BH+ 2009.10.464

I. Nem követ el tisztességtelen magatartást az, aki nem tud a kizárólagos forgalmazói jogosultságról és megsérti azt [1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tptv.) 2. §, 4. §]. II. Folyamatos megbízási jogviszony esetén a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodhatnak meg [Ptk. 483. § (4) bek.]. III. A bíróság tájékoztatási kötelezettségének köre [Pp. 3. § (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes és a II. r. alperes 2001. április elsején megbízási szerződést kötött, a felperes megbízta a II. r. alperest a T. és Fia Bt.-t azzal, hogy a Truper szerszámok Mexikóból való importálása, értékesítése körében a termékeket menedzselje, a marketing tevékenységet ellássa, a partner kapcsolatot építse, bővítse. A II. r. alperest a fenti tevékenységek elvégzéséért a bevétel 10%-a illette meg jutalékként. 2002. július 1-jén a megállapodást többek között akként módosították, hogy a jutalék...

BH+ 2009.10.464 I. Nem követ el tisztességtelen magatartást az, aki nem tud a kizárólagos forgalmazói jogosultságról és megsérti azt [1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tptv.) 2. §, 4. §].
II. Folyamatos megbízási jogviszony esetén a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodhatnak meg [Ptk. 483. § (4) bek.].
III. A bíróság tájékoztatási kötelezettségének köre [Pp. 3. § (3) bek.].
A felperes és a II. r. alperes 2001. április elsején megbízási szerződést kötött, a felperes megbízta a II. r. alperest a T. és Fia Bt.-t azzal, hogy a Truper szerszámok Mexikóból való importálása, értékesítése körében a termékeket menedzselje, a marketing tevékenységet ellássa, a partner kapcsolatot építse, bővítse. A II. r. alperest a fenti tevékenységek elvégzéséért a bevétel 10%-a illette meg jutalékként. 2002. július 1-jén a megállapodást többek között akként módosították, hogy a jutalék összegét 16%-ra felemelték, megállapodtak továbbá abban is, hogy a közöttük létrejött megbízási jogviszonyt 2005. december 31. napjáig csak közös megegyezéssel bonthatják fel. A III., IV., V. r. alperesek a II. r. alperes ügynökei voltak. A felperes a megbízási jogviszonyt 2005. április 4-én a Ptk. 486. § (1) bekezdésre hivatkozással írásbeli indokok nélkül azonnali hatállyal felmondta. Ugyanezen a napon az I. r. alperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A II. r. alperes, a felmondást követően maga is alapító tagként létrehozta a VI. r. alperest, mely a felpereshez hasonló tevékenységi körben működik, és az üzletkötőket tovább foglalkoztatta. A VI. r. alperes 2005. évben Németországból a D GmbH-tól Truper terméket vásárolt. Felperes erről értesülve a gyártóhoz fordult, aki a felperesnek a kelet-európai kizárólagosságot garantálta, és a gyártó a D. GmbH kiszolgálását megszüntette. A Truper cég a D. GmbH első áruvásárlásakor vele értékesítési korlátozást nem közölt.
Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek jogsértést követtek el, kérte kötelezni az alpereseket a jogsértés abbahagyására, a további jogsértésektől történő eltiltásra, nyilvános napilapban elégtétel nyújtására, a III-VI. r. alpereseket arra, hogy szolgáltassanak adatot a jogsértéssel érintett forgalmazásban résztvevőkről, az üzleti kapcsolatokról. A alpereseket egyetemlegesen 10 577 018 Ft megfizetésére kérte kártérítés jogcímén kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a VI. r. alperes és annak ügynökei a III-IV-V. r. alperesek a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt) 3., 4., 5., és 6.§-ában foglalt módon tisztességtelenül jártak el.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A II. r. alperes a perek egyesítése folytán viszontkeresetnek minősülő keresetében 15 000 000 Ft és annak 2005. október 25.-től járó törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Arra hivatkozott, hogy a felperesnek a közöttük fennálló szerződés azonnali hatályú felmondása jogellenes volt, mellyel összefüggésben a II. r. alperesnél elmaradt haszon formájában kár keletkezett.
Felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság kijavított ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 2 800 000 Ft tőkét és annak 2005. október 25. napjától járó törvényes kamatát. A II. r. alperes viszontkeresetét a fentieket meghaladóan elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperes és a II. r. alperes között létrejött, majd módosított szerződés a felek konszenzusát tükrözte, így a felperes a szerződést jogellenesen mondta fel. A Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán irányadó Ptk. 339. § (1) bekezdésének alkalmazásával 2 800 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest elmaradt haszon címén. A fenti összeget meghaladóan a viszontkeresetet nem találta megalapozottnak. A felperesnek a Tpvt. 2. § megsértésével összefüggésben előterjesztett keresetével összefüggésben kifejtette, a felperes nem bizonyította, hogy a Truper termékek forgalmazására kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezett abban az időben, amikor a VI. r. alperes ilyen terméket értékesített. A felperesnek küldött levél nem bizonyítja a kizárólagosságot, illetve azt, hogy arról az alperesek tudtak. Emiatt nem találta jogszerűnek a felperes kártérítési igényét. A felperesnek a Tpvt. 3., 4.</a>, 5.</a> és 6.§-ával összefüggésben előterjesztett keresetét bizonyítottság hiányában utasította el.
Az ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett. Felperes fellebbezésében kártérítés iránti követelését 5 928 000 Ft erejéig tartotta fenn. Vitatta, hogy nem igazolta volna, miszerint a felperes kizárólagos forgalmazási joggal rendelkezett a Truper termékekre. A VI. r. alperes egy konténer mennyiségű Truper terméket az országba behozott, ezzel pedig a felperesnek kára keletkezett. A Tpvt. egyes rendelkezésének megsértésével összefüggésben különösen sérelmezte a felperes a Tpvt. 4. § (1) bekezdésével összefüggő ítéleti indokolást. A viszontkereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a kártérítési összegnek a viszontkereseti kérelemben foglalt összegre történő felemelését kérte.
Az ítélőtábla 2008. március 3-án kelt rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését, és a II. r. alperes viszontkeresete tekintetében a felperes kártérítési felelőssége jogalapját megállapító rendelkezését helybenhagyta, a kártérítés összegének megállapítása tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozata indokolásában kifejtette, a felperes nem bizonyította, hogy a Truper termékek forgalmazása tekintetében kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezett abban az időben, amikor a II. r. alperes ilyen termékeket értékesített, illetve, hogy arról az alpereseknek tudomásuk volt. Az első- és másodfokú eljárásban becsatolt leveleknek, melyek a kizárólagos jogosultságot igazolják egyébként sincs az ügy eldöntése szempontjából jelentősége. A gyártó cég a felperes részére biztosított kizárólagos nagykereskedelmi jogosítványt, mely a gyártó és a felperes közötti jogviszonyban értékelhető. A gyártó céget terhelte az a kötelezettség, hogy a felperes kizárólagos jogosítványának a garanciáját megteremtse. A gyártónak kellett volna a D. GmbH-val kötött értékesítési szerződésben kikötnie, hogy a termék forgalmazása nem sértheti a felperesnek az adott országokra, többek között Magyarországra nézve biztosított kizárólagos jogosítványait, ezért e kikötés elmaradása, az ebből eredő kár csak a Truper céggel szemben érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - helytállóan állapította meg, hogy az alperesek a Tpvt. 3., 4.</a>, 5.</a>, 6. §-ában részletezett jogellenes magatartást nem tanúsítottak, így kártérítési felelősségük nem áll fenn.
