adozona.hu
BH 2009.5.158
BH 2009.5.158
A létszámcsökkentésen alapuló átszervezés indokának valóságát nem érinti, ha a munkáltató korábban is foglalkoztatott munkavállalója útján gondoskodik egyes tevékenységek ellátásáról és a másik munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg [Mt. 89. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1996. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, fizikoterápiás asszisztens munkakörben, mely feladat ellátására vonatkozó szakasszisztensi diplomával...
BH 2009.5.158 A létszámcsökkentésen alapuló átszervezés indokának valóságát nem érinti, ha a munkáltató korábban is foglalkoztatott munkavállalója útján gondoskodik egyes tevékenységek ellátásáról és a másik munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg [Mt. 89. §].
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1996. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, fizikoterápiás asszisztens munkakörben, mely feladat ellátására vonatkozó szakasszisztensi diplomával rendelkezik. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2004. október 21-én kelt rendes felmondásával szüntette meg, átépítésre és ezzel összefüggő átszervezésre hivatkozással. A munkáltató utalt arra is, hogy a gyógykezelések száma jelentős mértékben csökkent, és ez munkakörök összevonását indokolta.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a felperes által sem vitatottan igazolta azt a tényt, hogy az alperesi átépítésre tekintettel a rekeszes galvánkezelés és a CO2-kezelés megszűnt, illetve szünetel, ez olyan létszámcsökkentéssel járó átszervezést indokolt, amely a felperes szervezeti egységét is érintette. A felperes munkaügyi jogvitában nem vitathatja azt a tényt, hogy az alperes miért a szakképzettséggel rendelkező felperes munkaviszonyát mondta fel, és miért nem valamely azonos, vagy hasonló munkakört betöltő szakképzetlen munkatársának munkaviszonyát szüntette meg. A fentiekből következően a munkaügyi jogvitában nem vizsgálható az sem, hogy az alperes igazgatója a létszámleépítést elrendelhette-e, vagy sem. Az átszervezésen nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változást, hanem egy adott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátását, szétosztását is érteni kell. A feladatelosztás megváltoztatása az is, ha a munkáltató a felmondással érintett munkavállaló munkakörébe tartozó feladatokat már eddig is alkalmazott munkavállaló munkakörébe utal. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes álláspontját arra vonatkozóan, hogy a belső átcsoportosítás más személy felvételével egyenértékű. A bíróság által megállapított átszervezésre vonatkozó alperesi felmondás valós volta a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását nem támasztja alá. E körben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes további indítványt nem terjesztett elő, következésképpen a perben nincs adat arra vonatkozóan, hogy az alperes a felperes felmondását rendeltetésellenesen gyakorolta volna, és annak valódi oka nem az alperes átszervezésre alapított döntése, hanem a felperessel szembeni retorzió lett volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felmondás indokának való és okszerű voltát nem érinti, ha a felmondással érintett munkavállaló által végzett feladatok ellátásába a munkáltató más munkavállalót is bevon, korábban foglalkoztatott munkavállalója útján gondoskodik a feladat ellátásáról. A jogerős ítélet szerint a masszőr végzettsége a rekeszes galvánkezelés kivételével a fizikoterápiás munka ellátásához megvan. A fizikoterápián jelenleg dolgozó három fő közül a masszőr nem rendelkezik ugyan a rekeszes galvánkezelés végzéséhez szükséges képzettséggel, az ott végzendő egyéb kezeléseket azonban elvégezheti, a másik két dolgozó pedig szakképzett a rekeszes galvánkezelés ellátására is. Azzal tehát, hogy a munkáltató a fizikoterápián belül végzett létszámcsökkentéssel a munkafeladatok átcsoportosításával megvalósította az átszervezést, a felmondás valóságát és okszerűségét bizonyította, ezért a felmondás jogellenesnek nem tekinthető.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete tárgyi tévedést tartalmaz, amikor azt állapította meg, hogy a masszőr végzettsége a rekeszes galvánkezelés kivételével a fizikoterápiás munka ellátásához elegendő. A perbeli időszakban hatályos Országos Képzési Jegyzéket tartalmazó 37/2003. OM rendelet 1. számú melléklete egyértelműen rögzíti, hogy a fizikoterápiás asszisztens és a masszőr eltérő szakképzettségi szinten van, más a FEOR száma, más a szakképesítés köre, és teljesen eltérő a képzés időtartama, illetve az elméleti, gyakorlati oktatás aránya. Érvelése szerint nem illeti meg a munkáltatót az a jog, hogy szakképzettséget igénylő munkakörök betöltése esetén a képzettséget igénylő munkavállaló munkaviszonyát szüntesse meg, és a szakképzetlen munkatárs munkaviszonyát tartsa fenn.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki abból a tényből, hogy az alperes közgyűlése 2004. május 26-án döntött arról, miszerint május hónapban három munkavállalónak, 2004 őszén további három munkavállalónak a munkaviszonyát meg kell szüntetni. Az üzleti tervet a közgyűlés határozatával elfogadta. A 2004. december 22-ei felügyelőbizottsági ülés jegyzőkönyve szerint a gyógyászati kezelések száma az előző évhez képest 25%-kal csökkent. Az alperes az eljárás során bizonyította, hogy 2003. április 4-e és 2005. január 3-a között átszervezés folytán 21 fő munkaviszonyának megszüntetésére került sor.
Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az alperesnél végbemenő átépítésre figyelemmel a rekeszes galvánkezelés és a CO2-kezelés megszűnt, illetve szünetelt, így a munkáltatónál végbemenő létszámcsökkentés és átszervezés az alperesnek azt a szervezeti egységét is érintette, ahol a felperes munkát végzett.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a létszámcsökkentésen alapuló átszervezéssel indokolt felmondás esetén az indok valóságát és okszerűségét nem érinti, ha a munkáltató a már korábban is foglalkoztatott munkavállalója útján gondoskodik a tevékenység ellátásáról. A felperes munkaköri feladatainak elvégzésére nem alkalmazott új munkavállalót, a munkaerő-átcsoportosítás pedig a munkáltató munkaszervezésébe tartozó kérdés, amelyet a bíróságok nem vizsgálhattak.
A jogerős ítélet ugyancsak helytállóan állapította meg, hogy a masszőrt végzettsége nem jogosítja fel a rekeszes galvánkezelés elvégzésére. Ugyanakkor egyéb fizikoterápiás tevékenység részéről is ellátható a masszőr (gyógymasszőr) részére előírt szakmai és vizsgáztatási követelményekből megállapíthatóan. Mindebből következően alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltató szakképzett személy munkaviszonyát szüntette meg, és szakképzetlent foglalkoztatott helyette, mivel a munkavállalók a végzett tevékenységnek megfelelő képesítéssel rendelkeztek. Az a körülmény pedig, hogy egymás között a tevékenység felosztása milyen módon történik a fizikoterápián belül, a munkáltató működési körébe tartozó kérdés, amelynek célszerűsége a munkaügyi perben ugyancsak nem vizsgálható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.744/2007.)