adozona.hu
EH 2008.1892
EH 2008.1892
A semmisségi ok megszűnik, ha a kinevezés és eskütétel nélkül munkába állított köztisztviselő a munkába állítást követő rövidebb időszakon belül a kinevezését megkapja, és esküt tesz [Mt. 8. §; Ktv. 11. §, 12. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a közzétett álláshirdetésre jelentkezett az alperesnél, aki arról tájékoztatta, hogy az állást 2006. április 1-jétől betöltheti. A felperes 2006. április 3-án hétfői napon...
EH 2008.1892 A semmisségi ok megszűnik, ha a kinevezés és eskütétel nélkül munkába állított köztisztviselő a munkába állítást követő rövidebb időszakon belül a kinevezését megkapja, és esküt tesz [Mt. 8. §; Ktv. 11. §, 12. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a közzétett álláshirdetésre jelentkezett az alperesnél, aki arról tájékoztatta, hogy az állást 2006. április 1-jétől betöltheti. A felperes 2006. április 3-án hétfői napon állt munkába, ekkor kapta meg munkaköri leírását, amely szerint munkaköre jogi referens volt, a munkakör betöltésének kezdete 2006. április 1-je. A felperes kinevezési okirata csak 2006. április 18-án készült el, ez tartalmazta a próbaidő kikötését is, valamint jogorvoslati záradékot.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes köztisztviselői jogviszonyát 2006. augusztus 22-én a Ktv. 15. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozva a próbaidő alatt azonnali hatállyal augusztus 24-ei időponttal megszüntette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes kinevezése - a jogviszony kezdőnapjának megfelelő 2006. április 1-je - egybeesett a tényleges foglalkoztatás megkezdésével, még ha a kinevezési okirat átadása később történt is. A próbaidő kikötés nem utólag, a munkába lépést és a kinevezést követően került a szerződésbe. A próbaidő kikötés a kinevezési okmányban szerepel, így mind a próbaidő előírása, mind a közszolgálati jogviszony kezdő időpontja 2006. április 1-je volt. A próbaidő kikötés utólagos felvételét cáfolja az a tény, hogy a felperest már az állásinterjún tájékoztatták arról, miszerint munkaszerződésében hat hónap próbaidőt fognak kikötni. Az a körülmény, hogy a felperes csak 2006. április 18-án kapta kézhez a kinevezési okiratát, a felperes mulasztására vezethető vissza, mivel az erkölcsi bizonyítványát nem a pályázat benyújtását megelőzően, hanem munkába lépését követően, csak 2006. április 7-e után nyújtotta be a munkáltatójának. Az elsőfokú bíróság utalt a Ktv. 11. §-ában rögzítettekre is, és megállapította, hogy a felek között 2006. április 1-jével jött létre a közszolgálati jogviszony, a kinevezést a próbaidővel együtt írásba foglalták, a próbaidő kikötése érvényes. Ebből következően az alperes a próbaidő alatt jogszerűen szüntette meg a felperes jogviszonyát. A bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek az Mt. 5. §-ára történő hivatkozását, mivel a felperes nem jelölte meg a perben, hogy mely csoporthoz képest érte hátrány. A felperes a kereset hiányosságait a bíróságnak a Pp. 3. §-a szerinti tájékoztatását követően sem pótolta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát 2006. augusztus 24-én megszüntető intézkedés jogellenes, a felperes köztisztviselői jogviszonya 2007. október 25-én szűnt meg. Kötelezte a bíróság az alperest a jogellenesség miatt 428 400 forint, felmentési időre járó illetményként 642 600 forint és ennek kamata, elmaradt illetményként 597 760 forint és annak kamata megfizetésére, míg a felperest az elsőfokú perköltség viselése alól mentesítette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a hivatalba lépése előtt nemcsak esküt nem tett, de kinevezési okiratot sem kapott, ennek következtében a kinevezési okirat átadásáig és az eskü letételéig érvényes közszolgálati jogviszony a felek között nem jöhetett létre. Ebből következően a felperes 2006. április 18-ai kinevezésének a próbaidőre vonatkozó része is érvénytelen, hiszen annak érvényességi feltétele a Ktv. 11/B. § (1) bekezdése szerint, hogy a kinevezésben kell rögzíteni. A bíróság nem találta bizonyítottnak a hátrányos megkülönböztetést, felperes ugyanis nem jelölte meg, hogy melyek azok az indokolatlan kifogások, amelyek őt 2006. április 10-ét követően a munkával kapcsolatban alaptalanul érték.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségét, valamint a Pp. 215. §-ában foglaltakat. Érvelése szerint a kinevezési okmány átadásával-átvételével, az eskü letételével a semmisségi ok megszűnt, utólagos kifogásolásnak már nincs relevanciája. Az Mt. 8. §-ában szabályozottakra figyelemmel a jogalkotó ráutaló módon a jog eszközeivel kívánja elősegíteni, hogy az érvénytelenségi okot a felek közös akarattal elháríthassák. A valós tényállás szerint is ez történt, a felperes munkába állását követően mindkét fél érdekében és a közérdek sérelme nélkül, rövid időn belül orvoslásra került az érvénytelenségi ok. Az alperes további hivatkozása szerint a jogerős ítélet megsértette a Pp. 145. §-ának (3) bekezdésében rögzítetteket is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Ktv. 11. §-a értelmében a közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot írásba kell foglalni. A kinevezés időpontjában hatályos 11/B. § (1) bekezdése szerint pedig a kinevezésben a közszolgálati jogviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető, melynek tartama a (2) bekezdés alapján legfeljebb hat hónapig terjedhet, a próbaidő meghosszabbítása tilos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a kinevezési okmány csak 2006. április 18-án kelt és a felperes ezen időpontot követően tett esküt is, pedig 2006. április 3-ától már ténylegesen munkát végzett, így a foglalkoztatás jogszabályba ütközött. Csak a kinevezési okmány rögzítette írásban a próbaidő kikötését is, amellyel egyébként a bizonyítási eljárás alapján megállapíthatóan a felperes tisztában volt a tevékenységének megkezdésekor.
A köztisztviselők tekintetében is alkalmazandó Mt. 8. § (1) bekezdéséből következően azonban a semmisség nem marad fenn, ha a felek és a közérdek sérelme nélkül, rövid időn belül orvosolható. A felperes 2006. április 18-án kézhez vette kinevezési okmányát, letette a jogszabályban előírt esküt, így megszűnt a semmisségi ok. Ebből következően úgy kell tekinteni, mintha a jogviszony a felperes foglalkoztatásának kezdetétől érvényesen létrejött volna, ezért a próbaidőre vonatkozó kikötés is jogszerűen volt érvényesíthető.
Mindebből következően pedig a felperes foglalkoztatásának megszüntetése a próbaidő alatt nem volt jogellenes, ezért a kereset nem megalapozott.
Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 221. §-ának, azaz a bíróságok indokolási kötelezettségének megsértésére. A másodfokú bíróság a döntését a szükséges mértékben megindokolta, megjelölte a jogszabályokat, így határozata eljárásjogi szempontból nem jogszabálysértő. Ugyancsak nem sértette meg a jogerős ítélet a Pp. 145. §-ának (3) bekezdését, illetve a Pp. 215. §-ában foglaltakat sem.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet téves jogi álláspontja miatt hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.032/2007.)