A II. r. alperes viszontkeresetét a jogalap tekintetében helytállónak találta. Elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött, majd a módosított szerződés tükrözte a felek szerződéskötési akaratát. A felek között folyamatos jogviszony állt fenn, melynek megszüntetését korlátozták a felek, amikor kikötötték, hogy a jogviszony 2005. december 31-ig csak közös megegyezéssel szüntethető meg. E kikötéssel a szerződés nem vált határozott időtartamúvá. A Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése folyamatos megbízási jogviszony esetén lehetővé teszi, hogy a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodjanak meg. A korlátozásnak több formája ismert és elismert. Ilyen pl. a jelen szerződésben alkalmazott korlátozás. A felperes a felek közötti szerződést megszegte, amikor a szerződést egyoldalúan felmondta. E magatartása kártérítési felelősségét megalapozza. A kár összegének meghatározása azonban további bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé, ezért hozott a másodfokú bíróság e vonatkozásban közbenső ítéletet.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős rész- és közbenső ítéletnek a hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a fellebbezéssel módosított kereseti kérelme szerint az alperes marasztalását, a viszontkereseti ellenkérelmében foglaltak szerint az alperesi viszontkereset elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését súlyosan megsértette, amikor nem találta bizonyítottnak, hogy a perbeli időszakra vonatkozóan a Truper cég a termékei forgalmazására a felperes részére kizárólagos forgalmazási jogot biztosított és erről az alperesek is tudomással bírtak. Azt a tényt, hogy az I. r. alperes teljes mértékben tisztában volt a kizárólagos forgalmazási jog létezésével, annak következményeivel, igazolja, hogy azonnal létrehozta a VI. r. alperest a felperessel azonos tevékenység végzése céljából, mely társaságnak tagja lett többek között a D. GmbH ügyvezetője is. Ezzel megtévesztette a Truper céget, melynél fel sem merült, hogy a német cég Németországon kívül fogja forgalmazni a termékeket. Ha a VI. r. alperes nem tudott volna a felperest megillető jogosítványról, akkor közvetlenül a saját nevében rendelt volna Truper terméket és nem a D. GmbH közbeiktatásával. A VI. r. alperes létrehozásának célja az volt, hogy mint önálló jogi személy, nem azonos a II. r. alperessel, melynek vonatkozásában a versenyjogi szabályok megsértése egyértelműen megállapítható lenne.
A viszontkeresettel összefüggésben a felperes hangsúlyozta, az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a módosított szerződés 5. pontjában rögzített kikötés a megbízási szerződést határozott időtartamúvá tette-e. A bíróság kizárólag az okirat szövegére, a felek személyes meghallgatására alapította álláspontját, nem hívta fel a felperes figyelmét [Pp. 3. § (3) bekezdés] a bizonyításra szoruló tények körében arra, hogy az okiratot szerkesztő ügyvédnek a per során történő meghallgatása, vagy annak elmaradása, az S.-i Városi Bíróság előtti perben keletkezett, erre a kérdésre ki nem terjedő meghallgatásról készült jegyzőkönyv bizonyítékként történő értékelése milyen jogkövetkezménnyel jár. Miután a II. r. alperes által a felperes elleni kártérítési pert a megyei bíróság egyesítette, a versenyjogi szabályok megsértése miatt indított perrel vizsgálni lett volna szükséges, hogy milyen okok vezettek az azonnali hatályú felmondáshoz, a felmondási jog korlátozása esetén is az azonnali felmondás jogszerű lehet. Így tehát megsértették e vonatkozásban is a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtakat.
A felperes a jogerős részítélet kapcsán ugyancsak a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megsértésére hivatkozott. Megítélése szerint nem helytálló a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. és VI. r. alperesek a kizárólagos forgalmazási jogról való tudomása nem bír jelentőséggel. A mexikói cég ugyanis egy alkalommal - megtévesztése következtében - teljesített megrendelést, közvetve a VI. r. alperes részére, ezáltal viszont nem a D. GmbH részére történő szállítás, hanem a megtévesztő magatartás hozható összefüggésbe a kárral. A felróhatóság is megállapítható I. és VI. r. alperesek tekintetében.
A közbenső ítélet hatályon kívül helyezését a felperes a Pp. 146. § (1) bekezdésére, illetve a Pp. 235. § (1) bekezdésére hivatkozással is kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság lényegében "keresetmódosítást" hajtott végre, amikor a megismételt eljárásban a II. r. alperesnek az elsőfokú bíróság előtt nem is említett tényállításai vizsgálatára, illetve az elmaradt haszon mértékének felderítésére utasította az elsőfokú bíróságot. Olyan új tények, bizonyítékok vizsgálatára utasította tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot, melyre csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott a II. r. alperes, s amelynek figyelembevételét a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése nem tett lehetővé.
