adozona.hu
BH+ 2009.7.326
BH+ 2009.7.326
A ténylegesen köztisztviselői feladatokat ellátó személyt a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok szerinti járandóságok illetik meg akkor is, ha a felek között közszolgálati jogviszony érvényesen nem jött létre [Ktv. 7. §, 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek, akik 2003. október 1-jétől 2005. június 30-ig terjedő időben dolgoztak az alperesnél, a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy e munkavégzésre köztisztviselői jogviszonyban került sor, és erre alapítottan szabadságmegváltást, továbbá 2004. évre ún. nulladik havi illetményt, továbbá ruhapénzt, étkezési hozzájárulást, üdülési hozzájárulást és közlekedési költségtérítést igényeltek.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperesek megbízási jogviszonyban végezték munkájukat,...
BH+ 2009.7.326 A ténylegesen köztisztviselői feladatokat ellátó személyt a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok szerinti járandóságok illetik meg akkor is, ha a felek között közszolgálati jogviszony érvényesen nem jött létre [Ktv. 7. §, 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
A felperesek, akik 2003. október 1-jétől 2005. június 30-ig terjedő időben dolgoztak az alperesnél, a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy e munkavégzésre köztisztviselői jogviszonyban került sor, és erre alapítottan szabadságmegváltást, továbbá 2004. évre ún. nulladik havi illetményt, továbbá ruhapénzt, étkezési hozzájárulást, üdülési hozzájárulást és közlekedési költségtérítést igényeltek.Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperesek megbízási jogviszonyban végezték munkájukat, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. felperesek közszolgálati jogviszonyban álltak az alperes munkáltatóval, az I. r. felperesnek 369 300 Ft elmaradt illetményt és ennek kamatait, továbbá ruhapénzként 117 500 Ft-ot, étkezési hozzájárulásként 147 000 Ft-ot, üdülési hozzájárulásként 58 750 Ft-ot és közlekedési költségtérítésként 99 300 Ft-ot ítélt meg. Hasonló jogcímeken a II. r. felperes javára az alperest 356 100 Ft, ennek kamatai, továbbá 117 500, 147 000, 58 750 és 99 300 Ft megfizetésére kötelezte. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a peres felek között 2003. október 1-jétől megbízási szerződést kötöttek, amelyet több ízben meghosszabbítottak, utoljára 2005. július 30-ig. A díjazás kezdetben havi 116 000 Ft volt. A munkaügyi bíróság a felperesek meghallgatása és egyes iratok alapján megállapította, hogy felperesek feladata ingatlanoknak az állam által életjáradék ellenében történő megvásárlására beérkezett pályázatok formai és tartalmi ellenőrzése, iratrendezés és adminisztrálás volt, majd az ügyfélszolgálaton dolgoztak a hivatali munkarend szerint. A felperesek a felekkel érintkeztek, meghallgatták és tájékoztatták őket, később nevük az iratokon ügyintézőként szerepelt. Mindezekből a munkaügyi bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperesek ügykörükben az alperesi vezetők által meghatározott ügyekben ügyintézőként jártak el. Ezért a felek jogviszonyát közszolgálati jogviszonynak minősítette, és az alperest ennek megfelelően elmaradt illetmény, és a Közszolgálati Szabályzat alapján járó egyéb juttatások megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Ezt azzal indokolta, hogy a felek között létrejött szerződések tartalma alapján megállapítható volt, hogy felperesek az alperes feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek érdemi döntésre való előkészítésével foglalkoztak, valamint ügyfélszolgálati feladatokat láttak el, ezért köztisztviselőnek minősültek.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Vitatta azt, hogy a felperesek érdemi ügyintézőként jártak el, mert feladatuk a pályázatok tartalmi, formai ellenőrzésére, iratrendezésre és adminisztrálására irányult, ami nem tekinthető érdemi előkészítésnek. Hivatkozása szerint a döntés-előkészítés a vidéki irodákon történt és valójában az irodák javaslatai alapozták meg a döntést. Később pedig szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás-adással és az ügyfélszolgálati koordinátor által meghatározott egyéb feladatok ellátásával foglalkoztak, amelyek nem tekinthetők érdemi döntésnek vagy döntés-előkészítésnek. Mindezzel összefüggésben a Ktv. 1. § (7) bekezdés a) és b) pontjait, valamint a Pp. 163. § (2) bekezdését jelölte meg. Végül arra hivatkozott, hogy a 2006. november 15-i előkészítő iratában megindokolta, miért nem tekinthető a felek jogviszonya munkaviszonynak sem.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes olyan szervezet, amelynek köztisztviselői közszolgálati jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni, és az eljárt bíróságok formai és tartalmi vizsgálat alapján helyesen állapították meg, hogy mindketten ügyintézői feladatokat végeztek.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése és a maguk összességében való értékelése alapján állapították meg azt a tényállást, hogy a felperesek a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdésében megjelölt munkáltatónál az annak ügykörébe tartozó pályázat-ellenőrzést, majd ügyfélszolgálati előkészítő munkát, vagyis érdemi előkészítő tevékenységet végeztek. Ezt a munkavégzést nem cáfolja az, hogy az elbíráláshoz szükséges adatokat a vidéki irodák szolgáltatták, hiszen a felperesek a központi elbírálásnál működtek közre.
Az alperes tehát a felpereseket megbízási szerződés alapján az alperes feladat- és hatáskörében eljáró ügyintézőként, vagyis mintegy köztisztviselőként foglalkoztatta, köztisztviselői jogviszony azonban megbízással nem jön létre. Ezért a bíróságok a felek közti jogviszonyt eltérően minősíthették, tévedtek azonban annak kimondásával, hogy a felperesek közszolgálati jogviszonyban álltak az alperessel.
A Ktv. 7. § (1)-(7) bekezdéseiben meghatározott alkalmazási feltételek (kinevezés, eskü) hiányában a felek között közszolgálati jogviszony nem jött létre érvényesen, ezért az adott tényállásra a Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Mt. 10. § (1) bekezdésében foglaltakat kellett alkalmazni. E szerint az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. A munkaügyi bíróság ehhez képest helyesen járt el, amikor az alperest az érvénytelen közszolgálati jogviszony keretében történt munkavégzés ellentételezéseként a felpereseket megillető juttatások tekintetében marasztalta, ezt meghaladóan azonban a felperesek keresetét el kellett volna utasítania.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, miszerint az I. és II. r. felperesek közszolgálati jogviszonyban álltak az alperesi munkáltatóval, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ugyanezen részében megváltoztatta és a felperesek keresetét ebben a körben elutasította, ezt meghaladó részében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.898/2007.)