adozona.hu
BH 2009.9.279
BH 2009.9.279
A köztisztviselő az I. besorolási osztályba 2005. február 1-jétől csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett [Ktv. 26. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az I. besorolási osztályba történő átsorolását, és az alperesnek 2005. május 17-étől az ezzel összefüggő illetménykülönbözet, 13. havi illetménykülönbözet és szabadságkülönbözet pénzbeli megváltása (összesen 2 353 966 forint), késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Kérelme jogalapjaként előadta, hogy 2005. május 17-én igazságügyi ügyintézői főiskolai oklevelet szerzett, és a Ktv. 42. § (4) bekezdése értelmében az I. besorolási osztályba kell be...
BH 2009.9.279 A köztisztviselő az I. besorolási osztályba 2005. február 1-jétől csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett [Ktv. 26. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében az I. besorolási osztályba történő átsorolását, és az alperesnek 2005. május 17-étől az ezzel összefüggő illetménykülönbözet, 13. havi illetménykülönbözet és szabadságkülönbözet pénzbeli megváltása (összesen 2 353 966 forint), késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Kérelme jogalapjaként előadta, hogy 2005. május 17-én igazságügyi ügyintézői főiskolai oklevelet szerzett, és a Ktv. 42. § (4) bekezdése értelmében az I. besorolási osztályba kell besorolni.A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes az I. besorolási osztály főtanácsos besorolási fokozat 13. fizetési fokozatába tartozik, illetménye 2006. szeptember 27. napjától 206 110 forint. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2 353 966 forintot és ennek késedelmi kamatát.
A megállapított tényállás szerint a felperes 2001. január 2-ától állt az alperessel közszolgálati jogviszonyban, és az alperes Hatósági és Ügyfélszolgálati Főosztály Okmány Osztályán anyakönyvvezetőként dolgozott. A felperest a munkáltató az 1985-ben megszerzett anyakönyvvezetői szakvizsgája és középfokú iskolai végzettsége alapján II. besorolási osztály főelőadó besorolási fokozatba sorolta.
A felperes a főiskolai oklevél tanúsága szerint az Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán igazságügyi ügyintéző szakon 2005. május 17-én főiskolai végzettséget szerzett. Az alperes a felperes I. besorolási osztályba történő átsorolás iránti kérelmét a 2005. október 27-én kelt levelében azzal az indokolással utasította el, hogy az iskolai végzettsége és az anyakönyvi szakvizsgája alapján a felsőfokú iskolai végzettség megszerzése előtt is képesített volt a munkaköre ellátására, ezért tanulmányi szerződés hiányában a munkáltató nem kívánt a magasabb besorolási osztályba történő besorolás jogszabályi lehetőségével élni.
A munkaügyi bíróság a felperes jogi álláspontját találta megalapozottnak. Hivatkozott a Ktv. 23. §-ában foglaltakra, miszerint a köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - kivéve a 26. § (2) bekezdését - az iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A Ktv. 2005. február 1-jétől hatályos (módosított) 26. § (2) bekezdése szerint a köztisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt felsőfokú iskolai végzettséget szerzett. A köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. számú mellékletének I/1. pontja szerint azonban a belügyi igazgatási feladatok körében kiemelt munkakörként megjelölt anyakönyvvezetői munkakör az I. besorolási osztályban főiskolai szintű igazgatásszervezés szakképzettség, vagy egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és anyakönyvvezetői vizsga alapján, a II. besorolási osztályban pedig középiskolai végzettség és az anyakönyvvezetői vizsga alapján egyaránt betölthető, a munkaügyi bíróság értelmezése szerint a felperes a főiskolai végzettség és anyakönyvvezetői szakvizsga együttes meglétével az I. besorolási osztályba való átsorolásra alanyi jogosultságot szerzett. Megállapította, hogy a felperest 2006. február 27-étől az I. besorolási osztályban főtanácsosként a 13. fizetési fokozat szerinti besorolás és az ennek megfelelő 206 100 forint illetmény illeti meg, és ennek alapján marasztalta az alperest a korábbi besorolás szerint megállapított illetményhez képest számított illetménykülönbözet, a Ktv. 49. §-a szerinti 13. havi illetménykülönbözetet, valamint a magasabb besorolási osztályhoz tartozó szabadság tekintetében, a marasztalás összegét a munkaügyi bíróság az alperes által összegében nem vitatott 235 966 forintban határozta meg.
Az alperes az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Ktv. 26. § (2) bekezdésének adott rendelkezése csupán lehetőséget nyújtott a I. besorolási osztályba történő átsorolásra, erre vonatkozó kötelezettséget azonban nem állapított meg.
A másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Döntését a munkaügyi bíróságtól eltérő jogi álláspontjával indokolta. A Ktv. 2005. február 1-jétől hatályos 26. § (2) bekezdésének másodfokú ítéleti értelmezése szerint a törvény a feladatkörre előírt felsőfokú iskolai végzettség megszerzése esetére az I. besorolási osztályba történő lehetséges sorolhatóságról rendelkezett, nem pedig átsorolási kötelezésről. Az alperesnek tudomása volt a felperes főiskolai tanulmányai folytatásáról, és annak várható befejezési időpontjáról, azonban nem kívánta tanulmányi szerződéssel támogatni, a felperes középfokú iskolai végzettségét és szakképzettségét a munkakör betöltéséhez elegendőnek találta, ezért a törvény szerinti magasabb besorolási osztályba sorolástól elzárkózhatott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiben való marasztalását kérte.
A felperes a Ktv. 26. § (2) bekezdésében, a R. 2. § (1) bekezdésében és az 1. számú mellékletében foglaltak megsértésére hivatkozott. Fenntartotta azt a perbeli álláspontját, miszerint a főiskolai végzettsége megszerzésével a magasabb besorolási osztályba való átsorolás nem csupán lehetősége, hanem jogszabályból adódó kötelezettsége volt az alperesnek, amellyel kapcsolatban a jogszabályoknak megfelelő ítéletet az elsőfokú bíróság hozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kiemelte még, hogy az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II. 15.) AB határozatában a Ktv. 26. § (2) bekezdésének 2005. február 1-jétől hatályos módosításáról rendelkező 2004. évi CXXXV. törvény 86. § (6) bekezdését megsemmisítette, így megítélése szerint a megsemmisítést megelőzően hatályban volt rendelkezéseket is figyelembe véve már e szabályok szerint önmagában a főiskolai végzettség alapján kötelező volt az I. besorolási osztályba sorolása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperesnek a költségekben való marasztalására irányult. Az ellenkérelem részletes érvelést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felperes a megsemmisített jogszabályra és annak indokaira miért nem hivatkozhat. A R.a> a kinevezéshez szükséges képesítési előírásokat tartalmaz, kötelező átsorolásról nem rendelkezik, és a magasabb iskolai végzettség megszerzése miatti kötelező átsorolást a köztisztviselőnek a Ktv. 33. § (1) bekezdésében megfogalmazott előmenetelhez való jogosultságával sem lehet indokolni.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak az anyakönyvvezető munkakörű köztisztviselő felperes I. besorolási osztályba besorolására (átsorolására) vonatkozó keresetét elutasító érdemi döntésével, nem osztja azonban annak jogi indokait.
A felek között a perben vita volt abban, hogy közszolgálati jogviszony fennállása alatt bekövetkezett változás alapján besorolás vagy átsorolás-e a megkívánt munkáltatói intézkedés, és ehhez képest eltérően kell-e értelmezni a Ktv. ezzel kapcsolatos rendelkezéseit.
A Ktv. tartalmát tekintve az esetenként használt eltérő megnevezés ellenére nem tesz különbséget besorolás és átsorolás között. A Ktv. 2005. február 1-jétől hatályos 23. §-a szerint a köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - kivéve a 26. § (2) bekezdésében és a 32. §-ában foglaltakat - az iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. Ez a szabály irányadó a kinevezéskor kötelezően előírt besorolásnál, mind pedig a besorolási feltételek változása esetén előírt átsorolásnál, amely tartalmát tekintve úgyszintén besorolásnak minősül.
A közszolgálati jogviszony fennállása alatt a köztisztviselő besorolásának meg kell felelnie a mindenkori besorolási jogszabályi előírásoknak, amelyek kógensek, így alkalmazásuk nem függ a munkáltató mérlegelésétől.
A 2005. február 1-jétől hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdésének meghatározásából, mely szerint "a köztisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt felsőfokú iskolai végzettséget szerzett", nem következik a jogerős ítéletben kifejtett - alperes perbeli álláspontjával azonos - értelmezés a munkáltató mérlegelési jogköréről. Az idézett jogszabály helyes értelmezése szerint a köztisztviselő csak akkor sorolható be az I. besorolási osztályba, ha rendelkezik a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, amennyiben ilyen szakirányú felsőfokú iskolai végzettség nincs, egyéb (szakirányúként nem előírt) felsőfokú végzettségére tekintettel nem sorolható az I. besorolási osztályba. A Ktv. 26. § (2) bekezdését egyébként a 2004. évi CXXXV. törvény 86. § (6) bekezdése szigorította 2005. február 1-jei hatállyal az előbbi tartalommal. A korábban hatályos 26. § (2) bekezdése szerint ha a köztisztviselő olyan felsőfokú iskolai végzettséget szerzett, amely nem szerepelt a feladatköréhez szükséges képesítési előírások között, de a köztisztviselő a szakképesítési előírásoknak megfelelt, az új végzettségének megfelelően kellett átsorolni az I. besorolási osztályba. A szigorítás eszerint a munkakörhöz előírt magasabb képesítés, mint kiemelt feltétel megvalósulását célozta.
