adozona.hu
BH+ 2009.11.513
BH+ 2009.11.513
A munkaszerződés rendelkezésére alapított prémium-igény elbírálásánál a szerződéses feltételek, illetve a felek prémium-követelésre vonatkozó megállapodásának értékelése [Mt. 142. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. június 20-tól 2003. január 31-ig állt az alperessel munkaviszonyban pénzügyi vezérigazgató-helyettes munkakörben. A munkaviszonyt a felek 2002. október 31-én kelt közös megegyezéssel szüntették meg.
A felperes a keresetében 2002. évi prémium címén 17 100 000 forint, valamint 8 550 000 forint átlagkereset-különbözet megfizetését kérte. A kereseti kérelmét a munkaszerződés 4.a. pontjában foglalt azon rendelkezésre alapította, miszerint "a munkavállalót évente kötött külön megá...
BH+ 2009.11.513 A munkaszerződés rendelkezésére alapított prémium-igény elbírálásánál a szerződéses feltételek, illetve a felek prémium-követelésre vonatkozó megállapodásának értékelése [Mt. 142. §].
A felperes 2001. június 20-tól 2003. január 31-ig állt az alperessel munkaviszonyban pénzügyi vezérigazgató-helyettes munkakörben. A munkaviszonyt a felek 2002. október 31-én kelt közös megegyezéssel szüntették meg.A felperes a keresetében 2002. évi prémium címén 17 100 000 forint, valamint 8 550 000 forint átlagkereset-különbözet megfizetését kérte. A kereseti kérelmét a munkaszerződés 4.a. pontjában foglalt azon rendelkezésre alapította, miszerint "a munkavállalót évente kötött külön megállapodás szerint prémium illeti meg. Az éves prémium mértékét és a prémiumfeladatokat, amelyek a munkáltató eredményes működéséhez és egyéb mutatókhoz kapcsolódóak, az Rt. Igazgatósága határozza meg. A prémiumfeladatokat legkésőbb a tárgyév május 31-éig kell kitűzni".
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A tényállás szerint 2002. évre a vezetői prémiumra és a nem vezető munkavállalók bónuszára előterjesztés készült. Ez - többek között - tartalmazta, hogy vezérigazgató-helyettesi munkakör esetében a prémiumszorzó kilenc havi bérnek megfelelő, a prémium-kifizetés a bank éves teljesítményértékelését követően esedékes, melyből időarányosan a június havi zárást követően egy hónapon belül, de legkésőbb 2002. szeptember 30-ig prémiumelőleget kell fizetni; az éves feladatok és célkitűzések teljesülése esetén az éves zárást követő egy hónapon belül, de legkésőbb 2003. május 31-ig kerülnek kifizetésre a prémiumok. Az előterjesztés szerint a vezérigazgató és a helyettesei esetén a munkaszerződésben rögzítetteknek megfelelően külön megállapodásba kell foglalni a prémiumfeladatokat és a prémium mértékét. Az előterjesztés tartalmazza továbbá, hogy az éves prémiumok és a bónusz kifizetésére a tervezettnél jobb eredmény elérése esetén kerülhet sor, ha forrás rendelkezésre áll. Az alperes igazgatósága határozatával az előterjesztést elfogadta, de a felperes részére külön megállapodásba foglalt prémiumfeladatot nem határozott meg, 2002. évre prémiumot nem fizetett.
A munkaviszonyt megszüntető közös megegyezésben az alperes tíz havi átlagkereset megfizetésére vállalt kötelezettséget. A felperes a megállapodásban fenntartotta magának a jogot, hogy a munkaszerződése 4. pontja szerinti prémiumkövetelést a munkáltatóval szemben érvényesítheti, amennyiben a munkáltató igazgatósága 2002. évre prémium kifizetéséről dönt. Ezen felül a felek kijelentették, hogy a megállapodással megszűnő munkaviszonnyal kapcsolatban egymással szemben a jövőben semmilyen igényt nem támasztanak.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesnek a munkaszerződése alapján alanyi joga nem keletkezett sem meghatározott mértékű prémium követelésére, sem prémiumfeladatok kitűzésére. Az igazgatóság évente a működés eredményességéhez és egyéb releváns mutatókhoz kapcsolódóan dönthette el, hogy az adott évre prémiumfeladatokat kitűz-e a felperes részére.
A munkaügyi bíróság azt is értékelte, hogy 2002. évben az alperes eredményterve - mint prémiumfizetési feltétel - nem teljesült, 2002. évre az alperes senkinek sem fizetett prémiumot, 2002. év végén a két új vezérigazgató-helyettes nem prémium, hanem jutalom címén részesült kifizetésben, amely kifizetés nem a bank eredményével, hanem a privatizációban való részvételükkel, a sikeres lebonyolítással függött össze, mivel a két új vezérigazgató-helyettest a privatizációs feladatokra alkalmazták.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint az igazgatósági határozat a felperest illetően prémiumkitűzésnek nem minősülhet, mivel azt a felperessel nem közölték, külön megállapodásba nem foglalták. Ugyanakkor az alperes a munkaszerződésben nem vállalt feltétlen kötelezettséget prémium fizetésére. Az indokolás szerint a munkaszerződés 4. pontjának első mondatából az következik, hogy a tárgyévre kötött "külön megállapodás" hiányában a munkavállalót prémium nem illeti meg. A jogerős ítélet emellett azt emelte ki, hogy a felperes 2002. október 31-én úgy írta alá a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást, hogy a 2002. évi prémium tárgyában a munkaszerződése szerinti "külön megállapodás" nem született, prémiumfeladat kitűzést nem kapott. A megszüntetésre vonatkozó megállapodást a felperes törvényes határidőn belül nem támadta meg, így az abban foglaltak kötik. A felek a prémium követelését illetően pedig a munkaszerződés 4. pontjában foglaltakra figyelemmel állapodtak meg, így az a munkaszerződés vonatkozó rendelkezése helyébe lépett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem sérelmezte az eljárt bíróságoknak a munkaszerződés 4. pontjában foglaltakra vonatkozó érvelését. Álláspontja szerint az igazgatóság az előterjesztést elfogadó határozatával döntött a vezetők premizálásáról és meghatározta a prémium mértékét is. Így a munkaszerződés kikötése és az igazgatósági határozat együttesen teljesíti a felperes premizálására vonatkozó alperesi kötelezettségvállalást. Miután az alperes a prémiumfeladat kitűzését elmulasztotta, annak hiányára eredményesen nem hivatkozhat.
