adozona.hu
EH 2008.1897
EH 2008.1897
A munkavállaló érdekei védelmét szolgáló garanciális szabályok, az aránytalan sérelem vizsgálata körében különös súllyal kell értékelni a törvényben megjelölt személyi körülményeket, ha a munkáltató egyidejűleg alkalmazza az átirányítást és a kiküldetést [Mt. 83/A. §, 105. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben a 2007. január 18-án kelt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását, és a rendes felmondás esetére járó juttatások megfizetését, továbbá az alperesnek a munkáltatói igazolások kiadására kötelezését, a vállalkozási szerződés alapján kapott jutalék átlagkeresetbe beszámítását, és kéthavi jutalék megfizetését kérte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes kirendeltségvezető munkakörben dolgozott az alperes a.-...
Az ítéleti tényállás szerint a felperes kirendeltségvezető munkakörben dolgozott az alperes a.-i kirendeltségénél. A tulajdonosváltás után az alperes új ügyvezetője válságmenedzselést hajtott végre, és ennek keretében a felperest 2006. december 18-ától 44 munkanapra kirendelte a b.-i székhelyen történő munkavégzésre azzal, hogy az új munkavégzési helyen a munkáltató átirányítása alapján logisztikai feladatokat kell ellátnia. A felperes 2007. január 18-án rendkívüli felmondással élt, melyet azzal indokolt, hogy az alperes a munkaszerződését csak közös megegyezéssel módosíthatta volna, az átirányítás csak a munkakört érintheti, a munkavégzési hely egyoldalú megváltoztatására nincs mód. A felperes hivatkozott az életkorára is tekintettel őt ért aránytalan sérelemre, mivel az áthelyezése a családtól elszakítását, és naponta több mint 100 km-es utazási távolságot jelentett.
A munkaügyi bíróság az Mt. 83/A. § (1)-(3) bekezdései és a 105. § (1) bekezdése alapján megalapozatlannak találta a felperesi jognyilatkozatot, megítélése szerint az alperes megjelölt intézkedései megfeleltek a törvénynek, az intézkedést az alperes rossz gazdasági helyzete indokolttá tette. A b.-i munkavégzési helyre történt átirányítás a gépkocsival, jogosítvánnyal rendelkező felperes számára, figyelemmel családi körülményeire, nem jelentett aránytalan terhet. Megállapította, hogy az alperes a költségeket megtérítette volna, és a felperest a jogszabályban előírt határidő letelte után az eredeti munkakörében foglalkoztatta volna tovább, bár e körülményekről a felperes nem tudhatott, hiszen az intézkedést nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felek között korábban kereskedelmi üzletkötésre létrejött és az alperes által 2006. november 28-án felmondott vállalkozói szerződés a felperes által sem vitatottan színleltnek minősült, az alperes az annak alapján járó jutalékot megfizette, e szerződés felmondása után már nem végzett munkát, így további juttatásra nem tarthat igényt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság 3. Mf. 21.293/2007/2. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a 15 napos joggyakorlási határidő elmulasztása miatt elkésettnek találta a felperesi rendkívüli felmondást. Az emiatt jogellenes jognyilatkozat érdemi vizsgálatát ezért szükségtelennek tartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 3. § (1)-(3) bekezdéseit, 97. § (2) bekezdését, 102. § (3) bekezdés a) és b) pontját, 105. § (4) bekezdését, 83/A. § (2)-(3) bekezdését, 75/A. §-át, a Pp. 213. § (1) bekezdését, 149. §-át, 225. §-át, 252. § (2) bekezdését, továbbá a 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdését. Tévesnek tartotta a megállapított tényállást, a B.