adozona.hu
BH 2009.9.282
BH 2009.9.282
A csoportos létszámleépítéssel indokolt felmentésnél a másik munkakör felajánlási kötelezettség teljesítését a létszámleépítés végrehajtásának időszakára nézve kell vizsgálni [Ktv. 17. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997-től állt közszolgálati jogviszonyban az alperessel, amelynél az E. Főosztályon főtanácsos beosztásban dolgozott. Keresetében a jogviszonya felmentéssel történt megszüntetését sérelmezte, és kérte az eredeti munkakörbe visszahelyezését, továbbá elmaradt illetménye és egyéb juttatásai megfizetését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2003. november 13-án előzetesen értesítette a ...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2003. november 13-án előzetesen értesítette a felperest, hogy a 2263/2003. (X. 27.) Korm. határozat és a 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozatokban elrendelt létszámcsökkentés miatt a közszolgálati jogviszonya felmentéssel megszűnik. A felperes az okirat átvételét megtagadta, erről az alperes az Mt. 6. § (4) bekezdése alapján jegyzőkönyvet vett fel. Az alperes 2003. december 8-ai keltezéssel elkészítette a kormányhatározatban elrendelt létszámcsökkentéssel indokolt felmentést, amit 2003. december 13-án kívánt átadni a felperesnek, aki ekkor betelefonált, hogy aznaptól táppénzes állományban van. Az alperes a felmentést 2003. december 16-án tértivevényes küldeményként a felperes részére postára adta. A felperes a küldeményt értesítés ellenére nem vette át, az alperest erről a posta 2004. január 12-én értesítette, az alperes ezért a felmentést kézbesítettnek tekintette. Amikor az alperes elszámolásra hívta fel a felperest, ő 2004. április 7-én megjelent az alperesnél, és ekkor átvette a felmentést.
A munkaügyi bíróság e tényállás alapján nem találta alaposnak az alperesnek a 2004. április 19-én benyújtott kereset elkésettségére vonatkozó álláspontját, mivel úgy ítélte meg, a felperes a keresőképtelensége miatt ténylegesen 2004. április 7-én szerzett tudomást a felmentésről. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján bizonyítottnak és jogszerűnek minősítette a felmentés indokát. Kifejtette, hogy az alperesnél 53 főt érintett a 2003 decemberében végrehajtott létszámcsökkentés, szervezeti átalakításra is sor került, háttérintézmények feladatkörükkel és személyi állományukkal az alpereshez betagozódtak, a felperes munkakörébe új alkalmazottat nem vettek fel, feladatait szétosztották.
A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a létszámleépítésről szóló előzetes értesítéskor a felperes nem állt felmentési tilalom alatt, ezért a későbbi keresőképtelensége a felmentés jogszerűségét már nem érintette. Az alperes a csoportos létszámleépítés szabályait betartotta, az ún. KÉT megállapodás az alperesre kötelező felmentési tilalmat nem írhatott elő. Alaptalannak tartotta és elutasította a létszámcsökkentés gazdaságossága és célszerűsége vizsgálatára vonatkozó felperesi indítványokat, mivel a bírói gyakorlat értelmében ezek munkaügyi jogvita tárgyává nem tehetők. A megfelelő üres munkakör felajánlásának elmulasztására vonatkozó kereseti kérelmet úgyszintén megalapozatlannak minősítette arra tekintettel, hogy a felperes nem jelölte meg konkrétan, mely munkakör lett volna a részéről betölthető.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2003. december 8-án kelt, és december 16-án postára adott felmentése jogellenes. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság részben helytelennek találta az elsőfokú ítéleti tényállást. Abból indult ki, hogy a felperes ténylegesen 2004. április 7-én vette át a rendes felmondást, mivel 2003. december 16-án, illetve a kézbesítés idején - orvosi iratokkal igazoltan - kórházi kezelés alatt állt, ezért a közlés időpontja 2004. április 7-e. Ehhez képest megítélése szerint a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti felmentésnek a (4) bekezdésben előírt feltételeit - a megfelelő betöltetlen munkakör felajánlási kötelezettségét - ebben az időpontban kell vizsgálni. A másodfokú bíróság ebben a körben megállapította, hogy az alperes N. Osztályára, mint az EU integrációjához tartozó szervezethez - ahol a bíróság szerint a felperes "végzettségének megfelelő feladatkörök lehetnek" - több személy felvételére került sor 2004. április 16-án. Az alperes a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította ezen új alkalmazások indokát, továbbá az átszervezés folyamán más üres állások is voltak, amelyeket a felperesnek felajánlhatott volna, ezért a felmentés tekintetében a másodfokú bíróság megállapította a Ktv. 17. § (4) bekezdésének megsértését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélettel szemben a jogszabályoknak megfelelő új, a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Ktv. 17/B. § (3) és (4) bekezdése, a Ktv. 71. