adozona.hu
BH 2009.5.162
BH 2009.5.162
Több egymást követő vezetői megbízás esetén az utolsó vezetői megbízás visszavonása után a megbízás előtti kinevezésnek megfelelő foglalkoztatást kell a besorolásnál alapul venni [Ktv. 31. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2002. november 6-án kelt hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozata jogellenessége megállapítását, és az anyagi jogkövetkezmények alkalmazását, valamint különböző egyéb juttatások megfizetését kérte. A másodfokú bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította a fegyelmi határozat jogellenességét, a felperes köztisztviselői jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Egyebekben az elsőfo...
BH 2009.5.162 Több egymást követő vezetői megbízás esetén az utolsó vezetői megbízás visszavonása után a megbízás előtti kinevezésnek megfelelő foglalkoztatást kell a besorolásnál alapul venni [Ktv. 31. §].
A felperes keresetében az alperes 2002. november 6-án kelt hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozata jogellenessége megállapítását, és az anyagi jogkövetkezmények alkalmazását, valamint különböző egyéb juttatások megfizetését kérte. A másodfokú bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította a fegyelmi határozat jogellenességét, a felperes köztisztviselői jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.Az összegszerűségi követelések tekintetében lefolytatott új eljárásban a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt illetmény, elmaradt 13. havi illetmény, munkavégzés alóli felmentés idejére járó illetmény, végkielégítés, ruházati és utazási költségtérítés, étkezési hozzájárulás, jubileumi jutalom, 12 havi átlagilletménynek megfelelő átalánytérítés és nem vagyoni kártérítés megfizetésére, az ezeken felüli igényeket elutasította.
A megismételt eljárásban a felperes az anyagi igényei számítási alapját képező illetményét a korábbi főosztályvezetői illetménye alapján kérte megállapítani.
A munkaügyi bíróság ehhez tartozó tényállásként megállapította, hogy a felperes köztisztviselői jogviszonyában osztályvezetői, majd főosztályvezetői megbízással rendelkezett, amelyet a jogelőd alperes minisztere 1998 májusában visszavont, amikor - mivel pályázaton elnyerte a M. K. K. vezetését - ideiglenesen áthelyezték a Külföldi Magyar Kulturális Intézethez, és osztályvezetői megbízást kapott. Ezen vezetői megbízás 1999. május 31-ei visszavonásakor a felperes munkaköre tudományos igazgatói munkakörre változott, majd a miniszter 2000. június 30-ai hatállyal visszavonta a felperesnek a M. K. K.-ba való kirendelését, 2000. július 1-ei hatállyal visszahelyezte a minisztérium állományába, és a kinevezés módosításával a felperest besorolták a tanácsos I. osztály 12-es fizetési fokozatába. A felperes ezt követően különböző okokból (keresőképtelenség, szabadság, GYED igénybevétele, munkakörre vonatkozó megállapodás hiánya) munkát nem végzett.
A felperesnek a kirendelés visszavonását és a kinevezés módosítását sérelmező korábbi keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság - jogerőssé vált - ítéletében megállapította, hogy nem a felperes igazgatói megbízását vonták vissza, hanem a kirendelését, a felperes illetménye a tanácsos I. osztály 12. fizetési fokozat alapján 2000. július 1-jétől havi 161 862 forint. A későbbi illetmény megállapításokat hatályon kívül helyezte, és az alperest illetménykülönbözet megfizetésére kötelezte. Ezen jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes illetményét az előbbi besorolás szerint kellett megállapítani, mivel a tudományos igazgatói munkakörre tekintettel a vezetői megbízása visszavonását még 1999-ben elfogadta.
A jelen perben az elsőfokú bíróság az előbbiekre figyelemmel meghatározta, hogy a felperes főtanácsos 13. és 14. fizetési fokozata alapján 2002-2005. években milyen jogcímen milyen összegű illetményre lett volna jogosult, és ennek alapján számolta ki az egyes juttatásokat.
