adozona.hu
BH 2009.5.160
BH 2009.5.160
Amennyiben a munkavégzés, a munkakörülmények nem függnek össze a munkavállaló rokkanttá válásával, a munkáltató kártérítési felelőssége nem áll fenn [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében "nettó" 21 960 000 forint vagyoni kártérítés és 30 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozással, hogy CNC lángvágó gépkezelőként végzett munkája során az alperesnél szenvedett el 67%-os munkaképesség-csökkenést okozó egészségkárosodást.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1995. március 6-ától lángvágó munkakörben dolgozott az alperes...
BH 2009.5.160 Amennyiben a munkavégzés, a munkakörülmények nem függnek össze a munkavállaló rokkanttá válásával, a munkáltató kártérítési felelőssége nem áll fenn [Mt. 174. §].
A felperes keresetében "nettó" 21 960 000 forint vagyoni kártérítés és 30 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozással, hogy CNC lángvágó gépkezelőként végzett munkája során az alperesnél szenvedett el 67%-os munkaképesség-csökkenést okozó egészségkárosodást.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1995. március 6-ától lángvágó munkakörben dolgozott az alperesnél, 1997. április 6-ától csoportvezetői beosztást kapott, és három műszakban dolgozott. Az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatok a felperest a munkaköre ellátására alkalmasnak minősítették, a lángvágók munkakörnyezetében az ÁNTSZ légszennyezettségi mérési vizsgálatának adatai megfelelőek voltak.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint 2003. január 8-ától a felperesnél III. fokozatú rokkantságot állapítottak meg, a 2005. május 3-ai OOSZI felülvizsgálat az állapotát véglegesnek, a megbetegedéseket természetes kórokúaknak minősítette.
A munkaügyi bíróság az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes megbetegedései és a munkavégzés, illetve a munkakörülmények közötti okozati összefüggés nem bizonyított. Az orvos szakértő szakvéleménye elkészítésekor figyelembe vette az ÁNTSZ alperesnél végzett méréseinek eredményét. A betegségek természetes eredetére tekintettel a munkaügyi bíróság szükségtelennek találta az igazságügyi műszaki szakértő kirendelését.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítve beszerezte az ETT-IB felülvéleményét, amely a felperesnél már 100%-os munkaképesség-csökkenést rögzített azzal, hogy valamennyi megbetegedés természetes kórokú. Mindezek alapján megalapozottnak találta a munkaügyi bíróság keresetet elutasító döntését, és egyetértett azzal is, hogy további szakértői vélemények beszerzése szükségtelen.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az egészségtelen munkakörülményeit mi sem bizonyította jobban, minthogy az alperes az évek során fokozatosan javította a munkakörülményeket, de nála már az első években bekövetkezett az egészségkárosodás. Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság a kérése ellenére sem rendelt ki műszaki szakértőt a munkakörülmények vizsgálatára. Arra is hivatkozott, hogy a beszerzett orvosszakértői vélemények részben ellentmondóak voltak. Előadta még, hogy a kártérítés és az elmaradt munkabér iránti keresete összegszerűsége tekintetében semmiféle bizonyítás, "érdemi tárgyalás" nem történt, a bíróságok csak a jogalap kérdésében döntöttek, ennek ellenére a perköltséget az összegszerű követelés alapján határozták meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a felperes kártérítési keresete elbírálásakor helytállóan indult ki abból, hogy az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján a munkáltatót objektív felelősség terheli a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben ért egészségkárosodásért, a (4) bekezdés értelmében azonban az okozati összefüggés bizonyítása a munkavállalót terheli.
A másodfokú bíróság amiatt egészítette ki az elsőfokú ítéleti tényállást, mivel ellentmondást vélt felfedezni az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye és a felperes által beszerzett és becsatolt szakvélemény között (noha ez utóbbi tekintetében a munkaügyi bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az egységes bírói gyakorlat alapján ez a vélemény csak a felperes álláspontjaként volt minősíthető; Pp. 177. §, BH 1992/270.).
A másodfokú bíróság által beszerzett ETT-IB felülvélemény aggálytalanul és egyértelműen kizárta a felperes egészségi állapota romlásának az alperesnél fennállt munkaviszonyával való összefüggését, megerősítve ezzel az elsőfokú bíróság által beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt. A testület a véleménye kialakításánál figyelembe vette dr. Sz. Gy. felperes által csatolt véleményében tett megállapításokat. A felperes ezért alap nélkül hivatkozott az orvosszakértői vélemények ellentmondásossága miatti jogsértésre.
Az Mt. 174. § (4) bekezdésében előírt okozati összefüggés kizártsága alapján az első- és a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül utasította el a felperes bizonyítási indítványát műszaki szakértő kirendelésére, hiszen a felperes bizonyított természetes kórokú megbetegedése alapján a munkakörülmények vizsgálata szükségtelen volt.
Az eljárt bíróságok a pertárgyérték meghatározásakor helytállóan vették alapul a keresettel érvényesített követelés értékét, amit nem érint a jogalap hiányában történt, az egész keresetet (nyilvánvalóan beleértve az igények összegszerűségét is) elutasító döntés [Pp. 24. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.840/2007.)