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6. § (4) bekezdése és a 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 31. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó előzetes értesítés közlése szabályszerűnek minősült, az okirat átvétele megtagadásáról felvette a jogszabályban előírt jegyzőkönyvet, így a felperes 2003. december 13-ától fennállt keresőképtelensége a felmentés szempontjából már nem eredményezett felmentési tilalmat. Erre tekintettel nem a 2004. áprilisi, hanem a csoportos létszámleépítés 2003. decemberi időpontjában kell vizsgálni, hogy rendelkezett-e a felperesnek megfelelő üres munkakörrel, mivel a postai szolgáltatásokról szóló kormányrendelet szerint az értesítés ellenére át nem vett, a felmentést tartalmazó 2003. december 16-án postára adott küldeménye kézbesítettnek minősült. Ebben az időszakban nem volt a felperes számára felajánlható üres munkaköre.
A felperes "érdemi észrevételében" arra hivatkozott, hogy az alperes teljes körűen végrehajtotta a jogerős ítéletet, az összegszerűség körében született ítéletnek is eleget tett, így álláspontja szerint "okafogyottá vált" a felülvizsgálati kérelme és hiányzik "a felülvizsgálat alapja" is, mivel a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A jelen felülvizsgálati eljárásnak nem az összegszerűség tekintetében hozott, az első fokon jogerőre emelkedett ítélet, hanem a felmentés jogellenessége jogkövetkezményei iránt benyújtott kereset jogalapját eldöntő jogerős közbenső ítélet képezte a tárgyát [Pp. 213. § (3) bekezdés]. A jogerős közbenső ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálatnak van helye. Következésképpen az első fokon jogerőre emelkedett ítélet elleni felülvizsgálati eljárás kizártságát szabályozó Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazására a felperes alaptalanul hivatkozott.
A keresetindítási határidő szempontjából nem kifogásolható az elsőfokú bíróság álláspontja.
Az alperes felülvizsgálati kérelme helytállóan érvelt arról, hogy csoportos létszámleépítés esetén a Ktv. 17/B. § (3) és (4) bekezdése értelmében a felmentésről szóló előzetes értesítés közlésének időpontja irányadó a felmentési tilalom tekintetében. Amennyiben ugyanis az előzetes tájékoztatás közlése szempontjából a köztisztviselő felmentési tilalom alatt állt, a felmentés csak a védelem megszűnését követően közölhető.
A csoportos létszámleépítésről szóló előzetes értesítés átvételét a felperes kifejezett nyilatkozattal megtagadta, ezért a Ktv. 71. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6. § (4) bekezdése értelmében a jognyilatkozat közöltnek minősült. A felperes nem vitatottan ekkor nem volt keresőképtelen, tehát nem állt felmentési tilalom alatt, így nem volt akadálya annak, hogy a későbbi keresőképtelenség ellenére a felmentés közölhető legyen.
A felmentés 2003. december 13-án - az előzetes értesítéstől számított 30 nap elteltével már közölhető lett volna, a felperes ezen a napon azonban telefonon bejelentette a keresőképtelenségét, munkahelyén nem jelent meg, ezért az alperes 2003. december 16-án tértivevényes küldeményként postára adta a felmentést, amit postai értesítés ellenére a felperes nem vett át, a küldeményt ezen tájékoztatás mellett a posta visszaküldte az alperes részére.
Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a 2003. december 16-án tértivevényes küldeményként postára adott felmentés tekintetében a postai szolgáltatásokról szóló 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 31. § (1) bekezdése alkalmazható volt. Ebben a körben a másodfokú bíróság álláspontja helytálló, mely szerint a munkáltatói jognyilatkozat nem minősült a hivatkozott jogszabály alkalmazhatósága szempontjából meghatározott hatósági, vagy bírósági iratnak.