-re berendeléskor ugyanis az ügyvezető és a kereskedelmi igazgató közölte, hogy nem tartanak igényt a munkájára, és a közös megegyezéses megszüntetés visszautasítása miatt került sor az átirányításra és a kiküldetésre. Sérelmezte annak értékelése elmaradását, miszerint a munkáltató a kifogásolt foglalkoztatása semmilyen feltételét nem közölte, továbbá az oda-vissza több mint 300 kilométeres utazás életkorára tekintettel aránytalanul súlyos terhet jelentett a számára. A perben bizonyította, hogy a munkakörét már a szabadsága alatt meghirdette az alperes, és a kiküldetés csupán ürügy volt az eltávolítására. Vitatta a rendkívüli felmondása elkésettségére vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot, ugyanis 2006. december 19-én még nem volt abban a helyzetben, hogy meg tudja ítélni az alperes döntését, egyeztetést kezdeményezett, s miután az alperes kitérő és elutasító válaszokat adott, kénytelen volt rendkívüli felmondással élni. Nem értett egyet azzal sem, hogy a vállalkozási szerződés alapján fizetett jutalékot az eljárt bíróságok nem tették az átlagkeresete részévé.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelemmel nem élt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jognyilatkozata elkésettségét megállapító jogerős ítélet tekintetében megalapozott, mivel a 2006. december 18-án közölt, és a felperesi rendkívüli felmondás indokát képező intézkedést a felperes azonnali írásbeli tiltakozása ellenére az alperes 2007. január 10-ei levelében megerősítette, "ragaszkodott" a megjelölt új munkahelyen eltérő munkakörben történő munkavégzéshez. Ehhez képest a felperes a 2007. január 18-ai rendkívüli felmondása elkésettségére levont jogerős ítéleti következtetés nem felelt meg az Mt. 96. § (4) bekezdésének. A felperes a folyamatosan fenntartott munkáltatói utasítás alapján kellő időben élt rendkívüli felmondási jogával.
Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatja. A munkáltató a törvényben részletezett garanciális szabályok megtartása mellett ideiglenesen meghatározott időre egyoldalúan módosíthatja a munkaszerződés egyes kötelező elemeit. Ilyen kivételes lehetőséget szabályoz az Mt. 83/A. § (1)-(5) bekezdése, amely szerint a munkáltató a működésével összefüggő okból ideiglenesen más munkakörbe helyezheti át a munkavállalót. Az egyoldalú munkáltatói munkaszerződés- módosítás másik esetét, a kiküldetést és annak feltételeit az Mt. 105. § (1)-(8) bekezdései szabályozzák.
A munkáltató által alkalmazható egyoldalú munkaszerződés-módosítás munkavállalóra eleve hátrányos jellege miatt a törvény korlátokat állít fel. Az első- és a másodfokú bíróság a felperes rendkívüli felmondása értékelésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli esetben a munkáltató egyidejűleg rendelt el átirányítást és kiküldetést.
A perbeli esetben a nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint az 1998. február 1-jétől munkaviszonyban álló, és kirendeltség-vezetőként dolgozó felperest 2006. december 18-án az alperes a több mint 100 kilométerre lévő másik munkavégzési helyre kiküldte munkavégzésre, és egyidejűleg a vezetői munkaköréből logisztikai munkakörbe irányította át. A munkaszerződéses feltételek ezen két jelentős elemének egyidejű megváltozása a felperes eredeti beosztására, 60 évet meghaladó életkorára, a jelentősen megnövekedett utazási időre, ezzel összefüggésben a téli időszakra tekintettel, együttesen megállapíthatóvá teszik a munkáltatói utasítás felperesre aránytalan sérelmét [Mt. 83/A. § (2) bekezdés, 105. § (4) bekezdés]. Ehhez képest a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az egyoldalú munkaszerződés-módosítás jogellenes volt, a munkakör és a munkavégzési hely módosítására közös megegyezéssel kerülhetett volna sor.
Az előbbiek szerint eleve jogszabályba ütköző munkáltatói intézkedés rendeltetésellenessége már nem jöhet szóba.
A kifejtettekből megállapítható, hogy a felperes rendkívüli felmondása megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt együttes feltételeknek, mivel a bírói gyakorlat munkáltatói minősített kötelezettségszegésnek tekinti a jogellenes egyoldalú munkaszerződés-módosítást (BH 2006/417.).
A részletezettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 2007. január 18-án kelt rendkívüli felmondása jogszerű. Az anyagi jogkövetkezmények tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.061/2008.)