Alperesek a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra nem tettek észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős rész- és közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között a felülvizsgálati eljárás tárgyát képezhető körben vizsgálta és megállapította, hogy az az alábbiakra tekintettel érdemben nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a felperesnek azt az álláspontját, hogy már az elsőfokú eljárásban bizonyította, miszerint a perbeli időszakban 2005 júliusában kizárólagos nagykereskedője volt a Truper szerszámoknak Magyarországon. Ez a tény 2004. március 12-én kelt levél (F/1), illetve a 2006. szeptember 28-án becsatolt fax együttes olvasata alapján bizonyítottnak tekinthető. A kizárólagos forgalmazói jogosultság fennállását a felperes a másodfokú eljárásban további okirattal támasztotta alá. A felperes kizárólagos forgalmazói jogosultsága fennállásának bizonyítása azonban az adott tényállás mellett nem ügydöntő.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság azt az álláspontját, hogy a mexikói cégnek kellett volna a D. GmbH-val megkötött értékesítési szerződésben kikötnie, hogy a termék forgalmazása nem sértheti a kizárólagos forgalmazói jogosultságokat. A Legfelsőbb Bíróság BDT 2002/715. számú határozatában (Pf.IV.22.096/1998/3. számú ügy) egyértelműen akként foglalt állást, nem tisztességtelen önmagában annak a magatartása, aki belföldön értékesít külföldről származó legális import keretében beszerezhető árut akkor sem, ha az más kizárólagos forgalmazói jogosultságát sérti. Jelen ügyben azonban többlet tényállási elemként arra hivatkozott a felperes, hogy az alperesek kifejezetten tudtak arról, hogy a felperest kizárólagos forgalmazói jogosultság illeti meg a Truper szerszámok tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a perben eljárt bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelése alapján egyezően levont következtetését, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján fennállt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem bizonyította, hogy az alperesek tudtak a felperes kizárólagos forgalmazási jogosultságáról. Önmagában a VI. r. alperes létrehozása, mely jelenleg is működő vállalkozás, illetve, hogy a VI. r. alperes tagja a D. GmbH ügyvezetője, aki jelenleg is tagja és ügyvezetője a VI. r. alperesnek, nem bizonyítja, hogy az alperesek tudtak a felperes kizárólagos forgalmazási jogosultságáról, ahogy az sem, hogy a terméket a VI. r. alperes a német cégen keresztül szerezte be. A III-IV-V. r. alperes tekintetében pedig e vonatkozásban semmilyen tényállítást nem tett a felperes. A fentiekből következően a felperes a Tpvt. 2. §-a alapján kártérítésre nem jogosult, mert nem volt megállapítható, hogy az alperesek tisztességtelen üzleti tevékenységet folytattak volna.
A viszontkeresettel kapcsolatos felülvizsgálati kérelem tekintetében a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelem tárgyát csak a jogalap megállapítása képezi. A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében csak a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés vizsgálható felül, tehát a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatnak az a része nem, melyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati eljárás tárgya tehát nem lehet a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságnak adott iránymutatása atekintetben, hogy mit vizsgáljon a megismételt eljárásban.
A perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felek közötti megállapodás módosítása a megbízási jogviszonyt nem tette határozott idejűvé. A felmondás jogának szerződés szerinti korlátozása összhangban volt mindkét fél érdekével. A felperes maga hivatkozott arra, hogy e kikötés célja az volt, hogy a jutaléknak a megbízás megszűnését követő időre vonatkozó kikötésétől megszabaduljon. Helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a felperes, képviselőjének hiányos nyelvismerete miatt nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés, annak módosítása nem felelt meg szerződéses akaratának. Ebből következően helytálló következtetésre jutottak a perben eljárt bíróságok atekintetben, hogy a felperes azonnali hatályú felmondása jogellenes volt, a szerződés rendelkezéseibe ütközött.
A felperes két vonatkozásban is hivatkozott a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértésére. A hivatkozott rendelkezés szerint "a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni." A jogi képviselővel eljáró felperes tudott arról, hogy neki kell bizonyítani, hogy a szerződés módosításával a megbízási jogviszony - ahogy állította - határozott idejűvé vált. A Pp. 3. § (3) bekezdése nem írja elő, hogy a bíróság tájékoztassa a feleket, vagy valamelyik felet mi módon tudja a fentieket bizonyítani, milyen okiratokkal, milyen tanúvallomásokkal. Ugyanez vonatkozik arra a felperesi előadásra is, miszerint a felmondás jogszerűségével kapcsolatos bizonyítási kötelezettségére a perben eljárt bíróságok nem hívták fel a figyelmét. Ezt egyébként felperes az eljárás során nem kifogásolta, ennek szükségességére fellebbezésében nem hivatkozott. Személyes meghallgatása során is mindössze azt adta elő, hogy "véleményem szerint az volt a probléma, hogy az I. r. alperes nem értette céljaimat és a szerződéses kapcsolatot másként értelmezte" (50. jkv. 4. o.). Mindebből következik az is, hogy az egyébként indokolás nélküli felmondását a továbbiakban nem kívánta további indokokkal alátámasztani.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.407/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.