A felperes fellebbezésében az illetménye meghatározását sérelmezte. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes fellebbezését és az alperesnek az egyes igények elutasítására, illetve leszállítására vonatkozó csatlakozó fellebbezését. A Ktv. 31. §-ára utasítással kifejtette, hogy a főosztályvezetői megbízás nem azonos a kinevezés szerinti munkakörrel, és a felperes a kiküldetéséig volt főosztályvezető, majd osztályvezető, de az alperes ezen megbízását is visszavonta 1999-ben, ezért a kirendelése visszavonása után újra be kellett sorolni, amire 2000. július 1-jével sor is került, így az elmaradt illetményét és juttatásait az adott időszakban irányadó főtanácsos besorolás alapján jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 227. § (1) bekezdése megsértése miatt kérte a jogerős ítéletnek az összegszerűség vonatkozásában hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság arra kötelezését, hogy a "kártérítés" (a jogellenesség anyagi jogkövetkezményei) összegét a korábbi másodfokú jogerős ítéletben foglaltak alapján számítsa ki. Álláspontja szerint a fegyelmi határozat jogellenessége tekintetében hozott jogerős döntésében a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a kiküldetés előtt főosztályvezető volt, majd tudományos igazgató lett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére, mely szerint a köztisztviselő vezetői megbízásának visszavonása nem tekinthető a kinevezés módosításának, ezért a köztisztviselőt a megbízás előtti kinevezésben foglaltak szerint kell beosztani. Az új eljárásban ezzel ellentétes új tényállást állapított meg a munkaügyi bíróság, nem az áthelyezés előtti helyzetnek megfelelően határozta meg az illetményét, és a másodfokú bíróság is elfogadta a korábbi jogerős határozatával ellentétes elsőfokú döntést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kifejtve, hogy álláspontja szerint a felperes "összemossa" a vezetői megbízást - amely indokolás nélkül visszavonható - a kinevezés szerinti munkakörrel.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes a fegyelmi határozat jogellenessége iránti perben a jogalap kérdését eldöntő korábbi jogerős részítélet indokolásában kifejtetteket tévesen értelmezi, mivel abból a felperesi felülvizsgálati értelmezés nem következik, a kinevezés szerinti eredeti munkakör nem volt azonos a vezetői megbízással.
A korábbi jogerős részítélet helytállóan utalt a Legfelsőbb Bíróság BH 1999. évi 278. számú eseti döntésére, mely szerint a vezetői megbízás visszavonása nem minősül a kinevezés módosításának, és a köztisztviselőt a vezetői megbízás előtti kinevezésében - azaz eredeti munkaköre szerint - kell besorolni. Több egymást követő vezetői megbízás esetén azonban az utolsó vezetői megbízás visszavonása után a megbízás előtti kinevezésben foglaltaknak megfelelő foglalkoztatás nem az előző vezetői megbízást jelenti, hanem azt, hogy a köztisztviselőt az eredeti kinevezése szerinti nem vezetői munkakör alapján kell beosztani és besorolni.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes főosztályvezetői megbízása már 1998-ban megszűnt, és az alperes az ezt követő osztályvezetői megbízást is visszavonta 1999-ben, ezért a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a kirendelés visszavonása után a felperes nem követelhette a kirendelés előtti vezetői megbízás visszaállítását. Ebből következően a Ktv. 31. § perbeli időben hatályos (6) bekezdése értelmében a felperest újra be kellett sorolni, amelyről a munkaügyi bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítélete már rendelkezett, és ehhez képest lehetett megállapítani a későbbi évek besorolási illetményét is.
Nincs szó tehát új tényállásról, sem pedig a Pp. 227. § (1) bekezdése megsértéséről, a másodfokú bíróság jelen eljárásban a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabály megsértése nélkül hagyta helyben az összegszerűséget megállapító elsőfokú ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érintve - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.856/2007.)