A másodfokú bíróság a Ktv. 17. § (4) bekezdésében előírt másik munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói kötelezettség fennállását a felmentés tényleges átvételének 2004. április 7-ei időpontjában vizsgálta az előbb hivatkozott kormányrendelet adott ügyben való alkalmazásának kizártságára és arra tekintettel, hogy a felperes a 2003. december 16-án postára adott felmentés kézbesítése időpontjában - orvosi iratokkal igazoltan - kórházi kezelés alatt állt. Ezen megállapítás tekintetében csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a peres iratokhoz csatolt, a B. Kórházi Osztálya zárójelentése szerint 2003. december 19-étől került a felperes felvételre (nem pedig december 13-án, amint arról a másodfokú bíróság által 2006. november 28-án tartott tárgyaláson nyilatkozott). Ennek azonban nincs jelentősége, mivel a munkakör felajánlási kötelezettség elmulasztására vonatkozó jogerős ítéleti jogi álláspont téves.
A nem vitatott jogerős ítéleti következtetés szerint az alperes a felmentést jogszerűen indokolta a kormányhatározatokkal elrendelt és az alperest is érintő létszámleépítéssel, a csoportos létszámleépítés jogszabályi feltételei betartását a perben bizonyította, a KÉT megállapodással kapcsolatos felperesi hivatkozásokat - helytállóan - a másodfokú bíróság sem fogadta el.
Az előbbiek szerinti követelményeknek megfelelő felmentés jogszerűségét tehát az dönti el, hogy az alperes betartotta-e a Ktv. 17. § (4) bekezdését, és ezen kötelezettségét mely időszakra vonatkozóan kell vizsgálni.
A perbeli 2003. december 13-án kelt felmentés (amelynek december 16-ai alperesi postára adását a jogerős közbenső ítélet rendelkező része is tartalmazza) a nem vitásan 2003. decemberben végrehajtott, felsőbb szerv által elrendelt csoportos létszámleépítésre vonatkozott, a felmentés felperes általi, ténylegesen hónapokkal későbbi átvétele ezen indoktól függetlenül történt. Ezért a csoportos létszámleépítéssel indokolt felmentés tekintetében a másik munkakör felajánlási kötelezettség teljesítése a létszámleépítés felperest érintő végrehajtásának az időszakában, 2003. decemberben vizsgálandó, amikor a meghozott felmentési döntéssel az alperes a felperes státuszát megszüntette. Ezen döntéssel szoros időbeli kapcsolatban lévő létszámhelyzet feltárásával lehet megállapítani, hogy - a keresetre figyelemmel - a Ktv. 17. § perbeli időszakban hatályos (4) bekezdése értelmében az alperesnél ekkor volt-e a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör, amit a felperesnek fel kellett volna ajánlania. Erre a kérdésre egymagában nem ad megfelelő választ annak esetleges megállapítása, hogy az alperes a perbeli időben új alkalmazottakat vett fel. Ha a munkáltatónál megüresedik valamely továbbra is ellátandó feladatokra fennálló munkakör, annak betöltése nem érinti a más munkakörökre végrehajtott létszámcsökkentést, és nem jelenti a másik munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség megszegését, ha az érintett köztisztviselő részére történő felajánlhatóság feltételeinek nem felel meg.
A munkakör felajánlási kötelezettség teljesítését - a felmentés jogszerűsége körében - a munkáltatónak kell bizonyítania, ezért az elsőfokú bíróság tévesen indult ki abból, hogy a felperes "nem jelölte meg konkrétan, melyik munkakörre gondol, és annak betöltésének lehetősége a felmentésének idején is fennállt-e". A másodfokú bíróság pedig a vizsgálhatóság időszakára vonatkozó téves álláspontjánál fogva nem a megfelelő időszakot, hanem a későbbi, a per jelenlegi adatai szerint a perbeli csoportos létszámcsökkentés végrehajtását több hónappal követő, a felperes felmentéséhez nem kapcsolható létszámhelyzetet értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a részletezettekre tekintettel új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.919/2007.)