adozona.hu
BH 2009.5.144
BH 2009.5.144
A jogosulatlanul igénybe vett lakáscélú állami támogatás visszaigénylése nem polgári per, hanem közigazgatási hatósági eljárás keretében történhet. Az eljárás a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik. Jogerős határozatát az adóhatóság hajtja végre [2005. évi CXIX. tv. 118. § (2) bek., 2003. évi XCII. tv. 72. § (4) és (5) bek., 12/2001. (I. 31.) Korm. r. 19. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek. b) pont, Pp. 157. § a) pont, Pp. 251. § (1) bek., 275. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Állam felperes keresetében 1 200 000 forint jogtalanul felvett lakásépítési kedvezmény visszafizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amely ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Indokolása szerint a lakásépítési kedvezmény olyan költségvetési támogatás, aminek visszafizetéséről a lakáscélú támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a to...
BH 2009.5.144 A jogosulatlanul igénybe vett lakáscélú állami támogatás visszaigénylése nem polgári per, hanem közigazgatási hatósági eljárás keretében történhet. Az eljárás a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik. Jogerős határozatát az adóhatóság hajtja végre [2005. évi CXIX. tv. 118. § (2) bek., 2003. évi XCII. tv. 72. § (4) és (5) bek., 12/2001. (I. 31.) Korm. r. 19. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek. b) pont, Pp. 157. § a) pont, Pp. 251. § (1) bek., 275. § (3) bek.].
A Magyar Állam felperes keresetében 1 200 000 forint jogtalanul felvett lakásépítési kedvezmény visszafizetésére kérte az alperes kötelezését.Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amely ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Indokolása szerint a lakásépítési kedvezmény olyan költségvetési támogatás, aminek visszafizetéséről a lakáscélú támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 19. § (8) bekezdése és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 10. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóságnak kell közigazgatási eljárás keretében intézkednie. A polgári bíróság hatáskörének hiányában ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Mivel erre nem került sor, a pert a Pp. 239. §-ára utalással a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette és egyidejűleg az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára, az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés érdemi elbírálására. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért végzés jogszabálysértő. Az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a másodfokú bíróság jogi álláspontjával egyező indokolást tartalmaz a Legfelsőbb Bíróság által 2005. évben 355. szám alatt a BH-ban közzétett eseti döntés is. Ezután a jogalkotó az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényeket módosító 2005. évi CXIX. törvény 118. § (2) bekezdésével egyértelművé tette, hogy az adóhatóság csak a bizonylatok valódisága kapcsán jár el a lakáscélú állami támogatások jogszerűségének vizsgálata során. Minden más esetben a Magyar Államot akkor képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: Magyar Államkincstár) jogosult eljárni. A hivatkozott rendelkezés 2005. november 15. napján lépett hatályba azzal, hogy a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az Art. rendelkezései így összhangba kerültek a Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés bb) pontjában foglaltakkal, amelyek szintén az adóhatóság eljárását nevesítik a számlák valódiságának vizsgálatával kapcsolatban. A jogalkotó a Korm. rendelet 21. § (1) bekezdésében és 44. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy az állam igényérvényesítése érdekében a Magyar Államkincstár jogosult eljárni. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az Art. 72. § (5) bekezdésébe, a Korm. rendelet 21. § (1) bekezdésébe és 44. § (1) bekezdésébe ütköző módon állapította meg, hogy az adóhatóság jogosult a visszatérítésről rendelkezni. Erre tekintettel a pert megszüntető végzése jogszabálysértő.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A (3) bekezdés értelmében a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes helyesen hivatkozik arra, hogy az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2005. évi CXIX. törvény 118. §-ának (2) bekezdése az Art. 72. §-át (4) és (5) bekezdéssel egészítette ki. A folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó, 2005. november 15-étől hatályos (4) bekezdés szerint a lakáscélú állami támogatások igénylésével összefüggésben a számlák valódiságát, valamint ezzel kapcsolatosan a támogatások igénybevételének jogszerűségét - a hitelintézet megkeresése alapján - az állami adóhatóság ellenőrzi. Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a (4) bekezdésben meghatározottakon kívül eső szerződésszegésből eredő polgári jogi igényt a Magyar Államkincstár érvényesíti. Az Art. 72. §-a (4) és (5) bekezdéssel történő kiegészítésére a jogalkotó indokolása szerint azért került sor, mert a lakáscélú támogatás - tekintettel az Art. tárgyi hatályát meghatározó rendelkezésre - nem minősül az Art.-ben meghatározott költségvetési támogatásnak, figyelemmel arra, hogy a törvény hatályát meghatározó rendelkezés egyértelműen csak azokat a költségvetési támogatásokat vonja az Art. szabályozási körébe, amelyek megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Ebből következően ahhoz, hogy ezen támogatás típus tekintetében az állami adóhatóság bármilyen eljárás lefolytatására jogosult legyen, az Art.-ben erre vonatkozó speciális hatásköri szabály előírása szükséges. Minthogy az állami adóhatóság hatáskörét nem célszerű kiszélesíteni olyan feladatokkal, amelyek jellemzően polgári jogi jogviszonyból eredő követelések érvényesítésére irányulnak, a törvény az állami adóhatóság alaptevékenységéhez igazodva, a támogatások jogszerű igénybevételét igazoló számlák tekintetében írja elő az adóhatóság ellenőrzési kötelezettségét.