A Ktv. 42. § (4) bekezdésének 2003. július 1-jétől változatlan általános szabálya szerint a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt az I. besorolási osztályba kell sorolni. A Ktv. 42. § (4) bekezdésében írtakhoz képest a Ktv. 26. §-ának 2005. február 1-jétől hatályos (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, ezért a tárgyalt jogkérdésnél ez utóbbiban előírt feltételt - a főiskolai végzettségnek a köztisztviselő feladatkörére előírt szakirányultságát - kell alkalmazni. Az előbbi két jogszabály egybevetéséből következően az I. besorolási osztályba soroláshoz önmagában nem elegendő a felsőfokú iskolai végzettség megszerzése, ezért téves az erre vonatkozó felülvizsgálati érvelés, amit a Ktv. 33. § (1) bekezdésében megfogalmazott előmeneteli jogosultság sem támaszt alá.
A Ktv. 80. § (1) bekezdés a) pontjában lévő felhatalmazáson alapuló, a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló R. 1. számú mellékletének I/1. pontja szerint a belügyi igazgatási feladatok között kiemelt munkakörként megjelölt anyakönyvvezetői munkakör mind az I. besorolási osztályba, mind pedig a II. besorolási osztályba besorolható az előírt iskolai végzettség meglévő szintjétől függően. Az R.a> 2005. február 1-je előtti és azt követően is változatlan szabálya szerint az anyakönyvvezetőt a II. besorolási osztályba kell sorolni, ha középfokú iskolai végzettséggel és anyakönyvvezetői vizsgával rendelkezik. Az R. 1. számú melléklet I. fejezet 1. pontja ugyanezen munkakör I. besorolási osztályba sorolása feltételeként a főiskolai szintű igazgatás-szervezői szakképesítést, vagy egyetemi illetve főiskolai végzettséget és anyakönyvvezetői vizsgát jelölte meg. Miután végrehajtási szabályról van szó, annak értelmezése a törvény azonos tárgyú rendelkezése fényében történhet.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 2005. május 17-én szerzett igazságügyi ügyintéző főiskolai oklevelet, ezért a perben abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy ez a felsőfokú iskolai végzettség a 2005. február 1-jétől hatályos Ktv. 26. § (2) bekezdésében előírt szakirányú végzettségnek megfelelt-e, figyelemmel az R. 1. számú melléklet I/1. pontjában szabályozottakra, mivel a kifejtettek alapján az R.a> rendelkezéseit csak a Ktv. 26. § (2) bekezdésében előírt szigorított feltételek alapján lehet értelmezni.
Megállapítható, hogy az anyakönyvvezetői munkakör tekintetében az R. 1. számú melléklet I/1. pontja nem írja elő szakirányú felsőfokú iskolai végzettségként az igazságügyi ügyintézői főiskolai végzettséget, ilyen előírást a felperes nem tudott megjelölni [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A felperes felsőfokú szakképesítése a 8/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet mellékletének 2. pontja értelmében igazságügyi ügyintéző, amely nem szerepel az anyakönyvvezető feladatköréhez szükséges képesítési előírások között. A Korm. rendelet meghatározása szerint az igazságügyi ügyintéző az igazságügy szervezetében közreműködik a döntések előkészítésében és végrehajtásában.
A felperes felülvizsgálati érvelése a 4/2006. (II. 15.) AB határozat rendelkező része és indokolása értelmezése alapján irányadó hatályos jog [Ktv. 26. § (2) bekezdés] tekintetében is téves. A 4/2006. (II. 15.) AB határozat 2. pontja alkotmányellenesnek minősítette, és a határozat közzétételének napjával megsemmisítette a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (továbbiakban: Kötv.) több különböző törvények módosításáról szóló rendelkezését, köztük e törvény 86. § (6) bekezdését, amely 2005. II. 1-jétől a Ktv. 26. § (2) bekezdését az előzőekben idézettek szerint állapította meg. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában részletesen kifejtette, hogy a Kötv. törvény egyes, így az idézett §-át is kizárólag formai okokból tekintette alkotmányellenesnek, amely részleges közjogi érvénytelenség megállapítását eredményezte, és a határozat rendelkező részében felsorolt törvényi rendelkezések megsemmisítése nem érintette a megsemmisített törvénnyel módosított (megváltoztatott) törvények érvényességét (indokolás IV/3. pontja). Eszerint tehát az Alkotmánybíróság bár a Kötv. 86. § (6) bekezdését megsemmisítette, a megsemmisített jogszabály folytán 2005. február 1-jétől módosított Ktv. 26. § (2) bekezdése változatlan szöveggel hatályban maradt, miután annak érdemi alkotmányossági vizsgálatára erre irányuló indítvány hiányában nem került sor.
Eszerint a felperes keresetének elbírálására a Ktv. 2005. február 1-jétől hatályos 26. § (2) bekezdésének rendelkezése az irányadó, amelynek alapján a köztisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett. Mivel a felperes felsőfokú iskolai végzettsége ennek a törvényi feltételnek nem felelt meg, a másodfokú bíróság érdemben helytállóan utasította el a magasabb besorolásra és az ahhoz kapcsolódó anyagi igényekre vonatkozó keresetét.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.956/2007.)