A felperes szerint a jogerős ítélet téves következtetésre jutott a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okirat azon kikötéséből is, amely szerint a munkavállaló fenntartja magának a jogot a munkaszerződés 4. pontja szerinti prémium fizetésére, amennyiben a munkáltató igazgatósága 2002. évre prémium kifizetéséről dönt. Álláspontja szerint egyfelől ez a rendelkezés egymagában megalapozza az igényét, mert a közös megegyezés aláírásakor az igazgatósági határozatról tudomása nem volt, másfelől az igazgatóság döntött is prémium kifizetéséről, amikor a vezérigazgató-helyettesek részére a munkaszerződésükben foglalt prémium időarányos összegének jutalomként történt kifizetéséről döntött.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet indokolásának azon megállapítását támadta, miszerint az alperes igazgatósága határozatának az eredményterv teljesülésére vonatkozó kikötése sem vehető figyelembe a felperesi igény elbírálásánál. E körben a munkaügyi bíróság ítélete indokolásának helybenhagyását kérte, mely szerint az igazgatóság határozatának utolsó mondatában foglalt feltétel (a tervezettnél jobb eredmény elérése) teljesülésének elmaradása eleve kizárja a prémiumra való jogosultságot. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres felek között 2002. október 31-én a felperesi munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése tárgyában érvényes megállapodás jött létre, melyben a felperes kijelentette, hogy a megállapodásban foglaltakon túl igénye az alperessel szemben nincs. A megállapodásban a felperes a munkaszerződése 4. pontja szerinti prémiumkövetelés érvényesítésére jóllehet fenntartotta magának a jogot, de kizárólag csak arra az esetre, "amennyiben a munkáltató igazgatósága 2002. évre prémium kifizetéséről dönt".
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy amikor a felperes a megállapodást aláírta, tudatában volt annak, hogy az igazgatóság részére 2002. évre prémiumfeladatot nem tűzött ki, a munkaszerződése szerinti "külön megállapodás" nem jött létre, az alperes részéről prémiumelőleg, illetőleg prémium fizetése az adott évre nem történt. A megállapodás érvényességét és a felperesi jogfenntartás feltételét illetően annak pedig nincs jelentősége, hogy a felperes az igazgatóság határozatáról (amelyben az igazgatóság elfogadta a vezetői prémiumra és a nem vezető munkavállalók 2002. évi bónuszára vonatkozó előterjesztést) a megállapodás aláírásakor nem volt tudomása. Ezért helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, miszerint az érvényes megállapodás a felperest is köti.
Ebből következően a bíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a prémium iránti követelés megállapodás szerinti feltétele fennáll-e. Ezért a felperes igénye elbírálásakor a munkaszerződésében és az igazgatóság által elfogadott előterjesztésben foglaltak értékelése csak abban az esetben releváns, amennyiben megállapítható, hogy 2002. október 31-ét követően az alperes igazgatósága 2002. évre prémium kifizetéséről döntött.
A perben arra bizonyíték nem merült fel, hogy az alperes igazgatósága 2002. évre prémium kifizetéséről döntött volna. Ennek nyilvánvalóan oka lehetett az a tény, hogy az előterjesztés elfogadása ellenére 2002. évre prémiumkitűzés nem történt, illetve az, hogy 2002. évre az alperes eredményterve nem teljesült, a mérleg szerinti eredménye veszteség volt.
Az igazgatóságnak a felperes által hivatkozott határozatát nem lehet a felperesi követelésre alapot teremtő döntésként kiterjesztően értelmezni. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes a két vezérigazgató-helyettes részére - diszkrecionális jogkörében eljárva - a munkaszerződésükben foglalt prémium időarányos összegével azonos összegben jutalom kifizetéséről döntött, nem értelmezhető úgy, hogy 2002. évre prémium kifizetéséről határozott. A periratok szerint meghatározott feladat (a privatizációban részvétel) elvégzését jutalmazta a munkáltató személyre szólóan, amit a felperes nem cáfolt. Ebből következően a felperes prémium iránti követelését a 2002. október 31-én aláírt megállapodásba foglalt rendelkezés kizárja, és ezért a felülvizsgálati kérelemnek a felperesi munkaszerződés prémiumra vonatkozó rendelkezése értelmezésével és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek a prémium kizáró feltétellel összefüggő érvelésére vonatkozó bírósági állásfoglalás okafogyottá vált.
Mindezekre tekintettel a felperes kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.788/2007.)