Az Art. e módosított rendelkezései összhangban állnak a Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés bb) pontjának a 3/2005. (I. 12.) Korm. rendelet 12. §-ával megállapított, 2005. február 1-jétől hatályos, ezt követően benyújtott támogatási kérelmekre alkalmazandó rendelkezéseivel.
A felperes azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az Art. 72. §-ának (5) bekezdése módosult. Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 195. §-ának (2) bekezdése értelmében az Art. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe 2008. január 2-ától a következő rendelkezés lép: "A lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő - (4) bekezdésben meghatározottakon kívül eső - állami követeléseket a kincstár érvényesíti. A kincstár - ezzel összefüggő - közigazgatási hatósági eljárás keretében hozott jogerős határozatában szereplő követelés köztartozásnak minősül, amit az állami adóhatóság adók módjára hajt be." E módosítás törvényi indokolása szerint a lakáscélú állami támogatással összefüggésben felmerült polgári jogi igényekkel kapcsolatos teendőket a korábbi szabályozás szerint a Magyar Államkincstár látta el. Tekintettel azonban arra, hogy a Magyar Államkincstár nem hatóság, így az állami támogatásokkal kapcsolatban nem volt joga fellépnie a hitelintézetek esetleges jogsértéseivel szemben. A hitelintézeteknek az állammal szemben történő elszámolásait a vonatkozó kormányrendelet alapján az állami adóhatóságnak kellett ellátnia. Minthogy a hitelintézetekkel szembeni védelmet az új szabályozás szerint hatósági jogkörben eljárva a Magyar Államkincstár biztosítja, célszerű valamennyi, ezzel összefüggő hatósági jogosítványt is ehhez a szervezethez csoportosítani. Ha az Államkincstár az állami követelések érvényesítése során jogerősen megállapítja a követelés összegét, a végrehajtást az állami adóhatóság bonyolítja a rá vonatkozó általános rendelkezések szerint.
Az Art. 72. § (4) és (5) bekezdésének a 2008. január 2-ától hatályos rendelkezései szerint tehát a lakáscélú állami támogatások igénylésével összefüggésben a számlák valódisága, valamint ezzel kapcsolatosan a támogatások jogszerűségének az ellenőrzése az adóhatóság, az ezen kívül eső, a lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő állami követelések hatósági jogkörben történő érvényesítése pedig a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik. Ennek során közigazgatási eljárás keretében jár el és hoz határozatot. Az elsőfokú bíróság az Art. 72. § (5) bekezdésének módosított rendelkezése hatálybalépését követően, 2008. március 6-án hozott ítéletet, ezért az előzőekben idézett, hatásköri szabályokat, tehát a polgári bíróság hatáskörének hiányát figyelembe kellett volna vennie.
A kifejtettekre tekintettel helyes a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a jogosulatlanul igénybe vett lakáscélú állami támogatás visszaigénylése nem polgári per keretében történhet. Jogszerűen hivatkozott arra is, hogy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. Az eljárás - a jogszabály módosítása miatt - azonban a közzétételre került korábbi állásfoglalástól (BH 2005/355.) is eltérően nem az adóhatóság, hanem a Magyar Államkincstár hatáskörébe tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára, a 157. § a) pontjára és a 251. § (1) bekezdésére tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a pert megszüntető jogerős végzést - az előzőekben kifejtett indokokkal kiegészítve - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. V. 22.006/2008.)