fennállása alatt is voltak megbízásai, amelyek munkaviszonyon kívüli jövedelmeket eredményeztek. Ebből következően 2003. július 1-jétől 2004. november 16-áig terjedő időszakra vonatkozó elmaradt munkabér megállapítása során értékelni kellett a megszerezhető jövedelmet és megbízási díjat is, összehasonlítva a 2002. július 1-jétől 2003. június 30-áig terjedő időszakban elérhető jövedelemmel és megbízási díjjal.
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, miszerint a megbízási díjból befolyt összeg magasabb volt, mint az elérhető átlagkereset, ezért a felperesnek az elmaradt jövedelem iránti igénye nem alapos. A felperes munkaviszonyának fennállása alatt munkabére mellett egyéb jövedelmet szerzett, ezért azok együttes értékelése mellett volt megállapítható az Mt. 100. §-ának (6) bekezdésében írt jogkövetkezmény. A jogerős ítélet helytállóan fogadta el ítélkezésének alapjául a szakértői véleményben, illetőleg annak kiegészítésében foglaltakat, és kötelezte az alperest 946 291 forint megfizetésére.
Fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.341/2007.)