adozona.hu
BH+ 2009.9.424
BH+ 2009.9.424
A teljes szándékegységben, együttműködve végrehajtott bűncselekmény elkövetése esetén a hivatásos szolgálatra való méltatlanná válás a büntető eljárás jogerős befejezése előtt is megállapítható, ha az egyik elkövetőt tetten érték [Hszt. 149. § (3) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes szolgálati viszonyában a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Bűnüldözési Alosztálya vezetőjeként dolgozott. Az alperes Etikai Bizottsága 2003. november 29-én meghozott határozatával a hivatásos szolgálatra méltatlanná válását állapította meg a szolgálaton kívüli magatartására tekintettel. Az indokolás szerint a felperes az egyik ügyében gyanúsított J. M.-nek a nyomozó beosztásban dolgozó munkatársával, B. L. r. zászlóssal ajánlatot tett az általuk meghatározott összeg megfizetésére. ...
BH+ 2009.9.424 A teljes szándékegységben, együttműködve végrehajtott bűncselekmény elkövetése esetén a hivatásos szolgálatra való méltatlanná válás a büntető eljárás jogerős befejezése előtt is megállapítható, ha az egyik elkövetőt tetten érték [Hszt. 149. § (3) bekezdés]
A felperes szolgálati viszonyában a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Bűnüldözési Alosztálya vezetőjeként dolgozott. Az alperes Etikai Bizottsága 2003. november 29-én meghozott határozatával a hivatásos szolgálatra méltatlanná válását állapította meg a szolgálaton kívüli magatartására tekintettel. Az indokolás szerint a felperes az egyik ügyében gyanúsított J. M.-nek a nyomozó beosztásban dolgozó munkatársával, B. L. r. zászlóssal ajánlatot tett az általuk meghatározott összeg megfizetésére. Ennek biztosítása érdekében J. M.-el több címet közöltek azzal a felhívással, hogy oda törjön be és a talált vagyoni előnyök fele részét adja át nekik. J. M. a megadott címen a betörést végrehajtotta, ezután az utcán B. L.-nek 150 000 forintot átadott. Erről a találkozóról, a pénz átadásáról a felperes is tudott. Az etikai eljárás során az Etikai Bizottság 2003. november 29-én meghozott határozatával megállapította, hogy a felperes szolgálaton kívüli magatartásával a hivatásos szolgálat ellátására méltatlanná vált. Az indokolás hivatkozott a J. M.-el történt megállapodásra, B. L. magatartására és szerepére, továbbá arra, hogy a pénz átadásáról a felperes is tudott.Ezt követően a 2003. december 1-jén kelt paranccsal az ORFK vezetője a felperes szolgálati viszonyát a Hszt. 53. § c) pontjára és az 56. § (6) bekezdés c) pontjára hivatkozással megszüntette. A felperes panaszát a belügyminiszter 2004. január 21-ei határozatával elutasította arra utalva, hogy a felperes a pénz átadásakor ugyan nem volt együtt B. L.-el, de tudott J. M. és B. L. tevékenységéről, ezért mindezeket tettenérésként értékelte.
A felperes keresetét - amelyben vitatta a tettenérés megállapíthatósága hiánya miatt a jogviszonya megszüntetését - a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A munkaügyi bíróság a beszerzett és a becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a felperest az ügyészség a perbeli cselekményekkel összefüggésben gyanúsítottként meghallgatta. A munkaügyi bíróság betekintett a folyamatban lévő büntetőeljárás iratanyagába is. Mindezek alapján bizonyítottnak találta a felperes terhére rótt magatartásokat és egyetértett azzal, hogy B. L. mellett a felperes tekintetében is megállapítható a tettenérés. Hiteltelennek minősítette a felperes előadását arról, hogy úgynevezett titkosnak minősülő eljárás keretében, más bűnözők leleplezése érdekében ügyészségi felügyelet mellett vették fel a kapcsolatot a vagyon elleni bűncselekmény miatti ügyben érintett J. M.-el. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság megalapozottnak minősítette a méltatlanság megállapításán alapuló jogviszony megszüntetést.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes szolgálati viszonya a közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján - 2008. január 25-én - közös megegyezéssel szűnt meg. Rendelkezett a követelés összegére vonatkozóan az elsőfokú eljárás folytatásáról.
A másodfokú bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, nem osztotta azonban a tettenérés megállapíthatóságára vonatkozó jogi érvelést, mivel megítélése szerint tettenérés csak B. L. esetén valósult meg. A másodfokú bíróság szerint a felperes tekintetében a Hszt. 149. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem álltak fenn, a felperes beismerésben sem volt, a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást az alperes nem bizonyította. Utalt arra is, hogy a nyomozást folytató ügyészség eljárása során adatok merültek fel a felperes szolgálati viszonyon belüli együttműködéséről J. M.-el.
