adozona.hu
BH 2009.5.161
BH 2009.5.161
A munkáltató üzletrészével rendelkezés nem ad jogot a munkavállalónak arra, hogy felettesét a munkavállalók előtt lejárassa, a munkahelyi légkört rontsa [Mt. 96. §, 103. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2003. november 27-én kelt rendkívüli felmondása jogellenessége anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér, valamint tízhavi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gépműhelyvezetőként dol...
BH 2009.5.161 A munkáltató üzletrészével rendelkezés nem ad jogot a munkavállalónak arra, hogy felettesét a munkavállalók előtt lejárassa, a munkahelyi légkört rontsa [Mt. 96. §, 103. §].
A felperes keresetében az alperes 2003. november 27-én kelt rendkívüli felmondása jogellenessége anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér, valamint tízhavi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gépműhelyvezetőként dolgozott az alperesnél. A munkáltató a perbeli rendkívüli felmondást - a felülvizsgálati kérelemmel érintett 1. pontjában - azzal indokolta, hogy a felperes az ügyvezető ellen szervezkedett, negatív hangulatot keltett, vádaskodott, rontotta a vezetője hitelét és a munkahelyi légkört.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felrótt kötelezettségszegés valós, és okszerűen alátámasztja a rendkívüli felmondást, a kötelezettségszegés azonban nem éri el a törvény által megkívánt mértéket, különös tekintettel arra, hogy a felperes tagja volt az alperesi gazdasági társaságnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt első indok önmagában megalapozta a jognyilatkozatot.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy ha a rendkívüli felmondás több indokából egyetlen bizonyított indok megfelel a törvényben előírt együttes feltételeknek, a további indokok vizsgálata szükségtelen. Amiatt ítélte megalapozatlannak a jogerős ítéletet, mert a másodfokú bíróság kellő indokolással nem támasztotta alá a következtetését.
A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a tényállás kiegészítése alapján a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy az ügyvezető személye elleni szervezkedéssel, a munkahelyi légkör megrontásával kapcsolatos indokot már a munkaügyi bíróság is bizonyítottnak minősítette, és az ezzel indokolt rendkívüli felmondást arra tekintettel nem találta megalapozottnak, mert megítélése szerint a felperes tagsági jogával élt, és el akarta számoltatni az ügyvezetőt. A másodfokú bíróság ez utóbbi körben azonban megállapította, hogy a felperes nem volt tagja a kft.-nek, csupán üzletrésszel rendelkezett, és ilyen minőségében nem bírálhatta az ügyvezetőt oly módon, ami lejáratta őt a munkavállalók előtt. Kifejtette, hogy a felperes nem azzal követett el kötelezettségszegést, hogy kritikát gyakorolt, hanem azzal, amilyen módon ezt tette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a kötelezettségszegés súlyánál fogva önmagában megalapozta a rendkívüli felmondást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mivel álláspontja szerint a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletben tett megállapítások iratellenesek, ésszerűtlenek, logikailag ellentmondóak, és ezáltal sértik a Pp. 206. § (1) bekezdését. Az egyes tanúnyilatkozatokat részletezve azt hangsúlyozta, hogy azok nem bizonyítatták a neki felrótt magatartást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértés miatt kérhető, ez a jogszabálysértés mind anyagi, mind pedig eljárásjogi szabályra vonatkozhat a Pp. 275. § (4) bekezdésben meghatározottak szerint. Nem szolgálhat azonban felülvizsgálati eljárás alapjául a tényállás megállapítása során a perbeli bizonyítékok bírói mérlegelésének újraértékelésére vonatkozó kérelem, mivel a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelése nem lehetséges [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az ügy érdemét érintő lényeges eljárási jogszabálysértést ebben a körben a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, és logikailag ellentmondó értékelése valósíthat meg (BH 1996/44.). Az adott esetben ilyen jogszabálysértés megállapítására a felülvizsgálati érvelés nem adott kellő alapot.
A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a rendkívüli felmondás 1. pontjában megjelölt magatartást már az elsőfokú bíróság bizonyított kötelezettségszegésnek minősítette, és csupán a kötelezettségszegés kellő súlyát nem látta megállapíthatónak a felperes tagsági viszonyára hivatkozással. Az elsőfokú bíróságnak a bizonyított kötelezettségszegésre vonatkozó megállapítását a felperes nem támadta, mivel fellebbezést csak az alperes nyújtott be.
A másodfokú bíróság arra is helytállóan mutatott rá, hogy önmagában az üzletrésszel rendelkezés nem ad alapot a munkaviszonyban álló munkavállaló számára az Mt. 103. § (1) bekezdése c) pontjában előírt lényeges kötelezettsége megsértésére. A munkaviszony bizalmi jellegére, a jogviszonyban érvényesülő alá- és fölérendeltségre, a munkavégzés hatékonyságát biztosító megfelelő szervezettség alapján képező munkafegyelemhez fűződő kiemelkedő munkáltató érdekre figyelemmel - amelyhez a munkavállalónak is alapvető érdeke fűződik - döntő jelentősége van a felettes és a munkavállalók kölcsönös együttműködésén alapuló munkahelyi légkörnek. Ezért a munkavállalónak a felettesét más munkavállalók előtt alapos ok nélkül rendszeresen lejárató, a felettese tekintélyét aláásó, és így a munkahelyi légkört megrontó magatartása rendkívüli felmondás jogszerű alapját képezheti [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A másodfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy a felperes nem önmagában az ügyvezető bírálatával valósította meg a minősített kötelezettségszegét, hanem azzal, amilyen módon ezt tette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.852/2007.)