Az alperes a jogerős közbenső ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes és az általa vezetett alosztály akkori nyomozója B. L. ellen hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés alapos gyanúja miatt nyomozás indult, a betörésből szerzett pénz átvételekor B. L.-t tetten érték, a felperes előállítására ezt követően került sor. Az etikai eljárás lefolytatásakor rendelkezésre álló adatok szerint a felperes és társa a feljelentésben megjelölt pénzösszeg biztosítása érdekében adták meg J. M.-nek a betöréshez a címeket, a felperes az együttműködésről tudott, tudtával és felügyeletével valósult meg a 2003. november 28-án J. M. és B. L. találkozása, a betörésből származó pénz átadása, a találkozóról a felperest az előbbi személyek értesítették, sőt, maga a felperes szorgalmazta a találkozót. Mindezek az alperes véleménye szerint a felperes esetében megalapozta a tettenérés megállapíthatóságát, amire a munkaügyi bíróság helytállóan következtetett. A titkos együttműködést a felperesnek kellett volna bizonyítania, de erre semmilyen bizonyíték nem volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelően indokolt, okszerű, a döntés érdemben megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelme jogszabálysértést nem jelölt meg, a bizonyítékok mérlegelése felülvizsgálati eljárásban nem támadható. Érdemi hivatkozása szerint a Hszt. 149. § (3) bekezdése értelmében méltatlanná válásának megállapítására kizárólag a büntetőeljárás jogerős befejezését követően kerülhetett volna sor, minthogy mindvégig tagadta az ellene felhozottakat.
Utóbb az iratokhoz becsatolták a felperest és B. L.-t társtettesként vesztegetés bűntettében elmarasztaló, őket 5-5 évi börtönbüntetésre ítélő büntető bírósági határozatot.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye újabb bizonyítékok előterjesztésének (iratok csatolásának) a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a perbeli intézkedése alapját képező Hszt. 149. § (3) bekezdésére, és ehhez kapcsolódva adta elő érveit, ezért a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében alap nélkül hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem felelt meg a Pp. 270. § (2) bekezdésében és 272. § (2) bekezdésében előírtaknak.
A Hszt. 149. § (3) bekezdése szerint, ha a hivatásos állomány tagja a terhére rótt bűncselekmény elkövetését büntető eljárás során beismerte vagy tetten érték, és megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésére, a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást az 56. § (6) bekezdés c) pontja alapján a büntető eljárás jogerős befejezése előtt is meg lehet állapítani. Az alperes a felperes szolgálati viszonyt megszüntető intézkedését a jogszabályokon alapuló méltatlanná válás megállapítására alapozta. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában elvi éllel kimondta, hogy a Hszt. 149. §-a munkajogi szabály, amelyet önállóan, a munkajogi rendelkezések figyelembevételével kell értelmezni és alkalmazni. Az alapos gyanú alapján megindult büntető eljárásban felmerült bizonyítékok és a munkaügyi jogvitában megállapított tényállás munkajogi elveknek megfelelő értékelése alapján hozható megalapozott döntés a munkajogi szabályban meghatározott feltételek fennállásáról.
Az adott esetben a másodfokú bíróság mindenben helyesnek találta az elsőfokú bíróságnak a felperes és B. L. büntetőeljárás tárgyává tett magatartását részletesen feltáró tényállás megállapítását, amelynek lényege szerint a felperes B. L.-el együtt tette a vagyon elleni bűncselekményben érintett J. M.-nek a perbeli ajánlatot, több címet közöltek vele abból a célból, hogy oda betörjön, és így biztosítsa az általuk kért pénzösszeget. A felperes nyilatkozott arról, hogy "az az ötlet, hogy címeket adjanak J. M.-nek, B. L.-el közös szüleményük volt", erről feletteseiknek jelentést nem tettek, de állította a titkos együttműködést. A munkaügyi bíróság helyesen fejtette ki, hogy ez utóbbi körben semmiféle adat, bizonyíték nem merült fel, az ügyészi nyomozás éppen az ellenkezőjét bizonyította. A felperes tehát B. L.-el mindenben szándékegységben, vele teljes együttműködésben cselekedett, cselekedeteik egymást kiegészítették, ezért a munkaügyi bíróság megalapozottan, a törvény helyes értelmezésével következtethetett a munkajogi szabályok alkalmazása szempontjából arra, hogy a Hszt. 149. § (3) bekezdésében előírt feltételek a felperes estében is fennálltak.
A másodfokú bíróság által elfogadott tényállást a felperes felülvizsgálati kérelemmel, csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem vitatta, a másodfokú bíróság a tényállás alapján a Hszt. 149. § (3) bekezdése értelmezése alapján téves következtetésre jutott, ezért a Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettek alapján - a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.II.10.467/2008.)